Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-29 / 52. szám
w Dalibor Közel a na TIBETI MESE Este az égbolton megjelentek a csillagok. Sokan voltak, szikrázott a fényük. Letekintve a földre, a csillagok csak végtelen és szomorú sötétséget láttak.- De szép is, hogy így ragyogunk - mondta az egyik csillag a másiknak, a másik a harmadiknak, a harmadik a következőnek, az meg a továbbinak, s szavaik csodálatos égi muzsikaként zengtek.- Ha mi nem volnánk, látna-e valaki fényességet? Akkor az égre feljött a hold, és oly erős fénnyel világított, hogy a csillagok fénye elhalványult.- Ó, ha én nem volnék, a világ örökre sötétségbe borulna - mondta a hold. Békésen úszott az égbolton, és sóhajtásai nyomban halk éji, mennyei zenévé változtak. De hajnal felé, közvetlenül a keleti hegyek fölött felbukkant a nap, egyre magasabbra hágott, s oly erős fénnyel ragyogott, hogy a csillagok parányi fehér foltokká váltak, a hold meg hirtelen akkorka lett, mint egy kicsi sárgás rizslángos.-Ó, mindenség ura, nap! Milyen parányiak, jelentéktelenek vagyunk hozzád képest! - rebegték a csillagok.- Ó, hatalmas testvérem, nap, kicsinek és /feleslegesnek érzem magamat a te végtelen sugarad fénye előtt - mondta szomorúan a hold. A nap azonban így szólt: - Ne beszéljetek így. Amikor én alszom, a hold világít, mikor a hold pihen, a csillagok ragyognak, s ha a mi fényünk és sugaraink útját sötét fellegek sán- colják el, távol lent, alattunk kicsi és nagy tüzek sokasága lobog. Senki sem hiányozhat közülünk. Én és ti, meg a lenti fények és tüzek - mi együtt vagyunk a csodálatos, a nagy, a hatalmas és az örök világ. Nagy királyok Milyen személyiségek, uralkodók, esetleg milyen hadvezérek voltak, s milyen volt a kor, amelyben éltek a nagy királyok. Hogyan élt a nép, mi és milyen irányban változott országlásuk alatt. A következő hetekben újabb sorozatunk ezekre a kérdésekre is keresi a választ - bemutatva néhány nagy királyegyéniséget. Alexandros Magnós (Nagy Sándor) (i. e. 356 -1. e. 323) Az ókorban a rabszolgatartók a rabszolgák munkájából éltek. A rabszolgamunkát a görög városállamokban (Athén, Spárta) és a Római Birodalomban használták ki leginkább. A kis, önellátó görög városállamok egymás közötti kereskedelmi és katonai versengése önnön bukásukat eredményezte. Az elszegényedett, katonailag elgyengült görög városok Macedónia fennhatósága alá kerültek. Macedónia II. Fülöp uralkodása idején a Balkánfélsziget legerősebb állama lett. A görög városok egyesített seregét i. e. 338-ban Chaironeia mellett győzték le a macedónok. A Korintoszban egybegyűlt vesztesek Spárta kivételével békét kötöttek Fülöppel. Itt megtiltották a görögök egymás közötti háborúskodását, megszervezték a görög államok szövetségét Macedónia fennhatósága alatt. így akarta Fülöp elejét venni az esetleges lázadásnak. Fülöp nagy terve volt a perzsák elleni háború, amelybe a korintosi szövetség alapján bevonta a görög városokat is. Tervét azonban nem válthatta valóra, mert lánya esküvőjén meggyilkolták. Halála után trónját fia, Alexandros örökölte. Alig volt 19 éves az ifjú Sándor, de apja tervétől nem riadt vissza. Nevelője, Arisztotelész arra tanította, hogy a görögök iránt vezér, a barbárok iránt pedig zsarnok módjára viselkedjék. Sándor megtanulta, mikor kell egy királynak nagylelkűnek, határozottnak, kegyetlennek, kegyesnek, esetleg számítónak lennie. A kor megkövetelte, hogy a király is ügyes kardforgató legyen. Sándor nem is maradt távol a csatákból. Hatalomra jutása után leszámolt trónigénylő rokonaival, és a neki esetleg ellenszegülő katonai vezetőkkel. Uralkodása elején felújította a görög békeszerződést, majd leverte a tráko- kat és az illíreket. Elfojtotta a békeszerződés ellenére fellázadt görög városállam - Hébai - Katonai próbálkozását. Ezek a sikerek arra ösztönözték, hogy megindítsa nagyszabású ázsiai hadjáratát. Fő célja a perzsa birodalom meghódítása volt. Hadvezért lángelméjét bizonyítja, hogy nem a birodalom fővárosát támadta meg először, hanem sorra bevette Perzsia kulcsfontosságú védelmi pontjait, s Babilont csak ezek után ostromolta meg. I. e. 334-ben harmincezer gyalogossal és ötezer lovaskatonával Sándor Kis-Azsia felé vette útját. Célja az volt, hogy a kis-ázsiai görög városokat felszabadítsa a perzsa uralom alól. A Granikos folyónál lezajlott ütközetet a macedón lovasság mozgékonysága döntötte el. A győzelem után a városok élére a Sándorhoz hű emberek - jórészt macedónok kerültek. Szíriában Issos mellett találkozott a perzsa és a macedón sereg. A perzsákat maga Dareios, a perzsa király vezette. Dareios elvágta Sándort a hátországtól, de a lovasság ismét kivágta a rezet: Dareios családja fogságba esett, összes kincse és málhája a macedónok zsákmánya lett. Ekkor a perzsa király békét ajánlott fel Sándornak, de ö ezt visszautasítva, tovább haladt Fönícia és Palesztina felé. Egyiptomba érve a memphisi perzsa satrapa (helytartó) önként átadta az erődöt a macedón seregnek. Az egyiptomi papság felszabadítóként fogadta Sándort, aki a Nílus deltájában egy télen át pihentette seregét, majd itt várost alapítva, Mezopotámia felé indult és hamarosan átkelt a Tigris és az Euphrates folyókon. Ezen a területen újabb csatában találkozott Dareios és Sándor. A macedónok ismét győztek, megszerezve a perzsa tábor hadipénztárát is. Sándor előtt szabad volt az út Babilonba, Perzsia fővárosába. Aggasztó híreket kapott viszont Antipatrostól, az otthon maradt fővezértől. Spártában Ágis spártai király szövetségeseket gyűjtött a macedón hatalom lerázására. Antipatros azonban hamarosan leverte a felkelést. Csak ezytán folytatta útját Nagy Sándor a Szir-Darja folyó völgyében. Pár hónapos pihenő után Sándor Indiát akarta meghódítani. A macedón sereg számára ismeretlen haditechnika - a harci elefántok - és a száraz, sivatagos vidék elriasztotta Sándor legodaadóbb híveit is a hódítástól. A macedón sereg kivonult Indiából. Sándor Arábiába tervezett hadjáratot. I. e. 323-ban, azonban váratlanul megbetegedett és maláriában meghalt. Halála után született fiát és feleségét a birodalmát egymás között felosztó vezérek megölték. Nagy Sándor példaképe volt nemcsak kortársainak, hanem a kővetkező nemzedékek hadvezéreinek és uralkodóinak is. Kovács Tibor Langstein Erzsébet rajza Kopasz Csilla fordítása Gondolkodom, tehát Egy kis meteorologa Amatör módon Tapasztalatból tudom, hogy nagyon sok alap- és középiskolás végez többé-kevésbé rendszeres meteorológiai megfigyeléseket. Viszonylag egyszerű eszközökkel és nagyon kis időbefektetéssel hasznos adatokat lehet összegyűjteni. Különösen, ha azokat rendszeresen végezzük. Elsősorban a hőmérséklet és a csapadék mérésére gondolunk. Ezek a meteorológiai megfigyelések különösen akkor nagy jelentőségűek, ha a közelben nincs hivatalos meteorológiai állomás. Az ilyen helyeken végzett mérések tudományos értékűek, és örömmel fogadja azokat a pozsonyi (Bratislava) Hidrometeo- rológiai Intézet. Természetesen ilyesfajta tevékenységet kedvtelésből is végezhetünk. A hőmérsékletet naponta háromszor kell megmérni, reggel 7, délután 14 és este 21 órakor. A napi átlag- hőmérsékletet megkapjuk, ha úgy adjuk össze a mért értékeket, hogy az esti méréseredményt kétszer számoljuk, és az így kapott összeget elosztjuk néggyel. Vannak speciális, ún. minimum-maximum hőmérők, amelyek a napi legmagasabb és legalacsonyabb hómérsékleti értékeket adják meg. A csapadék méréséhez elegendő egy ismert keresztmetszetű edény és egy mérőhenger. Egyszerű számítással megállapítható, hogy adott felületre (a mi esetünkben az edény nyitott része) hány milliméter csapadék hullott. A naponta mért adatok alapján azután könnyen kiszámítható a havi csapadékmennyiség. Sok esetben jó tudni, hogy mennyi is az átlaghőmérséklet vagy a csapadékmennyiség egy adott hónapban, hogy az attól való eltérést megállapíthassuk. Az alábbiakban azokat az adatokat közöljük, amelyeket az ógyallai (Hurbanovo) meteorológiai állomáson mértek. A hőmérséklet havi átlagai Ógyalla (1901-1960) január:-1,8 °C július: 20,1 °C február:-0,1 °C augusztus: 19,2 °C március: 4,9 °C szeptember: 15,3 °C április: 10,1 °C október: 9,5 °C május: 15,3 °C november: 4,4 °C június: 18,1 °C december 0,4 °C Az évi átlaghőmérséklet: 9,7 °C A csapadék mennyiségének havi átlagai (Ógyalla 1976-1960) január: 35,6 mm július: 58,5 mm február: 33,7 mm augusztus: 49,7 mm március: 39,6 mm szeptember: 46,3 mm április: 47,7 mm október: 53,9 mm május: 66,5 mm november: 48,8 mm június: 59,1 mm december: 48,2 mm • BÖDŐK ZSIGMOND Szemtorna Az itt látható tárgyaknak általában több azonos példánya található a képen. Melyik a legtöbb példányban szerepló tárgy? Nagy László Itthon vagyok Csípős szélben jöttem, bolond idő volt, a Somló-hegy ködben hóval villogott. Zúgott szálas erdő ibolyák fölött, vadvizekben felhő, bíbic fürödött. Lenyargaltunk gyorsan domboldalakon, átdobogtunk lassan deszka-hidakon. Állt a láthatárra kék csákós torony, kertünk alatt nyárfa nyújtózott nagyon. Láttam a ház vedlett mész-pikkelyeit, sár-udvara tetszett, régen jártam itt. Megláttam anyámat, kormot seprüzött, elrepült a bánat szeles fák fölött. MEGFEJTÉS A december 15-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a számok végére mindig eggyel kisebb számjegy kerül, mint az előző szám végére; Spanyolország, Bulgária, Franciaország , Lengyelország .Görögország. Nyertesek: Szalai Henrietta, Érsekújvár (Nővé Zámky); Bállá Emese, Ipolyság (Sahy); Kovács Tibor, Pered (Tesedíkovo); Kocsis Sándor, Dunaszerdahely (Dunajská Streda); Sándor Attila, Nádszeg (Trstice). Összerakósdi y A számozott részekből összerakható a képen látható cica alakja. Egy rész azonban felesleges. Vajon melyik? Iskolarádió A Hasznosítható anyagok című sorozat negyedik részében 1990. január 2-án a fával és a papírral foglalkozik az iskolarádió adása. Megtudhatjátok, mi mindenre használta fel az ember a fát. Hogyan gyártották a papírt, és miből, hogyan készítik ma? Hallhattok arról is, miért kell óvnunk erdeinket. ■■■■■■■■ Hl ÚJ SZÚ 18 1989. Xlt 2! r
