Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-29 / 52. szám

ISTVÁN-NAP ÉJSZAKÁJA ÉS AMI UTÁNA KÖVETKEZETT

(Folytatás a 3. oldalról)

1968-as „fehér könyv“-vében olvashatók, az átmeneti össznépi és kormányéi lenál lás viszont sok mindent - talán sok életet is - megmentett. Ezért augusztus 20-át Csehszlovákia történetében egyszer még sikeres és győzelmes emlékként fogják rögzíteni.

A Tanulságok helyzetrajza túlteszi magát a valóságon, szinte mindent manipulál, tekintet nélkül arra, hogy a társadalom emlékezete 1970 decemberében még élénken működött, így a véres polgárháború meséjével már nem sok sikert aratott. De észrevételek sem voltak, hiszen a két évtizedes fásultság kora már elkezdődött. Az akkori sajtó is oktatta a nyilvánosságot: ..... 1968-ban

nálunk sem

miféle megszállás nem volt, senki nem sértette meg az államszuverenitásunkat, hanem kizárólag testvéri segélynyújtásról volt szó az állami és nemzeti biztonság megerősítése érdekében.“ (32)

Nem volt könnyű feladat az akcióprogram érvénytelenítése, az intervenciós erőknek több mint kétéves erőfeszítésébe került a végleges leszámolás. Az ellenállást lépésről lépésre törték le, hiszen még 1969 májusálban is a párt első titkára így beszélt: „Az akcióprogramban felsorolt elgondolások többnyire helytállók, de további részletezéseket igényelnek: végeredményben, a múlt év novemberében hozott határozat is tartalmazza az akcióprogramban foglalt lényeges elgondolásokat. “(33)

A Tanulságokra nemcsak a sztálini kor érvelései a jellemzők, de az is feltűnő a szövegezésben, hogy a szerzők nem ismerték a Csehszlovák Szocialista Köztársaság érvényes alkotmánytörvényét. Az alkotmánytörvény előszava ugyanis kimondja, hogy Csehszlovákia szocialista állam, majd így folytatja: „Hazánkban már megoldottuk a kapitalista társadalomból a szocialista társadalomba való átmenet minden alapvető feladatát.“ A Tanulságok szövegezőinek azonban az össznépi állam deklarálása nem nyerte meg a tetszését, ezért az érvényes alkotmánnyal szemben az államhatalom lefokozásával a proletariátus diktatúráját hirdetik: „A szocialista államnak, mint a proletariátus diktatúrája eszközének szerepe. “<34) Mivel az alkotmánytörvény megváltoztatását - visszasztalinizálását - a nemzetgyűlés nem hagyta jóvá, érvénytelen megnyilatkozásnak kell tekinteni.

Az államjogi pikantéria ezzel nem ér véget. A csehszlovák sajtó ma is hirdeti a proletárdiktatúra és az osztályharc rendületlen jelenlétét, a Szovjetunió viszont tizenegy évvel ezelőtt, még 1977-ben az uj alkotmányban befejezettnek minősítette az osztályharcot és a proletárdiktatúrát, meghirdetve az össznépi szocialista államot. A segélynyújtók talán megszűntek tanácsadók is lenni? Nálunk ugyanis rendületlenül érvényben van a proletárdiktatúra, és szüntelenül élesedik az „osztályharc.“ A mai csehszlovák publicisztikát nem zavarja, hogy alkotmányunk a proletárdiktatúrát és az osztályharcot már 1960-ban felszámolta, s a dogmatizmus mindinkább sztálinizmussá merevedik.1351

A Tanulságok azért lett dogma, mert érveléseit Sztálintól szerezte be, meghirdetve, hogy az osztályharc és a proletárdiktatúra akkor is jogosult, ha már nincsenek kizsák- mányolók és kizsákmányoltak, tehát proletárok sincsenek, de vannak másutt, Sztálin vallja a proletárdiktatúra kérdéseiben: ,,... a szocializmus építésének időszakában viszont a békés szervező, kulturális munka lép előtérbe, ami viszont nem zárja ki a diktatúra erószakoldalát a kapitalista környezet léte következtében. “<36) Ezzel a mai hazai viszonyokhoz érkeztünk. Van alkotmányellenesen meghirdetett proletárdiktatúránk, az osztályharcot pedig a szomszédos kapitalista NSZK léte is indokolja.

A sztálini dogmák ismeretében már könnyű megérteni, hogy az új proletárdiktatúra korában miért van szükség a sztálini kor legfőbb hatalmi bűnözőjének, Klement Gottwald- nak a heroizálására.

A Tanulságok fantáziája nem ismer határokat: „Ilyen helyzetben el kellett dönteni, vajon meg kell-e várni, amíg az ellenforradalom testvérgyilkos harcot idéz elő, amelyben ezernyi ember veszti életét...“ A véres polgárháborúval való fenyegetőzés a névtelen moszkvai újságírók 1968-as „fehér“ könyvéből meríti kitalált adatait és ugyanakkor szükségesnek tartja az olvasó megnyugtatását: „Ez a nemzetközi akció ezer és ezer ember életét mentette meg.“

Mint már ismertettem, Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1968. augusztus 21 -én már a nap első perceiben éjfél után bejelentette a rádióban, hogy a katonai beavatkozás a nemzetközi jog megsértése, és hogy ezt semmiféle hatalmi szerv vagy a hatalmi szervekhez tartozó személy nem kérte. Ezt a megnyilatkozást a Tanulságok keményen bírálja, de azt nem említi, hogy az államfő, a nemzetgyűlés elnöksége, a kormány és a külügyminiszter is visszautasította a „segélykérés“ propagandáját. A Tanulságok eltitkolja az olvasó előtt, hogy Svoboda elnök már 1968. augusztus 21-én rádióbeszédében cáfolta a „segélykérés“ érveit, de nem tud Svoboda elnöknek 1968. augusztus 27-i - már a moszkvai tárgyalások után elhangzott - beszédéről sem, melyben az elnök kijelentette: „Tárgyalásainknál megerősített bennünket bizalmatok számtalan megnyilvánulása. Ezért köszönetemet fejezem ki... A párt Központi Bizottságának januári, áprilisi és májusi határozatai értelmében tovább akarjuk fejleszteni szocialista életünket, megszilárdítani humanista és demokratikus jellegében, amint azt Csehszlovákia Kommunista Pártjának akcióprogramja és a kormány nyilatkozatai kifej- tették.'371

Svoboda elnök tevékenységét a Tanulságok a fegyveres ellenállás tilalmára szűkíti le: „Az akkori bonyolult helyzetben köztársaságunk elnöke, L. Svoboda elvtárs államférfiúi bölcsességről és előrelátásról tett tanúságot.“ De hogy mit mondott népének 1968. augusztus 21-én és 27-én az 1970-ben már tabuvá ködösödött, és titok maradt napjainkig. Talán évtizedekre lesz szükség, amíg az igazmondás megszületik, elvégre Buharin rehabilitálásához is ötven év kellett. Hogy napjainktól ezt nem várhatjuk, erre - Gottwald bronzszobrain kívül - határozottan utal a már ismert megnyilatkozás: „A Tanulságok teljes mértékben érvényesek.. .(3a)

A sztálini érvelések szilárdságéit külföldi sajtószervek is propagálják. Idézzük Borisz Kozlov cikkét: „Csehszlovákiában a demokratikus néven hirdetett szocializmus azon értelmiség ambícióinak szüleménye volt, akik elszakadtak a munkásosztálytól és a kommunista párttól... A csehszlovák társadalom számára oly nehéz időszak óta csak húsz év telt el. Vajon ezalatt szükségessé vált az akkori események lényegével kapcsolatos nézetek felülvizsgálása? Nem, a csehszlovák kommunisták nem lelkiismeretük ellen cselekedtek, mikor levonták a tanulságot országuk válságából.“(39)

Mindezek szerint a Tanulságok valótlanságai, törvénytelenségei és sztálini örökségei ma sem avultak el, ezt vallja keményen az Új Szó is a sztálini „alkalmilag kiélezett“ osztályharc öntudatával: „Idealizálták a társadalmi fejlődést, illúziókat tápláltak a társadalmon belüli antago- nisztikus ellentétek megszűnését illetőleg, mintha az osztályok és rétegek közeledése folytán az osztályharcnak országunkban nem lett volna már létjogosultsága, mintha az osztályharc csak nemzetközi viszonylatban lett volna érvényes.“1401

Az osztályharcot kiélező sztálini ideológiával a szerző legalább huszonnyolc évet késett, mert Csehszlovákia alkotmánytörvénye már 1960-ban megszűntnek tekintette az osztályharcot. Aki ma Sztálin igéivel akar hódítani, az a lépést évtizedekkel eltévesztette, és menthetetlenül meg fog botlani. Az Új Szó - valószínűleg álneves - cikkírója nem említi Sztálin figyelmeztetését, hogy a proletárdiktatúra politikájának bírnia kell a munkásosztály bizalmát, másként a proletárdiktatúra a munkásosztály félrevezetésébe bonyolódik. (A leni- nizmus kérdései.) De miként lehet értékelni a munkásosztály bizalmát az elmúlt húsz év alatt megrendezett 99,9 százalélos eredményű nyílt nemzetgyűlési választások árnyékában.

A húsz éve burjánzó fásultság, közömbösség és bizalmatlanság légköre csak akkor javulhat, ha nem ismétlődik meg a választásoknak nevezett nyilvános listabedobálás húsz éve ismert gyakorlata, ha bekövetkezik a felülvizsgálata azoknak az ún. Tanulságok-nak, amelyek torzítják a valóságot, megsértik az alkotmánytörvényt, Sztálin érveivel mentegetik a dogmatikus gépezet korszerűtlenségeit, tudomásul veszik a társadalomban 1968 óta jelenlévő névtelen csoportok törvény- sértéseit (a fő államügyészséget ismételten figyelmeztettem rá, hogy a munkásosztály forradalma után a bűnözök forradalmának a veszélye fenyeget, de választ nem kaptam), végül mert heroizálják a sztálini kor hatalmi bűnözőjét, Klement Gottwaldot. A Tanulságok felülvizsgálása nélkül a jövőben nehéz lesz beszélni a jogállamiság és az államszuverenitás teljességéről. A Tanulságok-at külföldről diktálták, ezért lomtárban a helye, akkor is, ha propagálása rendületlenül tovább folyik.

A szerző megjegyzése:

Tanulmányom megjelenése óta a Gottwald hatalmi bűnözésére vonatkozó adatok kiegészültek, elsősorban Mezei Géza tanulmányával a Valóság 1989. szeptemberi számában (Kelet-Közép-Európa és a szovjet modell). Ezért kérem az István-nap éjszakáját kiegészíteni Mezei alábbi adataival:

„Besanov tábornok szovjet főtanácsadó 1952 augusztusában adta át a „forgatókönyvet“ Gottwaldnak; ennek alapján a KB különbizottságot hozott létre a vádirat megszerkesztésére, amelynek tagjai: A. Cepicka (Gottwald sógora), K. Bacílek állambiztonsági miniszter, V. Kopecky tájékoztatásügyi miniszter, A. Novotny KB titkár és Rais igazságügyminiszter 1952 októberében J. Urváleket bízták meg az államügyész szerepével, s Besanovval és Gottwalddal folytatott konzultációk után meghatározták az ítéleteket.“ (20. old.) írja Mezei a Slánsky-perről.

Jegyzetek

§ 1. Vyber, 1969. január (Rendkívüli szám)

S 2. Új Szó, 1968. szeptember 5.

3. Új Szó, ugyanott

^ 4. Magyar Nemzet (Budapest, 1968. augusztus 22.

^ 5. Magyar Külpolitikai Évkönyv, Budapest, 1968.

^ 6. MiloS Marko: Fekete fehéren (A „segélykérő" szöveg a 170. o.)

^ 7. Magyar Nemzet, 1968. augusztus 24.

^ 8. Új Szó, 1978. augusztus 12. Vasil Bifak cikke a Novoje Vremjában.

A cikk szerzője vállalja az ellentmondást Gustáv Husákkal, aki 1968. augusztus 27-én így nyilatkozott:„Ki kell jelenteni, hogy pártunk és államunk vezető szervei nem óhajtották ezt a lépést, és katonáikat nem hívták területünkre. Tragikus félreértés, tragikus meg nem értés § következett be.“ (Pravda, Pozsony, 1968. augusztus 30.

^ 9. Az intervenciót támogató irodalom: K udalostiam v Ceskoslovensku- A csehszlovákiai eseményekhez. A névtelen moszkvai újságírók ún. „fehér" könyve, 1968.

Jirí Hájek: Mytus a realita: Mítosz és valóság, 1970.

Milos Marko: Fehéren feketén. 1971.

S MiloS Marko: Szándékok és csalódások, 1975.

Szerzői munkaközösség: Tények és dokumentumok, 1976.

§ Szerzői munkaközösség: Történelmi tanulság, 1982.

A marxizmus-leninizmus intézete: A CSKP történetének áttekintése, 1985.

^ 10. A CSKP akcióprogramja, az Új Szó vasárnapi melléklete, 1968.

^ április 10-én (24. oldal)

^ 11. Pravda (Pozsony), 1968. április 10.

^ 12. Új Szó, 1987. február 20.

^ 13. Magyar Nemzet, 1968. augusztus 23.

^ 14. Svobodné slovo, 127/1968.

^ 15. A CSKP megújhodási folyamatának a kérdéséhez. Alexander Dubcek beszédei, 1968. 207. o.

16: Névtelen moszkvai újságírók: A csehszlovákiai eseményekhez | 124. o.

^ 17. Ugyanott, 158. o.

^ 18. Vyber, 1968. november50.

^ 19. Smena, 1969. január 3.

^ 20. Új Szó, 1972. november 30.

^ 21. Nővé slovo, 1968. június 7. Gustáv Husák: Novotny bűnei és

| ártatlansága.

| 22. Predvoj, 1967. augusztus 10. Zdenka Holotíková és Viliam Plevza:

Vladimír dementis. VII. rész ^ 23. Predvoj, 1967. szeptember 8.

| 24. Predvoj, 1967. szeptember 8.

^ 25. Smena, 1968. május 13. Bacíleket részben helyesbíteni kell.

A magyar szegényparasztok deportálása már 1946 novemberében elkezdődött, ekkor már - május óta - a kormányelnök Klement ^ Gottwald volt.

^ 26. Vyber, 1968. június. 37. o.

^ 27. Vyber, ugyanott.

| 28. A cseh Kronológie sera szerzői együttes 1966-ban fejezte be, a könyv 1968-ban került forgalomba. (389) Klement Gottwald tevékenységével kapcsolatban közvetlen tapasztalataik voltak a Slánsky^ per életben maradt elítéltjeinek. Hazai kiadásban jelent meg 1968ban Eugen Lobi könyve: Svedectvo o procese (A per bizonyítékai), továbbá Artur London könyve Párizsban, cseh fordítása 1968-ban jelent meg A beismerés címen ^ 29. Pravda (Pozsony) 1969. szeptember 29.

^ 30. Zdenék Mlynár: A Kreml felől jő a fagy, Budapest, 1987. 180. o ^ 31. A Tanulságok-at az Új Szó 19 oldalas mellékleteként tette közzé, a Pravda szlovák nyelvű kiadványa (Pouöenie) 15 oldal volt.

| 32. Pravda (Pozsony), 1970. december 21. Vasil Bifak beszéde a CSKP ^ Központi Bizottságának decemberi ülésén.

Napjainkban - 18 év után - ugyanezt vallja Milos Jakes is, hitet téve a Brezsnyev-doktrína mellett: „Ebben a nehéz időszakban hatékony segítséget kaptunk a testvéri országoktól. Különbséget kell tenni a fogalmak között: internacionalista segítségről volt szó a szocializmus megmentése érdekében, országunk népe érdekében. Nem pedig intervencióról.“ (Új Szó, 1988. április 13.) Más a véleménye Anatolij Dobrinyinnak: „Legyen világos előttünk, a társadalmi haladás, akármilyen úton halad is, ma csak a nemzetközi jog keretei ^ között létezhet, minden nemzet kizárólagos jogának irányítására

külső beavatkozás nélkül.“ (Pravda, Pozsony, 1988. április 13.)

Nyitott marad a kérdés: lehet-e „testvéri segítségnyújtásnak“ minősíteni egy olyan külső katonai beavatkozást, amely a társadalom legalább kilencven százalékának elutasításával találta magát ^ szemben?

^ 33. Gustáv Husák beszéde a párt Központi Bizottságának ülésén, 1969.

^ május 29-én (Az Új Szó melléklete, 1969. június 2-án).

^ 34. Az alkotmánytörvényt sértő sztálinista tétel Tanulságok magyar kiadásának a tizedik, a szlovák kiadásnak a kilencedik oldalán ^ olvasható.

^ 35. Új Szó, 1988. március 18. Alois Indra határozottan kiemeli a Tanulságok teljes érvényességét. „A CSKP egész tevékenysége bebizonyította, hogy a Tanulságok nem vesztették érvényüket, hogy a drágán megszerzett tapasztalatok alkotó tevékenységre ösztönöztek ben- i nünket.“

S 37. Pravda, Pozsony, 1968. augusztus 30.

^ 38. Új Szó, 1987. február 20-án Vasil Bil'ak nyilatkozata.

^ 39. Új Szó 1987. december 12. Borisz Kozlov cikkének magyar fordítása,

^ átvéve a Novaja Vremjából.

^ 40. Új Szó, 1988. január 5. A szerző - Ladislav Skalicky - az 1968-as Ű^SZÚ | januári határozat húszéves évfordulójára kimondja az osztályharc

% alkalmi éleződésének sztálini tételét.