Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-21 / 29. szám
A társadalmi-gazdasági fejlődés átalakításának forradalmi gondolata a CSKP XVII. kongresszusán fogalmazódott meg. Mivel ez a gondolat az embertől ered, s valóravál- tása ugyancsak az emberi tevékenységen múlik, a hazai társadalomtudósok manapság egyre többet fogalkoznak az emberi tényező érvényesülésének optimális feltételeivel, e feltételek kutatásával. A Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola Marxiz- mus-Leninizmus Intézete Szlovákia egész területén készítette azt a felmérést, amely elsődleges céljául a termelés objektív szükségletei (mi az, amit az embertől az átalakítás során követelni lehet), a valós emberi szükségletek (mit vár az ember az átalakítástól) és az emberi tényező objektív lehetőségei (mi az, amit önnön erejéből, tudásából nyújthat az ember) összefüggésének feltárását tűzte ki. A 960 megkérdezett - az ipari, a mezőgazdasági, a szolgáltatási szféra, valamint az oktatási és művelődési intézmények dolgozói, szlovák, magyar és ukrán nemzetiségűek - válaszaiból a következő kép tárul elénk: A TERMELÉS MINŐSÉGE ÉS AZ EMBERI MUNKA A megkérdezettek 57,6 százaléka lát kölcsönös összefüggést a fentebb említett három mutató között, s ezt az összefüggést dialektikus kapcsolatba hozza a gazdasági mechanizmusokkal, melyeknek az ember mint termelőerő válik részesévé, továbbá - a műveltséggel, önmegfigyeléssel és önmegvalósítással, valamint az emberi tényező aktivizálásának valós lehetőségeivel. A megkérdezettek 34,2 százaléka szerint az átalakítás e három kulcsfontosságú mutatójának megváltozása jótékonyan hatna az emberi tevékenység mozgató erőinek mechanizmusaira, s így az hatékonyabbá válna. Az összes megkérdezett 41,2 százaléka az emberi tényező hatékonyabb bekapcsolódását a termelésbe elsősorban a tudományos-műszaki fejlődéstől várja, 36,2 százalékuk pedig a műszaki gondolkodás elterjedésétől, az emberek foglalkozásbeli szakosodásának elmélyülésétől, a dolgozóknak a termelésben és a társadalom átalakításában való részvételének fokozásától. A termelésben részt vevő munkások, műszakiak és tervezők (az összes megkérdezett 27,6 százaléka) úgy véli, hogy a termelés átalakítása, a gondolkodásmódnak és a munkastílusnak a termelőerőkben bekövetkezett változásának függvényei, azaz szorosan összefüggnek a termelésen belüli műveletek gyors ütemű növekedése a technika és technológia felújításának szükségességével, az energiafelhasználás csökkentésével, a tudomány és technika bevezetésével a termelésben és a dolgozók képesítésének emelkedésével. Manapság a termelés természetes követelménye a minőség és az egyre sajátosabb emberi munka. A megkérdezettek 19,6 százaléka feltünteti: munkahelyén egyelőre nem mindenkiről mondható el, hogy egyesíti magában a jó szakmai képességeket és az ennek megfelelő erkölcsi-intellektuális személyiségalkotó-elemeket (és fordítva), 16,2 százalékuk pedig arról is szól, hogy nem mindenütt van igény erre a teljességre. A munkaminőség új felfogása szerint a termelést úgy kell értelmeznünk, mint az ember erkölcsi felelősségét. Ezzel kapcsolatban a következőképpen alakul a megkérdezettek véleménye: 36,2 százalékuk a munkáért vállalt felelősséget nagymértékben az emberi tudat szintjével és az öntudatosság mértékével kapcsolja egybe, hiszen a lelkiismeret az igazi ellenőr. 27,6 százalékuk szerint a dolgozók erkölcsi színvonala a termék minőségének közös nevezője. A munkaerkölcs ösztönzésének megerősítése tehát olyan törvényszerűség, amely épp azért, mert az emberi tényező produktivitását fokozza, mindenképpen figyelmet érdemel az átalakítás időszakában. Annál is inkább, mert a megkérdezettek 42,3 százaléka elmondja, hogy munkahelyén mindeddig nem sokat törődtek a dolgozók alkotóképességének fejlesztésével, nem kamatoztatták ezt a gyakorlatban (26,1 százalékuk szerint ez csak manapság „indul be“). Márpedig az alkotópotenciál, mint az emberi minőség, a képességek és alkotóerő megtestesülése ugyancsak az erkölcsi tudat függvénye. Ezt a kérdezettek 37,4 százaléka is elismerte, hozzátéve, hogy az erkölcsi tudat emelkedése nemcsak a termelékenységre van jó hatással, hanem a dolgozókollektíván belüli munkatársi kapcsolatokra is. A megkérdezettek másik csoportja a gazdasági folyamatok megváltoztatását, * felgyorsítását helyezi előtérbe az emberi tényezővel szemben. 12,3 százalékuk szeli I btií rint 32 '9az9a,ótól kezdve a munkahelyi ranglétra legalsó fokán dolgozókig a mun- *2? kához való viszonyt kell megváltoztatni. Ru- galmassá kell tenni a termelést, olyan minőségű és kivitelezésű árut kell gyártani, amilyet a fogyasztó kíván, s annyit, amennyire a piacnak szüksége van. Az 1970-1980-as évek gazdasági mechanizmusai nem bírtak elég ösztönző erővel, csupán az 1985-88- as években kezdődött el fokozatosan az emberek termelésen belüli valós érdekeinek feltérképezése és megvalósítása. Az 1970-1980-as időszakban nálunk sem vették mindig figyelembe a szocializmus alaptörvényét, vagyis az elvégzett munka szerinti elosztást. Nem folytattunk következetes harcot a munka nélkül szerzett jövedelem ellen. A munka anyagi és erkölcsi ösztönzésének hanyag politikája következtében az emberek tudatában gyökeret eresztett az egyenlősdiség, s a termelési szférában dolgozók nem érezték fontosnak, hogy teljes eröbedobással dolgozzanak, hogy továbbfejlesszék képességeiket. A megkérdezettek 41,6 százaléka szerint az 1982-1986-os időszakban a dolozók kétharmada csupán alapvető feladatait végezte el, vagy mások munkájából élt. 26,2 százalékuk a dolgozókollektívák munkája ösztönző mechanizmusának következetes átalakításában látja a megoldást, 18,4 százalékuk az emberek társadalmilag hasznos munkára való ösztönzésében. Ez utóbbi elképzelhetetlen a jutalmazási ösztönzórendszer megváltoztatása nélkül. A TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG A kutatók arra is kíváncsiak voltak, a megkérdezettek szerint hogyan aktivizálható az ember a termelés és az átalakítás szükségletei érdekében. A válaszok 33,1 százalékából kiderült, hogy el kellene ismerni a becsületes, társadalmilag hasznos munkát, s az ezt elősegítő erkölcsi feltételeket. A termelési folyamatban általánosan érvényes erkölcsi feltételek alatt a válaszadók 26,1 százaléka a következőket érti: a termeléshez szükséges alapanyagok folyamatos biztosítása, hozzáférhető technika és technológia, amely lehetővé teszi a termék minőségi szintjének megtartását, a szállítói-megrendelői kapcsolatok betartása, önelszámolás, jó munkatársi viszonyok, stb. A válaszadók 21,2 százalékának a véleménye szerint munkahelyükön fel kellene számolni az „egyenlősdit“, és differenciálni kellene a dolgozók között. Aki többet dolgozik, annak több jusson. A megkérdezettek ebben látják a társadalmi igazságosság alapkérdését. Az ösztönzők felsorolásánál egyesek olyan mechanizmusokat is megemlítettek, amelyek már a termelés társadalmi szektorán kívül működnek, mint pl. a bedolgozói munkaforma, a háztáji, az idény- és szerződéses munkák, valamint a munkavállalás más személyes formái. Az egyes emberek által elvégzett munka a közös termékben ölt konkrét testet, így a termelési folyamat valamennyi résztvevője érdekelt abban, hogy egyetlen olyan kollektívába tartozzon, amelyben a tagok bére a termék társadalmi értékének függvénye. A megkérdezettek a következőképpen vélekedtek a brigádrendszerű munkaszervezésről és javadalmazásról: 38,2 százalékuk szerint a brigád (vagy más hasonló társulás) mint a munka és a termék minőségének kollektív létrehozója, mint ellenőr és mint a dolgozókollektíva nevelője lép fel a munkahelyen. 22,1 százalékuk szerint a dolgozókollektívák nem csupán a munka technológiai irányításának alakulatai, hanem újtípusú társadalmi organizmusok is egyben, amelyek a társadalom érett szociális-gazdasági szükségleteinek objektiv következményeiként jönnek létre. 16,2 százalékuk szerint az ilyen típusú dolgozókollektíva létrejöttekor számos olyan adminisztratív és aszociális jellegű akadályt kell leküzdeni, amelyek a vállalatok igazgatási és ellenőrzési posztjain működő egyéneknek köszönhetően vannak jelen. A MUNKA MINT BELSŐ SZÜKSÉGLET Ellentmondó válaszok érkeztek a kutatók azon kérdésére, hogy milyen mértékben alkalmazzák a kérdezettek munkahelyén az ún. szellemi ösztönzést, vagyis hogy a munkát az ember mint belső szükségletét élje meg. A megkérdezettek 31,5 százaléka feltüntette, hogy munkahelyén egyelőre még nem beszélhetnek a munkáról mint emberi szükségletről. Ez hosszabb folyamatot feltételez, továbbá függ az emberi tudat és öntudatosság szintjétől. 30,2 százalékuk szerint a szellemi ösztönzés inkább a termelési szférán kívüli ágazatokban figyelhető meg, mert az értelmiségiek munkavégzése feltétlenül össze kell hogy kapcsolódjon a munkába vetett bizalommal és a világnézettel. 16,2 százalékuknak a kérdést illetően nem volt véleménye, s úgy tűnik, meg sem értették, miről van szó. A kutatók ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a lelki ösztönzés megerősítésének több útja is elképzelhető. Már maga az a tény, hogy egyre több újítóra, alkotó és kezdeményező módon gondolkodó emberre van szükség, s a szocialista társadalmi tudat szerves részévé kell, hogy váljon a kollektívához való tartozás tudata, a kollektíva ügyesbajos dolgainak megoldásában való részvétel, s az olyan emberi tulajdonságok, mint a mindennapi termelésben megmutatkozó önállóság és felelősségtudat. AZ EMBERI TARTALÉKOK További fontos kérdés, hogy a termelési folyamat során adottak-e még más lehetőségek is az ember számára, rendelkezik-e még ez az ember tartalékokkal, s ha igen, milyenekkel. A megkérdezettek 37,2 százaléka úgy véli, a lehetőségek a munkafolyamatban és a termelésben végtelenek, míg az emberi tartalékok, tehát az, amit az ember nyújthat munkája által, behatároltak. 33,5 százalékuk szerint a legkedvezőbb ösztönzórendszer sem vezethet odáig, hogy az emberek többet és jobban dolgozzanak, mint ameny- nyire és ahogyan képesek. 22,1 százalékuk az emberi gondolkodás további kiaknázásában lát tartalékokat. A felmérés eredményei végső soron azt bizonyították, hogy az emberi tényező aktivizálásánál figyelembe kell venni a társadalmi-gazdasági szükségleteket, az ember egyéni szükségleteit, s azt, hogy a társadalomnak milyen lehetőségei nyílnak ezek kielégítésére, valamint a személyiség sajátosságait. Utoljára, de nem utolsósorban számolni kell a szocialista demokrácia kibontakoztatásával, ezen belül elsősorban az önigazgatási rendszer, valamint az emberek önmegvalósításához szükséges feltételek létrehozásával. Az önigazgatás mechanizmusait elsősorban a dolgozókollektívák működésében kell feltárni, továbbá a Nemzeti Fronton Az emberi tényező és az Válaszok, vélemények, elképzelések - egy felmérés alapján belül, főképp az ifjúsági szervezetek és a szakszervezetek tevékenységében. A demokrácia kibontakoztatásának folyamata elképzelhetetlen a jogalkotás és a törvény- hozás tökéletesítése, a dolgozók jogainak védelme (de ugyanakkor a szocialista állam iránti kötelességeik teljesítése) nélkül. A demokrácia és az önigazgatás hatékony ellenszere a bürokráciának, a technokrata szemléletmódnak, a kényelmességnek és az átalakítástól való félelemnek. AZ ÉRTÉKREND FOLYTONOSSÁGA Világviszonylatban figyelemre méltó jelenség az a problémakör, amely a magas szintű új technológiák és az emberi tevékenység közti kapcsolatok különféle típusait öleli fel a konfliktusoktól a feltételezett összhangig. A konfliktusok megoldásához itt mindenképpen kulturált, harmonikusan fejlett személyiségű, humán beállítottságú emberek kellenek. Épp ezért a nyitrai kutatók is besoroltak felmérésükbe olyan kérdéseket, amelyek a személyiség szellemierkölcsi fejlesztésének lehetőségeit firtatták. Kutatóintézetek munkatársaitól és olyan dolgozóktól várták a választ, akik munkahelyükön az ösztönzőrendszer kidolgozásával foglalkoznak. A kérdezettek 48,2 százaléka szerint a személyiség szellemi-erkölcsi fejlesztése az emberi tevékenység minden megnyilvánulására kiterjedő hosszan tartó folyamat, amely nem csupán az átalakítás időszakában fontos, hiszen történelmi gyökerei, saját fejlődési törvényszerűségei vannak - és természetesen perspektívája is. A megkérdezettek 22,3 százaléka szerint a személyiségfejlesztés történelmileg nem behatárolható folyamat, mert a jövő emberének még nagyobb szüksége lesz arra, hogy kritikusan szemlélje önnön létezését az emberiség globális problémái viszonylatában. A megkérdezettek 15,9 százaléka úgy véli, hogy a régi értékrend nem felel meg a mai követelményeknek, mivel képtelen az emberi kapcsolatok irányítására, 9,2 százalékuk pedig közömbös a felvetett problémával szemben. Ami a szellemi kultúrát illeti, a megkérdezettek 32,4 százaléka szerint annak globális méretét befolyásolják a világviszonylatban jelentkező problémák (pl. az ökológiai), de az emberi tevékenység ellentmondásai, a fogyasztói mentalitás, a tárgyak kultusza is. 24,6 százalékuk azt. állítja, hogy a személyiségfejlesztés során nem kapnak elég hangsúlyt az erkölcsi, esztétikai és művészi értékek. Ezáltal szellemileg szegényebbé válik a személyiség, s újfajta elidegenedés alakul ki, melynek velejárója a narkománia, a törvényszegés és a többi patologikus társadalmi jelenség. Ez az elidegenedés azonban - főképp a fiataloknál - nem csupán a tömegkultúra diktátumának következménye. A megkérdezettek 12,4 százaléka szerint elsősorban az értékrend folytonosságának megszűnése az alapvető ok. * Milyen megoldás kínálkozik? Szilárdabb világnézeti betájolódás és szellemi önmeghatározás (41,5 százalék), erkölcsi önismeret főleg a fiataloknál (27,6 százalék). Vannak emberek, akiket hidegen hagynak az erkölcsi botlások, nincsenek határozott elveik, úgy gondolják, az erkölcsi elvek bármikor módosíthatók, attól függően, hogy személyes érdekeiknek pillanatnyilag mi felel meg a legjobban - ezt állítja a megkérdezettek 18,2 százaléka. 12,4 százalékuk pedig úgy véli, személyiség - harmóniájának alábecslése nagyméretű társadalmi probléma, a családok felbomlásához, váláshoz és más erkölcsi kihágásokhoz vezet, ezek pedig egyértelműen hátráltatják az átalakítást. TÖREKVÉSEINK VÉGSŐ CÉLJA A felmérés eredményei bizonyítják, hogy a szocialista társadalom valamennyi szférájában nagy jelentősége van az embernek, az emberi tényezőre ható körülmények és tényezők vizsgálatának. Hiszen a termelés szocialista társadalmi-gazdasági komponenseinek átalakítása az adott lehetőségek kiaknázásától függ, s e lehetőségek között alapvétóek az emberben rejlő tartalékok. Ugyanakkor az egész társadalom gazdasági törekvéseinek végső célja az ember. Maga az „emberi tényező" fogalom is nagyon összetett. Magába foglalja a jelen társadalmi, gazdasági és szociokulturális problémáinak összességét. Ma már tudjuk, hogy az átalakítás eredményessége nemcsak a termelőerők és a termelési viszonyok összehangolásán múlik, hanem elsősorban az emberi tényező aktivizálásán, enélkül elképzelhetetlen a termelési viszonyok tökéletesítése. Ugyanakkor az „emberi tényező“ kategória feltárása önmagunk jobb megismeréséhez is hozzásegít bennünket. Dr. JOZEF MÁTEL kandidátus 89. VII. 21.
