Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-28 / 30. szám

TÖKÉLETESÍTETT KEVERÉKKÉPZÉS Kihalásra ítélik-e korunk fejleményei a keverékképzés hagyományos eszközét, a karburátort? Ez a kérdés világszerte foglalkoztatja a szakembereket, de csak kevés helyen tudnak olyan autentikus választ adni, mint a nyugatnémet Pierburg cégnél, ahol mindkétféle rendszert, a karburátort és a befecskendezést is a legkorszerűbb szinten gyártják, sót innovatív ötleteikkel ezek fejlesztésében is jelentős szerepet játszanak. A továbbiak a náluk kikristályosodott nézeteket tükrözik. Röviden e műszaki háttérről: a motor benzin-levegő eleggyel működik, mégpedig ideális esetben olyannal, amelyben a benzin tökéletesen molekuláris szintig elpárolgott. A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt ez szinte megvalósíthatatlan, a hengerbe jutó töntet szemre kicsi, de vegyi folyamatok számára mégis nagy cseppecskéket tartalmaz, amelyek felülete még az égés során is párolog, belseje pedig késve vagy egyáltalán nem vesz részt a reakcióban. Két dolog fontos tehát: a mennyiségi arányok pontos betartása és a lehető legfinomabb szétporlasztás már a légáramba való belépés pillanatában. A keverékképzés minőségét régebben kizárólag az elérhető teljesítmény, később pedig elsősorban a fogyasztás alapján értékelték. Ma a levegőszennyezés a döntő szempont, amely ellen mind nagyobb erőfeszítéssel küzdenek. A szabályozás azonban nem egységes, még Európában sem. A különböző motorizációs fokon és műszaki színvonalon álló országok eltérően látják a kérdést. Ha nem volna karburátor, akkor költségokokból fel kellene találnunk ezt a nagyszerű pneumatikus-hidraulikus komputert r mondják. Végül is a karburátor a legegyszerűbb módon valósítja meg a levegőtömeg mérését és a benzin adagolását. A Pierburg jövőt lát a nagy múltú szerkezetben, ezért kifejlesztett egy kéttorkú alaptípust 2E megjelöléssel, amely úgy, ahogy van, megfelel egyszerűbb célokra. Ha lambdaszondás szabályozástól van szó, akkor a karburátort kiegészítik elektronikus elemekkel Ecotronic néven. Ebben mérik az átömló levegómennyiséget, és a fojtószele­pet elektropneumatikus úton vezérlik. Akárcsak a befecskendezés esetében, a központi elektronika képes a legkülönbözőbb funkciókra, a jellegdiagramgyújtással való együtt­működésre, tolóüzemi benzinelzárásra vagy digitális alapjárat-szabályozásra. A rendszer előnyei nem lebecsülendők. Egyrészt minden segédberendezéssel együtt 10-15 százalékkal olcsóbb a legkevesebbe kerülő központi befecskendezésnél, másrészt az elektronika üzemzavara esetén az autó működőképes marad - a karburá­tor, miként eddig is, megvan a komputer nélkül, legfeljebb némileg romlanak a paramé­terek. Akár egyszerű központi befecskendezésről, akár drágább hengerenkéntiröl van sfó, a rendszer működésének pontossága végső soron a befecskendező fúvókák minőségé­től függ. Hiába dolgozik a mikroprocesszor másodpercenként sok ezer számítási művelettel és elhanyagolható hibaszázalékkal, ha itt kopások, működési zavarok vannak. Éppen ezért kidolgoztak egy újfajta fúvókát, amelynek tűje mindössze egyetlen gramm tömegű, így nagy frenkvenciával is működtethető, miáltal az adagolás gyorsab­ban alkalmazkodhat a változó viszonyokhoz. További jellegzetessége, hogy a fúvókatút és a működtető elektromágnest állandóan körülöblíti, hűti a benzin. A fejlődés iránya a szerelés egyszerűsítése felé mutat. A Pierburg jelenlegi keverékképzó programjának csúcspontját képező Ecojet M jellegzetessége az, hogy az egy hengersorhoz tartozó befecskendező fűvókákat közös fúvókasorban fogták össze. A fúvókasort néhány csavar rögzíti a szívócsőhöz. Van rajta egy beömlő és egy visszafolyó csócsonk, az utóbbiban csillapítóval az üzemanyag-pulzálás mérséklésére és egy sokpólusú dugaszolóaljzat a vezérlő vezeték számára, ez minden. A csere pillanatok műve, a hibakeresést kiszerelt állapotban lehet végezni Új az Ecojet M-hez tartozó levegótömeg-mérö is, amely kerámiahordozóra felvitt vékony fémréteget tartalmaz. A réteget a rajta átvezetett áram fűti, a légáram meg hűti, ellenállása pedig (és így az átfolyó áram erőssége) a két hatás eredőjéből jön ki. Ez képezi a szabályzás alapját. Még az Ecojet M-ben is túl sok a precíziós, ezért drága mechanikus szerkezeti elem. Ezeket egy teljesen újszerű rendszerrel, a lézeres befecskendezéssel kívánják kiküszö­bölni. Az ötlet lényege az, hogy ha zárt térben levő benzinbe lézersugarat vezetnek, akkor a benzin elnyeli annak energiáját, rendkívül hirtelen elpárolog és eközben robbanásszerű hevességgel ötvenszeresére nő a nyomása. Ezt lehet befecskende­zésre használni. A kísérleti megoldásban forgó szelep szerepel: az első fázisban belefolyik a csövébe a benzin, a másodikban az elforduló szeleptestben levő cső két vége lezárni, a harmadikban a cső befordul a fúvóka irányába és a lézersugár „kilövi" a benzint, majd továbbforgás után a beomló benzin kifújja a visszamaradt buborékokat és az egész kezdődik elölről. A mennyiséget a szelep forgási sebességével lehet szabályozni. -KK­KORSZERÜSÍTETT BEFECSKENDEZŐ FÚVÓKA METSZETE Kontaktierung - csatlakozó, Rücklauf - visszafolyás, Zulauf - beömlés, Feder - rugó, Zentralpol - vasmag, Sieb - szúró, Spule - tekercs, Arbeits-Luftspalt - légrés. Stössel - fúvókatü, Dichtsitz - fészek Már a tavalyi brnói vásáron láthat­tuk a Kovozávody Prostejov gyárt­mányát - csomagtartót a Favoritok­ra. Akkor még csak kiállított újdon­ságnak tekinthettük, ma már viszont meg is vásárolható. A csomagtartót szétszerelve, ízléses kartondobozba csomagolva árusítják. Az egyes ele­mek műanyag borításúak, ami nem­csak tartósabbá teszi a csomagtar­tót, hanem esztétikailag is szebben hat. A csomaghoz mellékeli a gyártó a szükséges csavarokat, alátéteket, és egy szerelökulcs is van hozzá. Mivel azonban a Favorit karosszé­riájának újszerű a konstrukciója, s hiányzik a vízelvezető csatorna, a csomagtartó első felszerelése egy kicsit bonyolultabb, mint az előző kocsitípusnál. Az autógyár, számol­va a csomagtartó használatával, az ajtók feletti gumitömítés alatt hagyott helyet a csomagtartó felerősítésére. A karosszériába préselt kis bemé­lyedéseket ki kell fúrni, és M6-os menetet vágunk a furatokba. Ezért célszerű a csomagtartó felszerelé­sét szakemberre bízni. A felfüggesz­tési módnak az is előnye, hogy csu­kott ajtóknál nem lehet a csomagtar­tót leszerelni. A legnagyobb megen­gedett terhelés 50 kilogramm, és a tesztelések bizonyították, hogy ez­zel a terheléssel a csomagtartó ab­szolút biztonságosan „ül“ a tetőn, nem mozdul el sem magasabb se­bességnél, hirtelen kanyarnál vagy éles fékezésnél. Egyedüli hátránya csak az, hogy fel- és leszerelni csak szétszedve lehet. Elsőnek a két hor­dozó részt erősítjük a kocsira, majd ezután következnek az átlós ele­mek. -ru­Cso mag tartó Favoritra Az autó szerelvényfalán és a ve­zető figyelmének aktív hatósugará­ban képernyőt helyeztek el, amely a kivetített egyezményes jelekkel a jármű vezetőjének az indulástól a célba érkezésig az adott forgalmi körülmények közötti legkedvezőbb útvonalak kiválasztásához közvetít képileg is értelmezhető javaslatot. A készülék pontosan és időben jelzi, hogy hol, mikor és merre kell fordul­ni: például belső városi környezet­ben ilyen alapon a vezetőt mintegy 50 méteren belüli pontossággal min­den körülmények között a célhoz vezeti. Külön is említést érdemel, hogy az Autoguide útvonalválasztó javas­lata a vezető előtti mindenkori for­galmi helyzetre számítja ki a lehető legjobb kombinációit, percre készen beleértve ebbe a torlódást, a balese­teket, az útjavítási-útelterelési mun­kálatokat és a veszélyes időjárási körülményeket. Külön említést érde­mel az is, hogy így a torlódást eleve nem helyezi át egyik területről a má­sikra. Amikor a vezető helyet foglal a volán mögött, egyszerű billentyű- soron betáplálja úticélját. Ezek után (a memóriaegységes telefonhoz ha­sonlóan) a gyakran érintett célpon­tokat - lakás, ügyfelek, barátok, le­rakatok stb. - mindössze egy vagy két billentyű lenyomásával lehet elérni. A nagyobb kereszteződések kö­telében az úttest szélére telepitett kis jeladók pontosan úgy működnek, mint valamilyen elektronikus útjelző táblák. Ezek a jeladók olyan elektro­nikus térképet közvetítenek, amely a gördülő autó számára a legfrisebb, legkézenfekvőbb útvonaljavaslatot tartalmazza. Az autóba beépített számítógép a tájékoztatást a vezető számára képileg értelmezhető ja­vaslattá alakítja át, vagy ha úgy választották, szintetikus beszéd út­ján ad útbaigazítást. Minden alka­lommal, amikor az autó elhalad va­lamelyik jeladó mellett, a jármű kisu­gározza a stopperórával is mért időt, amennyi az éppen eddig megtett utak lefutásához szükséges volt. Ezt az adatot a jeladó az ellenőrző köz­pontba továbbítja, s az kiszámítja az utazási időket a hálózathoz tartozó valamennyi úton. Ezzel az ismerettel- kiegészítve a rendőrségtől és az autókluboktól érkező információkkal- minden egyes jeladó készülék fo­lyamatosan, a legújabb állapotok szerint tudja felfrissíteni még utazás közben a javasolt útvonaltervet. Az eddigiekből is lemérhető, hogy az autózás második évszázada min­den eddiginél izgalmasabb újdonsá­gok bevezetésével kezdődött, ügy tűnik tehát, hogy nem csupán sza­vakkal, hanem tettekkel is mind na­gyobb figyelmet szentelnek az em­ber-autó-útkörnyezet sokat han­goztatott hármas összetevőnek. A távoli végcél a közlekedési bal­esetektől mentes világ, amelyben az autók „szót értenek“ egymással és vezetőjükkel, műhold irányítja a jár- múfolyamatot vagy akár robotpilóták vezetik az egyes autókat. Gyakori veszélyforrás napjaink­ban, hogy a vezető túl nagy tempó­val száguld bele a kanyarba és át­sodródik a szemben lévő sávba. S ha ott éppen érkezik valaki, ma a frontális ütközés az esetek többsé­Robotpilóta az autóban gében szinte kivédhetetlen. Számí­tógépek alkalmazásával viszont mindkét kocsiban érzékelnék a ve­szélyt: az életmentő műszer a má­sodperc tört része alatt átvenné a fé­kek kezelését, a kormány irányítá­sát. Sót, még a legrosszabbat, a ve­zető téves manőverezéseit is korri­gálnák. Ebben az irányban a további lépést a jobb forgalomirányítás a fo­lyamatos forgalom biztosítása je­lenthetné, amely az úthálózat ked­vezőbb kihasználása és a környe­zetvédelem szempontjából is je­lentős. Az autók közötti követési távolság újszerű megtartásával kezdődik meg a balesetmegelózö kommuni­káció. Jelenleg az autó a követő jármű vezetőjét nem tájékoztatja a túl rövid követési távolságról. Az AEG és a VDO által kísérlet alá vett távolságjelzö készülék erre a célra készült, de még nem működik kielé­gítően. Fő hibája, hogy a hídlábakat és más akadályokat még nem képes a valódi jármüvektől megkülönböz­tetni. A robotpilóta már „élő“ valóság. A Blaupunktnak ismeretes egy Tra­vel Pilot, a Philipsnek pedig egy Carin nevű készüléke. Működésük elve alapján mindkettőt akár elektro­nikus autóatlasznak is nevezhet­nénk. A számjegykódolt adatokat kompakt lemezekre táplálták be. A Travel Pilot esetében a vezető a kis képernyőn megjelenő térkép­szakaszon látja járműve helyzetét. Érzékelők mérik a haladási irányt, a megtett utat, az eltelt időt. Ezek alapján összehasonlítják a kivetített képpel és azon folyamatos korrek­ciót hajtanak végre. Ez a rendszer városban 20 m-es pontossággal ké­pes megadni a jármű helyzetét. A Bosch OKE elnevezésű vezető- rendszere elsősorban a rendőrségi járművek és taxik irányítását szol­gálja. Az „A nagy testvér vigyáz rád!“ fantázianevű számítóközpont egy képernyőre vetített térképen mutatja meg a jármű helyzetét és a hozzá vezető útvonalat. A szakemberek véleménye sze­rint a Travel Pilotnál is tökéletesebb a Carin elektronikus autóatlasz. A betáplált indulási hely (rajt) és végcél koordináták alapján kikeresi a legkedvezőbb útvonalakat, és me­net közben - mint egy jól fésült cicerone - turista tájékoztatót is tart. Ha a kompakt lemezre felvett isme­retanyagot valaki betűkkel akarná kifejezni 150 ezer A4-es papírlapot kellene teleírnia. A Carin olyan szempontból is kü­lön figyelemre érdemes, hogy a leg­fontosabb motorparamétereket is képes ellenőrizni. A computer tájé­koztatást tud adni a forgalmi hely­zetről is. Külön érdekessége, hogy kikapcsolt monitor esetén akár em­beri hangon irányítja a vezetőt a for­galom sűrűjében. A készülék minde­nekelőtt elektronikus iránytűként szolgál. Amint a GPS bevetésre kész lesz, a Carin a műholdon át a világ bármely pontján meg tudja majd határozni az autó helyét. Az úgynevezett Head-Up-Display lapunk olvasói előtt sem ismeretlen, ilyen információs rendszerrel felsze­relt autóról korábban már írtunk. Ez a hagyományos műszerek alkalma­zásával ellentétben a szélvédőre ve­tített műszercsalád megjelenésére utal. Nos, aligha vitatható, hogy ami egy harci repülő pilótájának jó, az jó kell hogy legyen a földi jármű veze­tőjének is valamikor. Az ember ugyanis 3-6 méterrel maga elé te­kintve természetesen elnézheti, rosszul értelmezhet néhány adatot a műszerfalon. A szélvédőre vetítés­kor azonban kiküszöbölődik a szem közeire alkalmazkodásának a vesz­teségideje, s így a vezető mindvégig a forgalomra összpontosíthat. De még ennél is tovább lehet lépni: a számítógép a sebesség és egyéb feltételek alapján (pl. útburkolat mi­nősége, csúszóssága stb.) kiszámít­ja az elméleti fékutat és egybeveti a' minimális követési távolsággal. Ez volna tehát a jövő egyik útja a problémamentes autózás megte­remtése érdekében. A csúcstechni­ka - csakúgy mint a légiközlekedés­ben - a közúton is mind sokoldalúb­ban szolgálhatja a biztonságot. A jö­vő intelligens autója a világűr mű­szaki megoldásaira épülhet, persze intelligens - nagy átlagban a jelenle­ginél intelligensebb - járművezető­ket is feltételezve. -AT­újs: 1989. V I

Next

/
Thumbnails
Contents