Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-23 / 19. szám, kedd

Korlátozott felelosseggel • • • Az SZSZK Nemzeti Frontjába tömörülő pártok színes palettája Az SZSZK Nemzeti Frontja 1989. november 17. előtt aránylag egyszerű és nyitottsága ellenére vi­szonylag állandósult volt. Három politikai párt és nem egészen harminc társadalmi szervezet alkotta. Az utóbbi hetek viharos változásai számos politikai párt keletkezését Idézték elő. Szlovákiában többsé­gük jelentkezett a Nemzeti Frontba. Az ismertebbek, amelyek kívül maradtak: a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Zöldek Pártja. A Nemzeti Frontba való jelentkezés egyik követel­ménye, hogy az illető párt bejegyeztesse magát az SZSZK Belügy- és Környezetvédelmi Minisztériumá­ban. A politikai pártokról hozott törvény ezen való­színűleg változtat. Az alábbiakban áttekintést adunk az SZSZK Nemzeti Frontjának politikai pártjairól. Természetesen csupán korlátozott mértékben ke­zeskedhetünk a teljességért, mivel megtörténhetik, hogy az utóbbi órákban a Nemzeti Front Štúr utcai épületének kapuján újabb pártok képviselői kopog­tattak felvételi kérelmükkel. Több mint 40 éve Szlovákia Kom­munista Pártján kívül további két párt tagja az NF-nek: A Demokrata Párt - 1944-ben alakult a szlovákiai ellenállás „pol­gári szárnyából . Tömeges szerve­zetté csupán a fölszabadulás után vált. Érdekes történelme a Čas című napilap hasábjain követhető nyo­mon. Az 1946-os parlamenti válasz­tásokon Szlovákiában az állampol­gárok 62 százaléka szavazott rá. Számos affér, a háborús bűnös Tiso elítélésével kapcsolatos machiná­ció, a földreform, a közellátással kapcsolatos ügyek és az államelle­nes összeesküvés vádja kényszerí­tette, hogy még 1948 előtt föladja hatalmi monopóliumát az SZNT-ben és a Megbízottak Testületében. A februári események után romjain jött létre a Szlovák Újjászületés Pártja. Ezen a néven szerepelt az 1989. december 10-i kongresszusá­ig, amikor visszatért eredeti nevé­hez. Tagságát a hatvanas évek kö­zepén megtizedelték, ekkori vezetői szerint taglétszáma 84-re csökkent. Fokozatosan növekedett, és tavaly már 1200 tagja volt. A párt új programja az „európai keresztény kulturális és erkölcsi ha­gyományokból" indul ki, a magántu­lajdont -elsődlegesnek tartja. A De­mokrata Párt élén kollektív vezető­ség áll. Sajtószerve a Ľud című napilap. A Szabadság Párt -1946. április 1 -jén keletkezett az egykori Keresz­tény Köztársasági Párt egy töredé­kének képviselőiből, akik az áprilisi egyezmény aláírása után nem csat­lakoztak a DP-hez. A májusi válasz­tásokon mindössze 4,2 százalék szavazatot szereztek, és a reformis­ta Munkapárttal, mely késóbb beol­vadt a Szociáldemokrata Pártba a politikai események perifériájára szorult. 1948 februárja után hasonló volt a sorsa, mint a Demokrata Pár­té. 1989. november 17. előtt nem egészen 1300 tagot számlált. A Szlovák Újjászületés Pártjával a politikai pluralizmus egyfajta lát­szatát volt hivatva kelteni. Mindhárom párt legfelső vezetői a „felső tízezerhez" tartozás min­den előnyét kihasználták. Január 13-án tartott rendkívüli kongresszu­sán a Szabadság Párt ismét vissza­tért a „keresztény demokratikus és nemzeti alapelvekhez". Új elnöke Jozef Ôirotňák (az SZNT alelnöke) lett. A párt a Sloboda című hetilapot jelenteti meg. Az újabban keletkezett pártok, melyek