Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-08 / 49. szám
ÍJ szú 3 >8$.XII.8. Elvonatkoztatva azoktól a koordinátáktól, amelyek közt jelenünk gyakorlata és gondolkodása mozog, a demokrácia és a jogtudat számos közvetlen vagy közvetett összefüggése különíthető el. A demokrácia és a jogtudat számos szállal egymáshoz kötődő társadalmi jelenség, amely sajátja minden szerves, önszabályozó rendszernek. SPONTÁN SZABÁLYOZÓ MECHANIZMUS A jogtudat a társadalmi tudat többi formájával (válfajával, rétegével, szintjével) az objektív, spontánul ható szabályozó mechanizmusai közé tartoznak a társadalmi életnek. A társadalmi és jogtudatnak ezt a funkcióját a múltban különböző korlátozó eljárások és részben az aránytalan általánosítás következtében kétségessé tették. Abból indultak ki, hogy a társadalmi tudat egyes formái ne támasszanak ellenállást a szubjektív szándékoknak, vagyis a tudatosan épített szabályozó rendszereknek, főleg a gazdaságban ne, de a társadalmi élet más területein se. Ezek a mesterségesen kialakított szabályozó rendszerek gyakran, főleg fokozottabb társadalmi feszültségek idején, a társadalmi tudat kritikus töltetének tompítására irányultak, nem nyújtottak a jogtudatnak, de a politikai, erkölcsi vagy egyéb tudatformáknak sem kellő platformot a kritikus távolságtartás kifejezésére a fennálló viszonyokkal szemben, s elképzelésekre a társadalmi gyakorlatnak az emberi szabadságjogok és a demokrácia szempontjából való átalakítására. Épp a létnek és a tudatnak ez a konkrét dialektikája vált vizsgálat tárgyává a gazdaságfejlesztés lassú folyamata okainak föltárásában és a komplex társadalmi átalakítás irányelveinek kidolgozásában. Ennek a munkának az eredményei azokban az elemző, összegző kritikus következtetésekben csapódtak le, amelyek megelőzték az átalakítást. Kiindulójuk ezeknek a kritikus következtetéseknek az a megállapítás, hogy. népgazdaságunkban fékező mechanizmusok hatnak, amelyeket a szellemi szférában olyan jelenségek tükröznek, mint az enerváltság, apátia, közöny a közügyek iránt. Felvetődik a kérdés, mi ennek az állapotnak a valódi oka, vajon a gazdasági fejlődés lelassulása váltotta ki az érdektelenséget, enerváltságot, a szellemi légkör romlását, vagy talán fordítva. A helyzet megértése és a belőle kivezető út e két pólus leküzdésén át visz. Társadalmi identitásuk és lényegük megértésén keresztül vezet, amely e két pólust összeköti. A gazdaság és a szellemi szféra kapcsolatának esetében ezt a közös lényeget a társadalmi létben kell keresni. A társadalmi létben nem mint a társadalmi tudat ismeretelméleti ellenpólusában, hanem abban a társadalmi létben, amely nem szűkíthető le az anyagi folyamatok összességére, mivel az mindenkor tudatosított lét. A tudat ennek elválaszthatatan összetevője, szerves része. Organikus, objektíve nélkülözhetetlen momentuma a társadalmi mozgásnak, pótolhatatlan helye van ebben a mozgásban és meghatározó szerepet tölt be benne. Magában az a tény, hogy két megnevezést használnak - társadalmi lét és társadalmi tudat -, arra csábít, hogy csupán különbségüket keressük. Ez a törekvés évtizedeken keresztül hathatós támogatásra talált a filozófiai elképzelésekben. E szerint a társadalmi tudat tükröződése a társadalmi létnek; a létet természetesen anyaginak tételezte, míg a tudatot eszmeinek. így az anyagi és az eszmei között, a lét és a tudat között olyan áthidalhatatlan szakadékot alakított ki, amely a világnézet síkján az idealizmust erősítette. A lényegében helyes, a materializmus megszilárdítására kialakított tükrözéselmélet azonban így ellenkező végletbe - idealizmusba torkollott. v Elsősorban abban kell látni az okot, hogy a tükrözés elmélete nem a lét és a tudat dialektikus kölcsönhatása mivoltának megértése irányában fejlődött, mint azt Lenin ajánlotta, hanem fokozatosan mechanikus koncepcióvá degradálódott, amely a tudatot passzívnak, a lét egyszerű tükörképének feltételezte. Ilyen és hasonló nézetek befolyására a társadalmi tudattal kapcsolatban sok előítélet vert gyökeret. Például Engelsnek az anyag elsődlegességét és a tudat másodlagosságát valló tételét is fokozatosan úgy interpretálták, hogy a tudat nemcsak másodlagos, hanem másodrendű is, az anyagnak egyfajta derivátuma, az anyagi folyamatok mellékterméke. Megengedték ugyan azt, hogy a tudat visszahat a létre, azonban e visszahatás társadalmi méreteit nem kutatták, jelentőségét lebecsülték. A társadalmi tudatot tehát korlátok közé szorított sajátságos tükörként képzelték el, amelybe a társadalom a fejlődés útján haladva belenézhet ugyan, de erre nem nagy szükség van, hiszen az anyagi folyamatok automatikusan folytatódnak. Mivelhogy elsődlegesek, ezek határozzák meg a létet, tőlük függ a tudat állapota. Ilyen álláspontokból eredt a tudat valamennyi formájának lebecsülése, elsősorban pedig a szellemi munkáé és eredményeié, ez a forrása a társadalom intellektuális szükségletei és szellemi irányultsága lebecsülésének is. A KOMMUNIKÁCIÓ SZEREPE Minden társadalom szerves, egységes rendszeralakulat, és mint olyan, objektív, spontánul ható szabályozó mechanizmusokat alakít ki. Ezek a mechanizmusok ugyan az emberi gondolkodás és tevékenység által formálódnak, de előre kijelölt cél és szándék nélkül. Azzal a helyzettel összhangban, amelyben az adott társadalom van. Működésük az egyensúly és stabilitás megtartására irányul. A társadalmi szabályozó rendszerek normális működésének feltétele a kommunikáció: az információk továbbítása és feldolgozása. Ha ezek a feltételek a társadalomban nem alakulnak ki és nem maradnak fenn, s ha ráadásul a valós információk terjedését elfojtják, sőt, hamissal helyettesítik, a társadalmi mozgás dezorientálása következik be, s ez olyan hiba, amely kedvezőtlenül érinti az emberek életét. Forrása ezeknek a hibáknak és károknak az aránytalan, önkényes hatalmi beavatkozás a társadalmi tudat szabályozó funkciójába, kommunikációs, kritikus és alkotó funkcióinak elfojtása, így az állampolgárok jogtudata nem talál módot és lehetőséget kritikus értékelő álláspontjának kifejezésére, sem a jogi normák érvényesítésével kapcsolatos fenntartásainak; nem szegülhet szembe a bürokratikus megaláztatásokkal, a törvény előtti egyenlőség elvének megsértésével, vagy pedig a kiváltságokkal csakúgy, mint az egyenlősdivel, amely végső soron bizonyos fajtája a kiváltságnak. Ha ezeket a társadalmi jelenségeket a társadalomirányítás szempontjából nézzük, közös nevezőjüket a szocialista demokrácia megsértésében találjuk. Amikor a jogtudat nem találja meg az igazságtalansággal szemben kialakított kritikus álláspontja kifejezésének föltételeit, ha nem érvényesítheti értékelő és szabályozó funkcióit, bekövetkezik a demokrácia megsértése, s csak egy szűk elit érdekei érvényesülnek. Tekintettel a történelmi tapasztalatokra, a demokráciának a „nép uralmadként való jellemzése olyan formája a társadalmi szerkezet működési módjának, amelynél - hogy ezek a struktúrák a kölcsönös föltételezettség