Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-15 / 50. szám
Növény a lakásban Szobanövényeink túlnyomó többsége trópusi területekről származik. Innen ered melegigényességük, amely sokszor nagyfokú tűrőképességgel párosul. A fűtött lakások hőmérséklete a legtöbb faj számára megfelelő. Lényeges azonban, hogy a hőmérsékleti értékek minél kevésbé ingadozzanak, és semmiképpen ne süllyedjenek 16 fok alá. Egyenletes hőmérsékleten még hűvösebb lakásokban sem károsodnak a növények. A levéldísznövények eredeti hazájukban többnyire erdőkben élnek, tehát különböző fényigényű árnyéki növények. Ezért a lakás világos helyeire, a keleti vagy nyugati fekvésű ablakok közelébe kerüljenek, így a déli órákban nem éri tűző napsütés őket. Végleges helyükről ne mozdítsuk el gyakran növényeinket. Általában közepes vízigényúek, öntözésük akkor esedékes, amikor talajuk felszíne megszárad. Ilyenkor alaposan öntözzünk, de alul ne álljon a víz, mert ezt tartósan csak egy-két növény (Cyperus, Pandanus) viseli el. A vízigényesebb fajokat (például a páfrányokat) egyenletesen tartsuk nedvesen, a túl sok víztől azonban érzékeny gyökérzetük károsodhat. Sokat vitatott a megfelelő légnedvesség kérdése. A levéldísznövények jó része önszabályozó képességgel rendelkezik, azaz levélfelületük csökkentésével alkalmazkodnak az adott légnedvességhez. E képesség természetesen nem terhelhető korlátlanul, de a nálunk beszerezhető fajok többsége a modern fűtési rendszerű lakások száraz (40 százalék körüli relatív lógnedvességú) levegőjét általában elég jól viseli. A levegő párásítására ezért rendszerint nincs szükség. A szokásos módszerekkel egyébként is alig, vagy egyáltalán nem növelhető a belső terek légnedvessége. A leírt három tényező kölcsönhatásban áll egymással. Fényszegény körülmények között a nagy meleg felkopaszodást okoz, alacsony hőmérsékleten mérsékeltebb öntözés kívánatos. Régebben a levéldísznövények talaját hagyományos földnemekból keverték, és trágyaszerekkel gazdagították. Ez a talaj tápanyagpótlás nélkül is hosszú ideig kielégítette a növények igényeit. Ma szinte kizárólag tözeges földkeveréket használunk. Tápanyagszintje a beültetett növények igényeit 5-6 hónapig fedezi. Ezt követően rendszeres tápanyag-utánpótlásra szorulnak. Jelenleg többféle komplex műtrágya- keverékből választhatunk, amelyek oldat, por vagy tabletta formában egyszerűen adagolhatok. A tőzeges közegek öntözése több figyelmet kíván. Gyengén nyirkos állapotban ugyanis a vizet a növények szárára felvehetetlenül visszatartják. Általában bátrabban öntözhetünk, mert a nagyobb vízadagok hatására sem válnak levegőtlenné. Hűvös helyiségekben azonban legyünk mértéktartóak. A helybenoltott szőlőtőkék téli védelme A pótlások fagy elleni takarása minden szölöskertben, dombvidéken és sík területen egyaránt ajánlatos. A fiatal oltvány érzékenyebb a ter- mószőlőnél, a nemes rész lefagyhat. Nem alapozhatunk a jó védelmet nyújtó, vastag hótakaróra sem, előfordulnak ugyanis hótakaró nélküli kemény telek. A nyak- és a tőgyökérbe végzett oltásokon a lombhullás után a nemes részt az oltási hely fölött 30 cm magasan földdel kupacoljuk fel. Ha nagyobb területen oltottunk, akkor fogattal vagy géppel bakhátat húzunk. A fagyzugos kertekben az érzékeny szőlőfajták törzsét és a kordonkarókat is célszerű újságpapírral, szalmával vagy kukoricacsuhéval becsavarni. A zöldoltások és zöldre-fásoltak fagy elleni védelme még fontosabb, a hótakaróra egyáltalán nem számíthatunk, hiszen ezek az oltások a föld színe felett 80-100 cm magasan készültek. Itt a fagyok ellen idejében való döntéssel, az oltás lehúzásával és fedésével, ezenkívül bekötözésével védekezhetübk. Ha a döntést nem tudtuk az erős fagyokig elvégezni, akkor az oltványt fektessük le a föld színére, és az oltási helyre méhány kap» földet tegyünk. A lehúzásra ügyeljünk, most a szőlóvesszök kevésbé hajlékonyak, mint tavasszal a nedvkeringés megindulása után. A lehúzást és fedést csak a fagyok beálltáig folytathatjuk. Ha kicsúsztunk az időből, akkor más módszer nem áll rendelkezésre, mint a bekötözés. Az oltványokat papírral vagy hőszigetelő anyaggal köthetjük be. Papírból nyolc-tíz réteg ad kellő biztonságot, vagyis az oltásra egy újságot kell rárekernünk. Jobban véd a hullámpapír. Használhatunk kőzetgyapotot, szalmát, nádat is. A felsorolt anyagok nedvszívók, azonban még nedves állapotban is kellően védenek a nagy lehűlések ellen. A hőszigetelő anyagokat az oltási hely alatt és felett szorosan rögzítsük, különben fellazulnak és a szél lefújja őket. Nem ajánljuk, hogy a szigetelő anyagokat műanyag fóliával bekötözzék, ugyanis nem akadályozható meg, hogy a nedvesség felülről behatoljon, amely tartósan megmarad és a vesszők megpenészedhetnek. A fólia egymagában sem használható. A döntés igen fáradságos munka, ezért az oltványokat gyakran fent- hagyják és ebben a magasságban nevelik tovább. Ez az eljárás kétségkívül jóval kényelmesebb, de a ráoltott nemes kemény teleken még évek múlva is lefagyhat. A kemény teleken az aljszőlökben és a fagyzugokban különösen nagy károk keletkezhetnek. Az oltványok sikeresebben telelnek át, ha gondosan kezeltük őket, vagyis idejében hónaljaz- tunk, lelkiismeretesen védekeztünk a peronoszpóra, a lisztharmat, esetleg a szólólevélatka ellen. Minden körülmények között fagyálló fajta nincs, a fiatal egyedek mindig érzékenyek. A fagyokat jobban tűrő fajta is károsodhat, ha az alanya érzékeny tömegtermö szóló, mert ilyenkor az alany kifagyhat a nemes alól. Az ilyen átoltások csak tókenyakba oltással, vagy döntéssel adhatnak tartós tőkéket. K o. Hová kerüljön a fóliasátor? A fóliasátor felállításakor több szempontot is figyelembe kell venni. Például a fűtéses hajtatásnál meghatározó lehet a fútóanyagtároló közelsége, az éjszakai felügyelet megoldhatósága, az elektromos vezeték, esetleg a melegvízforrás távolsága. A környezeti tényezők közül a fény, a talajvíz magassága és a talaj tulajdonsága meghatározó, viszont a szélkitettség fontos, de nem kizáró tényező a hely megválasztásában. Ügyeljünk arra, hogy fa vagy tűzfal ne árnyékolja a sátrat. Hajtatásban a talajvíz magassága különösen fontos. Nemcsak azért, mert a magasabb talajvizú területek hidegebbek, ami a koraiság szempontjából hátrányos, hanem azért is, mert nagy a másodlagos elszikesedés veszélye, ami a zöldségfélék pusztulását okozhatja. A talajvíz a káros sókat és a mélyebb rétegekbe mosódott tápielemeket a gyökerek magasságába emeli - főleg tavasszal -, és a sókártétel a növények pusztulásához vezet. Az egyébként is szikesedésre hajlamos talajokon célszerű konténeres termeléssel kísérletezni. A mélyen fekvő területeken nemcsak a víz felgyülemlése, de a kései fagyok is kockázatossá teszik a hajtatást. Korai hajtatásnál elengedhetetlen feltétel a vízvezeték vagy kút közelsége, hisz nyílt vizekből csak május után öntözhetünk kockázat nélkül. Bérelt vagy korábban kukoricával hasznosított területeken a gyomirtószer-fertózöttség ellenőrzésére is ajánlatos gondolni. (isz) Teleltetés a háztáji tenyészetekben Ha levéldísznövényeinknek tartósan örülni akarunk, csakis jól begyökeresedett és egészséges növényeket vigyünk a lakásba. A begyökere- zetlen növények szobai körülmények között nehezen boldogulnak. A fertőzött növényekkel együtt bevitt kártevők, kórokozók felszaporodva a többi növényt is tönkretehetik. Napjainkban mindinkább terjed a levéldísznövények társításának újszerű módja: közös, tágas tartókba több növényt ültetnek. Ez a módszer kedvezőbb fejlődési lehetőségeket teremt a növények számára és - megfelelő társítással - színben, alakban igen változatos együttesek hozhatók létre. Az egyesével elhelyezett, cserepekben álló növényeknél esztétikailag jóval nagyobb hatásúak. L. Gy. Hasznos tudnivalók • A földben is áttelel. Az utóbbi időben sokan újra felfedezték az eleink által elterjedten termesztett csicsókát, amely takarmányozásra és emberi táplálkozásra egyaránt alkalmas. A felszedett gumókat általában pincében vagy veremben - nedves homokba rétegezve - tárolják, pedig a földben is teleltethető. Az ágyást a növény levágott szárával, falombbal, szálas istállótrágyával kell letakarni, így a talaj még a 15-20 fokos hidegben sem fagy át, s az enyhébb napokon egész télen folyamatosan szedhetünk a termésből. A csicsókát főleg sütve, főzve, főzeléknek vagy levesnek elkészítve fogyasztják, de torta, sütemény és saláta, sót szörp is készülhet belőle. • • Fahamut a komposztba. A fahamu általában 2,5-5,5 százalék foszfort, 6-10 százalék káliumot, jelentős mennyiségű meszet, viszont a növények számára káros kénből mindössze 1 -1,5 százaléknyit tartalmaz, tehát célszerű a kofnposztba keverni. Ezzel szemben a brikett hamuja az alapfontosságú tápelemekből nagyon keveset, a káros kénből viszont nagyobb mennyiséget tartalmaz. Ezért akkor sem ajánlatos a komposzthalomra szórni, ha tudjuk, hogy a brikett hamujában található mész a savanyú talajokon hasznára válhatna a növényeknek. • Káros a nitrogén túladagolása. Nemrég egy kertbarát panaszolta, hogy az öt éve telepített lilaakácuk erőteljesen fejlődik és sok új hajtást nevel ugyan, de virágot alig hoz. A szakirodalomban általában azt olvashatjuk, hogy ez a dísznövény a tápanyagokban gazdag talajokat kedveli. Ez így igaz, de a túltrágyázás inkább káros, mint hasznos. Főleg a nitrogén túladagolása veszélyes, mert buja növekedést okoz és késlelteti a vesszők beérését, ami a tó fokozatosa pusztulásához vezethet. Az erősen megnyúlt oldalhajtásokat célszerű a felére-kétharma- dára visszavágni, ezzel gazdagabb virágzásra kényszeríthető a növény. Egyébként ajánlatos kiadósán öntözni, időnként valamilyen tápoldattal beönteni a tövet. Lehetőleg olyannal, amelyben nincs túl sok nitrogén. (ká-) Egyes állattartók télen infralám- pával, mások gázinfra hősugárzóval fútenek az istállóban. Szükség van-e erre, s milyennek kellene lennie valójában az istálló hőmérsékletének? Olyannak, amelyben az állatok jól érzik magukat, nem fáznak, de melegük sincs. A legkedvezőbb hőmérsékleti érték - komfortzónának is nevezik - persze állatfajonként, korcsoportonként változó. A legmagasabb hőmérsékletű környezetre, 33-34 fokra, a napos- és fiatal baromfinak van szüksége. Ez napok, hetek múltával, a kitollasodással párhuzamosan csökken. A felnőtt tyúk és pulyka a 13-16 fokos helyiségben érzi magát a legjobban. A liba számára legelőnyösebb hőmérséklet tágabb határú: 12-20 fok. Ugyancsak tág a kérődzők legkedvezőbb hómérsékleti sávja, a tehéné 4-20, a borjúé 8-22, a juhoké 10-20 fok közötti. Szőkébb hőmérsékleti sávok között érzi magát legjobban a sertések minden korcsoportja: a malacnak 22-30, a kocának 12-20, a hízónak a 14-22 fokos ól a legelőnyösebb tartózkodási hely. A nyúlnak a 15 fok körüli hőmérséklet a legmegfelelőbb. Mindez nem jelenti azt, hogy a felsoroltaknál hűvösebb vagy melegebb helyen nem tarthatók a háziállatok. Sőt azt sem jelenti, hogy kizárólag az istálló hőmérsékletétől függ az állatok jó közérzete, megfelelő termelése. Ha például a malacok száraz, tiszta szalmaalomba bújhatnak, a norma szerintinél némileg alacsonyabb hőmérsékletű ólban is jobban érzik magukat, mintha megvan ugyan a kellő hőérséklet, ám hideg, kemény a padozat, túl párás a levegő. Elmondható ugyanez a sokat fekvő, jászolhoz kötött, tehát keveset mozgó szarvasmarháról is. Számára az almozott, száraz fekhely más okok miatt is alapvetően fontos. Kibír persze az állat a számára legelőnyösebbnél hűvösebb és melegebb környezetet is, csakhogy más az, hogy mit visel el, és milyen körülmények között képes a legkevesebb takarmányból jól termelni, fejlődni. A legelőnyösebbnél hűvösebb körülmények között tartott jószág igyekszik segíteni magán: több takarmányt fogyaszt az egyébként szükségesnél, sűrűbb és hosszabb szőrt növeszt télre, hideg vízből kevesebbet, a meleg, langyosított moslékból többet eszik. A baromfiféle keveset mozog, a tyúk például a nap nagyobb részét az ülórudakon gunnyasztva tölti, takarékoskodik az energiájával. A hideg ellen való védekezésnek ezek a változatai - téli szőr növesztése, több eleség fogyasztása - a takarmány értékesülését rontják, a fázás miatti mérsékelt mozgás, tunyultság pedig az ivarzás kimaradását, a baromfifélék tojástermelésének szüneteltetését okozhatja. Akkor jár el tehát helyesen az állattartó, ha igyekszik állatainak tartózkodási helyét a kísérletekkel megállapított hőmérsékleti értékeken belül, vagy akörül tartani. A vékony falú istállók, fészerek körberakása szalmabálákkal, a nyeregtetős padlások megtöltése szalmával, faforgáccsal, leveles kukoricaszárral, az ajtók, ablakok befedése fóliával jelentősen javíthatja, kiegyenlítetté teheti az állatok tartózkodási helyének hőmérsékletét. Az almot, vizeletet el kell távolítani, ne párásítsa az istálló légterét, az ivó- és tögymosó víz se follyon el, mert 65-70 százaléknál nagyobb relatív páratartalom esetén nedves lesz az állatok szőre, tolla, s fáznak akkor is, ha egyébként megfelelő a hőmérséklet. Az épületek falának padlásának, ablakának szigetelése persze nem jelentheti az ólak, istállók szellőzésének a megszüntetését. Szükség lehet az istálló ideiglenes fűtésére is. A mai ritka szőrű, vékony bőrű kocák hatásakor például a kismalacok rekeszei fölé infra- lámpát lógathatunk, vagy búvóládát helyezhetünk a kutricába. A télen fogadott naposbaromfiknak is fűteni szükséges, mégpedig erősen. Az angóranyulak istállójában nyírás után, a házinyulakéban a leghidegebb napokban - különösen, ha fialó anyák is vannak ott - lehet szükség a levegő temperálására. Nem úgy persze, hogy jól bedurrantunk például a kiskályhába. Gyenge fűtéssel emelni s egyenletesen tartani célszerű a hőmérsékletet. Nagy hidegben, rosszul szigetelt épületekben a tojóházakban is szükség lehet némi fűtésre, hiszen semmilyen körülmények között nem-fagy- hatnak be az itatók. (Szabad Föld) Mézgás sebek gyógyítása Csonthéjas termésű gyümölcsfáinkon, elsősorban a kajszibarack-, cseresznye- és a meggyfák törzsén vastagabb ágain gyakori a mézgásodás. Ez arra figyelmeztet, hogy a fa tenyészkörülményeiben valamilyen élettani zavar keletkezett, vagy betegség támadta meg a fát. A csonthéjasok azonban egészségesen is hajlamosak mézga kiválasztására. Ha a gombabetegségek - például monília, levéllikasztó - támadják meg, vagy mészhiány lép fel, végül ha elhanyagolt sérüléseik vannak (fagyfolt, jégverés, vadkár, szakszerűtlen metszés következtében), akkor olyan nagymértékű lehet a mézgásodás, hogy a fa pusztulásához vezet. Ha a fán nem találunk gombabetegség vagy sérülés okozta nyomokat, akkor érdemes talajvizsgálatot végeztetni. Mészhiány esetében a fát égetett vagy oltott mész porával alaposan trágyázzuk meg. Ezek valamelyikéből ősszel vagy télen - a mészhiány mértékétől függően - évente négyzetméterenként 20-50 dkg-ot hintsünk a fa koronája által betakart földterület felületére, kétujjnyi vastagságban, és ezt azonnal forgassuk is alá. A mézgásodás fellépését akadályozhatjuk, ha kerüljük az egyoldalú nitrogéntrágyázást, időben védekezünk a levéllikasztó gomba ellen, és a koronaritkító metszést a termésszedés után végezzük el. Nagyon fontos a mézgás seb gondos kezelése. A mézgafolyás helyét éles késsel az egészséges részig faragjuk le simára. Ezután préseljünk ki sóskaleveleket és a lével erősen kenjük be a sebet. Ha néhány nap múlva mézga jelenik meg rajta, ez arra utal, hogy vagy nem volt elegendő a kivágás, vagy az ecsetelés nem volt elég alapos. Végezzük el újra a seb tisztítását, és újra gondosan ecseteljük be sóskával a sebet. Szépen gyógyul, nem kell más szerrel kezelni. A sebek kezelését legjobb a szüret után közvetlenül elvégezni, ilyenkor különösen jól gyógyulnak. (szét)