az NF-be léptek: A Kereszténydemokrata Moz­galom - tevékenysége az ember keresztényi értelmezésén és Isten előtti felelősségén alapszik, hirdeti azonban az együttműködést a nem keresztényekkel is. Szervezeti alap­egysége a kereszténydemokrata klub, a koordinációs központ több tanács segítségével biztosítja a te­vékenységet. Vezető képviselője a pártnak Ivan Čarnogurský, a CSSZSZK első miniszterelnök-he­lyettesének testvér bátyja. A Kereszténydemokrata Párt - olyan állampolgárok társadalmi­politikai tömörülése, akik minden po­zitív keresztény erő ökuménikus együttműködésében látják a társa­dalmi haladás biztosítékát. Támo­gatja a csehszlovák gazdasági me­chanizmus átalakítását, minden szektorának egyenrangúságát, és valamennyi szabad működésében látja a gazdasági felemelkedés zálo­gát. Elnöke: František Šatura. A Köztársasági Párt - 1989 de­cemberének végén alakult Prágá­ban, országos méretben szerveződő párt. Ideológiája az állandó kulturális és erkölcsi értékekből indul ki, mint a mértéktartás, tolerancia stb. Gaz­dasági téren a „több piac - keve­sebb állam" elvét vallja, igyekszik Európával - Európáért Még nem késő! Szerkesztőségünk vélemé­nye szerint a vízmű sorsáról kizárólag tudományos szem­pontok alapján lehet dönteni. E döntésnél mindenképpen fi­gyelembe kell venni a helyi lakosság véleményét is. Az alábbi felhívást ilyen meggon­dolásból közöljük. A Bős-Nagymarosi Vízlépcső­rendszer csehszlovákiai részének befejezése és üzembe helyezése Doborgaz, Vajka, Bodak és az egész Csallóköz életét megrontja. Veszélyezteti az európai jelentősé­gű flórát, faunát és a jövőnk szem­pontjából szinte felbecsülhetetlen fontosságú vízkészletet. Mindezeket a súlyos veszélyeket tudatosítva február 3-án, szombaton 14 órakor élőláncot alakítunk ki a Hainburg-Pozsony-Csölösztő -Bős-Komárom-Nagymaros vona­lon. A Duna folyását követve, a mai és az utánunk következő nemzedé­kek számára egyaránt riasztó gáton összefogva követeljük a munkálatok azonnali leállítását! Ésszerű, komp­lex, emberszabású, az itt élő embe­rek alapvető érdekeit is figyelembe vevő megoldást követelünk, hogy: - az egész ország területén, s a Csallóközben is leállítsuk a kör­nyezetünket, létünket veszélyeztető, a műszaki forradalmat hamisan ér­telmező torzszüleményeket; - évek, évtizedek múltán tiszta lelkiismerettel nézhessünk gyerme­keink, unokáink szemébe; - a GAT ne legyen GÁT közöt­tünk, s rólunk, szülőföldünkről végre ne nélkülünk döntsenek; - ne csak a Mariahilfestrassén el­költött néhány schillingünkkel pró­báljunk visszakerülni Európába. Aki mindezzel egyetért, legyen önmaga is láncszem, erősítse, na­gyobbítsa az élőláncot! Felvilágosítás: Somorja, telefon: 0708/22-41; naponta 9.30 órától 21.30 óráig. Koordinációs bizottság megtisztítani az államigazgatást a bürokráciától és radikális decent­ralizálást végrehajtani. Szlovákiai vezető képviselője Ivan Ďurišin. A Csehszlovák Mezőgazdasági Párt - összesen 12 000 tagja van. A szövetkezeti földműveseknek, az állami gazdaságok dolgozóinak, az egyénileg gazdálkodóknak, az élel­miszeripar, az erdőgazdaság dolgo­zóinak és a vidéken lakóknak a kép­viseletét kívánja fölvállalni. Zádveri­cén, Zlín mellett tartott kongresszu­sán T. G. Masaryk és az agrárpárti nagybirtokos A. Švehla erkölcsi ha­gyatéka örökösének vallotta magát. A Polgári Fórum programnyilatkoza­tából indul ki. Elnöke František Trnka. A Szlovákiai Romák Integrálá­sának Pártja - Brekovban, a Hu­mennéi járásban alapították. Prog­ramja szerint törekedni fog a romák kulturális és életszínvonalának eme­lésére. Elő kívánja segíteni a romák elmaradott rétegeinek civilizálódását és humanizálódását. (Ezen kívül a N F platformján Romák Demokrati­kus Szövetsége néven társadalmi szervezet is alakult.) A párt székhe­lye Kassán van, koordinációs bizott­ságának elnöke Koloman Gunár. A Független Demokraták Pártja - reakcióként keletkezett arra a helyzetre, amikor az egy párt ha­talmi monopóliumát más hatalmi monopólium váltja föl. A nézetek következetes pluralizmusának híve, a politikai közép képviselője. Ideoló­giája kizárólag a legújabb tudomá­nyos ismereteken alapszik. Képvi­selője Milan Kajan. A Harmadik Évezred trendjének Pártja - programjaként a tudomá­nyos ökológiai eredményeknek a politikában és az irányítási rend­szerben való alkalmazását mint sza­kadatlan legiszlatív folyamatot tűzte ki céljaként. Központja Selmecbá­nyán (Banská Štiavnica) van, veze­tője Peter Múdry. A Szlovákiai Szociáldemokrata Párt - az európai szociáldemokrácia eszményeiből indul ki és Csehszlo­vákia nemzetei és nemzetiségei tör­ténelmi és kulturális értékei örökö­sének tekinti magát. Célja, hogy megvédje a dolgozókat az elszegé­nyedéstől, és őrködjön alapvető szociális biztonságuk fölött. A Demokratikus Szocializmus Pártja - a szlovák nemzet szocialis­ta és minden haladó történelmi érté­két magáénak tekinti, és fölvállal minden pozitívumot Csehszlovákia történelméből. Alapvető motívuma politikájának az „emberarcú szocia­lizmus" terve. A pártot Igor Cibula vezeti. f Tisztelt SzerkesztőségI Az Új Szó baloldali napilap lett, ezért fordulok önökhöz bizalommal, remélve, hogy lapjuk hasábjain nyíltan föltehetem a kérdést: Tényleg megújulóban van-e Csehszlovákia Kommunista Pártja? Kételkedésemet, kérdésemet néhány, számomra alapvetően fontos információra alapozom. Tudomásomra jutott, hogy olyan kompromittáló­dott pártvezetők, mint Dudás Kálmán és mások továbbra is párttagok. Sem én, sem más nem olvasta egyetlen lapban sem, hogy felfüggesztet­ték a tagságát, vagy kizárták őt a pártból. Mi a helyzet valójában? Állítólag egyesek zseniális „peresztrojka-műveletet" hajtottak végre, s Dunaszerdahelyről Pozsonyba helyezték, a kerületi pártbizottságra. Azok után, hogy a Dunaszerdahelyi járás lakossága visszaélései, diktató­rikus magatartása miatt lemondatta ót funkciójából! Én a bősi vízlépcső építkezésén dolgozom, és ott is volt ilyen személy, aki kihelyezett pártelnökként tevékenykedett. Értesüléseim szerint ó is a pártnál mester­kedik tovább, csak Dunaszerdahelyen. Kétkezi munkások vagyunk, keményen megdolgozunk a fizetésért, s higyjék el, tisztán látjuk a helyzetet. Az ilyen vezetők nem képesek a megújulásra, tovább rontják a kommunista párt tekintélyét, ha még egyáltalán maradt ebből valami. November 17-e előtt a pártnak sok olyan vezető tisztségviselője volt, akik - más lehetőség nem lévén - a pere­sztrojkátelvben látszólag elfogadták. A gyűléseken beszéltek róla, de arra nagyon ügyeltek, hogy a szép szavakból az életben semmi se valósuljon meg, mert ez véget vetett volna kiváltságaiknak. Milyen erkölcsi joguk van ezeknek az embereknek ahhoz, hogy párttagok maradjanak? Véleményem szerint a CSKP csak akkor lesz képes megújulni, ha az ilyen emberektől örökre megszabadul. Ezért kellene talán új jelentkezési ívet kiadni, újjászervezni a CSKP-t, mellőzve a kompromittálódott párttagokat. Amíg ez nem történik meg, a dolgozó nép még a becsületes kommunistáknak sem fog hinni. Az elvesztett bizalmat csak lelkiismeretes munkával lehet visszaszerezni. Én különben független, pártonkívüli vagyok, bizalmam jeléül küldöm önöknek levele­met. Tisztelettel: CSÓKA GÉZA, Bős EGY HÍRESZTELÉS NYOMÁBAN A Csallóközbe kerül-e « a fővárosi hulladék? Január 5-én reggel a fővárosban a Szlovák nemzeti felkelés terén egy „különös" demonstrációnak lehet­tek szemtanúi a járókelők. A Közúti Műszaki Vállalat 40 szeméttel meg­rakott szállítókocsija órákon át a tér két oldalán parkolt. A vállalat dolgo­zói így hívták fel az illetékesek és a lakosság figyelmét Pozsony hul­ladékgondjaira, a tárolás és az égetés évek óta tartó megoldatlan problé­máira. A tiltakozást követően a hulladé­kot néhány napig a stupavai sze­méttelepre hordták. Ez a lehetőség azonban január 15-ével megszűnt. A múlt hét elején pedig olyan hírek kaptak szárnyra, hogy míg a Slov­naft közelében lévő égető nem kezd újból működni, a szemét a Duna­szerdahelyi járás egyetlen, a mű­szaki előírásoknak megfelelő csu­kárpakai szeméttelepére kerül. Ez a hír a környék lakosai között nem kis aggodalmat váltott ki, hiszen a több mint 400 ezer lélekszámú nagyváros háztartási hulladéka né­hány hónap alatt akár fel is töltheti a telepet. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja - tartja a régi közmondás, így a sokakat nyugtalanító kérdésre választ keresve megkerestem Csöl­le Edit mérnököt, a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság Helyi Gaz­dálkodási Szakosztályának vezető­jét, hogy megkérdezzem, meddig képes a csukárpakai telep a helyi igényeket kielégíteni? Arra is választ kerestem, vajon megalapozottak-e a környék lakóinak aggodalmai? A köszönöm szót naponta gyakran használjuk. Hogy mikor, miért és hogyan mondjuk ki, az mindig belülről fakad. Van amikor csak könnyedén, félvállról kiáltjuk köszönöm, köszi. Máskor viszont meg­hatódva, mély tisztelettel mondjuk ki. S amikor a köszö­nöm szó érik, érlelődik egy gyermek lelkében s csak egy lezáró életszakasz végén hangzik el, akkor ez a kimon­Köszönöm, apám! dott szó tartalma, lényege mást is kifejez. A tisztelet mellett az egyéniséget, az erkölcsi felfogást, a világné­zetet. Az ilyen köszönöm szó történetét szeretném leírni. Úgy, mint most a szülőket aggasztja a gondolat, hogy hová, milyen iskolába írassa a gyermekét, a mi időnkben is probléma volt. Annak ellenére természetesnek kellene lennie, hogy a magyar anyanyelvű szülők gyermekei a magyar iskolát látogassák, a szlovák anyanyelvűeké pedig a szlovák iskolát. De akkor hová menjenek a vegyes házasságban nevelkedő gyermekek? Hát erre aztán sem recept, sem tanács, semmilyen fájdalomcsillapító nincs. Viszont a megoldást meg kell találni. A gyakorlat azt mutatja, hogy , Szlovákiában, Csehországban alkalmazkodnak a többség nyelvéhez. A vegyes lakosságú területeken pedig van választék, kínálat, lehetőség. Sőt konkurencia is, mert ma már egyes iskoláknak igazán jó a hírneve. Nő, de akkor a válságos időkben (1966-tól 1970-es években) nagyon sok szülő nem bízott az anyanyelvi oktatás erejében. Kevés magyar szülő vállalta a kocká­zatot. Szemükre hányták (magyar szülök), innen úgysem viszik sokra. Akkor sem keseredtek el, amikor a beíratott elsősök száma (1972-ben) 6 gyermek volt, egyetlen egy kislány (királylány) volt közöttük. Természetesen csak összevont évfolyamban tanulhattak. A szülők örömére hamar olvasókká váltak a gyerekek. Érdeklődési körük határozott körvonalat rajzolt köréjük, hamarabb váltak egyéniséggé. Szóbeli, írásbeli nyelvhasználatuk színe­sebb, pontosabb lett és ez a kevés bizonyított, jobban, mint akik másnyelvű iskolába jártak. A sors, az élet, mást hozott, mert többségük érettségivel végződő iskolába járt. S itt hangzott el az a „köszönöm szó, ami a szülőnek egy életre szóló. K öszönöm édesapám, hogy anyanyelvemen tanul­hattam. Megtehette volna, hogy a másik iskolába küldjön. Köszönöm, hogy nem kényszerített rá! HAJTMAN KORNÉLIA, Párkány - A telep kiépítése eléggé nehe­zen, nem kis nehézségekkel történt. A munkálatok elhúzódtak, s az át­adásra csak tavaly márciusban ke­rült sor. Területe a védőövezettel együtt mintegy 2,5 hektár. Haszno­sítható felülete ennél persze kisebb. Hosszú távon 160 ezer köbméter hulladék befogadására képes. So­morja és alig több mint egy tucat környező település szükségleteit hi­vatott kielégíteni - azokat is csak körülbelül egy évtizedig - mondotta. S hogy mi lehetett az alapja a h ír­nek, arról némi nyomozás után sike­rült értesülnöm. A fővárosi nemzeti bizottság illetékesei hulladékgondja­ik enyhítése érdekében január 12­én megkeresték dr. Lengyel Feren­cet, a Somorjai Városi Nemzeti Bi­zottság elnökét. Előnyös egyessé­get ajánlva arra kérték, engedélyez­ze a hulladék cšukárpakai telepen történő elhelyezését. Ö azonban, nem érezve magát illetékesnek az ügyben, a kérelmezőket a járási nemzeti bizottságra küldte. Arról, milyen határozatot hoztak Dunaszerdahelyen szintén Csölle mérnöknö nyilatkozott. Közölte, hogy a járási nemzeti bizottság ta­nácsa, valamint a környezetvédelmi kérdésekben illetékes szakosztályok vezetői a kérést egyértelműen eluta­sították. - Nem mintha hiányzott volna nálunk a segítőkészség, a megértés. Dunaszerdahelyen is tisztában vagyunk a helyzet komoly­ságával, annál is inkább, mivel ná­lunk is komoly gondot okoz a sze­mét. Az SZSZK kormánya 46/1978 Tt. számú rendelete értelmében já­rásunk nagy része azonban vízvé­delmi terület. Innen biztosítják a fő­város, sőt a távolabbi járások egy részének ivóvízszükségletét is - je­lentette ki az osztályvezető -, így fokozottan ügyelnünk kell a környe­zetvédelemre. A híresztelést dr. Lengyel Ferenc is cáfolta. Január 18-án személye­sen győződött meg arról, hogy a So­morjai Városi Nemzeti Bizottság fel­ügyelete alatt álló telephelyen egy­szer sem fordultak meg a fővárosi Közúti Műszaki Vállalat kukásautói. Végül hadd jegyezzük meg: a ké­relem elutasításával a jnb nem önző, hanem közös érdekeket helyezett előtérbe. A környezet-, elsősorban vízvédelmi előírások figyelembevé­telével döntött. Hiszen az a szemét, amelyet a főváros háztartási hulla­déka a csukárpakai telepről „kiszo­rított" volna, szabálytalan körülmé­nyek között, arra alkalmatlan helyen elhelyezve, komolyan veszélyeztet­hetné a csallóközi ivóvízkészlete­ket POMICHAL RICHÁRD ÚJ SZÚ 148 1990. I. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents