Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-26 / 22. szám, péntek

Közlemény a szövetsegi kormány üléséről A kelet-európai országok koordinálják visszatérésüket Európába (Folytatás az 1. oldalról) lönbségek ellenére a két gazdaság kölcsönösen kiegészíti egymást, ami jó feltételeket teremt a további együttműködéshez. Felmerült, hogy a jövőben Csehszlovákia és Len­gyelország vámuniót hozhat létre. Václav Havel a déli órákban szín­házlátogatáson vett részt: szívélyes beszélgetést folytatott a Teatr Pow­szechny színészeivel és a színház vezetőségével. Ez a varsói színház 1981-ben Feliks Falk rendezésé­ben bemutatta Havel három egyfel­vonásosát, de 11 hónap múlva, a rendkívüli állapot bevezetése után a műsort betiltották. A múlt év febru­árjában felújították a darabok ősbe­mutatóit. Jelenleg még Szczeczin­ben, Koszaiinban és Olsztynben ját­szanak Havel-darabokat. Köztársasági elnökünk délután a len­gyel főváros történelmi negyedét kereste fel, s koszorút helyezett el az 1984-ben meggyilkolt Jerzy Popieluszko katolikus pap sírján. Václav Havel és Wojciech Jaruzelski is részt vett tegnap Varsóban a szejm és a szenátus együttes, rendkívüli ülésén, s mindketten beszédet is mondtak. Miko­laj Kozakiewicz, a szejm elnöke, amikor a csehszlovák vendéget üdvözölte, hang­súlyozta: Mihail Gorbacsov és George Bush után Václav Havel a harmadik kül­földi államfő, akinek lehetősége nyílt arra, hogy beszédet tartson a lengyel parla­mentben. Másodszor Léngyelországban A csehszlovák államfő bevezetőben megemlítette, most először kapott szót egy külföldi parlamentben, s nem vélet­len, hogy ez éppen a lengyel szejm. Ez valamit jelent, s feltételezem, hogy önök tudják, mit - mondotta. - Másodszor járok Lengyelországban. Először 1957-ben, még diákként érkeztem ide. Október volt akkor, az önök országa tele volt örömteli reményekkel, amelyeket később annyi­szor meghiúsítottak. Ezt követően arról beszélt, milyen él­ményt jelentett számára a lengyel szerzők olvasása, s hogy egyes lengyel filmrende­zők alkotásait többször is megtekintette. Kitért arra, hogy azokban az időkben kezdett el ó úgynevezett abszurd darabo­kat írni, amelyek tele voltak szkepszissel, mulatságos viszolygással, de a lengyel etosz iránti csodálatát az ő akkori irodalmi világszemlélete nem zárta ki. önkéntelenül is fel kell tenni a kérdést, mi változott az azóta eltelt 30 év alatt nálunk, a világnak ezen a részén. A leg­fontosabb változás az, hogy véget ért a periodikusan feléledő remények és a periodikus csalódások időszaka, az örö­kös illúzióknak és az illúziók eltemetésé­nek, a szabadság és halál ördögi táncá­nak az időszaka. Most először tűnik bizo­nyosnak: a demokrácia és a szabadság, az igazság és a nemzeti öntudat győze­delmeskedik, s hogy ez a folyamat, amely bennünket hozzájuk elvezet, immár visz­szafordíthatatlan. Ez a bizonyosság abból fakad, hogy önfelszabadító igyekezeteink már nem magányos kísérletek a bennün­ket körülvevő meg nem értés tengerében. A változás, amelyet az ideiglenes veresé­gek ellenére a lengyel nemzet kivívott, a Szovjetunióban bekövetkezett fordulat, a demokratikus viszonyok megteremtését célzó igyekezet Magyarországon, az NDK-ban, majd a gyöngéd forradalmú Csehszlovákiában, továbbá a románok hősies, súlyos áron kivívott győzelme a drakularezsim felett, s végül az a társa­dalmi mozgás, amelynek Bulgáriában va­gyunk tanúi - mindez egyetlen hatalmas folyamban összpontosul, amelynek útját már semmilyen gáttal nem lehet elzárni. Győzött az a reális remény, hogy sza­bad, független és demokratikus államok­ként, nemzetekként közösen visszatér­jünk Európába. Ez jó dolog. Ugyan ki mert volna erre mégcsak gondolni is tizenkét évvel ezelőtt. Önök, Adam Michnik, Jacek Kuron és Jan Litynski emlékeznek-e a mi első titkos találkozónkra a csehszlovák -lengyel határon? Akkoriban úgynevezett disszidensek voltunk, olyan emberek, aki­ket üldözött a rendőrség, akiket becsuk­tak, akiket kinevettek. Igaz, mi is kinevet­tük porkolábjainkat, örültünk annak, hogy kijátszottuk őket, de ha valaki azt mondta volna, hogy 12 év múlva képviselők, mi­niszterek, államfők leszünk, akkor azt iga­zán szívből kinevettük volna. Beszédének további részében megis­mételte azt, amit az újévi államfői beszéd­ben is hangsúlyozott: a magyarok és a lengyelek értünk is véreztek, mi ezt jól tudjuk és nem feledkeztünk meg róla; bizonyos értelemben a románok is fizet­tek helyettünk. Annak ellenére, hogy az ő forradalmuk a miénk után következett. Annak ellenére, hogy senki sem segí­tett nekünk közvetlenül forradalmunkban - s ez országunkban valódi történelmi újdonságnak számít - jól tudjuk, hogy a lengyelek sokéves küzdelme a Szovjet­unió nemzeteinek önfelszabadító törek­vései és azon mementó nélkül, amelyet a németek 1953-as és a magyarok 1956­os felkelése jelent, ma aligha örülhetnénk frissen kivívott szabadságunknak és an­nak, hogy viszonylag minden simán ment. Azt is tudjuk, hogy a Lech Walesa vezette lengyel Szolidaritás volt az, amely első­ként találta meg a totalitárius rendszerrel való békés, hatékony, tartós szembenál­lás módját. Ki kell használni, hogy nemzeteinknek hosszú évek, évtizedek után lehetősége nyílott az igazi barátságra. Az úgyneve­zett „druzsba" - ez a formális, a barát­ságnak a felülről megrendezett színjátéka a varsói paktumon és a KGST-n belül a totalitárius rendszerekkel együtt tűnik el. S velük együtt eltűnik a nacionalistán egoista hangulatok csendes, észrevétlen és kártékony ösztönzése. Egyforma sorsunknak, a hasonló ideá­lokért vívott harcunknak most valódi ba­rátságot és kölcsönös tiszteletet kellene eredményeznie. Ebből kellene kinőnie politikánk koordinálásának azon folyamat során, amelyet önök is, mi is úgy hívunk, hogy visszatérés Európába. E téren arra kellene összpontosítani erőfeszítésein­ket, hogy a lehető legjobb módon egyez­tessük eljárásunkat Magyarországgal is, ahová holnap - s megint csak nem vélet­lenül - megyek munkatársaimmal együtt, s koordinálni kellene azt Kelet-Európa más nemzeteivel is. Emellett nem kellene egymással versengnünk abban, ki kit előz meg, s ki verekszi be magát elsőként valamely európai szervezetbe. Ellenkező­leg, kölcsönösen segíteni kellene egy­másnak ebbeli igyekezetünkben. Nehéz megjósolni, hogy milyen intéz­ményes formákat fog ölteni a mi kelet­vagy közép-európai koordinációnk. Nyu­gat-Európa az integrációs folyamatokat illetően lényegesen előbbre tart, s ha mindegyikünknek egyedül kellene megol­dania a visszatérést Európába, az sokkal tovább tartana, feltehetően lényegesen bonyolultabb lenne, mint akkor, ha köl­csönös egyetértésben cselekszünk. S ez nemcsak a gazdaságra vonatkozik, ha­nem lényegében minden területre, bele­értve a leszerelési tárgyalásokat is. Meghívó a pozsonyi várba Beszédének további részében Václav Havel a közös eljárás kialakítása érdeké­ben meghívta a lengyel, a magyar állam, a nyilvánosság képviselőit, s esetleg más közép-európai országok megfigyelőit, hogy a pozsonyi várban együttesen és nyugodt körülmények között elbeszélges­senek erről a témáról. Egy dolog bizo­nyos, először van reális történelmi esé­lyünk arra, hogy valami értelmes dologgal töltsük meg azt a nagy politikai űrt, amely Közép-Európában a Habsburg-birodalom szétesése után keletkezett. Lehetősé­günk van arra, hogy Közép-Európát az eddig túlnyomórészt történelmi és szelle­mi kategóriát politikaivá változtassuk. Le­hetőség van arra, hogy az európai álla­mokat, amelyek eddig a szovjetek gyar­matai voltak, s amelyek ma olyan barát­ságra törekednek a Szovjetunió nemzete­ivel, amely az egyenjogúságon alapul, s ezáltal ezek a közép-európai országok bizonyos különleges objektumot alkotná­nak, amely a gazdagabb Nyugat-Európá­hoz nem szegény kéregetőként közeled­ne. Hanem úgy, mint aki hoz is magával valamit: szellemi és erkölcsi ösztönzése­ket, merész békekezdeményezéseket, ki­aknázatlan alkotóerőt. Felébredtünk, s fel kell ébresztenünk azokat is, akik a Nyu­gaton átaludták a mi ébredésünket. Ter­mészetesen világosan kell látnunk, hogy mi is vár ennek az útnak a végén, hogy tulajdonképpen milyen Európába tartunk. Az általános eszményképek egyértelmű­ek számunkra, a független nemzetek és demokratikus országok baráti közösségé­be, a stabil blokkok és paktumok nélküli Európába, amelynek nincs szüksége a nagyhatalmak védelmére, mivel képes megvédeni önmagát, kiépíteni saját biz­tonsági rendszerét. Van remény arra, hogy a Szovjetunió - az egykori vazallusaival való jó kapcso­latai érdekében - fokozatosan kivonja innen csapatait. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások már folynak, s előbb-utóbb sikerrel járnak. Véleményem szerint a helsinki folyamat egészen jó kiindulási alap. Ha felgyorsulna és intenzívebbé válna, - párhuzamosan a különböző le­szerelési fórumokkal és egyoldalú lesze­relési kezdeményezésekkel - idővel vala­miféle békekonferenciába vagy békeszer­ződésbe nőhetne át, ami végérvényesen pontot tenne a második világháború, a hi­degháború, Európa mesterséges ketté­osztottsága után. Akkor mindkét katonai tömörülést fel lehetne oszlatni, s megnyíl­na az összeurópai integráció folyamata. De most még Európa megosztott. Né­metország is ketté van szakítva. Az érem két oldala: nehéz elképzelni az egységes Európát a megosztott Németországgal, s ugyanakkor nehéz elképzelni az egysé­ges Németországot a megosztott Európá­ban. Tehát a két egyesülési folyamatnak nyilvánvalóan párhuzamosan, s amennyi­ben lehetséges, gyorsan kellene halad­nia. A békés Európa kulcsa tehát Német­országban van. Annak tudatában, hogy a német kér­dés mennyire időszerű mindnyájunk szá­mára, hogy Németország békéje nélkül közülünk senki sem fog békében élni, államfővé történt megválasztásom után felkerestem a két német államot, hogy felmérjem, miként tekintenek maguk a né­metek a saját helyzetükre és az európai helyzetre. Jó benyomásokat szereztem. Az értelmes emberek mindkét német ál­lamban ugyanazt akarják, amit mi mind­annyian: a demokratikus és békés Euró­pát. Hiszem, hogy az én kellemes benyo­másaim az önök számára is jó hírt jelen­tenek. önöknek, akik a második világhá­borúban sokkal több emberáldozatot hoz­tak, mint mi, önöknek, akik a németek iránt - bár többnyire már csak leszárma­zottai az önöket gyilkoló nemzedéknek - sokkal inkább bizalmatlanok, mint én. Nem hallgathatom el, hogy nálamnál sok­kal bizalmatlanabb a németekkel szem­ben sok csehszlovák állampolgár is. Emi­att is vezetett első utam Németországba, úgy gondoltam, hogy szerény lehetősé­geimhez mérten megpróbálom terjeszteni a Dizalmat mai bizalmatlan világunkban. S ha már ezen a helyen Németországról beszélek, kedves kötelességem biztosíta­ni önöket arról, hogy a demokratikus Csehszlovákia is véglegesnek és sérthe­tetlennek tartja az Odera-Neisse határvo­nalat. Egyébként úgy vélem, a jövő Európá­jában a határoknak egyre kisebb lesz a jelentőségük, az embereknek szabadon kellene átjárniuk az egyik országból a má­sikba, s ennek elsősorban a mi határaink­ra kellene vonatkoznia. Walesa megsértődött A Reuter brit és az UPI amerikai hír­ügynökség a Szolidaritástól kapott infor­mációkra hivatkozva tegnap azt írta, hogy Lech Walesa ignorálta Václav Havel len­gyelországi látogatását, hiszen csütörtö­kön ahelyett, hogy a Szolidaritás más képviselőivel együtt részt vett volna a csehszlovák államfővel megrendezett ebéden, inkább egy gdanski hajógyári gyűlésen jelent meg. A hírügynökségek megjegyezték, Walesa amiatt haragudott meg, hogy Václav Havel közvetlenül el­nökké történt megválasztása után az N D K-t és az NSZK-t kereste fel. Walesa szerint Havelnak először Lengyelország­ba kellett volna mennie, hogy köszönetet mondjon a demokratizálási folyamat elin­dításáért. (Folytatás az 1. oldalról) körvonalazta - részletesen fog ta­nácskozni az a különbizottság, amelynek ülésére a tervek szerint februárban kerül sor. A kabinet tegnapi tanácskozásán a december 19-én jóváhagyott prog­ramnyilatkozat megvalósításával is foglalkozott. Úgy döntött, hogy eh­hez hamarosan ismét visszatér. Ugyancsak újra áttekinti azokat a kérdéseket, amelyek az egészsé­ges élelmiszerláncot veszélyeztetik. A kabinet eddig a poliklór-difenol kiiktatásához szükséges eszközök keresésére fordította figyelmét. Hangsúlyozta, hogy komplex módon kell az idegen és toxikus anyagok felszámolásának problémájára is te­kinteni, és ezért az ide vonatkozó javaslatokat mielőbb kidolgozzák. A továbbiakban a téstület egyet­értett azzal, hogy az AIDS megelő­zése terén hazánk az előterjesztett program - amely az Egészségügyi Világszervezet javaslataiból indul ki - értelmében járjon el. Feladatul adta tagjainak s a központi szervek vezetőinek, hogy járuljanak hozzá megvalósításához. Az 1989. október 31-i adatok szerint Csehszlovákiá­ban 18 AIDS-beteget tartottak nyil­ván, továbbá 39-en kerültek már a betegség első, illetve második stá­diumába és 90-en fertőződtek meg. Végezetül a szövetségi kormány eleget tett Miroslav Kusý profesz­szor - akit a pozsonyi Komenský Egyetem rektorává neveztek ki - ké­relmének, s felmentette őt a Szövet­ségi Sajtóügyi és Tájékoztatási Hi­vatal elnöki tisztségéből. Sajtótájékoztató a szövetségi kormány elnökségén (Munkatársunktól) - A szövetségi kormány ülését követően Josef Hromádka miniszterelnök-helyettes és Emil Čakajda mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes sajtótájékoztatót tartott. Josef Hromádka bevezetőjében II. János Pál pápa csehszlovákiai látogatásával foglalkozott. Elmond­ta, hogy a meghívásról nem Václav Havel köztársasági elnök újévi be­szédében volt szó először, a látoga­tás szóba került már december 20­án, amikor Josef Hromádkát magán­kihallgatáson fogadta a szentatya. A miniszterelnök-helyettes megálla­pította: ritka eset, hogy a római pápa zsúfolt, közel két évre előre tervezett programjában változás áll be. A döntésre kihatott az is, hogy a pá­pának ez lesz az első csehszlovákiai látogatása. A fogadás a szentatyá­nál a tervezett 45 perc helyett másfél óráig tartott. A pápa április utolsó harmadában esedékes látogatása részletes programjának kidolgozása folyamatbán van. Emil Čakajda az egyes élelmisze­rekbe került mérgező anyaggal, ne­vezetesen a poliklór-difenollal kap­csolatos kérdésre válaszolva el­mondta: Nálunk ezt az anyagot 1983-tól gyártották, de a termelést leállították. Mintegy 20 ezer tonnát gyártottak belőle, ennek felét kül­földre szállították, másik felét pedig itthon használták fel főként festéka­nyagok, hidraulikus olaj stb. előállí­tására. Ezzel az anyaggal festették be az istállók fémszerkezeteit, a múltban a silótornyokat is, így a takarmánnyal együtt bejutott a szarvasmarhák és sertések szer­vezetébe, a tejbe, a húsba, az élel­miszerláncba. Ez a mérgező anyag elsősorban az említett termékek zsi­radékához kötődik. A múlt hét elején Csehszlovákiában összesen 325 tonna vaj került, veszélybe! Ennek nagyobb részét Hollandia megvásá­rolta, s ma csupán 32 tonnát raktá­roznak belőle idehaza. A szövetségi RÖVIDEN - Marián Čalfa szövetségi miniszterel­nök tegnap fogadta a Republikánus Párt előkészítő bizottságának képviselőit. A vendégek elmondták, hogy alakuló pártjuk erősíteni szeretné az állampolgá­rok és a köztársaság együvé tartozásá­nak érzését, s támogatni fogja a „prog­resszív, pozitív társadalmi irányzatokat". -Josef Hora, a CSKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának szóvivője a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának kérdésére válaszolva elmondta, hogy 1968 és 1971 között megközelítőleg 465 ezerrel csökkent a párttagok száma. 395 ezer személynek megszüntették a tagsá­gát, 70 ezret pedig kizártak a kommunista pártból. 1989. október elsejétől 217 volt párttagot vettek fel. - A közbiztonsági és igazságszolgál­tatási szervek depolitizálásával összefüg­gő kérdésekkel foglalkoztak tegnapi ta­nácskozásukon a Szlovák Nemzeti Front­ban tömörülő politikai pártok és társadal­mi szervezet képviselői. Vladimír Mečiar, az SZSZK belügy- és környezetvédelmi minisztere beszédében emlékeztetett ar­ra, hogy a belügyi fegyveres testületek esetében a múltban mindenekelőtt az osztály- és politikai hovatartozást vették figyelembe. Feltette a kérdést, hogy ezu­tán szükséges-e valamelyik politikai párt tagjának lenni. Javasolta, hogy ha valaki a tagság mellett dönt, ebben az esetben a pártatlanság érdekében a szolgálati idő alatt nem gyakorolhatja a politikai hova­tartozásból eredő jogokat és kötelessé­geket. -Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke fogadta a nyugatnémet Zöldek képviselőcsoportjának küldöttsé­kormány megtárgyalta a felhasznál­hatatlan élelmiszer megsemmisíté­sének módját. Erre a célra külföldről hoznak be megfelelő berendezé­seket. A sajtóértekezleten arról is érte­sültünk, hogy beható munka folyik az új egyházi törvény tervezetén. Az új tankönyvekkel kapcsolatban a legnagyobb akadályt a nyomda­ipar alacsony teljesítőképessége je­lenti. Ugyancsak intenzív munka fo­lyik a választási törvény tervezeté­nek előkészítésén. Az új pártok igénylik, hogy hozzászólhassanak a tervezethez, s a szövetségi kor­mány tekintetbe kívánja venni az észrevételeket is. A törvényterveze­tet a kormány rövidesen a Szövetsé­gi Gyűlés szervei elé terjeszti. S. M. Dienstbier: Beszüntetjük a fegyverexportot (ČSTK) - Az új csehszlovák kormány úgy döntött, hogy be­szünteti a fegyverexportot, an­nak ellenére, hogy ez jelentős anyagi veszteségeket jelent majd hazánknak - közölte Jirí Dienstbier külügyminiszter a The New York Times című amerikai napilapnak adott nyilat­kozatában. Hangsúlyozta, Cseh­szlovákia figyelmen kívül hagyja a pragmatikusok érvelését, hogy „ha nem mi, akkor valaki más szállít majd fegyvereket az ér­deklődőknek". Nyugati források szerint Csehszlovákia az 1984-1988-as években világviszonylatban a hetedik helyet foglalta el a fegyverexportban. Sokszor bí­rálták amiatt, hogy a csehszlo­vák robbanószerkezeteket - pél­dául a Semtexet - terroristák is használják. gét, amely a Polgári Fórum meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik hazánk­ban. A csehszlovák parlament elnöke teg­nap Werner Kindsmüllerrel, az SPD schleswig-holsteini tartományi szerveze­tének titkárával is találkozott. - František Tomášek bíboros tegnap délelőtt fogadta František Trnkát, a Cseh­szlovák Mezőgazdasági Párt elnökét. A vendég biztosította a kardinálist, hogy pártja mindig támogatni fogja a vallássza­badságot és becsülettel megvédi a vidék érdekeit. - A csehszlovák külpolitika elveiről hazai és külföldi újságíróknak nyilatkozva Ľubomír Dobrovský, a külügyminisztéri­um szóvivője tegnapi pozsonyi sajtóérte­kezletén egyebek között hangsúlyozta, hazánk mindenekelőtt arra törekszik, hogy politikai, gazdasági és kulturális té­ren egyaránt visszatérjen Európába. - Ülést tartott tegnap Prágában a Csehszlovák Közvélemény Emberi Jogi és Humanitárius Együttműködési Bizott­ságának Elnöksége. A testület Zbynék Vokrouhlickýt bízta meg a bizottság irá­nyításával. Lemondott elnökségi tagságá­ról Zdenék Dienstbier, Vladimír Ftegl, Ľu­bomír Ledl és Pavla Koláravá. - Richard Sacher belügyminiszter február másodikával megszüntette az azon fegyverviselési engedélyek érvé­nyességét, amelyeket rövid golyósfegy­verek esetében adtak ki. Az ilyen enge­dély tulajdonosai az említett időpontig kötelesek beszolgáltatni fegyverüket a Nemzetbiztonsági Testület járási, váro­si, illetve városkerületi parancsnokságá­nak a belügyi szervek ugyanerre szólítják fel azokat az állampolgárokat, akik illegá­lisan tartanak fegyvert. A fegyverviselés­ről új jogszabályt adnak ki. ÚJ SZÚ 2 1990. I. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents