Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-28 / 30. szám
Hány dolgot is kell még ma elintéznem... ? K ormányzásának tíz éve alatt nem először történt meg Margaret Thatcherrel, hogy „hosszú forró nyarat" jósolnak neki, úgy, mint a mostani, egyre terebélyesedő sztrájkhullám miatt teszik a gazdasági és a politikai szakértők. Persze, nemcsak ezzel az évszakkal voltak gondjai, a tavalyi januári, februári sztrájkok idején az újságírói zsargon szerint „hosszú és kemény tél" várt rá. S az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy mindannyiszor sikerült kirántania a kátyúból szekerének kerekét, s egy-egy ügyes manőverrel visszaszereznie a népszerűséget. Ezúttal azonban komolyabbnak tűnik a helyzet, hiszen a The Times első oldalas cikke szerint „a kormánynak az utóbbi tíz esztendő legnagyobb gazdasági káoszával kell szembenéznie“. Nagy-Britanniában szinte hagyomány, hogy a kormányzási időszak félidejében az éppen hatalmon lévő kabinet (és párt) népszerűsége a mélypontra zuhan. így volt ez már két esetben a torykkal is, de aztán következett a föllendülés, s a vaslady háromszor is győzni tudott. Bírálói szerint azért, mert az ellenzéki Munkáspárt volt gyenge, de ez csak féligazság. Azért, mert Thatcher kétségkívül jelentős politikus, aki már beírta nevét a brit történelembe, akinek már kisbetűvel írják a nevét, hozzáragasztva az „izmus“ képzőt. Három dolog teszi most komolyabbá a dolgot: egy választási vereség; a (rendszeressé vált) szociálpolitikai lefaragások mellett a kedvezőtlen gazdasági tendenciák jelentkezése; a Munkáspárt politikájában valószínűleg minden kérdésben a Kinnock-féle, „új realizmus“ néven ismert koncepció fog győzni. Talán negyedikként hozzá lehetne tenni: a mostani sztrájkok nagyobb tömegeket mozgattak, mint a korábbiak. Tisztelik, de nem szeretik Mielőtt ezekre rátérnénk, az idei évfordulók kapcsán illik néhány szót ejteni arról, milyen is volt a thatcherizmus évtizede. A rossznyelvek szerint a mostani londoni kormány egyszemélyes, mindenben a miniszterelnök-asszony dönt, nincs, aki ellent merne neki mondani. Akik megpróbálták, azok már nem tagjai a kabinetnek, rövid úton eltávolította őket. Senki sem tagadhatja, hogy erre az évtizedre a 63 éves Margaret Thatcher egyénisége nyomta rá a bélyegét. Akik eddig megpróbálták jellenhezni, főleg azt emelték ki, hogy céltudatos, kemény, de ha kell, tud rugalmas is lenni. Hallatlanul nagy a munkabírása, keveset alszik és eszik. És bár már nagymama, magatartásán ez nem látszik. Orvosai elpletykálták róla, hogy két gyengéje van: a csokoládé és reggelente egy kis whisky vízzel. II. Erzsébet királynő nem kedveli, Károly herceg pedig egyenesen ki nem állhatja. Ugyanis ha érdekei úgy kívánják, megnyirbálja a királynő jogkörét is. Például nyilvánosan értésre adta, nem tetszik neki az az ötlet, hogy II. Erzsébet a Szovjetunióba utazzon. Nem is utazott. Ezért mondják az angolok, hogy Maggie uralkodik, a királynő csak királynósködik. Valamelyik bulvárlap szerint át fogják imi a himnuszt is. „Isten óvd a királynőt. .." helyett: „Isten óvd Maggie-t...“ Északon a munkanélküliek „Drakula grófnőnek" hívják az adók növelése és a támogatások csökkentése miatt. Schmidt nyugatnémet kancellár „orrszarvúnak" nevezte, mert keményen célratörő. Állítólag Mitterrand egyszer azt mondta, hogy a szája olyan, mint Marilyn Monroe-é, a szeme, mint Caliguláé. A világ pedig csak vasladyként emlegette, s egy-két évvel ezelőtt arról írtak a lapok, hogy ez a jelző már nem helytálló, mert rugalmas és hajlékony politikussá vált, mint egy acélpenge. Most viszont, hogy sűrűsödnek a bajok, ismét gyakrabban használják vele kapcsolatban ezt a jelzőt. Humora nincs. A brit sajtó szerint az emberek inkább tisztelik, de nem szeretik. Több mint három évtizede foglalkozik politikával. Oxfordban szerzett vegyészdiplomát, majd jogot tanult 1951-ben ment férjhez a gazdag Denis Thatcherhez (egyébként a lánykori neve: Margaret Hilda Roberts), 1952-ben ikreknek adott életet, egy lánynak és egy fiúnak. Nem sokkal később kezdett politizálni, 1959-ben parlamenti képviselő. 1970-ben már oktatási miniszter, majd a toryk pártjának elnöke. A konzervatívok 1979-ben elsöprő győzelmet aratnak, s Margaret Thatcher május elején megalakítja első kormányát. Programja: az állami vállalatok reprivatizálása, az állami támogatások megszüntetése, a szigorú takarékosság - s ez alatt a szociális védőháló felszámolását kell érteni. Megválasztása után két évvel nem jósoltak neki nagy jövőt. A munkanélküliek száma meghaladta a hárommilliót, az infláció 20 százalékos volt. A konzervatívok hagyományos szárnya is ellene fordult, amolyan belső lázadás veszélye állt fenn. Nyolcvankettó januárjában a toryk népszerűsége a mélypontra esett vissza. Azonban néhány hónap múlva csökkenni kezdett az infláció, élénkült a gazdaság. Óriási szerencséje is volt: a Falkland-szígetekért vívott argentin-brit háborúban nagyon keményen lépett fel, s a nacionalista érzelmekre is építve politikai tökét tudott belőle kovácsolni. De biztos, ami biztos: egy évvel előrehozta a parlamenti választásokat, s 1983-ban másodszor is fölényesen győzött. Persze, a Munkáspárt rettenetesen zilált állapotban volt, még nem heverte ki az előző választási vereséget, s a sajtó is a Labou- ron belüli frakcióharcokkal volt tele. Észak Dél ellen? Végrehajtja a nagy szerkezetátalakítást. A veszteséges vállalatokat bezárják, ez főleg a hagyományos ipari ágazatokat sújtja, tehát Észak- és Közép-Angliát (bányászat, hajógyártás, kohászat stb.). Ma is északon a legnagyobb a munkanélküliség és a legkisebb a konzervatívok szavazótábora. Ezzel szemben a fővárosban meg a déli és délkeleti országA fotósnak is lehet szerencséje: ritka pillanatot örökített meg részben látványosan fejlődtek a szolgáltatóipari ágazatok, a csúcstechnológiai iparágak. Egyesek szerint Dél-Anglia átlépett a posztindusztriális fejlődési szakaszba. Mindez magával hozta a társadalom átrétegeződését, zsugorodott a hagyományos értelemben vett munkásosztály (kékgallérosok) aránya, s nőtt a fehérgallérosoké, a középrétegeké. Ezt a társadalmi átrétegződést a Munkáspárt csak nagyon nehezen tudta beépíteni a politikájába, s ennek is tudható be, hogy 1977 nyarán (megint csak előrehozva a parlamenti választásokat) Maggie harmadszor is győzött, igaz, már jóval szerényebb arányban. Thatcher asszony azt vallotta és vallja ma is, hogy neki az évezred végéig van programja. Neil Kinnock munkapárti vezér szerint viszont kataszrófa lenne az angolokra nézve, ha ,,életfogytiglani thatcherizmusra lennének ítélve“. Közben az inflációt sikerült hat százalékra lenyomnia, a munkanélküliek számát pedig 2 millió alá. Legalábbis a hivatalos statisztikák szerint. De a Munkáspárt is rendezi sorait, győz a centrista Kinnock irányvonala, aki a balszámy szerint mindinkább jobbratolódott. a 87 őszén meghirdetett új realizmussal feladta a hagyományos munkáspárti értékeket. Kinnock véleménye az, hogy a párt programjának a középrétegeket kell megcéloznia, különben sosem győzik le a torykat. Amikor a konzervatívoknak tett engedményeket vetették a szemére, kijelentette: az lenne a toryknak nyújtott legnagyobb engedmény, ha negyedszer is engednék őket győzni. Nyolcvanhétben javasolta, a párt adja fel a teljesen antinukJeáris politikáját, ugyanis a megfogalmazás szerint ha a Munkáspárt kerülne hatalomra, egyoldalúan leszerelnék a brit atoméról, s a kitételt módosítsák úgy. hogy a Munkáspárt tárgyalásokat kezdene az atom- erők felszámolásáról. Ezt a tavaly őszi pártkonferencián még nem fogadták el, de Kinnock nem törődött bele, s állítólag indokoltan bízik abban, hogy az idén ősszel az ó akarata szerint foglal majd állást a küldöttek többsége. Növekvő elégedetlenség Nézzük az idei évet. Ismét felfelé kúszik az infláció, már nyolc százalékos, a költségvetési deficit 18 milliárdra rúg, júniusban a mélypontra zuhant a font sterting értéke, a kamatláb felszökött 14 százalékra. S ez már nemcsak a legszegé% Thatcher és az európai közösség: Ennyire nehezen nyílik meg a vaslady? nyebb rétegeket érinti, hanem a középosztálybeliek jelentős hányadát is, akik hitelre vásároltak kocsit, házat stb. Most tervezi a kormány a víz- és áramszolgáltatás privatizálását is, ami várhatóan újabb áremelésekkel jár. Eltörlik a főiskolai ösztöndíjakat, ez pedig nagy pofon a brit demokráciának, hiszen csak a jómódú szülők gyermekei tanulhatnak majd. Mindez az Európai Parlamentbe történt júniusi választások és a népszerűségi listák eredményeiben is tükröződik. A választásokon a toryk csak 34,7 százalékot értek el, a labouristák 40,1 -et. Vagyis a kormányzó konzervatívok 32 képviselőt (a korábbi 45 helyett), a munkáspártiak pedig 45 képviselőt (32) küldhették Strasbourgba. Ekkora vereségre a Thatcher-gárda a legrosszabb álmaiban sem gondolt volna, s ez természetesen alaposan megnövelte a Munkáspárt önbizalmát. A Daily Telegraph július 8-án ismertette a Gallup- irrtézet felmérését. Eszerint, ha most lennének országos választások, a lakosság 47 százaléka támogatná a Munkáspártot, a konzervatívokat csak 34. Június elején ez az arány még csak 41:38 volt. Persze, ezeket a dolgokat nem lehet túlértékelni. Az európai parlamenti választásokat azért nem, mert igazán a brit parlamenti választások a fontosak, a közvélemény-kutatást azért nem, mert az eredmények hónapról hónapra változnak. S egyébként is a parlamenti választások csak 1991 -ben esedékesek, addig pedig még sok viz folyik le a Temzén Feszül a húr Sokkal több főfájást okoznak a kormánynak a munkabeszüntetések. Bénulással fenyegettek a hónap elején a vasutassztrájkok, különösen, amikor ezt összehangolták a londoni metró alkalmazottaival. Nagy kieséseket okozott, hogy sokan nem tudtak eljutni munkahelyükre. A belvárosban feloldották a parkolási tilalmat, hogy megkönnyítsék a környékről bejáró 900 ezernyi alkalmazott számára a beutazást, a hadsereg ideiglenes parkolóhelyeket létesített. De sztrájkoltak az északi-tengeri oiajfúrótomyok munkásai, a közalkalmazottak, a dokkmunkások és így tovább. Nem lehet megjósolni, hová vezeihez mindez, hogyan fog Thatcher taktikázni. A saját pártjában sem mindenki ért vele egyet, például Norman Tebbit kijelentette, hogy tényleg alacsony a vasutasok fizetése, enyhíteni kell a helyzetükön. Norman Fowler munkaügyi miniszter viszont újabb szakszervezet-ellenes törvényt helyezett kilátásba: a gazdaság legfontosabb ágazataiban be akarják tiltani a sztrájkjogot. Jó két hete Thatcher-asszony magabiztosan mondta, hogy nem enged a szakszervezetek követeléseinek. Lehet, hogy éppen most feszíti túl azt a bizonyos húrt, amelyről eddig még mindig tudta, hogy mikor mennyit bír ki? Thatcherek számára fennáll a veszélye annak, hogy a forró nyár őszbe nyúlhat, a tél pedig mindig kemény volt a szigetországban. MALINÁK ISTVÁN Brit munkanélküliség - avagy: szűk szandál
