Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-22 / 51. szám
Vallotta RUFFÍNI RÓBERT válogatott magasugró • Pihenőnek számítolt az 1989-es esztendő atlétikai berkekben. Az olimpia utáni évben csak az Európa és a Világ Kupa, valamint a Grand Prix jelentette a csúcsot, az utóbbiban kiirt versenyszámok között azonban nem szerepelt a férfi magasugrás, így lehetőség volt a lazításra. Milyen tervekkel vágtál neki az idénynek, s vajon a valóság megfelelt-e ennek az elképzelésnek?- Szerencsétlenül kezdődött a nyár, sérüléssel. Alighogy megjöttem Olaszországból, két hetet, nem, egy hónapot voltam itthon, az edzéseken egészen jól ugrottam, technikailag is. Megjöttem Pozsonyba, elindultam az Uni- versiadén, s kificamítottam a bokámat. Három hétig voltam sérült, az eset május harmincadi- kán történt, június utolsó hetében versenyeztem újra Luzernben és Bossvillben. Utána egyhónapos ,.edzőtáborozás" következett az Európa Kupa előtt. • Én úgy tudtam, kötelező főiskolai katonai gyakorlaton voltál...- Igen. Ez volt az edzőtáborozás. S épp emiatt voltam rettenetesen dühös. Az Universiade előtt ott töltöttem egy hónapot, semmit nem intéztek el, gyakorlatilag az sem volt biztos, hogy edzeni tudok-e. Kezdetben úgy festett a dolog, hogy az egész idénynek fuccs. Aztán megoldódott ugyan a helyzet, de borzasztóan elmerevedtem, főleg az utolsó két hétben. Gyakorlatilag nem versenyeztem, egész nap nehéz bakancsban jártam, ettől megint fájni kezdett a sérült bokám. • Elégé apatikus voltál akkortájt, amiből könnyű kitalálni, nem így képzelted el a dolgot. De minden rosszban akad valami jó is, mindenesetre örülhetsz annak, hogy egy olyan évben történt, amikor nem voltak tétversenyek, s nem jövőre, az Eb előtt. Ráadásul 232-ót ugrottál...- Nem kevés, de nem is sok. Háromszor ugrottam kettószázharmincat, mégis másképp képzeltem el a nyarat, annak alapján, ahogy tréningen meg az idény eleji viadalokon ugrottam, hittem, hogy egyéni csúcsot érek el. • Ez mit jelent centiméterekben, mennyivel többet az eddigi 234-nél?- Egy-két-három centit. Meggyőződésem, hogy stabilan képes lettem volna az eddigi maximumom körüli teljesítményre, s akkor egyszer csak kiugrott volna egy nagy eredmény. • Ezzel szemben elég nagyok voltak a kilengések, 232 Nizzában, aztán 220. Ennek, lélektani okai is vannak?- Nem. Kimondottan a zűrzavaros idénynek köszönhető. Olyan felkészülésből, amilyen az enyém volt, nem is lehetett másmilyen. • Egy régebbi beszélgetésünkkor azt mondtad, kukucskálsz, sót be-bebukkantassz a világ élvonalába. Azóta párszor rá is léptél erre a területre. Mi hiányzik ahhoz, hogy tartósan ott maradj?- Egypár centiméter. • Még nőni akarsz?- Ha megnőnék, nem is lenne rossz. Ha mondjuk kétszázharninchetet ugranék valahol külföldön, akkor jobban odafigyelnének. Lényegében az idén egyszer találkoztam a leg jobbakkal nagy versenyen, Nizzában, ahol mindannyi- ukat legyőztem. Már ismernek, ha látnak, tudják, ki vagyok. Néha számolnak is velem, főleg, ha jól ugrok. Ők már csak olyanok amilyenek, igazi profik és úgy is viselkednek. • Jó ideje két edző, Luboá Michal és Jaroslav Kővár irányításával dolgozol. Ez a kisebb baj. A nagyobb, hogy az egyik Pozsonyban, a másik Prágában él, s így télen-nyáron hetente, néha kéthetente pendlizel a két főváros között. Mondd, jó ez neked, nem kerül túl sok energiádba?- Az utazást már megszoktam. Egyszerűen kikapcsolok, s az út nem fáraszt el. Csak időbe kerül. Valószínűleg hamarosan megoldódik a helyzet... • Elárulhatod, hogyan, vagy hétpecsétes titok?- Jövőre, remélem, befejezem tanulmányaimat a Komensky Egyetem testnevelési karán, utána egy évre bevonulok katonának a Spar- tába. • Itthagyod a Slávia UK-t, és ott maradsz véglegesen Prágában...- Nem akarok ott maradni! De született egy megegyezés, amit el kellett fogadnom, még annak idején, amikor elkezdtem náluk edzeni. Használom a felszerelésüket, az ott levő termeket, mindent biztosítottak számomra, annak ellenére, hogy nem tartozom az egyesületbe. Ezért versenyeznem kell majd a Spartában, ha akarok, ha nem. Vissza kell adnom azt, amit kaptam. Problémás az egész... Beszéljünk inkább az idény végéről. • Na mondd...- Nagyon elrontottam egy fontos versenyt, az Universiadét. Pedig tele voltam erővel és önbizalommal. De a magasugródöntó alatt eleredt az eső, s tragikusan ugrottam, kétszer is megcsúsztam a nedves talajon. Hiába cseréltem cipót, nem segített. Nem is segíthetett, med nem volt olyan speciális cipóm, ami a körülményeknek megfelelt vona. így a kettöszáz- húszon elbúcsúztam. Hihetetlen, még most sem megy a fejembe! • Még mindig dühös vagy magadra, pedig Gatesheadben javítottál. A második hellyel egyike voltál azon keveseknek, akik az Európa Kupa-döntőn nem okoztak csalódást.- Hogyne lennék dühös! Tudtam, hogy a kétszázharmincért érmet adnak, és én képes vagyok, hogy ezt teljesítsem. Utána utaztam Rietibe, s ott át is vettem ezt a magasságot, a kétszázharminchat sem sokon múlt. Sjöberg is ott volt, beszélgettem vele az esemény után, ő is megerősítette, jók voltak az ugrások. Ez volt az az időszak a katonaság után, amikor elérhettem volna egy jó eredményt, csak nem volt hol. Ebben az egész idényben állandóan közbejött valami, a véletlen játszott közre, megindult valami, aztán hirtelen abbamaradt. • Jövőre kontinensbajnokságot rendeznek Splitben. Hogyan készülsz az eseményre?- Már a csarnokban végzett munka is arra irányul, hogy a nyárra időzítsem a formámat. Szeretnék végre egy jó eredményt elérni! • Mit értesz a jó eredményen?- Tétversenyen kettőszázharminc fölötti teljesítményt. Itt megszakadt a beszélgetés. Folytatni akartam, de Ruffíni Róbert elutazott Prágába, így nem volt alkalmam megkérdezni öt, ha netán szilveszter estéjén egy jó tündérbe botlana, aki azt ígérné, jövőre teljesíti három kívánságát, mit választana. így csak kitalálni próbálom. Mondjuk, az egyik: új országos csúcs. A másik: egy érem Splitben. A harmadiknál megtorpantam Mert az első kettőben, gondolom, kiegyeznénk. De mi van, ha a harmadik személyes kívánság lenne? URBAN KLÁRA VÍMI ROLAND, az év asztalitenisz-felfedezettje A karácsonyi ünnepek közeledtével lépten-nyomon egyre több szó esett az ajándékról. Egy (él)sportolónak kétségkívül a váratlan bravúros diadal, pályafutásának értékes eredménye, győzelme a legkedvesebb, évek múltán is sokat emlegetett „ajándék“. Másnak aligha örülhetett volna annyira Vími Roland az év végén, mint a bajnoki címnek. Ö nyerte ugyanis három héttel ezelőtt az ostravai országos asztalitenisz-bajnokság férfi egyesét. Meglepetés? De mekkora! Premysl Fulín, a csehszlovák asztaliteniszsport külföldön is elismert szakembere így vélekedett erről: „Mára magyar nemzetközi bajnokságon valami váratlannal, újszerűvel rukkolt elő. Válogatottunk többi tagjára a sablonosság és a szürkeség volt a jellemző. Vími viszont tudott újítani. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel taktikájának változtatását ő kezdeményezte. Rájött, hogy csakis így léphet előre. Vitathatatlanul az idén Roland fejlődött a legtöbbet, éppen ezért őt tekintjük az 1989-es év asztalitenisz-felfedezettjének“. De honnan is indult az egyik napról a másikra a legjobbak közé berobbant Vími Roland? A Csallóközben, Vásárúton (Trhové Myto) született, Dunaszerdahe- lyen (Dun. Streda), a DAC-ban ismerkedett meg a sportág ábécéjével, s csakhamar a kaucsuklabda bűvöletébe került. Természetesen a pozsonyi (Bratislava) Lokomotíva sasszemú edzői is felfigyeltek a félelmetes topspinütéseiröl híres srácra. Szlovákia fővárosában azonban nem tudott gyökeret ereszteni. Ez nem rajta múlott. Ha a Löki szakvezetői nem kezelik ót mostohagyerekként, akkor talán ma is a vasutascsapatot erősíti. Az ostravai ob-n jelenlevő újságírók mondogatták: most jöttek csak rá a Lokomotívában, milyen nagy veszteség érte őket. Korábban kellett volna erre gondolniuk, amikor még Roland nap nap után a récsei játékteremben edzett. A tehetségeket illik megbecsülni, fokozott figyelmet fordítani rájuk, s ha kell, segítő kezet nyújtani. Ez az ami Víminek Pozsonyban hiányzott! „Kitűnően érzem magam az új környezetben, sokat köszönhetek a Strojár Ma- lacky sportegyesületnek. Itt, ha valami problémám van, azonnal keresik a megoldást, nem vagyok magamra hagyatva. Az emberek kedvesebbek, Marek edzőt nemcsak a zöld asztalnál történő dolgok érdeklik. Lehiggadtam, megnyugodtam, végre csak az asztaliteniszre összpontosíthatok. Tudom, hogy - távol az otthontól - van kire támaszkodnom. És ez nem kis dolog...“ Úgy tűnik fel, az újdonsült országos bajnok a válogatott edzőjének örömére megtalálta a helyét. Felfigyeltek a 20 éves sportolóra, aki bekerült a szúkebb, nyolcas keretbe. Mennyi harc, igazságtalanság után végre magára húzhatta a címeres mezt. És nem okozott csalódást. Közvetlenül az ostravai országos bajnokságot követően részt vett Svédország nemzetközi -bajnokságán, ahol a csehszlovákok közül a legjobb eredményt érte el. Az igen rangos mezőnyben a 32 közé jutott. Többek között legyőzte az európai ranglista 12. helyezettjét, az angol Preant. A viadalhoz még csupán annyit: egyetlenegy svéd sem jutott a negyeddöntőbe! Ez is bizonyítja, az abszolút élvonal versengett. Víminek tehát teljesült az egyik álma: tagja lett a válogatottnak. A múltban egyszer már volt tartalék, a junior Európabaj- nokságon. Korábban, 15 esztendős korában Grmannal együtt a legnagyobb tehetségként emlegették a szakemberek. Sajnos, csak emlegették, a valóságban nem engedték szóhoz jutni. Komoly versenyre nem vitték, mellőzték őt. Hogy miért? Erre senki sem adott, akart adni egyértelmű magyarázatot. Badarság lett volna azt mondani, nem szolgál rá a válogatottságra, hiszen 15 éves korában végigverte korosztályának hazai mezőnyét. Hadilábon állt a szerencsével is, egy országos bajnokságon sem jött ki neki a lépés. Több mint valószínű, a hátrányos megkülönböztetés szegte a kedvét. Olyannyira, hogy öt évvel ezelőtt tiltakozásból lemondta a válogatottságot. A szakvezetés még ekkor sem döbbent rá: utána kellene nézni a Vími-ügynek. Jobbnak tartotta elhallgatni, a szőnyeg alá söpörni a problémát. Roland nem adta fel, talpra tudott állni, ez is bizonyítja sportolói nagyságát. Pozsonyban nem becsülték meg, várt, hátha változik a helyzet. Nem így történt, ezért változtatott klubot. Most utólag beigazolódott, jól döntött, amikor a Malackyhoz, a csapatbajnokság újoncához igazolt. Talán ez a sikeres húzás is eredményezte, hogy Ostraván megtört a jég, Csehszlovákia legjobb asztaliteniszezője lett. „Sosem nézem, ki ellen játszom, mindig arra törekszem, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam. Azt hiszem, bebizonyítottam, tudok pingpongozni. Ez a váratlan diadal minden bizonnyal új erőt ad. Szeretném bővíteni az ütésskálámat és az adogatások erősségét“. A pozsonyi testnevelési főiskola második évfolyamának hallgatója érthetően tovább tervez. Ott szeretne lenni a következő, göteborgi Európa-bajnokságon. Bízik önmagában, s azt vallja, elégedett, mert megnyugodott. Sokat köszönhet édesapjának - ó is aktív sportoló, futballista volt -, aki valamennyi jelentősebb .versenyre elkíséri. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Vími Roland (Nagy László felvétele) l Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Pákozdi Gertrúd és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453. szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673-70, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 819 02 Bratislava« Martanoyiőova 25. telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, VASÁRNAPI KIADÁS Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek 819 18 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335-090. 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava. Martanovióova 25, 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83! inrlAY Havi e,öílzetósi d,í “ a yasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévre 13 - korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi noex Höuy/ megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. £
