Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-07 / 27. szám
KOST KöracCP A statisztika tanúsága szerint, a Szovjetunióban a jelenlegi - sorrendben tizenkettedik - ötéves tervidőszak első két évében 9,2 százalékkal nőtt a mezőgazdasági bruttó termelés. Ennek ellenére, sajnos, az élelmiszer-ellátásban továbbra is meglehetősen feszült a helyzet, amiről a boltok szerény kínálatán túl, a fogyasztók elégedetlensége is árulkodik. A lakossági bevételek emelkedése a fogyasztói igények növekedéséhez vezetett. A növekvő kívül egyaránt sokakat foglalkoztat az a kérdés, képes-e ilyen „ugrásra“ a szovjet mezőgazdaság. A minisztertanács tavaszi ülésén az SZKP XXVII. kongresszusán, illetve a 19. országos pártkonferenci- án határozatba foglalt irányelvekkel összhangban, de az időközben felmerült problémákat is szem előtt tartva sürgették az élelmiszer-ellátás mielőbbi javítását. Ezen a tanácskozáson mondták ki először, hogy az ellátás alakulásáért ezentúl a köztársaságok viselik a teljes felelősséget. Nagy feladat előtt állnak most a szövetségi és autonóm köztársaságok minisztertanácsai, a népi képviselők tanácsainak végrehajtó bizottságai. A mennyiségi igényeken kívül immár az ésszerű táplálkozás alapelveiből fakadó minőségi elvárásokat is figyelembe véve, úgy kell szervezniük-ösztönözniük a termelést, szállítást és elosztást, hogy tejből, tejtermékekből és zöldségfélékből már 1991-92-ben kielégíthessék a keresletet. A növényi olajok esetében 1994, a tőkehúsoknál és húskészítményeknél 1994-95, a gyümölcsféléknél pedig 1995 a fogyasztói igények teljesítésének legvégső határideje. Ehhez az utóbbi években tapasztalt két százalék körüli fejlődés heAz élelmiszerprogram teljesítése nem csupán akarat kérdése kereslet egyre nagyobb nyomást gyakorol a piaci ellátásért felelős szervekre és szervezetekre, de a termelés fejlődésének az üteme csak arra elég, hogy a népesség növekedési arányában növeljék a boltok ellátását. Csupán a zöldség-, a tojás- és a tejtermelésben sikerült némi javulást elérni, viszont a gabonatermesztés, valamint a cukorrépa és a napraforgó termesztése több mint húsz éve stagnál, a burgonyatermesztésben pedig visszaesett az egy főre számított hozam. A Szovjetunió Minisztertanácsának az agráripari fejlesztés meggyorsítására hozott határozata nyomatékosan aláhúzta a vállalati és egyéni termelőkedv fokozásának, a nyomasztó helyzetben felbecsülhetetlen segítséget jelentő egyéni és kollektív vállalkozási formák (családi farmok, bérleti szerződések, parasztgazdaságok, háztáji állattartás és zöldségtermelés) felkarolásának szükségességét. A szovjet mezőgazdaságnak azonban kevés esélye van arra, hogy 1990-ig ledolgozza azt a tekintélyes hátrányt, amelyért egyebek között a hiányos anyag i- technikai háttér, az anyagi ösztönzés hiánya is felelős. Ugyanis a „tartozás“ kiegyenlítéséhez például gabonából a jelenlegi 210 millió tonna helyett 382 millió tonnát kellene termelni 1990-ben, a zöldségtermesztést pedig a mostani 29,4 millióról hozzávetőlegesen 53 millió tonnára kellene növelni. A határon belül és lyett a 13. ötéves tervidőszakban évente 4,7-5,4 százalékkal kell növelni az élelmiszer-termelést. Sokat elárul a termelés és feldolgozás mai szintjéről, hogy a tervezett ötéves növekmény 60 százalékát a betakarítási és tárolási veszteségek csökkentésével, illetve az alapanyagok tökéletesebb feldolgozóipari kihasználásával kell elérni. A gazdaságok vezetői nem tagadják, hogy a feldolgozóüzemek korszerűsítésével és a kolhozokban, szovhozokban vagy agráripari egyesülésekben itt-ott már működő vágóhidak, tej-, gyümölcs- és zöldségfeldolgozó kisüzemek hálózatának bővítésével nagyon sok alapanyagot meg tudnának menteni. Az