és összhang közepette működhessenek - működésüknek rugalmas, sokoldalú és minőségileg differenciált szabályrendszerhez kell igazodniuk. Ilyen rendszert alkotnak a társadalmi tudatformák, kölcsönös összefüggésükben és integrált hatásegyüttesükben kialakítva azt, amit a társadalom szellemi szférájának szokás nevezni. A társadalmi tudat minden formáját a specifikus normák együttese jellemzi, amelynek segítségével a társadalomban élő ember elsajátítja, azaz megismeri, átalakítja, szükségleteihez idomítja létének természeti és társadalmi föltételeit. Az ember elsődleges tudatosult álláspontja valójában közvetlen tapasztalataiból sarjad. Része a gyakorlatnak, a mindennapi alkotó tevékenységnek, és része a létnek, mint az ember életfolyamatának. A társadalmi mozgás tudatos szabályozásának formái, akár a politikai, jogi, erkölcsi, tudományos, világnézeti és esztétikai vagy egyéb, elválaszthatatlanul összefügg a gyakorlati tevékenység valamennyi formájával: annak szerves, objektív összetevői. Nélkülük a társadalmi mozgás nem valósulhatna meg, elvesztené társadalmi koordinátáit, természeti események különböző formáira redukálódna. Minden kísérlet a társadalmi tudat szabályozó és alkotó funkciójának elnyomására az egész társadalmi életben idéz elő torzulást, késleltetóen hat a társadalmi mozgásra és hosszabb stagnációhoz vezethet. Minden ilyen kísérlet a demokrácia korlátozásában nyilvánul meg, antidemokratikus beavatkozást jelent a társadalom szervezetébe, ami végső soron a demokrácia fölszámolását és tekintélyelvű irányítássá alakítását célozza. AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁS ESZKÖZE A jogtudat a társadalmi tudat formája és szerves része a társadalom szabályzó mechanizmusának, amelyet társadalmi tudatnak nevezünk. A jogtudat közvetítésével keresi az ember helyét és méltó érvényesülését az anyagi és a szellemi javak alkotásában, megteremtésében. A jogtudat segítségével hangolja össze az ember egyéni és kollektív önmegvalósításának lehetőségeit, szembeszegül e lehetőségek korlátozásával, ha az intézmények e lehetőségek megvalósításába nagyobb mértékben beavatkoznak. Az ember jogtudata az olyan normák segítségével, mint az igazságosság-igazságtalanság, egyenjogúság-egyenlőtlenség, jog-jogtalanság, megaláztatás-kiváltság, fölérendeltség-alárendeltség és hasonló, föltérképezi cselekedeteinek területét. Az állampolgárnak - mint az érvényes jogrend szubjektumának - érdekösszeütközése az érvényesítésükbe való céltalan hatalmi beavatkozással a tudat érzékenységét és reakcióját váljta ki. Ezeknek a jogos érdekeknek a megvalósítása az emberi méltóságnak és a demokratikus jognak az összhangját célozza. Ilyen irányú tevékenység a szocialista társadalom jelenlegi fejlődési szakaszában a társadalmi átalakítás folyamata. Az átalakítás folyamataiban a társadalmi élet demokratizálása mint mindennemű társadalmi aktivitás központi gondolati pillére szerepel; gyújtópont, amelyben összpontosul minden új kezdeményezés, nemcsak politikai, hanem gazdasági és kulturális téren is. Amellett a demokratizálást nem egyszerűen a régebbi elképzelések felújításaként kell értelmezni, hanem mindenekelőtt azoknak az okoknak és körülményeknek a leküzdéseként, amelyek lehetővé tették a demokrácia megsértését. Széles körben érvényesülnek a jogtudat normái a gazdaság terén, ahol a szocializmus alaptörvényének - „Mindenki képességei szerint, mindenkinek érdeme szerint“ - megsértése a munka és a technológiai