Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-28 / 30. szám
Miroslav Rybafík, a számítástechnikai központ vezetője P rágától alig ötven kilométerre, a költői szépségű Sázava-völgy kies fekvésű kisvárosa Benesov, a közel 100 000 lakosú járás székhelye. Bútorgyár, konzervgyár üzemel a városkában, amelynek gimnáziuma, és egészségügyi szakközépiskolája, rendelőintézete, kórháza is van. Egyébként a járásban 46 körzeti- és 8 üzemorvos működik. A járási egészségügyi intézet az igazgató kezdeményezésére már 1976-ban önálló munkahelyet létesített a számítástechnikusok számára, akiktől azt kívánták, hogy az adatszolgáltatás gépesítésével segítsék és tegyék minél hatékonyabbá elsősorban az irányítást, majd az egészségügyi ellátást, végül a gyógyítást is. Ennek a munkahelynek, vagy ahogyan ők nevezik: a számítás- technikai központnak, ma már 11 dolgozója van. Miroslav Rybafík a vezetőjük.- Hárman, három svéd gyártmányú, D-15 típusú számítógéppel kezdtük a munkát - magyarázza. - Az adók és a bérek fizetéséhez, a káder- és személyzeti nyilvántartáshoz szükséges adatszolgáltatással. Hamarosan kitűnt munkájuk haszna is, mert az addigi négy könyvelő helyett csak három számítástechnikusra volt szükség. Nem szólva az előnyről, hogy adatbankjukból 1976-tól napjainkig bármelyik hétre, hónapra, évre vagy évekre, nevekre szóló adatok, kimutatások kérhetők. Perceken belül képernyőre kerülnek a kért adatok és kimutatások, és ha szükséges, azokat még papírra is nyomtatják.- Következő lépésünk - folytatja magyarázatát -, a kórház élelmezésének a megszervezése volt. Nyilvántartjuk a raktár- készletet, megtervezzük, persze a szakácsokkal együttműködve, az ételadagokat, kiszámítjuk azok tápértékét, tájékoztatjuk a pénzügyi adatokról a könyvelést, az igazgatóságot. Előzetes számításokat, prognózisokat készítünk a vezetők, a beszerzők számára. A műszaki lehetőségek bővítésekor, amikor már a terminálokat is üzemeltetni kezdték, korszerűsítették a műtöket. Ma már természetes, hogy a műtökben a páciens testének hőmérsékletét, a légzést, mát, a hőmérsékletét. Az adatok alapján a levegő mozgásáról, változásairól térképeket, grafikonokat, elemzéseket készítenek.- Sikerült elérni - folytatja hogy már a számítógépek adatbankiéiban tartjuk nyilván a körzeti és üzemorvosok, a fogászok, a nőgyógyászok és a gyermekorvosok napi jelentéseit, a munkaképtelen betegek állományának napi változásait, a gyógyszerek rendelését. Következik hát a gyógyítás gyógyítása. Elképzelése szerint ennek alapja olyan program, amelynek minden mozzanata erre a kérdésre ad választ: Mit kell tenni az egészségért? Miként már rendszeresített, nálunk legalábbis, a gyermekek és a fiatalok egészségi állapotának korcsoportok szerinti ellenőrzése, felügyelete, úgy kell a felnőttekét is 28, 30, 40, 50, 60 éves korban, később pedig két évenként felülvizsgálni, az adatokat a számítógépekkel feldolgoztatni.- Akkor az orvosnak több ideje lesz az eléje kerülőkkel egyénileg foglalkozni, felismerni a szabálytalannak nevezett tünetet - vázolja elénk a jövőt. - A bürokrata körzeti BTBGmiUT a vérnyomást, a szívműködését számítógép ellenőrzi és elemzi. Miként az is, hogy á számítógép egyidejűleg nyolc mútött beteg életműködését ellenőrzi, felügyeli, és ha szükséges, riasztja az orvost és a személyzetet.-Nagy lépés volt - emlékszik vissza a kezdeti évekre amikor megszerveztük a véradók, majd a különféle szűrővizsgálatokra, oltásokra, ellenőrző vizsgálatokra meghívottak nyilvántartását. Nyolc csoportba osztva foglalkoztunk a járás mintegy huszonötezer lakosának, az idült betegségekben szenvedőknek az orvosi ellátásával. Egyébként ma már a nyilvántartás a születéskor kezdődik, mindenki kap egy kódszámot..: xxx A helyszínen, vagyis az intézet számítás- technikai pavilonjában folytatjuk a tájékozódást. Kint fülledt forróságban jártunk, itt nagyon kellemes a levegő, egyenletes a hőmérséklet. Csöndes a folyosó. A szobákban, a termekben félhomály, mert ügyelni kell: a por, az erős napsugárzás, a rendkívüli hőhatás nehogy tönkretegye a számítógépeket. Itt egyébként még dohányozni sem szabad. Dr. Jirí Vorliőek igazgatóhelyettes nagyon jelentősnek tartja, hogy a számítás- technikai központ a járási higiénikussal együttműködve megszervezte a levegő tisztaságának ellenőrzését. Naponként, a járás 46 pontján vesznek mintát, és mérik a levegő pára-, por-, és kén-dioxid tartalorvosból az egykori háziorvoshoz hasonló, egészséget gondozó orvos lesz. Ha pedig majd kórházba kerül valaki, az ottani orvos, miután az egyéni kódszám alapján minden információt megkap a számítógéptől, ismeretlen, de kedves ismerősként és gondos házigazdaként fogadja majd betegét. Nyomban hozzáfűzi Miroslav Rybafík, a számítástechnikai központ vezetője:- Jelenleg persze az egészségügyi dolgozók többsége, de főleg az orvosok, amolyan kellemetlenkedő, ellenőrző, mindent figyelő és bíráló, fölöttes szervnek tartják központunkat Mi például nem szólunk bele a gyógyszerek rendelésébe, de mert kimutatjuk, hogy ki; mikor, mennyit költött a gyógyszerezésre, többen is orrolnak érte. Egyesek pedig, ha nyíltan nem is, de azért célozgatásokkal, utalásokkal élve munkát nehezítő tényezőként emlegetik a számítástechnikát. Akad kivétel is. Dr. Éva Masková fül-, orr- és gégeszakorvos például szeretné, ha havonkénti elemzéseket, ellenőrző programot, rendelési tervet készítene számára a központ.- Tessék! - mondja erre az igazgatóhelyettes -, az előbb felvázolt jövőkép mégiscsak alakul. Nem magától persze, hanem a számítástechnika fokozott alkalmazásával. Egy évtizede, hogy elkezdték ezt a munkát: hárman. Ma a központ 11 dolgozóján kívül a járás egészségügyi intézményeiben további 22 számítástechnikus dolgozik. A feladatok tervezését három programszerkesz- tőre bízták, a gépek karbantartását, javítását három fiatal technikusra. Az igazgatóhelyettes és a számítástechnikai központ vezetője tíz oldalas tanulmányban összegezték tapasztalataikat, s terjesztették elő, jóváhagyásra a következő években megvalósítandó feladatokat.- Nem pénzt és új, modernebb gépeket kérünk - fűzi hozzá a központ vezetője. - Csupán annak a jóváhagyását, hogy az eddig külön-külön működő gépeket egységes hálózatba kapcsolhassuk, a programokat pedig az új elképzelés, vagyis a megelőzés, az egészség védelme értelmében tökéletesíthessük.- Ami a legfontosabb - jegyzi meg az igazgatóhelyettes -, az egészségügyi dolgozók körében a számítógépet elismertetjük fürge és készséges munkatársnak. xxx Bizonyára jó a receptjük, mert a Jindri- chúv Hradec-i Járási Egészségügyi Intézet már teljes mértékben átvette tőlük a számítógépek alkalmazásának programját, öt más egészségügyi intézmény pedig olyan részprogramokat kért tőlük, mint a kórházi élelmezés megszervezése és prognózisa, a véradók nyilvántartása, az oltási akciók megszervezése HAJDÚ ANDRÁS Az igazgató helyettese: Dr. Jirí Vorlicek (A felvételeket Hajdú Endre készítette) IV/IÓr me9'nt a kereskedelem került terítékre, gondoIVI dI lom, miközben a martini kereskedőknek az áruházi, bolti tolvajok elleni harc jegyében fogant új kezdeményezéséről olvasok. A kereskedők a kirakatok mellett új látványosságot kínálnak. Az üzlethelyiségekben táblákat helyeztek el, azokon fényképek, nevek, születési adatok azzal a megjegyzéssel, hogy a nevezett, a képen látható személy tolvaj, visszaeső bűnöző... A riporter nincs elragadtatva a sötét középkor pellengérére emlékeztető új büntetéstől, a szégyentáblától, amin persze nem csodálkozhatunk. Majdnem mindenkivel megtörtént már, hogy napi bevásárlókörútja valamennyi állomásán megfeledkezett a táskájában levő, másutt vásárolt áruról. Fölöttébb kellemetlen az ilyen feledékenység, de Martinban úgy látszik az országos átlagnál is kellemetlenebb következnényekkel járhat; a szórakozott ember nemcsak azt kockáztatja, hogy másodszor is kifizeti az egyszer már megvásárolt árut, hanem ezen felül még azt is, hogy hónapokon át tolvajként, bűnözőként áll majd pellengéren, és szolgál - fényképével, nevével, adataival - mindennapi építő látványosságként a vásárlóközönség számára. A legvissza- tetszöbb mindebben persze az, hogy a kereskedelmi szervezet ezt a vásárlót emberi mivoltában megalázó eljárást vagy büntetést a törvényhatóság jogkörét önkényesen eltulajdonítva gyakorolta, s persze az is, hogy mindezt éppen a kereskedelem tette, amely a hitelt érdemlő hivatalos adatok szerint is minden második-harmadik bevásárlásnál többet vesz ki a vásárló pénztárcájából, mint amennyi járna neki. A riporter törvénysértésről beszél, az eset kivizsgálására kéri fel az SZSZK Legfelsőbb Ügyészségét bár ó maga is inkább jelenségnek, mint kirívó esetnek tekinti a martini példát. Utal más, az üzletekben megszokottá vált táblákra - „Felszólítás nélkül! Mutassák meg táskáikat! Az őrizet nélkül hagyott tárgyakért nem felelünk.“ - amelyek nyíltan lopással gyanúsítanak minden embert. Voltaképpen valóban jelenségről van szó. A törvénysértés azonban ennek a jelenségnek csupán következménye. A meghatározó az ember iránti tiszteletlenség és jogainak, az emberi méltóságának tagadása. Mert hogyan is várhatnánk el attól, aki az embert nem tiszteli, hogy a törvényt tisztelje! Am ezért igazságtalanság lenne, megint és sokadszor is csak a kereskedelmen elverni a port. A jelenség ugyanis nemcsak a kereskedelmi tárca berkeiben tapasztalható. Egyes lapok hétről hétre „tudósítanak" bírósági tárgyalásokról (igaz, a tárgyaláson valójában nem vesznek részt); a bűnösnek még nem tekinthető vádlottat sértő gúnyos hangnemben ismertetik a jegyzőkönyveket, anélkül, hogy a vádlottnak is lehetőséget adnának a vélemény-nyilvánításra. Helyenként kifüggesztik, nyilvánosságra hozzák a lakbérhátralékkal tartozó lakosok névsorát, de elhallgatják, hogy a lakbérfizetés megtagadásának indoka a lakáskezelöség nemtörődömsége, a fűtés, a melegvíz-szolgáltatás „hiányosságai“ (tapintatosan fogalmazva). Megszoktuk a közlekedési vállalatok ellenőreinek bántó viselkedését, bírságolási jogát, azt, hogy ók minket bírságolhatnak otthon felejtett bérletünk miatt, de mi még panaszt sem igen tehetünk a vállalat saját menetrendjének, önmaga általi megsértéséért. Panaszkodni pedig, egyébként sem igen érdemes, hiszen nem ritka, hogy a panaszintézök is kioktató, hibáztató válaszokat küldenek a hozzájuk bizalommal fordulóknak. Ugyanakkor pedig a vádlott nemegyszer a bíróságnak az öt elmarasztaló, de még megfellebbezhető ítéletnél is súlyosabb és gyakorlatilag helyrehozhatatlan hátránynak érzi, ha nyilvánosan nevetségessé teszik. A lakó a fűtetlen lakásban sem fázik úgy, mint amikor a nyilvánosan ostorozott lakbémemfize- tök listáján találja magát. Az elszenvedett és elpanaszolt sérelemnél is nagyobb az, amikor a panaszos azt a választ kapja, hogy állításaira nem találtak bizonyítékot, eltúlozta a dolgokat - magyarán szólva, hazudott. Arról pedig inkább ne is beszéljünk, mit érez az, aki az egész évre kiváltott bérletével együtt otthon hagyta a személyi igazolványát, s az ellenőr ezért karonfogva, akár egy tolvajt, bekiséri a legközelebbi rendőrőrsre! Igaz, tudom, a vásárló, a vádlott, a lakó, az utas, a panaszos... kifejezetten egyéni érdekével, megalázását tiltó emberi jogával szembeállítható a közösségi érdek. Mert közösségi érdekkel, a szocialista vagyon védelmének érdekével indokolja az üzletvezető a megalázó táskavizitet, s ha rákérdeznének, nyilván ezzel indokolnák afényképes pellengéreket, szégyentáblákat is. Közösségi érdekkel, a lakbérhátrá- lékok milliókra rúgó összege behajtásának követelményével indokolták a „nemfizetó“ lakosok névsorának közzétételét. Közérdek az is, hogy még véletlenül se utazzon senki bérlet, érvényes jegy nélkül. Közérdekkel, a lakosság gyors tájékoztatásával indokolták a még bíróság elé sem került büntetőügyek közlését. - A szakértői vélemény alapján fel kellett volna mentenünk a vád alól, de figyelembe kellett venni a közhangulatot is - mondta egy ilyen ügyről a tanácselnök, négyszemközt. A panaszintézö pedig szintén csak négyszemközt magyarázza, a kioktató, a panaszost hibáztató válasszal a további - szerinte indokolatlan - panaszáradatnak igyekezett gátat vetni. Mert ugye, közösségi érdek az is, hogy megalapozatlan panaszokkal ne vegyék kedvét, bátorságát és idejét a panaszintézönek. És valamennyien tudjuk, már az alapiskolában megtanultuk, az egyéni érdeknek háttérbe kell szorulnia a közösség érdekeivel szemben. A megválaszolatlan kérdés csupán az, összeegyeztethető-e a közösség érdekeivel a közösség tagjai, az emberek iránti tiszteletlenség, az emberi méltóság tagadása; miféle közösségi érdek az, amit csak a tömeges egyéni érdeksérelem árán lehet érvényre juttatni? FEKETE MARIAN ÚJ S3 8 1989. VI
