Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-08 / 49. szám

Az ingatlankezelés VÁLTOZÁSAI... N ovember közepe. Mélyen a fagypont alatt a hőmérséklet. Aki teheti, ki sem lép az utcára. Szokatlan még az ilyen hűvös időjárás a napsütéses, enyhe ősz után, leginkább azért is, mert olyan hirtelen jött a változás. Figyelem a toronyházak ablakait, furcsamód túl sok helyen legalább résnyire nyitva a szárnyak. Úgy látszik, a hőszolgálta­tás most kitesz magáért. Persze az is lehet, hogy csak a délelőtti szellőztetés miatt nyitottak ablakot az emberek. (Úgy döntök, próbára teszem a feltevésem. Benyitok az első utamba eső háztömb ajta­ján, s megérintem a fűtőtestet. Még jó, hogy óvatosan cselekszem, egyébként most fúj­hatnám a tenyerem. Elkel a meleg ilyenkor, de az is kár, ha az utcát fütjük a drága tüzelővel. Évek óta erről cikkezünk, eddig mégsem állt be igazán pozitív változás. Igaz, közben rájöttünk, ebben nem okvetlenül az a ludas, aki a fűtésről közvetlenül gondosko­dik. Tapasztalatok híján, egy alkalommal, évekkel ezelőtt én is az Ingatlankezelő Válla­lat ,,nyakába akartam varrni“ ez ügyben a fe­lelősséget, mondván, akire a lakások fűtését, karbantartását, gondozását bízták, attól kell számonkérni az ezzel kapcsolatos hiányos­ságokat is. Akkor ÉLIÁS FERENC, a galántai Járási Lakáskarbantartó Vállalat igazgatója avatott be részletesebben is e témába. Konk­rét példákon magyarázta el a társadalmi elvá­rások és a vállalat korlátozott jogköre közti ellentmondásokat. Ahol pedig a működtetés alapszabályaiban ilyen súlyos ellentétek hú­zódnak meg, ott nem nagyon lehet sikerre vinni az ügyet. Az elmúlt évek rácáfoltak- Ez azt jelenti, hogy a káderpolitikában most elkövetkezett a tisztogatás ideje?- Nem, hiszen ennél rosszabbul el sem kezdhetném a vállalat újjászületését. Meg­győződésem, hogy az itt dolgozó emberek zöme képes a változásokra, sót velem együtt évek óta áhítja is azt. Nem mellékes szem­pont, hogy a vezető beosztású szakembere­ket magam válogattam ki. A kritériumaim pedig már korábban is szigorúak voltak. Az elkövetkező időszakban majd eldől, hogy ez a gárda hogyan veszi az akadályokat. Bízom benne, hogy sikerrel. (S a próba, amit már az idén ki kell állniuk, nem is olyan egyszerű. A számok nyelvén szólva ez a saját igényeik fedezésén túl például 14 millió korona értékű tiszta hasznot jelent, amit az államkasszába kell leadniuk. Egy hagyományos, termelő vállalatnál ez nem nagy feladat, de az IKV mindenekelőtt szolgáltató vállalat. S hogy mást ne mondjak, a pozitív mérlegbe még az időjárás szeszé­lyei is beleszólhatnak. Vegyünk például egy enyhe telet, amikor kevesebb tüzelővel is fedezhető a füstigény. igazára, országos szinten is terítékre került a dolog. Mai találkozásainkat is részben a már tapasztalható változásoknak szen­teljük).-Talán a legnagyobb változás, amitől munkánk lényegesen új Irányt vesz, az, hogy ez év július elsejétől mi is megkaptuk az állami vállalat státuszát - mondja. - Vagyis, olyan fokú önállóságot élvezünk, amilyenre évek óta vágytunk. Egyben megszűnt az a kínos, gyakran feszélyeztető gyakorlat, hogy minden aprósággal a felettes szervek­hez kellett fordulni jóváhagyásért. Azok dön­töttek a vállalat ügyeiről, műszaki problémái­ról, akiknek gyakran fogalmuk sem volt arról, miről is kell ítélkezniük. Az új helyzetet per­sze meg kell szokni. Sót, tanulni kell a válla­lati önállóságot, hiszen ebben nem Voltak tapasztalataink. Az eltelt hónapok is azt bizo­nyítják, hogy nehéz a lecke. Tudniillik, egy hiánygazdaságban, mint amilyen a miénk is, nem elég csupán megváltoztatni a jogszabá- - lyokat, és máris minden jóra fordul. Ha csak idáig mennénk el, az csupán arra vallana, hogy a felsőbb szintű vezetés az alapszintű­re, vagyis a vállalati vezetésre kívánja átru­házni az évek során felgyülemlett hiányossá­gokat. És ha ez így van, akkor ebből mi nem kérünk!- ön tulajdonképpen hosszú évek óta igazgatója a galántai IKV-nek. Július elsejé­vel tovább örökölte ezt a funkciót, vagy vá­lasztások útján maradt a helyén?- Mint az nyilvánvaló, az új vállalati státus­hoz az igazgató választása is hozzátartozik. Vagyis, nálunk is szabályos választásokat tartottunk. Az igazgatói posztot ketten pályáz­tuk meg. A többség mellettem voksolt, így maradtam továbbra is ebben a tisztben.-Akkor tehát lássuk, milyenek a további tervei most, hogy a dolgozók megtisztelték bizalmukkal?- Én már a választást megelőző időszak­ban, kortesbeszédeimben azt is hangsúlyoz­tam, hogy vezetésem alatt a jövőben sem kaphat tetet a munkafegyelem-lazítás, a gyönge munka meg nem érdemelten ma­gas elismerése és egyebek. Sőt, épp ezeken a területeken volt a múltban a legtöbb hiá­nyosság, ezt kell most minél előbb elhárítani. Ha pedig nem fogy a szén meg a földgáz, azt a lakosságnak sem számlázhatják ki, ami ugye már megbontja a haszoncentrikus, ter­vezett rendszert. Itt ismét ellentétek bújnak meg a felszín alatt. Hiszen társadalmi szem­pontból nyilvánvalóan az lenne a jobb, ha kevesebb tüzelővel vészelnénk át a telet. A jelenlegi vállalati rendszer viszont a fagyo­kat áhítja, hogy így tegyen eleget a szigorú központi elvárásoknak!... Vagyis, hogy ki­szolgálja ,,állam bácsit“, aki bizony gyakran még maga is belebonyolódik az újonnan kialakult helyzetek ellentmondásaiba... Nyil­vánvaló, hogy sok mindenen még javítani kell. Felsőbb szinten el kellene - mondjuk - azt is dönteni, hogy mi a jobb mindnyájunk­nak. Az, ha takarékosan gazdálkodunk, keve­sebb felhasznált tüzelővel, de a lakossági bevételekből származó kisebb vállalati ha­szonnal zárjuk a fűtési idényt, vagy a nem mindig gazdaságosságra törekvő, haszon­centrikus módszereket alkalmazzuk.)- Ha az új vállalati struktúra részleteibe is be szeretne tekinteni, akkor a járás valame­lyik városi házkezelőségét kéne meglátogat­nia - mondja Éliás Ferenc, és fölsorolja a lehetőségeket. Választásom több okból is Vágsellyére (Sal'a) esik. Először azért, mert a járás legna­gyobb városáról van szó. Másodszor, és nem utolsósorban pedig azért, mert itt a kollektíva élén évek óta nő áll, ami ugye ilyen beosztás­ban szintén nem szokványos dolog. (Mint azt már később, irodájában ülve tőle tudom meg, Szabó Lenke gyermekkorától úgy ismeri a várost, mint a tenyerét. Igaz ugyan, hogy a szomszéd községben, Vág- hosszúfalun (Dlhá nad Váhom) nevelkedett, de 1971-ben már itt érettségizett Vágsellyén. Innen a helyi Duslo Vegyikombinátban talált munkát, ahonnan két évvel később már a je­lenlegi munkaadójának jogelődjéhez szerző­dött. E rövid életrajz azért is fontos, hogy érzékeltessem, Szabóné a mai vezető beosz­tásba nem kívülről, úgymond jó baráti kap­csolatoknak köszönhetően került. Mai tudá­sát, hozzáértését évek hosszú során gyűjtöt­te, közben lassan araszolgatva a ranglétrán fölfelé...)- Az itt eltöltött, idestova 16 év alatt több Varsányi János (balról) és Titus Zeman karbantartók anyagot vételeznek a rak­tárból átszervezésen ment át az eredeti házkezelö- ség. Belépésem után amolyan mindenes vol­tam az adminisztrációban, ügyvezetésben. Akkor még minden városban külön-külön, önállóan gazdálkodtunk. Csupán 1977-ben vontak össze bennünket járási szintű egység­gé. Ekkortól vagyok én is ezen a poszton, noha hivatalosan csak egy évvel később neveztek ki mostani vezető állásomba.- Tulajdonképpen mekkora részleget irá­nyít?- összesen 36-an vagyunk, ebből 15 a kar­bantartó, 13 házkezelőnő, 5 adminisztratív erőnk van, és hárman egyéb munkát végez­nek, vagyis van egy takarítónőnk, egy raktá­rosunk és egy kézbesítönőnk. Fennhatósá­gunk alá összesen 1330 állami lakás tartozik. Ez a szám akkor érdekes, ha tudomásul vesszük, hogy belépésemkor úgy 340 lakás­sal gazdálkodtunk. Utoljára tavaly gyarapod­tunk csaknem száz új lakással, s legközelebb csak négy év múlva kapunk új lakásokat.- A statisztikából ennyi elég is lesz. Néz­zük a mai gondokat, örömöket. Vajon miből van több az új helyzetben?- Természetesen a mi életünk sem fenékig tejfel. Pillanatnyilag például gyakori é$ ko­moly gondokat okoz a lakások bérleti díja fizetésének elmaradása. Jelenleg is több tu­catra rúg az adósaink száma. Egészen konk­rét számokkal a tavalyi évről tudok szolgálni, amikor 106 bérlő csaknem 260 ezer koroná­val maradt el. Sajnos úgy néz ki, hogy az idei évet nem tudjuk e téren jobb mérleggel zárni. Mint látja, a probléma nem újkeletű, és még csak nem is csupán Vágsellyére jellemző. Gondolom, sok mindenről árulkodik, ha a la­kosság annyira fizetésképtelen, hogy még a lakás bérleti dijára sem futja. Persze az is példaértékű tanulság, hogy sokan szándéko­san élnek vissza a helyzettel. Az állam pedig ilyen esetekben olyan gyöngének bizonyul, hogy képtelen behajtani a tartozásokat.-Jól értem, nincsenek birtokában olyan eszközöknek, amelyek segítségével e téren rendet teremthetnének?- Igen, azt hiszem így van. Vegyük például azokat az eseteket, amelyeket bíróságra ad­tunk. Volt olyan, ahol a bíróság kimondta a bérleti jog felbontását, de alacsonyabb komfortú lakások híján, mi nem tudtuk a bér­lőt kiköltöztetni. A városi nemzeti bizottság illetékeseinek segítő szándékú közbenjárása is kudarcba fulladt. Ezért legújabban a lakás odaítélésekor igyekszünk a bérlővel takarék­csekket (sporozírovy úéet) köttetni, hogy a havi törlesztés zökkenőmentesebb legyen.- A vállalat mint szolgáltató mennyire tud eleget tenni a lakosság igényeinek?- Noha feladatkörünk e részének is meg­van az árnyékos oldala, itt már több jó hírrel szolgálhatok. Vállaltuk például, hogy legké­sőbb három napon belül a legbonyolultabb nehézségeket is elhárítjuk. És ezt sikerül is betartani. Ezt részben az is magyarázza, hogy a járáson belül nálunk vannak a leg­újabb, ennélfogva legjobb átlagú lakások. Sőt, az összes lakásból csupán 11 tartozik a második kategóriába. Ez, ugye, nem is rossz arány. Egészen más derül ki, ha elmon­dom, hogy a csupán néhány éves háztöm­bökben már olyan hibák is jelentkeznek, ame­lyek csak évtizedek után fordulhatnának elő. Az sem mindegy, hogy ezek a házak energe­tikai szempontból szó szerint pazarlók, noha mint már erről korábban szó esett, de ennek mi még akár örülhetnénk is... Ugyancsak csökkenti szolgáltatásaink színvonalát az ál­landó alkatrész, és más anyaghiány. És itt példának vehetnénk bármilyen szakmát is. Lehetnek azok a víz-, fűtő-, gáz-, de akár a villanyszerelők és mázolok is. (Úgy döntök, a gyakorlatban is látni szeret­ném, hogyan dolgoznak ilyen körülmények között a karbantarók. Kísérőmül Mészáros István, a tévéantennák és egyéb, az elektro­technikával összefüggő kisfeszültségű beren­dezések itteni szakembere szegődik. Elindu­lunk tehát a bejegyzések nyomán az idős Mráz házaspárhoz, akik a vízvezeték meghi- , básodását jelentették. Ott kellene most lennie a karbantartó Sedlák Józsefnek is. Vele az épület előtt futunk össze, éppen befejezte a munkát, sietve távozik. Ma még várják másutt is. Becsöngetünk Mrázékhoz, mint kiderül, nagyon meg vannak elégedve az imént végzett javítással, amit természetesen itt is jóval a háromnapos határidőn belül végeztek el. Visszafelé még megállunk annál a frissen burkolt épületnél is, amelyet az idén nyáron láttak el hatékonyabb szigetelő kö­pennyel. Ebben is van némi ellentmondás, ha azt vesszük, hogy a takarékosabb fűtés itt a vállalati haszon ellen dolgozik...)- Ez igaz - mondja Szabóné de ha csak a saját hasznunkat néznénk, akkor ülhetnénk ölbe tett kézzel. Gondoljon bele, hogy abban a házban voltak olyan lakások is, amelyekben éveken át nem tudtak megszabadulni a pe­nésztől. Ez a vékony, rosszul szigetelő falak­nak köszönhetően tenyészett ki és szaporo­dott el. Magunknak is segítünk, ha ilymódon is óvjuk a lakások állagát. Ez volt az első módosított épület. A komáromi Járási Építői­pari Vállalat kivitelezte. Úgy tervezzük, mos­tantól évente egy háztömböt burkoltatunk új szigetelő köpennyel. A megváltozott körülmé­nyek hoztak e téren is pozitív változást. Míg a múltban probléma volt ilyen jellegű munkára kivitelezőt találni, ma már szerencsére csak­nem túlkínálat van. (Igaz ugyan, hogy évekkel ezelőtt az igazgató előrelátó kezdeményezésként, saját szakembergárdával, speciális szigetelő anyaggal burkoltak már egy épületet Galán- tán, de akkor a pénz hiánya vitte ideiglenesen csődbe a jó ügyet. Ez a friss példa is bizonyít­ja, ahol nem ésszerű, nincs helye a takaré­koskodásnak, helyesebben garasoskodás­nak. Ezért is jó, ha nem fönt döntenek a lenti­ek gondjairólj- Most az átalakítás szellemében számos területet újra akarunk szervezni - mondja most már újra az igazgató. - A haszonra úgy is szert akarunk tenni, hogy csökkentjük a külső kivitelezők számát, és amit lehet, saját szakembereinkkel végezzük el. Bővítjük tehát a szakcsoportokat, amelyeket majd a lakosság is szabadon igénybe vehet. To­vábbá szeretnénk takarító szolgálatot is létre hozni. Újraszervezzük a házkezelöi posztokat is, mert a mai rendszer már elavult. Ezzel is azt követeljük, hogy föloldhassuk az ellent­mondást, ami a pazarló fűtésre ösztönöz minket. Ha sikerül más módon szert tenni a haszonra, még nyomatékosabban a takaré­kos'fűtésen leszünk. Tudja, van egy alapel­vem, miszerint meggyőződésem, hogy a dön­tés jogát az kapja meg, aki a felelősséget is vállalja. Ennek értelmében a házkezelősé- gekre még nagyobb önállóságot akarok átru­házni. Ezzel függ össze, hogy a jövő évtől bevezetjük a vállalati önelszámolási rend­szert. (És ehhez ismét konkrét elképzelésekkel járulnak. Mint megtudom, mindenekelőtt he­lyet kap a számítástechnika. Erre a belső, vállalati szükségletre megtartandó haszonból kerek 1 millió koronát kívánnak fordítani. S ez a beruházás kamatostul megtérül). K. B. Régi ház - új „köpenyben“ (A szerző felvételei) Szabó Lenke (balról) és Mészáros István

Next

/
Thumbnails
Contents