fegyelem megsértésébe torkollott, növelte az eladhatatlan készleteket a gyenge minőségű termékekből, kioltotta a kezdeményezést, enerváltság- hoz, apátiához vezetett. Mindenek fölött áll a szociális igazságosság. Az ember létbiztonsága munkaképtelenség és öregség esetén, a lakás, mely lehetővé teszi fizikai és szellemi erejének megújítását, a lakótelepek szükséges infrastruktúrájának és szolgáltatásainak kialakítása mind szükséges ahhoz, hogy az ember szociális igazságtudata megszilárduljon. összefüggésben az igazságossággal előtérbe lép a jogtudat és annak normái, melyek segítségével korunk embere megújítja és kiteljesíti létének jogi, kulturális és emberi dimenzióit. Bonyolult és jelentős összetevője ennek a demokráciának a jogtudat, amely az extenzív gazdálkodás feltételei közt nagyrészt az érvényben lévő jogrend ismeretére redukált. Ahhoz, hogy az átalakítás által megvalósított demokrácia magasabb fejlődési stádiumba jusson, le kell küzdeni a jogtudat redukáló korlátozottságát. A szocialista demokrácia és a jogtudat úgy működik, mint a közlekedőedény. Minél teljesebben, minél sokoldalúbban érvényesítik, alkalmazzák és fejlesztik a demokratikus intézmények funkcióját, annál nagyobb működési tere nyílik a jogtudat létfontosságú szabályozó funkcióinak. Minél inkább korlátozzák ezeket a funkciókat, minél jobban leszűkül kritikus gyakorlati álláspontja, érvényesülésének lehetősége, minél jobban elfojtják az állampolgár kezdeményezését, annál korlátozottabb a demokrácia is. Szintén dialektikus az összefüggés a jogtudat és a demokrácia között, dialektikusán közvetített számos működő közbülső elemének minőségileg sokban eltérő síkja között. A demokratikus struktúra egyik alkotóelemében végrehajtott változtatás megmutatkozik valamennyi többi láncszemében, mindenekelőtt a társadalmi tudat működésének formáiban, szerteágazó normatív rendszerének érvényre jutásában. A társadalmi tudat egyik minőségileg sajátságos funkciójának elnyomása esetén a többi formái mintha ennek kompenzálására irányulnának. Például a jogtudat, amely nem találja meg a törvénytelenségekkel szembeni kritikus távlatának lehetőségét, megmutatkozik az erkölcsi tudat minőségileg átformált, szublimált kifejeződésében. A TÁRSADALMI TUDAT A társadalmi tudat formái - beleértve a jogtudatot is - történelmileg kialakult, objektíve nélkülözhetetlen, spontán formái az emberek élete és viselkedése társadalmi szabályozásának. Mint ilyenek, nem változtathatók tetszés szerint a társadalmi szubjektum céljainak megfelelően. Ugyancsak kizárt ezeknek a funkcióknak teljes elfojtása, mivel az megszűnését, illetve alapvető változását jelentené a társadalmi szervezetnek. A társadalmi tudat szabályozó funkciója a társadalmi élet reprodukciója szempontjából pótolhatatlan. A demokrácia és a jogtudat között létezik azonban ellentmondás is. Keletkezésével, funkcióinak hatásával a jogtudat egyik alapvető összetevője a dialektikusán működő, objektí- van nélkülözhetetlen, a természeti és társadalmi feltételek átalakításában formálódó önszabályozó mechanizmus rendszerének. A demokrácia mint uralmi rendszer erős szubjektív töltetet visz az objektív történelmi folyamatba, amely objektí- van ható funkcióinak és törvényszerűségeinek erőszakos elfojtása esetén szubjektivizmusba mehet át. A közelmúlt tapasztalatai meggyőzhetnek bennünket arról, hogy a szocialista demokrácia sem immunis a szubjektivista tendenciákkal szemben. A szocialista demokrácia is - hasonlóan, mint