Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-29 / 52. szám
A legújabb események A „repülő“ csészealjak“ az év őszén újból lázba hozták a Szovjetunió lakosságát. A legutóbb észlelt jelenségeket U. Bogdalova, V. Jurlova és N. Kvizsinadze, a Szocialisztyicseszkaja indusztrija tudósítói foglalták össze. Csebokszari A „jövevények“ őszi programja itt kezdődött. L. Sapovalova, a Csebokszari Műszeripari Vállalat munkása este 22 óra tájban vette észre az ablakból a különleges eseményt. Közvetlenül a traktorgyár fölött egyszerre hat ismeretlen fényes tárgy jelent meg, három nagyobb és három kisebb. Később ehhez a „társasághoz“ egy hetedik jövevény is társult.- Ezek a különleges tárgyak két egymásra borított tányérra hasonlítottak, s mindegyikből három fénysugár indult ki, egy sárga, egy piros és egy zöld - magyarázza az asz- szony. - A tányérok körül még egy olyan gyűrűt is lehetett észlelni, amilyen a Szaturnusz bolygót övezi. A „tányérok“ a szemtanú szerint gyorsan változtatták a helyzetüket, felemelkedtek, aztán lejjebb ereszkedtek, sőt saját tengelyük körül is forogtak. Körülbelül fél óra múlva az először érkezett hat tárgy hirtelen felemelkedve eltűnt, de a hetedik egy ideig még látható volt.- A mi házunkban többen is látták a jelenséget - mondja L. Sapovalova. - Az egyik szomszédasszony még távcsővel is figyelte az ismeretlen tárgyakat. Nálunk az egész család részt vett a megfigyelésben. Én még egy kísérletet is megszerveztem, a két gyereket más-más szobába küldtem, hogy onnan figyeljék a jelenségeket, aztán pedig rajzolják le, amit láttak. A két rajz pontosan megegyezett egymással. Ljudmila Sapovalova még azt is megemlítette, hogy tízéves kislánya egy héttel korábban már látott ilyen „tányérokat“ a traktorgyár fölött, de akkor ötöt számolt meg. Akkor még nem hitt neki, gondolta, hogy az újságokban olvasott valamit, s működésbe lépett a fantáziája, de amikor maga is részese volt a látványnak, belátta, hogy a kislánynak igaza lehetett. A csebokszari szemtanúk száma napról napra növekszik. Egyesek a Csapájev Termelési Egyesülés épületei fölött, mások pedig egyes külvárosi területeken észlelték a repülő csészealjakat. Dusanbe Az ősz végén Dusanbe lakóinak is bőségesen jutott a csészealjakból. Az első furcsa „sárga tányért“ november nyolcadikén észlelték a város szélén. Ezután 11-én, 14-én, 20-án és 27-én jelentek meg a különös „csillagok“, amelyek erős fénycsóvákat bocsátottak ki magukból. A jelenségek után érdeklődve természetesen nem a fantáziadús tanulóifjúsághoz fordultam, hanem a higgadtabb felnőtteket kezdtem faggatni. Gomikar Szattarov gyermekorvos elmondta, hogy amikor észrevette az égbolton a különleges „csilllagot“, betelefonált a repülőtér meteorológiai intézetébe, s az ott szolgáló tisztségviselő szintén megerősítette a látványt.- Igen, igaza volt az orvosnak - mondja Tatjana Galusztova, a meteorológiai állomás dolgozója. - Én is észrevettem azt a bizonyos „csillagot“, s mindjárt feltűnt, hogy az nem lehet valódi csillag, hiszen a felhők alatt volt látható. Különböző irányokban vörös, kék és zöld fénysugarakat bocsátott ki. Este, úgy 9 óra tájban otthon is megfigyeltük a jelenségeket az egész családdal. Még tréfából meg is jegyeztem a kislányomnak, hogy biztosan érte jöttek el a földöntúli lények. Ezt ő is tréfának vette, bár izgatottan figyelte a furcsa csillagot, amikor azonban elkülönült arról egy fényes tányér, amely lejjebb ereszkedett, megrettent és sírni kezdett. A repülőtér forgalmistájához szintén eljutott az orvos figyelmeztetése. Ó távcsővel figyelte meg az ismeretlen tárgyat, s véleménye szerint az körülbelül 20 kilométerre lehetett a repülőtértől. Egy ideig különböző irányokban változtatta a helyét, aztán délnyugati irányban eltávozott. Egyesek tömegpszichózissal magyarázzák ezeket az eseteket. A képzeletben, a tudat alatt valóban sokféle érthetetlen jelenség fordulhat elő. Ezeknek azonban nincs anyagi, tárgyi megnyilvánulásuk. Az említett „csillag“ észlelésének azonban tárgyi jellegű vonatkozásai is voltak. A dolog így történt. Imomovék házának udvara fölött egy vörösen izzó korong jelent meg, alig másfél méteres magasságban. Amikor aztán fokozatosan lejjebb ereszkedve földet ért, hirtelen felrobbant. Az udvaron levő gyümölcsfák ágai gyümölcsöstől leperzselődtek, és különleges törmelék maradt az eset helyén. Valaki azt mondhatná, hogy gömbvillám robbant Imomovék udvarán, igen ám, csakhogy a gömbvillám soha nem hagy maga után anyagi törmeléket. A gazda összeszedte a különleges anyagot és bevitte a Tadzsik- aerokoszmodeodézia tudományostermelési egyesülésbe.-A lelet valamiféle átégett tufaanyag - mondja A. Ocselgyijev, az egyesülés tudományos munkatársa, de felépítéséből arra lehet következtetni, hogy a darabok eredetileg valamilyen kör alakú tárgyhoz tartozhattak. Más következtetést ma még korai lenne levonni. Az egyes darabkák egyébként is különlegesen viselkednek, maguktól szétmállanak, még jó hogy nem párologtak el, így további elemzéseket lehet velük végezni. Ami a megporzsölődött hurmi gyümölcsöt illeti, ezeken fokozott radioaktivitást mutattunk ki. A felrobbant vörös korong jelensége még magyarázatra vár. Kérdés, hogy összefüggésben van-e az esemény a Dusanbe különböző pontjain észlelt különleges csillaggal. Talán az a vörös korong robbant fel, amelyet a Galusztova család figyelt meg, amikor a csillagból kivált? Tbiliszi- Ha mások mondanák el, talán nem is hinném, de magam is láttam, amikor Tbiliszi fölött az esti égbolton megjelent egy fényes csillag- mondja a lap helyi tudósítója.- Mintegy három órán át mozdulatlanul fénylett. Minden jel arra mutatott, hogy ez nem lehet közönséges csillag, hiszen sokkal fényesebb volt és közelebbinek is tűnt. Fogtam magam, átszaladtam a szomszédhoz, aki az ablakából már látcsővel figyelte a jelenséget. Átadta nekem is a messzelátót, s megállapítottam, hogy ez valóban nem csillag, hanem valamilyen ismeretlen eredetű fényes tárgy. Nemsokára azonban hirtelen eltűnt. A tbiliszieket egyébként már mintegy öt hónapja rémítgetik az ismeretlen repülő tárgyak. Ezek többnyire a Szent hegy fölött, pontosabban a televíziós adótorony közelében jelennek meg. A városban az a hír járja, hogy egyesek már találkoztak a jövevényekkel, a közelükben harmadfokú égési sebeket szenvedtek, amelyek azonban másnapra nyomtalanul eltűntek. Becsületemre mondom, már magam is hiszek ezeknek a mendemondáknak. Moszkva A fenti közlemények még csak kéziratokban hevertek a szerkesztőségi asztalon, amikor az egyik fővárosi olvasónk, Ljubov Nyikiforenko óvónő telefonon felhívott. Megjegyzem, hogy a telefonálónak nem volt semmiféle tudomása a készülő cikkről. Éppen ezért az általa észlelt jelenségből arra lehet következtetni, hogy mostanában valamiféle azonos fajta „jövevények" látogatnak hozzánk.-Az Altufjevi sugárúton lakunk, a huszonegyedik emeleten - mondta Ljubov Andrejevna. - Néhány nappal ezelőtt a fiam az ablakhoz hívott és egy különleges „csillagra“ hívta fel a figyelmemet. Olyan volt, mint azok a jelzőlámpák, amelyeket a magas építkezési daruk tetejére szoktak akasztani. Csakhogy építkezési daru nem volt sehol a környéken. A „csillag“ vöröses színű volt, különböző irányokban fénycsóvák indultak ki belőle, aztán eltűnt a láthatárról. Izgatottan bekopogtam a szomszédokhoz, hogy látták-e a jelenséget, akik azonban szinte mérgesen válaszolták, hogy ők nem észleltek semmit. Magam sem tudom, hogy miért, november harmincadikén a fiammal együtt megint az ablakhoz ültünk és vártunk. Sötétedéskor, úgy öt óra tájban a „csillag“ újból megjelent. Csaknem egy órán át volt látható, aztán Tusino felé távolodva fokozatosan eltűnt.- Ez minden - fejezte be az elbeszélését az óvónő, s még hozzátette: tudják, ha csak tréfából akarnám felkelteni az önök figyelmét, akkor valami érdekesebbet találnék ki a „jövevényekről“... Az azonban tény, amit elmondtam. Az omszkiak is látták Október tizenhetedike óta az omszkiak sem mondhatják már, hogy elkerülik őket a földöntúli lények. A jelenségnek csaknem száz szemtanúja volt, akik közül sokan levelezőlapon számoltak be a látottakról a szerkesztőségeknek. De hát mi is történt valójában? Aznap este, úgy nyolc óra tájban egy fényes korong jelent meg Omszk fölött, amelyből fénycsóvák indultak ki különböző irányokban. A jelenséget sokan látták, ezért közülük olyan szavahihető embernél érdeklődtem, akiben meg lehet bízni. V. Loginov major így számolt be az eseményekről:- Bevezetőként mindjárt megjegyzem, hogy a rádiólokátorok nem jelezték a közeledő objektumot, ezért csak azt mondhatom el, amit a saját szemmel láttam. Az ismeretlen tárgy néhány kilométernyi magasságban vonult el. Négy fényszórót lehetett megfigyelni rajta, ebből kettő előre, kettő pedig a föld felé irányult. A fényes tárgy körülbelül öt pertig volt látható. Véleményem szerint először a polgári repülőtér fölött tartózkodott, s mintha kissé lejebb ereszkedett volna. Ezután a fényszórók kialudtak, s a tárgy keleti irányba távozott, miközben örvénylő fényes uszályt lehetett látni körülötte és mögötte. Hozzátehetem még, hogy a szomszédos repülőtérről az esemény idején járatokat indítottak, egyes pilóták szintén látták az objektumot, de a képernyőn nem észlelték. Minden jól arra mutat, hogy olyan tárgyról volt szó, amely átengedi a rádiósugarakat, vagyis nem veri vissza. A jelenségről értesítettük az illetékes hatóságokat, s öt perc múlva kollégáink az Altáji kerületből is jelentették a tárgy vizuális észlelését, ugyanis abba az irányba távozott. Ez hatszáz kilométernyi távolságban volt, ami azt jelenti, hogy a tárgy haladási sebessége óránként csaknem 7 ezer kilométerre tehető. Vajon mi lehetett ez a rejtélyes tárgy? Nem tudom, de légköri jelenségnek nem tekinthető. Minden jel arra mutat, hogy egy ufóval volt dolgunk. ^ N Kutorgin Megjegyzés: az ufókról szóló írásokat következő számunkban is folytatjuk. r ÚJ SZÚ 17- Én kint a határban találkoztam vele - mondja az ijedten reszkető fiatalasszony. - A faluból indultam, ő meg jött velem szembe. Először fel sem figyeltem rá, hiszen nem kevesen járnak erre. De amikor már csak néhány lépésre volt tőlem, akkor ámultam el... de hiszen ennek az embernek nincsen feje! Meg az egész lény olyan különleges volt... nem is volt az ember! Ezt az esetet a Permi terület déli részén fekvő Andronovo községben jegyeztem fel. Tulajdonképpen egy alkalmi beszélgetésnél hallott hír hozott ide. Vaszil Korobko, a permi területi pártbizottság sofőrje mosolyogva beszélt arról, hogy a Csernusini járásban földöntúli jövevények telepedtek meg. Habár a hír szavahihető embertől származott, a sofőr csak nevetett rajta. Először én is nevetségesnek tartottam az ügyet, úgy gondoltam, valamilyen dús fantáziájú ember kitalálása. Mégis érdeklődni kezdtem az ismerősöknél, kollégáknál, hogy hallottak-e a csernusini különleges esetekről. Nem tudott senki semmiről, úgy látszott, „kacsa" az egész, ezzel le is zártam volna az ügyet. A csernusini járási pártbizottság vezető titkára azonban figyelmeztetett, hogy az nem tréfadolog, ami a járás két kolhozában, a „Felvirágzás“ és a „Gorkij" kolhozban történik. Dehát miről is van szó? Ennek utána kell járni! Viktor Nyikolajevics Kopilov vezető titkárral elindultunk az érintett falvakba, hogy felkeressük az események szemtanúit. Igyekszem pontosan leírni mindazt, amit ott hallottunk, ahogy azt a megkérdezett emberek sorban elmondták. G. Saroglazov, a Gorkij Kolhoz méhésze:-Amit én láttam, az július 16-án történt. Mint rendszerint, most is kint, az erdő szélén töltöttem az éjszakát, a méhesnél. Éjfél tájban kimentem a kunyhóból egy kis friss levegőt szívni. Hirtelen két fényes >89.. XII. 29. tárgyra lettem figyelmes, amelyek körülbelül öt kilométernyi távolságban lehettek tőlem, s kétszázháromszáz méteres magasságban lebegtek. Ilyen távolságról a formájukat és a nagyságukat nem tudtam megállapítani, mindenesetre valami ovális, tojásdad alakú tárgyak voltak ezek, nagyobbak a helyi vonalakon közlekedő repülőgépeknél, de kisebbek a nagy utasszállító TU gépeknél. Miközben figyeltem őket, az egyik vagy leszállt, vagy csak kioltotta a fényforrásait, mindenesetre eltűnt. Később újra látható volt az eredeti helyén. Hogy meddig lehettek ott, nem tudnám megmondani, mert arra gondoltam, hogy a furfangos emberek megint kitaláltak valamilyen különleges „égi taligát", így aztán nemsokára lefeküdtem és elaludtam. Megjegyzem, hogy egyes emberek néhány órával korábban, még szürkületkor észrevették két fénylő tárgyat az égbolton, körülbelül két kilométeres magasságban, amelyek fokozatosan lejjebb ereszkedtek. L. Medvegyeva, a Felvirágzás Kolhoz fejónóje:- Július tizenhatodikán, hajnali fél ötkor indultam a farmra, még csak akkor pirkadott. Amikor elhagytam a falut, azt vettem észre, hogy a domb mögül egy sötét alak igyekszik felém. Mintha motorkerékpáron ült volna. Éieinte nem nagyon érdekelt a dolog, de furcsának tartottam, hogy a motoros zajtalanul közlekedik. Amikor aztán jobban odafigyeltem, akkor vettem észre, hogy nincs is alatta motorkerékpár, ennek ellenére nagyon gyorsan és fürgén változtatta a helyét a sötét alak. Amolyan rövid lábú, hosszú kezű, a közepesnél nagyobb emberféle volt a jövevény, a válla között azonban fej helyett csak egy dudorodást lehetett látni. Majdnem elájultam rémületemben, meg sem tudtam mozdulni, az alak meg csak közeledett hozzám. Aztán mintegy húsz méternyire megállt, fényessé vált és eltűnt. Mindez teljesen hangtalanul ment végbe. Amikor magamhoz tértem, az istállók felé rohantam, s onnan még visszapillantottam találkozásunk helyére. Az alakot megint ott láttam, mintha az eredeti irányban folytatná az útját. V. Csikodanov kazánfűtő:- Ljuba rémülten futott be a farmra. Elbeszélése alapján elhatároztuk, hogy estefelé felkutatjuk a környéket. Egy autóbusszal és egy tehergépkocsival több tucatnyi ember érkezett a helyszínre, de nyomát sem találták semminek. Én két nagyobbacska gyerekkel, Szása Szannyikowal és Szergej Koko- rinnal egy szénaboglyában rejtőztem el, s miután a többiek hazaszállingóztak, mi tovább folytattuk a terepszemlét. Már jócskán besötétedett, amikor mintegy háromszáz méterre tőlünk az egyik mély vízmosásból felbukkant két fej nélküli alak. Gyorsan haladtak a mezőn, s az egyik domb mögött eltűntek. V. Melycsakov, a farm éjjeliőre:- Éjfél után, egyóra tájban elfogyott a cigarettám. Hazaugrottam hát pótlásért, hiszen itt van a házam a közelben. Útközben két fej nélküli alakkal találkozFalujáró „jövevények“ tam, akik néhány lépésnyire tőlem gyors iramban mentek át az úton. G. Medvegyev, lovász:- Én öt nap alatt többször is láttam a fej nélküli alakokat, a mások által is észlelt útvonalon közlekedni. Rendszerint hajnalban bukkantak fel. Egyszer arra gondoltam, hogy lóháton utánuk eredek, de mire az istállóból kihoztam a lovat, addigra már el is tűntek. Annak ellenére, hogy csak amúgy futtában ismerkedtünk a „csernusini jelenséggel", több mint ötven szemtanúval beszélgettünk el a furcsa jövevényekről. A szemtanúk különböző falvakban élnek, egymásról gyakran nem is tudnak, az tehát teljesen ki van zárva, hogy összebeszéltek volna, mintegy felkelteni magukra a világ figyelmét. Nem is várták az újságírókat, pedig a jelenségek óta több mint két hét telt el, s ezalatt senki sem lépett kapcsolatba a sajtóval. Nem egyszerre beszélgettünk a szemtanúkkal, s egyeseket nehezen lehetett szólásra bírni, mert attól tartottak, hogy kinevetjük őket. Mindenesetre kár, hogy a méhész a leereszkedő „csillagokat" látva nem szaladt azonnal a legközelebbi telefonállomásra, hogy figyelmeztesse az illetékeseket. A többiek is aránylag gyorsan túltették magukat az átélt szenzációs napokon, s nem osztoztak az élményekben szakavatott emberekkel, kutatókkal. Egyáltalán van-e értelme annak, hogy a tudomány érdeklődést tanúsítson az ilyen események iránt? A földöntúli jövevények rejtelmes feltűnései ma már nem tartoznak a tabunak minősített témák közé. Egyre több újság, folyóirat foglalkozik az egyre gyarapodó jelenségekkel. A csernusini szemtanúk leírásai alapján végre tudományos expedíciót is indítanak a helyszínre. Érdeklődéssel várjuk az eredményeket. G. Bazsutyin « a a
