Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-21 / 29. szám
Vasárnap 1989. július 23. NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.03, nyugszik 20.26, Közép-Szlovákia: 05.10. nyugszik 20.33, Nyugat-Szlovákia: 05.16, nyugszik 20.39 órakor. HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 22.29, nyugszik 10.49, Közép-Szlovákia: 22.36, nyugszik 10.56, Nyugat-Szlovákia: 22.42, nyugszik 11.02 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük LENKE - OLGA nevű kedves olvasóinkat • 1769-ben született Alekszej Nyikolajevics TITOV orosz zeneszerző és hegedűművész (ti 827). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ EMBERRŐL - KÖZHELYEK NÉLKÜL Lampl Zsuzsanna beszélgetése dr. Rudolf Sima professzorral, a Bratislava! Társadalomfejlesztés és Munkakutató Intézet igazgatójával NÉGY FELADAT Pavoi Simunic írása az sznf előkészítéséről PELLENGÉREN Fekete Marian tárcája AKIT MEGISMERT AZ ORSZÁG... Németh János riportja SZÜLŐSZEREPBEN Póda Erzsébet riportja „JÁTÉK AZ ÉLETEM“ Szabó G. László születés- napi beszélgetése Tolnay Klárival VÍZEN VAGY VASÚTON Makrai Miklós cikke VÁNDORMADÁR Vaszilíj Suksin novellája I Levelek JÖHESS Vélemények Mit kínálnak a helybeliek? A hazaiak és a külföldiek egyik turistaparadicsoma a do- micai cseppkőbarlang, a krasz- nahorkai (Krásna Hörka) és a betléri (Betliar) kastély, valamint mauzóleum. Ezek azok a helyek, ahol érdemes megállni, megcsodálni a természet szépségét, gyönyörködni a műemlékekben, s minél több új ismeretre szert tenni. Figyelemre méltó, rendkivüli hatást kelt a cseppkőbarlang új architektonikus portálja, s meglepi azokat, akik még a régi, tipikus barlangi bejáratra emlékeznek. A látottak rögzítéséhez szükséges lenne valamilyen tájékoztatóra is, de a bejáratnál lévő ajándékboltban háromféle képeslapon kívül, már most a turistaszezon elején, semmi sem kapható. Nincsenek kiadványok, brosúrák, tájékoztatók. Pedig keresik a diákok, akik alkalomadtán fellapoznák, ha a tananyagban szó esik az itt látottakról, vagy a külföldiek, akik szívesen elvinnék emlékbe. Hasonló nagy érdeklődéssel tekintik meg Krasznahorkát, az idegenvezető szerint érdemes saját érdekünkben minél többet megjegyezni, csakhogy az itteni újságárusnál sem kapható semmilyen kiadvány. Pedig a napokban nyílt meg egy további kiállítóterem, de hivatalos hírforrás még nincs róla. Hasonló a helyzet a mauzóleumban is, ahol be kell érni az idegenvezető tájékoztatásával. A hírlap- és emléktárgyárudák konganak az ürességtől. Talán senkinek sem kifizetődő figyelmet szentelni kultúránk, művészetünk, történelmünk, természeti szépségünk ilyen jellegű reprezentációs kiadványainak? Sokkal sikeresebb a nemzeti bizottságok engedélyével rendelkezők kezdeményezése. „Emléktárgyként“ a Kraszna- horkára látogatóknak sokféle divatárucikkeket, kiegészítőket kínálnak hazánk távoli részéből - például Domazlicéből - érkező vállalkozók, akik nem véletlenül választották ki ezt a helyet. De mit kínálnak a helybeliek? Miként népszerűsítik szülőföldjük műemlékeit és szellemi értékeit? Jolana Nováková ’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Különműsor Megnyíltak a kertmozik, levél- zizegésü, romantikus estéket kínálva a filmek (de nemcsak a filmek) szerelmeseinek. A minap a komáromi (Komár- no) amfiteátrumban a Shogun című japán filmet vetítették. A nem mindennapi film kezdésére dugig megtelt a nézőtér, még a lépcsőkön is ültek. Kihúnytak a fények, kezdődött a kaland és az izgalom, s meglepetésünkre egy másfajta műsor is, melyet egy kopott farmeres, hosszú hajú, részeg srác szolgáltatott, ötlettára kifogyhatatlannak tűnt. Felnyerített, mikor a főhős édesanyja harakirit követett el; elmesélte, hány sört ivott ez este, miközben az elvetemült harcosok gyerekeket öldöstek az őserdőben. Akadt közönsége is, néhányan hangos nevetéssel adták tudtára: - Csak így tovább. Voltak, akik nem sokáig bírták. Egy idősebb hölgy rászólt:- Hagyja már fiatalember, nem azért vettem jegyet, hogy magát hallgassam! A suhanc egy időre abbahagyta, ám csakhamar ismét felkurjantott, és hatást várva oldalra sandított. Az asszony felállt és félrehúzódott. A nagyjelenet csak ezután következett. A vásznon megjelent a hegyek mindentudó aggastyá- na, aki hosszú, ősz hajával tiszteletet parancsolt. A farmeres felkiáltott: - Srácok, itt a télapó! - mire mindenki felnevetett. A lányok szeme csillogott, nahát, ez aztán a jó fej! A srácok cigarettával kínálták. Ma este ő volt a második főszereplő. A kellemetlenkedő figura, aki sok jóízlésú ember szórakozását zavarta meg. BÁRÁNY JÁNOS Az ötfilléres Tudomásom szerint nincs kivonva a forgalomból az ötfilléres pénzérme, az érsekújvári (Nővé Zámky) Sznf utcai hentesbolt fiatal pénztárosnői mégsem ismerik. Többször megtörtént, hogy a heti hentesáru bevásárlásánál a kedvelt és esztétikusán csomagolt áruhoz ragaszkodtam, mivel ezeknél bízom a súly meghatározásában, ebből kifolyólag természetesen az árában is, ami szintén fillérekre pontosan fel van tüntetve az árcédulán, (gy történt, hogy a pénztárgép pontosan kimutatta a kifizetendő összeget, a végén egy ötfilléressel, ami ezeknél az áruknál nem ritkaság. A pénztárosnő kedvesen és illedelmesen megmondta az árat szóban is, én pedig letettem a kért összeget egy kis többlettel a pénztárpultra. Következett az elszámolás: először az apró, azután a többi. Sajnos ötfillérest nem kaptam vissza egy alkalommal sem, merthogy mindig kerekítettek - felfelé. Az is lehet, hogy éppen nem volt ötfilléres a pénztárgépben, ezért szó nélkül öt fillérrel kevesebbet kaptam vissza. Megértő vagyok, ha ez egyszer fordul elő, hiszen csak egy apró ötfilléresről van szó, kár volna emiatt magamra haragítani az elárusítókat. Csak az a baj, hogy ez már elég sokszor ismétlődött meg. Gondolom, sokan tapasztalták már ezt a „jelenséget“, csak nem akarták magukra felhívni a figyelmet „potom“ öt fillér miatt. Keszeg Zsuzsanna Innen biztosan nem viszi el a víz... 88 (Kovács Árpád felvétele) (avagy mit ér a pánt lakat nélkül?) (a múlt) Emlékszem, gyermekkoromban húsvéttájt mekkorát emelkedett annak a fiúnak az ázsiója, aki „valódi“ műanyag injekciós fecskendővel „tette tiszteletét“ a lányoknál, s nem holmi levágott nyakú samponos flakonnal. Jómagam is megmozgattam minden követ, hogy szert tegyek egyre, lehetőleg minél nagyobbra persze. És sikerült: egy hősiesen elviselt injekció után körzeti orvosnőnk rövid, ám annál szívrehatóbb könyörgésem után nekem ajándékozta „a“ fecskendőt. Örömöm nagyobb volt, mintha új biciklit kaptam volna. (a jelen) A napokban a főváros károlyfalusi (Karlova Vés) lakótelepén jártam. Ami hiányzik itt, az talán egy nagyobb sportpálya, ahol a gyerekek kiélhetnék mozgásvágyukat, jutott eszembe a rendelőintézet parkolójában futballozó gyerekek láttán. Az alkalmi futballpályán csupán néhány szemeteskuka törte meg néha-néha a vidáman pattógó labda útját. A kukák oldalán felirat: Infekcny odpad (Fertőző hulladék). Döbbenten hátráltam néhány lépést. Újraolvastam a feliratot. Micsoda, fertőző hulladék, itt, ahol a gyerekek játszanak, mormoltam magam elé félhangon, s fürkészve kerestem zárat vagy lakatot a kukákon, melyek az illetéktelen behatolást lennének hivatottak megakadályozni. Zárnak, lakatnak nyoma sincs, pontosabban a riasztó feliratú kukákon lakatpánt még csak akad, lakat azonban csak a felirat nélküli társaikon, s azok sincsenek bezárva. (a nemkívánatos közeljövő) Nem tudom, ma is divatban van-e még a kamaszok körében az injekciós fecskendővel való locsolkodás, feltételezem, hogy igen. Ebben az esetben talán még húsvétig sem kell várni, hogy valamelyikük belekotorjon a kukába, Ily módon akarván szert tenni a „nélkülözhetetlen“ kellékre. S hogy ezek a csupán egyszer használatos fecskendők milyen „társaságban“ lapulnak a kukában, azt csak azok tudják, akik hivatalból használják „őket“. (a kérdések) Miért nem távolitják el a kukákat a parkolóból, ha már bevett gyakorlat, hogy a gyerekek ott játszanak? Miért nem zárják be legalább a kukákat? Mit ér a pánt, lakat nélkül? (Bár ez a lakatos» megoldás sem tűnik az igazinak.) (a felajánlás) E sorok szerzőjének részéről 8 db + 2 tartalék lakat, a velük járó kulcsokkal egyetemben. A további felajánlásokat, ötleteket szívesen fogadjuk, az illetékesekéit, ha lehet, még nagyobb örömmel. KLUKA JÓZSEF H Megkérdeztük Q dr. CZAFIK JÓZSEFET, az SZSZK belügyi és környezet- védelmi miniszterének helyettesét: hogyan vélekedik az államigazgatási határozatok független bíróság általi felülvizsgálatáról, a közigazgatási bíráskodás létrehozásáról?- Látni kell, az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata nem lenne merőben új dolog a csehszlovák jogrendben. Az államhatalom és igazgatás helyi szervei, azaz a nemzeti bizottságok egyes, a törvényben meghatározott döntéseinek törvényességét a bíróság már eddig is felülvizsgálhatta. Jelenleg inkább a közigazgatási bíráskodás bővítésével foglalkozunk, több változat lehetőségeit vizsgáljuk. Az egyik szerint a csehszlovák bírósági szervezetben létrejönnének a köz- igazgatási bíróságok, a másik változat szerint a közigazgatási határozatok felülvizsgálatával a jelenlegi járásbíróságok szakosodott tanácsai foglalkoznának, esetleg egy további elképzelés szerint, a már meglévő bírósági tanácsok. Bármely lehetőséget választjuk is, nézetem szerint mindenképpen bővíteni kell azon közigazgatási határozatok körét, melyekkel szemben az állampolgár a bírósághoz fordulhatna, ha úgy érzi, hogy az sérti jogait, jogos érdekeit. A közigazgatási bíráskodás amellett, hogy elmélyítené a szocialista demokráciát, ami az állampolgárok és a közigazgatási szervek egyenlőségében jutna kifejezésre a bíróság előtt, megerősítené az állampolgári jogok garanciáit is, és hozzájárulna a szocialista törvényesség szilárdításához a nemzeti bizottságok döntéshozatali tevékenységében. A bíróságok döntéshozatali tevékenysége befolyásolná a nemzeti bizottságok szerveit - jobban átgondolnák, precízebben fogalmaznák döntéseiket, s önmagába véve is az a tudat, hogy az állampolgár a fellebbezésen kívül még bírósághoz is fordulhat, arra késztetné őket, hogy még inkább ügyeljenek a töryény következetes megtartására. (m-n.)