minden más demokrácia - mindenekelőtt kormányforma, amely a társadalom osztálytagozódásából nőtt ki, és az uralkodó osztály elképzelése szerint irányítja a történelmi folyamatot. Az osztályok megszűnésével megszűnik a demokrácia is, helyébe az össztársadalmi önigazgatás lép. Azt jelenti ez, hogy a szocialista demokrácia is a társadalmi egyensúlyt szolgálja, célja az ember alkotó képességeinek kibontakoztatása s ezáltal az egész társadalom fejlődése. Ennek megfelelően állandóan keresni kell a társadalmi struktúra optimális működésének mértékét, kiegyensúlyozni és összehangolni a szubjektív törekvéseket az objektívan ható törvényekkel, a különböző célokkal, eszközökkel, igényekkel és lehetőségekkel. A szocialista társadalom polgára az uralmi rendszert nem a demokratikus szándékok és célok deklarálása szerint ítéli meg, hanem aszerint, hogy milyen gyakorlati lehetőségeket, feltételeket alakít ki alkotóereje és képessége érvényesítésének. A szocialista demokrácia történelmileg körülhatárolt típusa a demokratikus kormánytípusnak. Fő küldetése a magántulajdon s a belőle eredő antagonizmus leküzdése és a társadalmi önigazgatás szakaszának bevezetése. Ez a történelmi tendencia a szocialista demokrácia fejlődésében már az osz- tályantagonizmus leküzdésének szakaszában feltételeket teremt a szubjektivista szándékok semlegesítéséhez, mivel a szocializmus alapvető célja és értelme az ember, az emberi képességek művelése. A szocialista demokrácia csupán feltételeket teremt, valós lehetőséget küldetésének teljesítéséhez. Ezeket a lehetőségeket ki kell használni, fejleszteni és a társadalmi élet gyakorlatában érvényesíteni. A társadalmi tudat minden formája a maga sajátos módján betagolódik az emberi cselekvésbe, a természeti és társadalmi feltételek ember általi elsajátításába és átalakításába. Ha az ember komolyabb'döntés előtt áll, eljárását sokoldalúan mérlegeli. Az erkölcsi normák, szabályok, alapelvek rendszere figyelmezteti arra, hogy szándéka, boldogsága nem irányulhat polgártársai ellen. Az esztétikai értékek közt keresi biztosítékát annak, hogy döntésével nem rútítja el a szép dolgokat, sót, megőrzi a szépet nemcsak formájában, hanem intenciójában, tetteinek irányultságában is. A jogtudatban az ember elsősorban az igazságosság és igazságtalanság, törvényesség és törvénytelenség, jog és jogtalanság, egyenjogúság és jogi megkülönböztetés, szabadság és elnyomás mértékét találja meg. Dialektikus kapcsolatában a jogtudat ezen normáinak képes az ember minden helyzetben fölmérni döntéseinek szabadságát. Sajátos helye abban van a jogtudatnak a tudatos viselkedés és cselekvés rendszerében, hogy kritikus távolságtartással az érvényben lévő joggal és normáinak érvényesítésével szemben szabad teret vív ki minden alkotó emberi tettnek. Vonatkozik ez a termelő tevékenységre ugyanúgy, mint a tudományosra és művészetire, önkényes beavatkozás e tevékenységek bármelyikébe nem semmisíti meg és nem is nyomja el a jogtudatot - mivel az mindig megtalálja annak módját, hogyan reagáljon az igazságtalanságra és jogtalanságra -, de ez károsítja a társadalmi élet demokratizmusát. A társadalmi élet demokratikus fejlesztéséhez, a kezdeményezéshez, a társadalmi intézmények demokratikus átalakításához és azoknak a garanciáknak a kialakításához, amelyek igazán demokratikus működésükhöz szükségesek, épp a jogtudat nyújtja a leggazdagabb forrását az ötleteknek. ONDREJ FILO llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll
