Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-24 / 47. szám

Olcsó munkaerő, vonzó piac A vegyes vállalatok távlatai a Szovjetunióban A gépipar Románia azon iparágai közé tartozik, amelyek az elmúlt ötéves tervidőszakban nagyon gyorsan fejlődtek. Az említett ágazat növekedési üteme 31 százalékot ért el, s az 1986-90-es években is változatlan marad. A gépipar hatalmas termelési potenciállal rendelke­zik, s az ipari termelés 30 százalékát adja. Az ország kivitelében 22 százalékos a részaránya. A felvétel a petrosani gépgyárban készült. (ÓSTK felvétel) Munkanélküliség SOK A „FELESLEGES“ DOLGOZÓ Növekszik a munkanélküliség Kínában, s az év végéig valószínűleg eléri a 4 százalékot - jelentették be nemrég Pekingben egy nemzetközi szimpóziumon. A vállalati irányítás kérdéseivel foglalkozó társaság képviselője java­solta, hogy a munkanélküliség ellenőrzésének érdekében a születések számának csökkentésére kell törekedni, s egyidejűleg növelni kell a munkatermelékenységet, javítani a munkanélküliek szociális ellátását és fejleszteni az ipart vidéken. Ez év februárjában még csak két százalékos volt a munkanélküliség, gyors növekedése a gazdasági módosításoknak és a beruházások korlátozásának tudható be. A helyzetet az is bonyolítja, hogy a kínai állami vállalatoknál körülbelül 20 millióra tehető a ,.fölösleges" dolgozók száma. Az ilyen jellegű munkaerőfelesleg azért alakulhatott ki, mert a vállalatok az állam nyomására a szükségesnél több dolgozót vettek fel. Ennek az intézkedésnek tulajdonképpen a munkanélküliség megszünte­tése volt a célja. Azonban napjainkban, amikor Kínában egyre intenzí­vebben valósítják meg a gazdasági reformokat, és a vállalatokat az új technika kihasználására ösztönzik, ez a 20 milliónyi nem produktív ember kedvezőtlenül befolyásolja az ország gazdasági fejlődését. Vidéken bevezették a szerződéses családi gazdálkodást, amelynek keretében a keresetek a termelési eredmények szerint alakulnak. Ezzel a megoldással 80 millió, munkát kereső földműves jutott álláshoz. Azonban a kormány hitelcsökkentésí politikája és egyéb takarékossági intézkedései következtében a vidéki iparvállalatok az idén ötven száza­lékkal kevesebb embernek adnak munkát, mint tavaly. A déli Kuang-tung tartományban, amely gazdasági reformjaival elsőként nyitott a világ felé, a munkanélkülieket segélyező hivatalokat hoztak létre. A tartományban tavaly 64 millió jüant utaltak át a szociális alapokba a támogatás céljaira. CSTK FOLYTATJUK A HAGYOMÁNYOKAT Tekintettel a Szovjetunió nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetére, továbbra is bonyolult lesz a külföldi tőkerészvételű vegyes vállalatok lét­rehozása és fejlesztése. A Szovjet­unióban ugyanis nem létezik olyan törvény, amely szabályozná ezek­nek a vállalatoknak a működését. Számuk meglehetősen gyorsan nő, eddig már 930 vegyes vállalatot je­gyeztek be. s az év végéig valószí­nűleg további hetvennel gyarapodik a jegyzék. Azonban számos szerve­zet eddig még csak papíron létezik, s ténylegesen sohasem kezdi meg a munkát. A problémák alapvető forrása az, hogy a közös vállalatok elvben a piacgazdaság szabályai szerint dol­goznak, a Szovjetunióban azonban a tervszerű és adminisztratív eszkö­zökkel irányított gazdaság feltételei között kell működniük. Jóllehet, az állam a lehető legnagyobb mérték­ben támogatja ezeket a vállalatokat, és két évre mentesíti őket a nyere­ségadó fizetése alól, számos jelen­tős probléma megoldatlan marad. Ilyen például a rubel konvertibilitása, a bank- és pénzügyi műveletekkel kapcsolatos néhány kérdés, a Szov­jetunióban befektetett nyugati tőke jogi garanciája stb. A vegyes vállalatokat a deviza­rentabilitás elve is nehéz helyzetbe hozza. Ezt csak nyugati exporttal lehet elérni, ebben az esetben vi­szont a vegyes vállalatok alapításá­nak nem sok értelme van, hiszen céljuk a hazai piac ellátása. Másik lehetőség is kínálkozik: a szovjet állami vállalatok és szövetkezetek Kelet-európai tőkealap A kelet-európai gazdaságok­ba való beruházást hivatott elő­mozdítani az angol nevéről E3 Alapnak (Emerging Eastern Eu­ropean Fund) nevezett különle­ges beruházási alap, amelynek részvényeit nemrég kezdték el jegyezni Londonban. Az adózási kedvezményeiről ismert Bermu­dán bejegyzett 250 millió dollá­ros alajpot a nemzetközi tőkepia­cokon jól ismert Tyndall Holdings Group szervezi a Wartburg Se­curities céggel. Az étlap kezdet­ben Lengyelországot, Magyaror­szágot, Jugoszláviát és Bulgáriát veszi célba, később a többi ke­let-európai gazdaság is szóba kerülhet. A tervek szerint az E3 Alap Magyarországon elsőként ' egy integrált áramköröket gyártó üzem fejlesztéséhez kíván mű­ködő tőkét szerezni. Ami az alap technikai részleteit illeti, elsősor­ban Nyugat-Európából és a Tá­vol-Keletről várnak befektetőket. Az első ötvenmillió dollárt úgy­nevezett professzionális befek­tetőcégeknek ajánlják fel, a to­vábbi 200 milliót pedig olyan bankoknak, amelyeknek befa­gyott - azaz reménytelen - ke­let-európai követeléseik vannak. Az ügyletet hasonlóképpen bo­nyolítják le, mint a klasszikus adósságrészvény-cserét, vagyis a bankok a náluk levő behajtha­tatlan kinnlevőségeket az alap részvényeire cserélik. Számukra ez azért üzlet, mivel így maga­sabb árfolyamon tudják „elcse­rélni“ a kelet-európai tartozáso­kat, mint ha az adósságok má­sodlagos piacán próbálkozná­nak. Jugoszlávia esetében pél­dául a másodlagos piacon az ország adósságait 50 százalé­kon „árulják“, azaz 1 dollárnyi jugoszláv tartozást 50 centért le­het értékesíteni, míg ugyanezt az alap 60-65 százalékon cse­réli be. A továbbiakban az ügylet ugyanúgy folyik, mint az adós­ságcseréknél. HVG csak devizában fizethetnek a közös vállalatnak. Ez viszont azt jelenti, hogy a hazai devizatartalékok egy részét a külföldi partner nyereségré­szesedésének formájában juttatják a határon túlra. Annak a külföldi partnernek, aki a szovjet piacon akar ügyleteket le­bonyolítani, a Szovjetunió pénzére van szüksége. A bank azonban nem nyit számlát a részére, így vala­mennyi rubelbevételt a vegyes válla­lat számlájára helyezik letétbe, amellyel viszont a külföldi partner önállóan rendelkezhet. Épp ezért csak devizában bonyolít le üzleti ügyeket, vagy pedig a csere-keres­kedelem, például „számítógépet fá­ért, vagy mezőgazdasági termékért“ minta alapján. Szakemberek véleménye szerint ez a helyzet elsősorban a nyers­anyagokra vagy legfeljebb a félkész termékekre irányítja a külföldi vállal­kozók figyelmét. Ennek következté­ben tőkéjüket gyakran a nyersanya­gok kitermelésébe vagy feldolgozá­sába fektetik be, ez viszont károsítja a környezetet. Bár a Szovjetunióban ellenzik a környezetre káros terme­lések bevezetését, néhány esetben azonban valószínűleg engedménye­ket kell tenni, ha modern technikára és technológiára akarnak szert ten­ni. Ha ezt el akarják érni, érdekeltté kell tenni a külföldi partnereket, és be kell nekik bizonyítani, hogy bíz­hatnak a szovjet piacban és a stabil munkafeltételekben. Ezekután nem fogják ideiglenes vendégeknek érezni magukat, és valószínűleg a viselkedésük is megváltozik. A külföldi partnereket főként az olcsó munkaerő vonzza a Szovjet­unióba. Az azonos szakképzettségű dolgozók ugyan magasabb fizetést kapnak, mint más szovjet vállalatnál, de még mindig jóval kevesebbet, mint a nyugati országokban. Ezzel összefüggésben azonban meg kell említeni, hogy a vegyes vállalatok­nál kétszer, sót háromszor nagyobb a munkatermelékenység, mint a ha­sonló szovjet üzemekben, viszont összehasonlíthatatlanul alacso­nyabb, mint a japán vállalatokban. Természetesen a szovjet piac is meglehetősen vonzó, mivel óriási le­hetőségeket kínál a külföldi tőke szá­mára. Ennek ellenére meglehetősen lassan fejlődnek a fogyasztási cikke­ket gyártó vegyes vállalatok, össze­sen negyven ilyen vállalat van a Szovjetunióban, s közülük 23 Moszkvában üzemel. Téves az az elképzelés, hogy a vegyes vállalat azonnal a bejegyzése után ontja a hiánycikkeket. Először be kell sze­relni a gyártóvonalakat, majd ki kell azokat próbálni, s egyidejűleg a sze­mélyzet betanításáról, a megfelelő és jó minőségű nyersanyagok folya­matos szállításáról is gondoskodni kell. Ezek a munkálatok pedig leg­alább öt évig tartanak. Közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy a vegyes vállalatokat 1987 óta hoz­zák létre nagyobb számban. Abban az évben mindössze 23 volt beje­gyezve. Vannak természetesen ki­vételek is, amikor a vállalkozás olyan területéről van szó, amely a Szovjetunióban már némileg fel van szerelve technikával, és szakmai hagyományai vannak: Példaként a Salamander céggel létrehozott Lenveszt cipőipari vegyes vállalatot említhetnénk meg. A másik esetet, amikor a Szovjetunióban a hagyo­mány és a műszaki felszerelés is hiányzik, a számítástechnika komp- lettizálására kifejtett törekvések pél­dázzak. ŐSTK Finn-szovjet fémipari vegyes vállalat Mineral Process Engineers a ne­ve annak a finn-szovjet vegyes vál­lalatnak, amelyet a finn Outukumpu fémfeldolgozó társulás és a szovjet MTK Medeanobr vállalat alapított. A vállalkozáshoz az alaptőke 49 százalékát a finn cég, 51 százalékát pedig a szovjet fél adta. A vegyes vállalat, amelynek Le- ningrádban van a székhelye, a fém- fejtök munkáját és a fémkoncentrá- tumok gyártását tervezi és irányítja a Szovjetunióban, Finnországban, valamint más országokban. SH Csehszlovákia Kínával folytatott gaz­dasági együttműködésének sokéves ha­gyománya van. Például már az ötvenes években hazánk segítségével több mint száz vállalatot építettek fel, amelyeket csehszlovák gépekkel és berendezések­kel szereltek fel. A széles körű gazdasági együttműködésre az 1988. májusában megkötött gazdasági és tudományos-mű­szaki együttműködési szerződés kereté­ben kerül sor. Az utóbbi években növeke­dett a kölcsönös árucsere-forgalom, s ér­téke az idén eléri a körülbelül egymilliárd svájci frankot. Hazánk már hagyományosan Tatra te­herautókat, hengerelt árut, megmunkáló, textil- és építőipari gépeket, nyomdagé­peket, a gázgyárak és villanyerömúvek számára pedig külöbféle berendezéseket szállít Kínába, miközben rizst, gyapotot, szóját, textilipari termékeket, cipőket és porcelánt importál. A lutíni Sigma konszernvállalatnál vé­géhez közelednek egy hőerőmű 500 megawatt teljesítményű második blokkjá­nak szerelési munkálatai és hidraulikai próbái, amelyeken a kínai megrendelő is résztvesz. A megrendelés értéke eléri a 80 millió koronát és háromfajta szivattyú két-két darabjából áll. Ez a berendezés ugyanennek a hő­erőműnek tavaly leszállított, ugyancsak 500 megawatt teljesítményű blokkjához kapcsolódik. Ezeket a szivattyúkat is a Sigma 5-ös számú üzemében gyártot­ták. Egyébként Közép-Európában ez a szivattyúkat gyártó legnagyobb vállalat. Kínába már korábban is szállított beren­dezéseket, mégpedig egy villanyerömú négy, egyenként 200 megawatt teljesít­ményű blokkja számára. A Piest'any-i Gépipari Fogyasztási Cikkek Kutatóintézetében kifej­lesztett SPR 10 típusú ipari robotot a Miadá Boleslav-i autógyárban, a partizánskei Augusztus 29. Cipőgyárban, a znojmói Kerámiaipari Özemben és más vállalatoknál használják a termelésben. A robotot 1985 óta a myjavai Szlovák Szerelvénygyárban készítik. A kutatóintézet a robot továbbfejlesztésében a vezérlőegység megbízhatóságának növelésére törekedett. Ezért tavaly a Martimex külkereskedelmi vállalat segítségével szerződést kötöttek a magyarországi Mikromatika céggel a robotok fejlesztésében, gyártásában és értékesítésében. Ennek kere­tében a kutatóintézet az ipari robotok fejlesztéséről gondoskodik, a magyar fél viszont kitűnő vezérlési egységeket szállít majd. A cél az, hogy a hibamentes üzemelés időtartamát az eddigi ötszörösére (legke­vesebb 2500 órára) növeljék, meghosszabbítsák a munkaciklust, és automatizálják a meghibásodás diagnosztizálását. Az együttműködés rövid ideje alatt már tavaly egy mintapéldánnyal résztvettek a Budapesti Nemzetközi Vásáron és Koppenhágában az Industrierobot nemzetközi kiállításon. Időközben a kutatóintézetben jdfejlesztették az IRIS 12 és IRIS 14 típusú modifikált robotokat, amelyeket ugyancsak a myjavai Szlovák Szerelvénygyár készít majd a magyar Mikromatika vállalattal együttműködve. Ha az új robot teljesíti a megállapított feltételeket, akkor az igényes nyugati piacon is minden bizonnyal megállja a helyét. A felvételen Miroslav Sivák mérnök az irányító rendszert állítja be. (ÓSTK felvétel) Ekonomicky bulletin ADÓSSÁG ÉS REFORMPOLITIKA A devizagazdálkodási hivatal adatai szerint Kína adóssága tavaly elérte a 40 milliárd dollárt. A hosszú és közép lejáratú hitelek (előnyük az alacsonyabb kamat) 81,75 százalékot tettek ki, s így elérték a 32,7 milliárd dollárt. Az adósság másik részét a rövid lejáratú hitelek alkotják. A hivatal szóvivője szerint a külföldi hitelek nem haladják meg Kína lehetőségeit, ugyanis nem lépik túl a nemzetközileg elismert veszélyes határt, a kivitelből származó bevételek 20 százalékát. Egyébként ez az első alkalom, hogy Kína nyilvánosságra hozza a külföldi eladósodásról szóló adatokat. Ezeket az információkat három évre visszamenőleg is közzétették. Természetesen Peking aránylag nagy mértékű eladósodása a reform- politika és a világ felé való nyitás kísérőjelensége. Jelenleg a hitelek a bruttó nemzeti jövedelem 10,5 százalékát teszik ki, ez az arány azonban növekedhet, mert 1991-1992-ben Kína a külföldi hiteltörlesztés kulcsfontosságú időszakába lépett. Ezzel összefüggésben meglehetősen bonyolítja a helyzetet, hogy a Pekingben az idén júniusban lezajlott események miatt egész sor tőkés ország beszüntette a hitelnyújtást és más diszkriminációs intézkedést is alkalmazott. Az országnak ezenkívül azzal is kell számolnia, hogy az idegenforgalomból származó jövedelmek messze elmaradnak a tavalyi 2,2 milliárd dolláros bevételtől. Ekonomicky bulletin é ÚJ sz 1989^X1

Next

/
Thumbnails
Contents