Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-21 / 29. szám

Vasárnap 1989. július 23. NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.03, nyugszik 20.26, Közép-Szlovákia: 05.10. nyugszik 20.33, Nyugat-Szlovákia: 05.16, nyugszik 20.39 órakor. HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 22.29, nyugszik 10.49, Közép-Szlovákia: 22.36, nyugszik 10.56, Nyugat-Szlovákia: 22.42, nyugszik 11.02 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük LENKE - OLGA nevű kedves olvasóinkat • 1769-ben született Alekszej Nyikolajevics TITOV orosz ze­neszerző és hegedűművész (ti 827). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ EMBERRŐL - KÖZHELYEK NÉLKÜL Lampl Zsuzsanna beszél­getése dr. Rudolf Sima professzorral, a Bratislava! Társadalomfejlesztés és Munkakutató Intézet igaz­gatójával NÉGY FELADAT Pavoi Simunic írása az sznf előkészítéséről PELLENGÉREN Fekete Marian tárcája AKIT MEGISMERT AZ ORSZÁG... Németh János riportja SZÜLŐSZEREPBEN Póda Erzsébet riportja „JÁTÉK AZ ÉLETEM“ Szabó G. László születés- napi beszélgetése Tolnay Klárival VÍZEN VAGY VASÚTON Makrai Miklós cikke VÁNDORMADÁR Vaszilíj Suksin novellája I Levelek JÖHESS Vélemények Mit kínálnak a helybeliek? A hazaiak és a külföldiek egyik turistaparadicsoma a do- micai cseppkőbarlang, a krasz- nahorkai (Krásna Hörka) és a betléri (Betliar) kastély, vala­mint mauzóleum. Ezek azok a helyek, ahol érdemes megállni, megcsodálni a természet szép­ségét, gyönyörködni a műemlé­kekben, s minél több új ismeretre szert tenni. Figyelemre méltó, rendkivüli hatást kelt a cseppkő­barlang új architektonikus portál­ja, s meglepi azokat, akik még a régi, tipikus barlangi bejáratra emlékeznek. A látottak rögzíté­séhez szükséges lenne valami­lyen tájékoztatóra is, de a bejá­ratnál lévő ajándékboltban há­romféle képeslapon kívül, már most a turistaszezon elején, semmi sem kapható. Nincsenek kiadványok, brosúrák, tájékozta­tók. Pedig keresik a diákok, akik alkalomadtán fellapoznák, ha a tananyagban szó esik az itt látottakról, vagy a külföldiek, akik szívesen elvinnék emlékbe. Hasonló nagy érdeklődéssel tekintik meg Krasznahorkát, az idegenvezető szerint érdemes saját érdekünkben minél többet megjegyezni, csakhogy az itteni újságárusnál sem kapható sem­milyen kiadvány. Pedig a napok­ban nyílt meg egy további kiállí­tóterem, de hivatalos hírforrás még nincs róla. Hasonló a hely­zet a mauzóleumban is, ahol be kell érni az idegenvezető tájé­koztatásával. A hírlap- és emlék­tárgyárudák konganak az üres­ségtől. Talán senkinek sem kifizetődő figyelmet szentelni kultúránk, művészetünk, történelmünk, ter­mészeti szépségünk ilyen jellegű reprezentációs kiadványainak? Sokkal sikeresebb a nemzeti bizottságok engedélyével ren­delkezők kezdeményezése. „Emléktárgyként“ a Kraszna- horkára látogatóknak sokféle di­vatárucikkeket, kiegészítőket kí­nálnak hazánk távoli részéből - például Domazlicéből - érkező vállalkozók, akik nem véletlenül választották ki ezt a helyet. De mit kínálnak a helybeliek? Mi­ként népszerűsítik szülőföldjük műemlékeit és szellemi értéke­it? Jolana Nováková ’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Különműsor Megnyíltak a kertmozik, levél- zizegésü, romantikus estéket kí­nálva a filmek (de nemcsak a fil­mek) szerelmeseinek. A minap a komáromi (Komár- no) amfiteátrumban a Shogun című japán filmet vetítették. A nem mindennapi film kezdésé­re dugig megtelt a nézőtér, még a lépcsőkön is ültek. Kihúnytak a fények, kezdődött a kaland és az izgalom, s meglepetésünkre egy másfajta műsor is, melyet egy kopott farmeres, hosszú ha­jú, részeg srác szolgáltatott, öt­lettára kifogyhatatlannak tűnt. Felnyerített, mikor a főhős édes­anyja harakirit követett el; el­mesélte, hány sört ivott ez este, miközben az elvetemült harco­sok gyerekeket öldöstek az őserdőben. Akadt közönsége is, néhányan hangos nevetéssel adták tudtára: - Csak így tovább. Voltak, akik nem sokáig bírták. Egy idősebb hölgy rászólt:- Hagyja már fiatalember, nem azért vettem jegyet, hogy magát hallgassam! A suhanc egy időre abbahagyta, ám csak­hamar ismét felkurjantott, és ha­tást várva oldalra sandított. Az asszony felállt és félrehúzódott. A nagyjelenet csak ezután kö­vetkezett. A vásznon megjelent a hegyek mindentudó aggastyá- na, aki hosszú, ősz hajával tisz­teletet parancsolt. A farmeres felkiáltott: - Srácok, itt a télapó! - mire mindenki felnevetett. A lá­nyok szeme csillogott, nahát, ez aztán a jó fej! A srácok cigarettá­val kínálták. Ma este ő volt a má­sodik főszereplő. A kellemetlen­kedő figura, aki sok jóízlésú em­ber szórakozását zavarta meg. BÁRÁNY JÁNOS Az ötfilléres Tudomásom szerint nincs ki­vonva a forgalomból az ötfilléres pénzérme, az érsekújvári (Nővé Zámky) Sznf utcai hentesbolt fia­tal pénztárosnői mégsem is­merik. Többször megtörtént, hogy a heti hentesáru bevásárlásánál a kedvelt és esztétikusán cso­magolt áruhoz ragaszkodtam, mivel ezeknél bízom a súly meg­határozásában, ebből kifolyólag természetesen az árában is, ami szintén fillérekre pontosan fel van tüntetve az árcédulán, (gy történt, hogy a pénztárgép pon­tosan kimutatta a kifizetendő összeget, a végén egy ötfilléres­sel, ami ezeknél az áruknál nem ritkaság. A pénztárosnő kedve­sen és illedelmesen megmondta az árat szóban is, én pedig letet­tem a kért összeget egy kis több­lettel a pénztárpultra. Követke­zett az elszámolás: először az apró, azután a többi. Sajnos ötfil­lérest nem kaptam vissza egy alkalommal sem, merthogy min­dig kerekítettek - felfelé. Az is lehet, hogy éppen nem volt ötfil­léres a pénztárgépben, ezért szó nélkül öt fillérrel kevesebbet kap­tam vissza. Megértő vagyok, ha ez egyszer fordul elő, hiszen csak egy apró ötfilléresről van szó, kár volna emiatt magamra haragítani az elárusítókat. Csak az a baj, hogy ez már elég sok­szor ismétlődött meg. Gondolom, sokan tapasztal­ták már ezt a „jelenséget“, csak nem akarták magukra felhívni a figyelmet „potom“ öt fillér mi­att. Keszeg Zsuzsanna Innen biztosan nem viszi el a víz... 88 (Kovács Árpád felvétele) (avagy mit ér a pánt lakat nélkül?) (a múlt) Emlékszem, gyermekkoromban húsvéttájt mekkorát emelkedett annak a fiúnak az ázsiója, aki „valódi“ műanyag injekciós fecskendővel „tette tiszteletét“ a lányoknál, s nem holmi levágott nyakú samponos flakonnal. Jómagam is megmozgattam minden követ, hogy szert tegyek egyre, lehetőleg minél nagyobbra persze. És sikerült: egy hősiesen elviselt injekció után körzeti orvosnőnk rövid, ám annál szívrehatóbb könyörgésem után nekem ajándékozta „a“ fecskendőt. Örömöm nagyobb volt, mintha új biciklit kaptam volna. (a jelen) A napokban a főváros károlyfalusi (Karlova Vés) lakótele­pén jártam. Ami hiányzik itt, az talán egy nagyobb sportpálya, ahol a gyerekek kiélhetnék mozgásvágyukat, jutott eszembe a rendelőin­tézet parkolójában futballozó gyerekek láttán. Az alkalmi futballpályán csupán néhány szemeteskuka törte meg néha-néha a vidáman pattógó labda útját. A kukák oldalán felirat: Infekcny odpad (Fertőző hulladék). Döbbenten hátráltam néhány lépést. Újraolvastam a felira­tot. Micsoda, fertőző hulladék, itt, ahol a gyerekek játszanak, mormol­tam magam elé félhangon, s fürkészve kerestem zárat vagy lakatot a kukákon, melyek az illetéktelen behatolást lennének hivatottak megakadályozni. Zárnak, lakatnak nyoma sincs, pontosabban a riasztó feliratú kukákon lakatpánt még csak akad, lakat azonban csak a felirat nélküli társaikon, s azok sincsenek bezárva. (a nemkívánatos közeljövő) Nem tudom, ma is divatban van-e még a kamaszok körében az injekciós fecskendővel való locsolkodás, feltételezem, hogy igen. Ebben az esetben talán még húsvétig sem kell várni, hogy valamelyikük belekotorjon a kukába, Ily módon akarván szert tenni a „nélkülözhetetlen“ kellékre. S hogy ezek a csupán egyszer használatos fecskendők milyen „társaságban“ lapulnak a kukában, azt csak azok tudják, akik hivatalból használják „őket“. (a kérdések) Miért nem távolitják el a kukákat a parkolóból, ha már bevett gyakorlat, hogy a gyerekek ott játszanak? Miért nem zárják be legalább a kukákat? Mit ér a pánt, lakat nélkül? (Bár ez a lakatos» megoldás sem tűnik az igazinak.) (a felajánlás) E sorok szerzőjének részéről 8 db + 2 tartalék lakat, a velük járó kulcsokkal egyetemben. A további felajánlásokat, ötlete­ket szívesen fogadjuk, az illetékesekéit, ha lehet, még nagyobb örömmel. KLUKA JÓZSEF H Megkérdeztük Q dr. CZAFIK JÓZSEFET, az SZSZK belügyi és környezet- védelmi miniszterének helyet­tesét: hogyan vélekedik az ál­lamigazgatási határozatok független bíróság általi felül­vizsgálatáról, a közigazgatási bíráskodás létrehozásáról?- Látni kell, az államigazgatási határo­zatok bírósági felülvizsgálata nem lenne merőben új dolog a csehszlovák jogrend­ben. Az államhatalom és igazgatás helyi szervei, azaz a nemzeti bizottságok egyes, a törvényben meghatározott dön­téseinek törvényességét a bíróság már eddig is felülvizsgálhatta. Jelenleg inkább a közigazgatási bíráskodás bővítésével foglalkozunk, több változat lehetőségeit vizsgáljuk. Az egyik szerint a csehszlovák bírósági szervezetben létrejönnének a köz- igazgatási bíróságok, a másik változat szerint a közigazgatási határozatok felül­vizsgálatával a jelenlegi járásbíróságok szakosodott tanácsai foglalkoznának, esetleg egy további elképzelés szerint, a már meglévő bírósági tanácsok. Bár­mely lehetőséget választjuk is, nézetem szerint mindenképpen bővíteni kell azon közigazgatási határozatok körét, melyek­kel szemben az állampolgár a bírósághoz fordulhatna, ha úgy érzi, hogy az sérti jogait, jogos érdekeit. A közigazgatási bí­ráskodás amellett, hogy elmélyítené a szocialista demokráciát, ami az állam­polgárok és a közigazgatási szervek egyenlőségében jutna kifejezésre a bíró­ság előtt, megerősítené az állampolgári jogok garanciáit is, és hozzájárulna a szo­cialista törvényesség szilárdításához a nemzeti bizottságok döntéshozatali te­vékenységében. A bíróságok döntésho­zatali tevékenysége befolyásolná a nem­zeti bizottságok szerveit - jobban átgon­dolnák, precízebben fogalmaznák dönté­seiket, s önmagába véve is az a tudat, hogy az állampolgár a fellebbezésen kívül még bírósághoz is fordulhat, arra kész­tetné őket, hogy még inkább ügyeljenek a töryény következetes megtartására. (m-n.)

Next

/
Thumbnails
Contents