új alapelvek értelmében a köztársaságok munkamegosztás alapján kötelesek gondoskodni az ország egyenletes élelmiszer-ellátásáról. Például az Ukrán SZSZK gabonát, húst, tejet, cukrot, növényi olajat, továbbá zöldséget és gyümölcsöt szállítva köteles hozzájárulni a közös asztal választékának kialakításához. A technikai háttér tökéletesítése, a talaj termőképességének növelése mellett egyre inkább a figyelem homlokterébe kerül a biotechnológia, és általában a tudomány és a technika vívmányainak elterjedt érvényesítése, beleértve a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségek átgondoltabb kihasználását is. Tavasszal a minisztertanács ülésén elhangzott, hogy a Szovjetunióban 1995-ig például a gabonafélék hektárhozamát 0,6-0,7 tonnával, a burgonyáét 5 tonnával kell növelni. Kukoricából 5 - öntözéses feltételek között 7-8 - tonnát terveznek betakarítani egy hektárról, bízva a külföldről - egyebek között Csehszlovákiából - importált hibridek és termelési rendszerek hatékonyságában. A bolti választék bővítésére törekedve nagy erdeigyümölcs-, gyógynövény- és gombaültetvényeket létesítenek, gyors ütemben akarják fejleszteni a tejtermelést, a sertés- és juhtenyésztést, valamint a halgazdaságot. A háztáji gazdálkodók munkáját korszerű gépek gyártásával és forgalmazásával, valamint a termés helybeni felvásárlásának bevezetésével fogják segíteni. Vaszil Jarosovec, a kárpátontúli területi pártbizottság másodtitkára cseppet sem lelkesedik a központi alap képzéséhez való hozzájárulási kötelezettség bevezetéséért. Azzal érvel, hogy feltételeik között még akkor is nehéz volna teljesíteni az önellátással kapcsolatos elvárásokat, ha történetesen megszüntetnék a központi alap képzéséhez való hozzájárulási kötelezettséget és nagyobb önállóságot adnának a vállalatoknak. Aggodalma érthető, hiszen annak ellenére, hogy itt nemcsak köztársasági, de országos viszonylatban is legtöbb gabonát terem a föld - az átlagos hektárhozam 4,82 tonna - az egy lakosra jutó 0,16 hektárnyi szántó erre nem nagyon kínál lehetőséget. Tagadhatatlan, vannak tartalékok, ám a jelenlegi 330 ezer tonna össztermelés legfeljebb 70-80 ezer tonnával növelhető, viszont az állattenyésztés „felfuttatásához“ legalább évi 1,2 millió tonna gabona szükséges. Egyelőre 40 ezer tonna tejet és tejterméket szállítanak ide más területekről, s az évi személyenkénti húsfogyasztást is legalább 20 kg-mal kellene növelniük. A terület 37 mezőgazdasági vállalatánál még csak most mérlegelik, mit tehetnének az élelmiszerprogram teljesítéséért. Ellenben gond, hogy a tej- és húsfeldolgozó üzemek túlterheltek, sok alapanyag megromlik, kárba vész csak azért, mert nem győzik feldolgozni. Ezt egyebek között Fábián Sándor, a Kárpátontúli Területi Népi Ellenőrzési Bizottság felügyelője is megerősítette. Kijelentette: például a nagyszölősi konzervgyár termékeinek 7,7 százalékát tavaly a minőségellenőrzés, 6,3 százalékát a szabványügyi hivatal találta gyenge minőségűnek, további 12,4 százalékról pedig a területi fogyasztási szövetkezet laboratóriumában derült ki, hogy nem felel meg a követelményeknek. Hasonló okokból a huszti konzervgyárban 13, a bustinói üzemben pedig 27,5 százalékát kellett kiselejtezni a termékeknek. Amint azt a területi agráripari egyesülésnél Pásztor Vilmos osztályvezetőtől megtudtuk, Kárpátalján öt üvegházrendszer működik, s mivel egyébként is „felvirágzóban" van az üzemi és háztáji termelés, a zöldségellátásban javuló helyzet várható. Az ellátási gondokat enyhíti, hogy minden erővel támogatják a háztáji termelést, illetve a kertbarátmozgalmat. A kertigénylési kérelmek teljesítésére vonatkozó határozat eddig több mint 20 ezer kertészkedni vágyót juttatott földhöz. KÁDEK GÁBOR A régi utak helyett újakat kell keresni Az arab államok Csehszlovákia jelentős külkereskedelmi partnerei. Közöttük a kölcsönös kapcsolatok jelenlegi fejlődése szempontjából kiemelt helyet foglal el az Egyiptomi Arab Köztársaság. A csehszlovák-egyiptomi kereskedelem több kormányközi kereskedelempolitikai dokumentum alapján fejlődik, ezek közé tartozik az 1959-ben kötött kereskedelmi és hajózási megállapodás, a gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési bizottság létrehozására vonatkozó, 1964-ben aláírt egyezmény, az 1966-ban kötött tudományos-műszaki együttműködési megállapodás, az 1979-ben aláírt hosszú távú kereskedelmi jegyzőkönyv, valamint az 1984-ben kötött gazdasági együttműködési megállapodás. Csehszlovákia és az Egyesült Arab Köztársaság kölcsönös kereskedelmi forgalma 1988-ban 168,6 millió dollárt ért el. Ez az érték 1985 óta, amikor még 202,4 millió dollárt tett ki, állandóan csökkent, elsősorban az EAK fokozatosan romló gazdasági helyzete miatt. Ez elsősorban az import általános visszaesésében, valamint az egyiptomi piacon kiéleződött versenyben mutatkozik meg. Habár Csehszlovákiának a két ország kereskedelmében a nyolcvanas . évek folyamán eleinte aktív mérlege volt, az 1985-ös év például 66 millió dolláros aktívummal zárult, az utóbbi években a mérleg fokozatos kiegyenlítődésére került sor, az egyiptomi fél igényeinek megfelelően. Az elmúlt évek folyamán a csehszlovák kivitel döntő hányadát, 48,3 százalékát acéltermékek, elsősorban építészeti szerkezeti acélok képezték. Az egyéb gépipari termékek részaránya 25 százalékos volt. A csehszlovák behozatal 55 százalékban nyersgyapotból, pamutfonalakból és textilipari termékekből állt, további 6 százalékot képviselt a narancs behozatala. Csehszlovákia már a második világháború előtt is importált gyapotot Egyiptomból, s 1957-ben az ország legjelentőebb gyapotvásárlói közé tartozott. Az egyiptomból származó behozatal Csehszlovákia gyapotszükségletének 18 százalékát fedezte, ami más országokhoz viszonyítva magas aránynak számít. Ez a helyzet egészen 1987-ig tartott, az utóbbi két évben ugyanis az említett okok miatt az egyiptomi gyapot behozatala csökkent, s azt más források pótolják. A kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése mindkét ország érdekében áll, hiszen az Egyesült Arab Köztársaság gazdaságának további iparosítására törekszik, s Csehszlovákia a gépipari termékek, köztük a komplett beruházási egységek potenciális szállítója lehet. Ugyanakkor az egyiptomi termékeknek is jó piacuk lehet Csehszlovákiában. A jövőben azonban a kölcsönös kereskedelmet a reális feltételekből kiindulva kell fejleszteni. Az Egyesült Arab Köztársaságnak jelenleg nagymértékben passzív a kereskedelmi és a fizetési mérlege, ezért az ország csak hitelre tud vásárolni, esetleg termékekkel tud fizetni. Azt is figyelembe kell venni, hogy az EAK elsősorban a késztermékek kivitelét szorgalmazza, miközben a mi behozatalunk főleg nyersgyapotra összpontosul. Ebben a helyzetben a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének lehetséges útját a termelési kooperációban, a közös vállalatok létesítésében kell keresni, s konkrét árucsere-egyezményekben kell kiegyenlíteni a kivitel és a behozatal mérlegét. (S. H.) A Skoda Plzeó konszern nehézgépipari üzemében a szállítólánc is elkészült a Novolipecki Metallurgiai Kombinát számára gyártott széles szalagé hengerműhöz. A hengermű kivitelezésében a Vitkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár, valamint aÓKD Praha is részt vett. A felvételen Stanislav Bunda, a nehézgépgyár mestere, Sztanyiszlav Alekszandrovics Bjelomitcev, a Novolipecki Metallurgiai Kombinát műszaki ellenőre és Václav Novák technikus a száll Hólánc helyi átvételét készíti elő. (CSTK felvétel) Devizahitelek a jól gazdálkodóknak A Vnyesekonombank sokoldalú tevékenységet bontakoztat ki A Szovjetunióban a Külgazdasági Kapcsolatok Bankja (Vnyesekonombank) elődjétől, a Külkereskedelmi Banktól főleg abban különbözik, hogy a szovjet vállalatokat és szervezeteket devizahitelekben is részesíti, közös vállalatok létesítésében vesz részt, s aktívan támogatja a közvetlen kapcsolatok kialakítását a szovjet és a külföldi vállalatok között. A szovjet vállalatok a devizahiteleket saját termelési alapjuk tökéletesítésére, s a kiviteli termelés növelésére használják fel. Az elmúlt évben a bank 1,3 milliárd rubel értékben folyósított devizahiteleket, ami kétszerese volt az előző évi szintnek. Amint arra J. Sz. Moszkovszkij, a bank elnöke a Pravdának adott interjúban rámutatott, csak azokat a vállalatokat részesítik devizahitelben, amelyek azt meghatározott határidőn belül képesek visszatéríteni saját devizabevételeikből. A bank dolgozói a külföldi partnerekkel együttműködve- amelyek közé 130 ország csaknem 2000 bankja tartozik- megvizsgáltak több mint 200 vegyesvállalat létesítésére vonatkozó javaslatot, s a felmérések alapján a bank elutasíthatta azokat a javaslatokat, amelyek nem feleltek meg a Szovjetunió gazdasági érdekeinek, vagy túlságosan nagy kockázattal jártak. Ugyancsak az elmúlt évben a bank a szovjet vállalatok több mint 1500 dolgozóját részesítette külkereskedelmi szakoktatásban. Az olyan vállalatok dolgozóiról volt szó, amelyek nemrég lettek feljogosítva önálló külkereskedelmi tevékenységre. Szem előtt tartják azt a kedvezőtlen jelenséget is, hogy jelenleg körülbelül 5 milliárd rubel értékű külföldről behozott berendezés nincs kihasználva. Ez elsősorban a korábbi, központosított devizagazdálkodási rendszer következménye. Ez év április 1 -jétól a vállalatok devizabevételeivel már nem a minisztériumok rendelkeznek azok újraelosztása céljából, hanem maguk a vállalatok, amelyek devizaforrásaikat saját bankszámlájukon helyezik el, s devizabevételeiknek csak egy meghatározott részét vezetik el az állami és a helyi költségvetésbe, valamint a felettes szerv számlájára. Ugyanakkor kötelesek saját devizaeszközeikkel jövedelmező módon gazdálkodni, ami a külföldről behozott berendezések kihasználására is vonatkozik. A bank elnökének véleménye szerint a rubel átválthatóságához vezető úton az első lépéseknek lehet tekinteni a KGST- országok nemzeti valutáinak a közvetlen kapcsolatok keretében megvalósuló részleges felhasználását, valamint a Szovjetunióban szervezett devizabörzéket. Ezek a börzék nemcsak arra szolgálnak, hogy a devizaforrások megfelelő kezekbe kerüljenek, hanem arra is, hogy a devizaforgalom kiszélesedjen. Ilyen értelemben azok a vállalatok is devizához juthatnak, amelyek termelése a belső szükségletek kielégítésére irányul. A devizabörzéken egyelőre csak szovjet vállalatok és szervezetek vehetnek részt, később a közös vállalatok, majd pedig a külföldi cégek is bekapcsolódhatnak. Ha majd a devizagazdálkodással kapcsolatos műveleteket a további pénzügyi intézmények és hitelbankok is elsajátítják, a Szovjetunióban sor kerülhet az egységes devizapiac kialakítására. Az első, kísérleti jelleggel megrendezett devizabörzére a legközelebbi napokban kerül sor. Ennek műszaki előkészítése már befejeződött. A börze időtartama egyelőre nem ismeretes, ez a felkínált devizaeszközök terjedelmétől függ. ÚJ SX Ezt pontos előírások nem szabályozzák. Elsősorban arról van szó, hogy megnyilvánuljon az a természetes mechanizmus, amely a jövőben eredményes fejlődéshez vezethet a Szovjet- unió pénzügyi gazdálkodásában. -ly1989. VII
