Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-22 / 51. szám

i ÍJ szú 21 9. *ll. 22. A citrusfélék teleltetése A citrusfélék a téli nyugalmi időszakban fokozott gondoskodást igé­nyelnek. A helytelenül tartott növények lombjukat veszítik, ágaik lassan­ként elhalnak, a növény gyengén fejlődik vagy kipusztul. Ez többnyire a fagy elől a fütött lakásba helyezett, melegen teleltetett növényekkel fordul elő. A gyakorlati tapasztalatok s a tudományos kísérletek is azt igazolják, hogy a növények hideg viszonyok között telelnek megfelelően. Fűtött helyiségbe csak akkor rakjuk őket, ha a fény és a páratartalom is elegendő. Amennyiben ezek hiányoznak, úgy a növény feléli a tartalék tápanyagait, lombja lehullik és a fiatal, de nem érett ágrészek elhalnak. Lehetőleg tehát kerüljük a melegen való teleltetést. Ha más lehetőségünk nincs, akkor tartsuk egyenletesen a hőmérsékletet, a növény pedig legyen távol a sugárzó hőtől, a fűtőtesttől. A lakás déli ablakához tegyük és megfelelő mennyiségű párologtatóval teremtsünk párás környezetet. A téli kevés fényben és a meleg szobahőmérsékleten a növények asszimilálni kényszerülnek, szabálytalan vízhajtásokat fejlesztenek. Tavasszal a szabadba kihelyezett növényeken ezek a gyenge hajtások és levelek megperzselődnek az első erősebb napsugarak hatására. Teleltetésre legalkalmasabb a lakás fűtetlen, világos helyisége, ahol a hőmérséklet soha nincs fagypont alatt. A citrusfélék kitűnően telelnek minimális öntözés mellett, 1-5 fokon, az asszimilációs minimum alatt. A citrusok asszimilációs ingerküszöbe 10 fok, ezért gyakori szellőztetés­sel kell tartani az 1-5 fokot. A citrusfélék érdekes sajátossága, hogy ezen a hőmérsékleten, kevés fényben, 70 % körüli relatív páratartalom mellett teljes fiziológiai nyugalomban vannak télen. Ebben az állapotban mintegy „megdermedve“ telelnek, lombozatuk üde, egészséges marad. ■ Havonta kis vízadaggal öntözzünk, ügyelve arra, hogy a termesztő­edényben a föld csaknem száraz legyen. Túlöntözve megtámadhatja őket a gyökérgolyva. A teleltetés során a növények lombozatuk egynegyedét elhullajtják. Ez természetes folyamat. A levelek 2-3 évig élnek, majd megsárgulnak és lehullanak. Február végén, március elején a hideg körülmények között teleltetett növények a kataláz enzim hatására növekedni kezdenek. Szoktassuk őket fokozatosan a fényhez és a meleghez, így a növekedés mellett virágzásra is számíthatunk. (bér) Rovarszáll KMBMZTMenzjcr m-uXHRWK. 20-30 an FA**UWC6 MjtUÖlŐLVUlCAJC tóai vooor. tMr WAQY ÜOVJZerV DOBOZ. Bét VAST SZÖVCTCsk­Uk'BAtC Még egyszer a kajszi gutaütéséről A nagy termés csökkenti a fák ellenálló képességét A kajszifák olykor tömeges pusztulását okozó gutaütéssel (apople- xia) már foglalkoztunk az Idén. Ennek ellenére fontosnak tartottuk, hogy visszatérjünk a témához, hisz ezen a nyáron rendkívül sok barackfát kellett kivágni, s több kertbarát érdeklődött, vajon szerepe volt-e az átlagosnál nagyobb kártételben a szokatlanul nagy termésnek. Biokertésznek vallom ma­gam, ezért a mindennapi mun­kában igyekszem a lehető leg­kevesebb vegyszert használni. Ezzel egyidöben minden tekin­tetben óvom a hasznos rovaro­kat, amelyek nagyban hozzájá­rulhatnak környezetkímélő ter­melési módszerem eredmé­nyességéhez. Nemrég téli menedékhelyet készítettem a kertben élő, álta­lam hasznosnak tartott rovarok számára. Az általam rovarszál­lónak elnevezett segédeszköz nem más, mint egy lábakra állí­tott, szellőzőlyukakkal ellátott, fedett vödör vagy kisebb bádog­hordó, amelyben hullámpapír között elhelyezett faforgács kí­nál telelésre alkalmas menedé­ket a rovaroknak. Legjobb, ha a megfelelő hosszúságú hullám­papírcsíkot kiterítjük, 3—4 cm vastagon faforgácsot szórunk rá, majd a hullámpapírt fölteker­jük, s úgy helyezzük az előké­szített tartóba. A búvóhelyet ke­reső rovarok, elsősorban a kati­cabogarak és fülbemászók, a vödör vagy hordó aljából kiló­gatott bőrdarabok vagy szövet­csíkok útján jutnak a „szállóba“. Megfigyelésem szerint a rovarok négy-öt hónap alatt birtokba ve­szik, teljesen benépesítik a mesterséges menedékhelyet. Ha elszaporodnak, a következő évben nagy segítséget nyújthat­nak a kerti kártevők elleni véde­kezésben. Ezt a segédeszközt én a 7,5x2,5 méteres alapterü­letű üvegházamban állítottam fel, de fóliasátorban vagy a sza­badban is elhelyezhető. Na­gyobb kertben célszerű több téli menedékhelyet kínálni a hasz­nos rovaroknak. K. I. A kutatások és az évtizedes gya­korlati tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a kajszifák guta­ütése fertőzéses jellegű, komplex megbetegedés. A csaknem azonos kísérő tüneteket többféle kórokozó is kiválthatja. Éghajlati feltételeink között a fák megbetegedéséért első­sorban a Cytospora cincta gomba és Pseudomonas syringae baktérium a felelős, de mellettük a Verticillium és Eutypa gombák is felléphetnek. A betegség megjelenésének gyako­riságára, következményeinek sú­lyosságára sokféle tényező kihat, például a szokatlanul nagy termés, a hiányos tápanyagellátás és a ke­mény tél. Általános tapasztalat, hogy valamennyi gyümölcsféle kö­zül a kajszinak a legrosszabb az ellenálló képessége. Nagy ritkaság, ha a törzs egészséges, és a fa 15-20 évet megél. Jó tudni, hogy az egyébként is érzékeny kajszifák életében vannak bizonyos hajlamosító tényezők, amelyek közvetve vagy közvetlenül növelik a gutaütéses pusztulás ve­szélyét. Ezek közé tartozik a rendkí­vül nagy megterhelés, vagyis a ki­emelkedően jó évjárat. A sok gyü­mölcs kinevelésében és beérlelésé- ben kimerült fa feléli a tartalékait, mindenekelőtt az elraktározott káliu­mot. Márpedig a tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy erre az elem­re rendkívül nagy szüksége van a fának. Rákosodás, gutaütés, korai elhalás főleg azokon a területeken gyakori, ahol kevés a fák számára hozzáférhető kálium. A nagy termés évében a gyümölcs súlya alatt galy- lyak, egész ágak törnek le, s a nyílt sebek ideális feltételeket teremtenek a sebparaziták megtelepedéséhez. Ezért ajánljuk évről évre a kertbará­toknak, hogy feltétlenül támasszák alá a terméssel bőven berakodott ágakat, mielőbb fűrészeljék le a letö­rött ágak visszamaradt csonkjait, a vágási felületeket pedig zárják le. Hasonlóképpen kell eljárni a fagyfol­tok, a jégverés, kéregmoly vagy nyúlrágás okozta sebek esetében, mert ezeken a gombák gyorsan megtelepszenek. Egy-egy ág elszá- radását rendszerint a sebkezelés el­mulasztására lehet visszavezetni. Mivel a kajszi ennyire érzékeny a sérülésekre, legjobb volna már az alanyneveléshez a leendő fa szá­mára kijelölt helyen elvetni a magot, helyben beszemezni a magoncot, s kis sebeket ejtve, korán kinevelni a kívánt koronaformát. így a fát alig kellene később metszeni, a túlterhe­lésnek pedig gyümölcsritkítással ve­hetnénk elejét. S ha ehhez még talaj- és levélanalízis alapján vég­zett tápanyagpótlás is járulna, nem kellene attól tartanunk, hogy a fa valamiben - főleg káliumban - hi­ányt szenved, korán elpusztul. Aztán van itt még valami. Én hanyagságnak, nemtörődömségnek nevezném, bár lehet, hogy a szakér­telem hiánya is közrejátszik benne. A telepítések idején hányán viszik egyszerűen a vállukra vetve vagy az autó tetejére kötözve a facsemeté­ket? Egy év kellett a mag beérlelé- séhez, egy év a magonc kinevelésé­hez, újabb egy-két év az oltvány előállításához, s a végén csak ennyi a becsülete. Hányszor kell még el­mondanunk, hogy szállítás előtt cso­magolják be a gyökereket, mert kü­lönösen érzékenyek a hidegre? Ha rajtam múlna, nem engedném meg, hogy ősszel szedjék fel és telepítsék újra a kajszicsemetéket. Ha tavasz- szal, rügyfakadás idején telepíte­nénk, akár 90 százalékos eredést is elérhetnénk. A kertben ügyelni kell arra, hogy a fát ne érje mechanikai sérülés. Még fontosabb a metszés optimális időpontjának megválasztása. A fer­tőzéseknek (baktériumok, gombák) a kajszi a vegetációs idő kezdetén, virágzás idején tud leginkább ellen­állni (ugyanígy az őszibarack is). A metszést automatikusan erre az időpontra kell beütemezni. Kisebb beavatkozásokra nyáron és az őszi lombhullás előtt is van lehetőség, bár ekkor már csökken a fák termé­szetes ellenálló képessége. Nem szabad elhanyagolni a metszésnél használatos eszközök rendszeres fertőtlenítését (láng fölött vagy hi- permangán-oldatban). Ha valami­lyen okból a tenyészidő kezdete előtt kell megmetszenünk a fákat, feltétlenül permetezzünk bordói lé­vel vagy a Kuprikol 2 százalékos töménységű oldatával. Ügyeljünk az idény szerinti tápanyagpótlásra, s hogy a fák fel is vehessék a nekik szánt tápanyagokat, aszályos idő esetén májusban és júniusban ala­posan árasszuk el a fák alatt a talajt. BELUCZ JÁNOS mérnök, kandidátus Amazonas kristálytisz­ta vizében őshonos diszkoszhal (Simphysodon dis­cus) nem véletlenül kapta az akvaristáktól ezt a jelzőt. Piros árnyalatban játszó, kakaóbarna testét sötétpiros és kék sávok ékesítik. Egyike a legigényesebb és legérzékenyebb díszhalaknak. Meleg, 28-30 fok közötti hőmér­sékletű, intenzíven szellőztetett, kristálytiszta lágy vizet kell szá­mára biztosítani. Tartásához leg­alább 150 literes akváriumra van szükség, ráadásul társas akváriumba nem való, ezért kez­dőknek nem ajánlható. Etetése is nagy körültekintést igényel. Az akvárium királynője Kedveli a szúnyoglárvát, a re­szelt friss vagy fagyasztott mar­haszívet és a tenyésztői körök­ben csak tubinak mondott csó- vájó férget (Tubifex tubifex). Az utóbbival azonban vigyázni kell. Legfeljebb egy hétig tárolt férget lehet felkínálni a diszkoszhalak­nak, különben megbetegedést, elhullást okozhat ez a csemege. A diszkoszhal párválasztó és hasonlóan ikrázik, mint a köz­kedvelt vitorláshalak, csak nem a vízinövények leveleire, hanem az akváriumba helyezett, lefordí­tott virágcserép oldalára rakja az ikráit. Ezek 30-32 fokos vízben 50 óra múlva kelnek ki. A szülők öt napig dédelgetik, a testükön képződő váladékkal etetik az ivadékot. Könnyű megfigyelni, hogy hol az egyik, hol a másik szülő teste halványodik el, mint­ha penész lepné el a testét, miközben az ivadék úgy vándo­rol az egyik szülőtől a másikhoz, mint éhes ember a terített asztal­hoz. Hozzávetőlegesen 10-14 napi etetés után kezdenek a kis­halak önállóan táplálkozni, öthe­tes korban pedig elválaszthatók. A különválasztást nem ajánlatos halogatni, mert előfordulhat, hogy mire rászánnánk magun­kat, a szülök felfalják a kicsi­nyeket. Az ivadéknevelés sikerének egyik alapfeltétele, hogy az ak­várium vizének egyharmadát he­tente cseréljük ki. A víz tisztasá­ga később is meghatározó té­nyező, nagyban kihat a fejlődés­re és a halak egészségi állapo­tára. Az eredeti diszkoszhalak bar­na alapszínúek, de ma már pi­ros, zöld és kék változat is be­szerezhető, persze meglehető­sen borsos áron. Hiába, ami szép és különleges, annak az akvarisztikában is ára van. CHVlLA FERENC Házi segédeszközök - „vadászó“ permetezéshez ^ Aki rendszeresen figyelemmel ^ kíséri a kerti növények fejlődé- ^ sét, rendszerint korán felfedezi ^ a megtelepedett kártevőket, illet- ^ ve a fertőzésre utaló tüneteket. ^ Ilyenkor az egész növényzet ke- zelése helyett célszerű „vadá- szó“ permetezést végezni, ami § nemcsak olcsóbb, de a környe- ^ zetet is kíméli. & § Ilyen permetezéshez jo se- ^ gédeszközt lehet készíteni pél- ^ dául egy ecetesflakonból. A csa- ^ varmenetes kupakot felforrósí- ^ tott varrótűvel kilyuggatjuk, így ^ folyamatos nyomással megfelelő ^ porlasztásban juttathatjuk a nö­5 vényzetre a permetlét. Igen ám, § de ez az olcsó segédeszköz ^ csak alacsony növények perme- ^ tezésére használható, mivel ^ csak addig működik kifogástala- ^ nul, amíg a szájával lefelé tartjuk 6 a flakont. § Ezen úgy lehet segíteni, hogy ^ erősebb, rugalmasabb falú fla- | kont választunk. Ennek a kupak- jába alulról beleillesztünk egy ^ egyszeri használatra gyártott, $ nagyobb méretű orvosi fecsken- ^ dót, a kupak belsejére pedig ^ autoszifon szívócsövet ragasz- ^ tunk. Ha a szívócső leér a flakon ^ aljáig, az utolsó cseppig kifújhat- ^ juk belőle a permetlét. & K. Sz. Oltószalag és oltóhüvely Az oltásnál nélkülözhetetlen kötözóanyagok közül a rugalmas polivinilklo- rid vagy szupervinilklorid oltószalag vált be legjobban. Vastagsága 0,1 mm. Ha a kertészeti kellékeket forgalmazó boltokban nem kapható, a kissé recés felületű műanyag abroszok felszabdalásával már a téli hónapokban felké­szülhetünk az oltási idényre. Nem használható erre a célra az ún. kertészfólia (polietilén), mert nem elég rugalmas. A műanyag oltószalag a szőlő zöldre- * fás oltása, szemzése mellett a rózsa, valamint a gyümölcsfák szemzésénél is jól használható. Zöldoltásnál vagy zöldre-fás oltásnál oltószalag helyett PVC hüvelyekkel is összeszoríthatjuk az alanyt és a nemest. Az oltóhüvely nem más, mint a gépkocsiknál használatos benzincső egy darabja. A csőből 3 centiméter hosszú darabokat kell előkészíteni, lehetőleg többféle átmérőjűt. Leggyak­rabban a 6, 8 és 10 milliméteresekre van szükség, de jó, ha más méretű is kéznél van. Az oltóhüvelyt előbb az alanyra, majd a kész oltásra húzzuk rá. A műanyag oltószalaggal kicsit lassabban megy a munka, viszont ez jobban szigeteli az oltás helyét, jobban védi az oltást a lecsurgó esővíztől és akiszáradástól. -ten Szobanövényeink nemcsak az öntözővizet, de a párás környezetet is igénylik. A száraz levegőjű, központifűtéses lakásokban használatos szobai párásító berendezések meglehetősen drágák, ráadásul több­nyire giccsesek is. Jó megoldás lehet a kaviccsal és tőzeggel töltött virágláda, ha rendszeresen gondoskodunk a nedvesen tartásáról. Az agyag átereszti a vizet, ezért a nedves tőzegben tartott virágokat csak akkor kell külön is öntözni, ha műanyag cserépbe ültettük őket. * I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents