Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-29 / 24. szám, hétfő

Hogy ne álljon meg többé az idő A magyar parlamentben elmondott beszédében Václav Havel köztársasági elnök, egyebek között említést tett arról, hogy beiktatása után a prágai vár hivatali szobáiban nem talált órákat. „Az idő állt meg, s ezért nem volt szüksége az órákra" - mondotta. Ez a metafora sűrítve érzékelteti mindazt, amit közvetlenül lengyelországi villámlátogatása után tett magyarországi hivatalos baráti találkozóját is áthatotta. Mindenekelőtt a november 17-éig állani látszó történelmi időt mozdították ki a holtpontról, hiszen Csehszlovákia és Magyarország kapcsolatára évekig árnyékot vetett az európai térségben játszandó szerepek, a gazdasági fejlődés lehetőségének különböző megítélése. Nem voltak kisebbek a közvetlen kétoldalú kapcsolatokat mérgező gondok sem. Ezekben elsősorban a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megoldatlansága, a kisebbfajta vámháború és a nemzeti kisebbségek helyzete tudatos megismerésének, jogaik Helsinki szellemében történő végleges biztosításának az elodázása rontotta a kapcsolatokat. Václav Havel budapesti látogatása mindenekelőtt új elvi alapokat teremtett és erősített meg. A felek kölcsönösen hangsúlyozták, hogy Európának ebben a földrajzi térségben a történelemben egymásrautaltság szellemében kell fejleszteni a kapcsolatokat. Most már megállíthatatlan a demokrácia utáni vágy előretörése. Szűrös Mátyás a díszebéden elhangzott pohárköszöntőjében ehhez hozzáfűzte: „Legerősebb kapocs a jelen, amelyben országaink egyidőben tettek erőfeszítéseket a társadalom megújítására, az igazi demokrácia és jogállamiság megteremtésére. A csehszlovák magyar viszony igen fontos tényezői a Csehszlovákiában élő magyar illetve a Magyarországon élő szlovák nemzeti kisebbségek. Sem nekünk, sem önöknek nem közömbös az ő sorsuk alakulása, boldogulása. Mi a nemzeti kisebbségek jogait az általános emberi jogok kérdése részének tekintjük. Úgy véljük, az országainkban a forradalmi jelentőségű változások, amelyek még zajlanak, a kibontakozó demokratikus viszonyok soha nem látott történelmi esélyt nyitnak a nemzetiségi problémák tisztességes, humánus megoldására. Meggyőződésünk, hogy a kisebbségek jogainak legfőbb biztosítéka a kettős kötődés elvének elismerése, és olyan gyakorlat kialakítása, amely biztosítja egyéni és kollektív jogaikat". Válaszában Václav Havel kifejtette, hogy messzemenően egyetért vendéglátója véleményével, örömének adott hangot, hogy találkozhatott a parlamenti képviselőkkel és az ellenzéki pártok vezetőivel, valamint a magyarországi szlovákság képviselőivel. Fontosnak tartotta elmondani, hogy a látogatás nem csupán tisztelgő, nemcsak jelképes esemény volt, mert munkát is végeztek, s a legtöbb kérdésben azonosak a nézeteik. Reméli: az igazi barátság mellett, amelyekhez kaput nyitottak, a jövő generációra jobb és szebb emléket hagyunk, mint amilyenek az álbarátsáa nevében az előző hatalmi rendszerek hagytak ránk. Akkor mindenekelőtt a cezaromániás Bős-Nagymarosi Vízlépcsőt említette. Természetesnek tetszik hát a megállapítás: Václav Havel a megváltozott belpolitikai erőviszonyok szellemében építi kapcsolatainkat a szomszédos országokkal. A Szűrös Mátyás, Magyarország ideiglenes elnökének meghívására tett látogatása a kapcsolatok új európai szellemű alakítását segítette elő. Aligha csupán udvariasságból üdvözölték Václav Havelt „új időknek, új követeként". A hamarosan megvalasuló kormányközi tárgyalásokon már elsősorban a konkrét cselekvés módozatait fogják tisztázni. Mindenekelőtt az Európához való csatlakozást, az Alpok-Duna-Adria régiót érintő együttműködés erősítését akarják szolgálni. Az új, az eddiginél magasabb színvonalú kapcsolatokat segíti a hasonló belpolitikai helyzet: a pártállam lebontása és a többpártrendszerű parlamenti demokrácia kiépítése. Nem utolsósorban gondolhatunk itt a mindkét országban állomásozó szovjet csapatok kivonására, amire minden esély megvan. Ezek a törekvések ösztönzik a csehszlovák felet arra, hogy lehetőséget teremtsen Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia hivatalos képviselőinek, az ellenzék és a polgári mozgalmak vezetőinek a közép-európai régió új kapcsolatrendszerének kiépítését célzó tanácskozáson. A pozsonyi vár - feltehetőleg idén áprilisban - jelentős esemény színhelye lesz. Olyan eseményé, amely hosszú távra megszabhatja az együttműködések irányát. Jelentős lépést tehetünk az európai integráció felé, s ugyanakkor felerősíthetjük az európaiság felől nézve is értéket képviselő pozitív eredményeinket. Ehhez kétségkívül fontos lépés a szomszédos országokhoz fűződő viszonyoknak a budapesti tanácskozás szellemében történő erősítése. DUSZA ISTVÁN Borsos Miklós halálára ÚJ SZÚ 3 1990. I. 20. Elment egy tiszta ember, egy nagy művész. Gazdag életének nyolcvannegyedik évében, szombaton, elhunyt Borsos Miklós. Szobrai, plakettjei, domborművei, rézkarcai, rajzai, könyvillusztrációi, biblikus tematikájú képei - egész életműve egyaránt kiemelkedő fejezete a huszadik századi magyar és egyetemes képzőművészetnek. Az erdélyi Nagyszebenben született, híres székely nemzetség leszármazottjaként. 1922-től Győrhöz, Budapesthez, itáliai és franciaországi városokhoz kötődik élete és művészi pályája, majd a kedves,, tihanyi kerthez", ahol kora tavasztól késő őszig dolgozott. Borsos Miklós olyan egyedi világot teremtett, melyben az emberi arc és lét, a valóság megannyi eleme, a lovaktól a virágbimbókig, hol klasszikus, hol reneszánsz, hol pedig a legmodernebb formákban jelenik meg. Egyszerűség és tisztaság, így is jellemezhetnénk Borsos Miklós alkotásait, amiként őt magát is, aki gondolkodónak sem volt akárki, tanúskodik erről a Viszszanéztem félutamból című önéletírása vagy a tanulmányokat és vallomásokat tartalmazó A toronyból című könyve. A bölcs ember szól lapjaikról, miközben feltárul előttünk egy gazdag lélek, szellemi kalandozásokban gazdag életút. „A művészetnek, ha van föladata, szerepe, márpedig -kell, hogy legyen, akkor csak az lehet, hogy az emberi lélek javára legyen" - írta egy helyütt. Borsos Miklós művészetéről ez bizton elmondható, (b. gy.) A Jakeš-villa titka Néhány nappal ezelőtt közölte a Zemédelské noviny a Jakeš-interjú második részét, amelyben az egykori pártfőtitkár házáról, pontosabban a villájáról is beszélt. Még aznap megszólalt a Rudé právo plzeňi szerkesztőségében a telefon: „

Jakeš hazudott a szerkesztőnek, amikor azt állította, hogy a prágai Hanspaulkán levő házat 150 ezer koronáért vásárolta. Milada Šebová unokája vagyok, bizonyítékom van róla, hogy csak 104 ezer koronáért vette. Úgy vélem, már a közvélemény érdeklődése miatt is fontos, hogy feltárjuk a visszaéléseket, egyszersmind azokat a piszkos módszereket, ahogyan hozzájutottak a jogtalan vagyonhoz. Ezért a Rudé právo olvasóit az igazsághoz hűen kellene tájékoztatni." Elfogadtuk Ján Šeba meghívását Plzeňbe. Megdöbbentő történet bontakozott ki előttünk, amiről nemrég még csak a legközelebbi családtagok és azok tudtak, akik az egészet megrendezték. Ki ne szeretne villához jutni Prágában, méghozzá olyan szép helyen, mint a főváros hatodik kerületében a Hanspaulka. Ilyen vágya lehetett a CSKP KB egykori főtitkárának, Miloš Jakešnek is. Az ő neve szerepel az 1972-es, a Kozlovská utca 5-ös számú ház megvételéről szóló adásvételi szerződésben. Az alagsorban szoba, garázs, kazánház, szeneskamra, éléskamra és mellékhelyiségek. A földszinten konyha hall, tágas ebédlő, szalon, könyvtár, ételelőkészítő helyiségek. Az első emeleten három háló, kamra, előszoba, gyerekszoba, vécé, fürdőszoba. A padlástérben két szoba, s néhány kisebb helyiség. A kertben úszómedence. A felsorolásból a laikus is megállapíthatja, hogy nem olcsó házról van szó. A nagyapa után maradt a villa: ő építette. Felesége, Milada Šebová sem akarta eladni. Ez azonban a CSKP KERB akkori elnökének, Miloš Jakešnek, mit sem számított. Titkára, Václav Šubrt segédletével olyan ravasz sakkjátszmát indított, amelynek a végén adásvételi szerződés formájában mattot adott. A titkár szabad kezet kapott és kurta három hét elteltével a pártfunkcionárius a feleségével, Kvéta asszonnyal együtt a ház tulajdonosa lett - potom 104 ezer koronáért. Az illetékek levonása után a nagymama mindössze 90 ezer koronát kapott, holott a villát már húsz évvel ezelőtt 350 ezer koronára becsülték. Napnál világosabb, hogy ma minimum kétszer annyit adnának érte. Az unoka vallomása ,,A nagyapa az első köztársaság idején diplomáciai szolgálatot teljesített, utoljára Kínában töltött nyolc évet. 1953-ban meghalt, s a házba idegen bérlőket költöztettek. Amikor maga Miloš Jakeš kezdett érdeklődni a villa iránt, egyszeriben lett pótlakás a bérlők számára. A nagymama akkor 84 éves volt, és a CSKP KB-ra szóló hivatalos tárgyalásra a meghívást én, az unoka kaptam Plzeňbe. Šubrt titkár közölte velem, hogy a főnöke érdeklődik a villa iránt, jó volna, ha értesíteném erről a családot, elsősorban a nagymamát. A második találkozáson közöltem, hogy a villa nem eladó, abba majd mi költözünk bátyámmal, ha megnősülünk. Kíváncsiságból megkérdeztem, menynyit adna érte Miloš Jakeš. Meglepődve láttam, hogy a 104 ezer koronáról szóló hivatalos becslés már elő volt készítve. Az ajánlatot kereken elutasítottam és kijelentettem: amennyiben eladásra kerülne a ház, másik szakértővel becsültetjük fel. Hiba volt ezt mondanom. A szememre vetették: netán kételkedem a CSKP KB szakértőjének hozzáértésében? Mutasson nekem olyan jogászt, aki a KB ellen szól! - mondta Václav Šubrt. Ö a szomszédban, a Kozlovská utca 3-as számú házban lakott. A titkár nem várt választ. Meghívott a következő tárgyalásra, amit visszautasítottam. Családunknak mindössze néhány napig volt viszonylagos nyugalma. Beidéztek a rendőrségre. Azt hittem, valamiféle közlekedési kihágásról van szó. Rémülettel hallgattam, hogy a civilruhás rendőrök olyan kérdéseket tesznek fel, amire nem tudok válaszolni. „Bizonyítékaink vannak arra, hogy ön a kínai nagykövetségen csomagokat adott át. Vegye tudomásul, hogy kémkedéssel vádolhatjuk. Jócskán megöregszik, mire visszatér a börtönből". Rá sem hederítettek arra az állításomra, hogy nyilván tévedés történt. Közben semmiféle bizonyítékokat nem mutattak. Egy óra múlva elengedtek. Világos volt, hogy az ügy összefügg Jakešnek a házvételi szándékával. Itt már nem babra ment a játék. Nem maradt más hátra, mint az igazsághoz hűen tájékoztatni a nagymamát. Ô megértette és beleegyezett a ház eladásába, elfogadva a vevő feltételeit. - A nagymamát tegyék be a nyugdíjasok otthonába, vagy vegyék magukhoz, 14 napon belül ürítsék ki a házat, különben a bútort kirakjuk az utcára - hangzott az utasítás. Nem volt más választásom, mint részt venni egy társas szövetkezeti lakásépítésben. Ott lakom a két gyermekemmel és feleségemmel a mai napig. A villát, amelyet a nagymama után a bátyámmal örökölhettünk volna, mostanáig Miloš Jakeš használja. Biztosan azt mondja majd, neki semmi köze az egészhez, mindezt Šubrt titkár intézte, ha csak sejtette volna stb... Felesleges részletezni esetleges válaszait, hiszen szónoki „képességeiről" legutóbb a Szövetségi Gyűlés vizsgálóbizottsága előtt is tanúságot tett." Látogatóban a hanspaulkai házban Ezután meglátogattuk Miloš Jakešt prágai villájában. Megmutattuk neki Jan Šeba közlésre előkészített ta, tehát bárkj másnak is rendelkezésére állhatott. A házzal kapcsolatos kiadásokról gondos kimutatás készült, s a volt főtitkár engedélyezte, hogy beletekintsünk. A 104 700 korona vételáron kívül összesen 150 200 koronát fizetett ki különböző javításokért és további tízezreket átalakításokért. Tehát összesen 325 817 koronát fizetett. Jakeš azt is cáfolta, hogy Milada Šebová nem akarta volna eladni a házat, s bizonyítékul megmutatja az 1971 októberi keltezésű meghatalmazás másolatát, amelyben az asszony megbízza a fiát, MUDr. Jirí Šebát a ház és a telek eladásával. S mi az igazság a kényszerítő körülményekről és nyomásról, amit gyakoroltak a háztulajdonosokra? Miloš Jakešnek semmiről sincs tudomása. Jakeš felesége készségesen körülvezetett bennünket a házban. A benyomásunk? Nagyon rendes villa, szabványberendezéssel. Enynyit tudtunk meg Jakešéknél. Kiegészítés a nyilatkozathoz Milada Šebová unokái, Jan és Jirí Šeba a következőkkel kívánják kiegészíteni Miloš Jakeš nyilatkozatát: „Ismét hangsúlyozni szeretnénk, hogy a hanspaulkai villa eladásánál csupán közvetítők voltunk, mivel a tulajdonos akkor már 84 éves volt. A cikk megjelenéséig nem tudtunk olyan meghatalmazásról, amellyel nagyanyánk a fiát, MUDr. Jiŕí Šebát bízta volna meg a ház eladásával. Nem tartjuk kizártnak, hogy létezett ilyen, bár ezt velünk senki sem kövallomását és állásfoglalást kértünk tőle. A volt főtitkár valótlannak tartotta a nyilatkozatot. A Kozlovská utcai házvétel előtt Jakeš a családjával együtt Prága-Vršovicében lakott, egy háromszobás lakásban, a Jereván utcában. Már mint a CSKP KERB elnöke. Egy idő óta a tüdejével betegeskedett - mondta - s az orvosok javasolták: lakjon külön szobában, ám ez abban a lakásban megoldhatatlan volt. Akkoriban közölte Šubrt titkár Jakešsel, hogy a közelben dr. Šeba árulja a házát. Mint Jakeš mondta, kezdetben habozott, a felesége pedig határozottan ellenezte a házvételt, mert szövetkezeti lakásba szándékoztak költözni. Az 1933-ban épített ház ugyanis - Miloš Jakeš szerint - nagyon elhanyagolt állapotban volt, jelentős tatarozásra szorult. Honnan származik tehát a Jan Šeba nyilatkozatában szereplő 350 ezer koronára értékelt ház? Nem tudni. Mivel Jakeš és Šeba között kezdettől fogva Šubrt közvetített, ő hozta az ingatlanról szóló felbecsülést is - amelyet bizonyos Svoboda mérnök írt alá. Ez 1971 októberéből származik és 104 700 koronában állapítja meg a ház értékét. Mint Jakeš mondta, a keltezés korábbi, mint ő érdeklődött volna iránA Jakeš-villa (Václav Jirsa felvétele) zölte. Apánk előzetes tárgyalásokat folytatott, anélkül, hogy a tudomásunkra hozta volna, šubrt titkár a CSKP KB-n lefolyt első tárgyaláson sem tett róla említést, hogy a családból bárkivel is tárgyalt volna. Azt is meglepetten olvastuk, hogy a villa elhanyagolt állapotba került. Hiszen két család és a tulajdonos lakta, központi fűtés volt és minden szinten mellékhelyiségek. A helyiségek számából és a ház komfortjából kitűnik, hogy a 104 700 korona nem felel meg a valóságnak, amit a tulajdonos lánya, Milica Jirsová is igazolt: 1968-ban felbecsültette a házat (350 ezer koronában állapították meg), s erről a rokonokat is tájékoztatta. Nem értünk egyet Miloš Jakeš azon állításával, hogy Jan Šeba nyilatkozata nem felel meg a valóságnak. Ellenkezőleg, ő a valóságnak megfelelően tájékoztatta a közvéleményt. Elmondta, milyen módszerekkel vitték keresztül egyes vezetők azt, amit elhatároztak. A polgártársaik akarata ellenére is." xxx Ennyi a történet, amelynek tanulságait az olvasóra bízzuk. A vallomások ugyan ellentmondanak egymásnak, ám az igazság kideríthető, s ma már bátran ki is mondhatjuk. (A Rudé právo cikkének rövidített változata) JELLEMZŐ ÉS SZOMORÚ TÖRTÉNET