Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-24 / 47. szám
A rögtönzött osztályfőnöki órán Nagy Ilona tanárnő a „lányaival“ «4-------------------------------------------------------------katanár, a 4. C osztályfőnöke. - Fényképezni is fognak - teszi hozzá magyarázóan.- Jaj, tanárnő! Csak a köpenyt ne kelljen felvennünk! - érkezik kórusban a lebeszélés. Hiába. A rend az cpnd. A köpenyek pedig előkerülnek a táskákból, padokból és betöltik funciójukat. Kész. Most már lehet fényképezni. A hirtelen rám szakadt csöndben, halk köhintés után teszem föl az első kérdést a diákoknak:- Szeretitek ezt az iskolát? Néma csönd.- Aki szereti, tegye fel a kezét - ismétlem meg az előbbi kérdést. Az eredmény ugyanaz.- Ki nem jönne ide még egyszer tanulni? - kérdezem nagy merészen. Ettől tartottam. Harminckét kéz a magasban ...-Tetszik tudni, mi nem is azt bántuk meg, hogy közgazdasági suliba jöttünk, hanem azt, hogy ide Nagymegyerre. Nekünk N agymegyer (Calovo) késő őszre visz- szavedlik harmadrangú kisvárossá. A termálvizéről híressé lett települést ilyentájt elkerülik a turisták, az átutazók is csak kacskaringós, lelket kirázó útjait emlegetik. Idegeneknek az év tíz hónapjában az itt tanuló közgazdasági szakközépiskola diákjai számítanak. Jelenleg 470-en vannak, s rögtönzött közvélemény-kutatásom alapján állítom - nemigen szeretik a várost. És az iskolát? A harminc megkérdezettből harmincán esküsznek rá, hogy életükben még egyszer nem jönnének ide iskolába... FELEMÁS ÉRZELMEKKEL „SZÉRETIK AZ ISKOLÁT“ volt a tanulásból. A heti 36 órától kikészül az ember, ráadásul már az érettségivel is ré- mítgetnek a tanárok. Diákcsínyek?! Viccelni tetszik?- Nálunk egyik-másik tanárhoz képtelenség odaférkőzni. Akadnak köztük olyan uralkodó típusok, akikről már az is elképzelhető, hogy ók diplomával születtek, soha nem is voltak diákok.- Szörnyű, hogy milyen hamar elszaladt ez a négy év. De nem is bánom. Ezt a tempót épp elég volt négy évig kibírni. Szerintem még a főiskola sem készíti ügy ki az ember idegeit, mint a szakközépiskola. Az előírások szerint (állítólag) a hatodik óra után egy óra szünetnek kell lennie, csak aztán folytatódhat a tanítás. Ha kilenc óránk van, én csak estefelé ötre, fél hatra érek haza. Lehetetlen, hogy másnapra alaposan felkészüljek. Csakhogy a tanárok többsége. maximalista. Nemigen érdekli őket, hogy van-e időnk tanulni.-Szörnyűnek tartom, hogy a mi iskolánkban már negyven óra hiányzás után vizsgázni kell a diáknak. Képzeljen el egy influenzajárványt, amikor minimum öt napra lerobban az ember. Ez barátok közt is legalább 36 óra. A plusz 4 meg könnyen összejön. Azért van aztán, hogy félholtan is itt ülünk a padban.- Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem rémálmaim vannak a matematikától, meg az orosz nyelvtől. Hogy nektek is? Na, mit mondtam?- Fél évvel az érettségi előtt még senkinek sincs munkahelye, sőt kilátásai sincsenek ezen a téren. A főiskolára jelentkező diákok félnek a fölvételi vizsgától. Annyi mindennel tömték itt a fejünket, mégis hátrányban vagyunk a gimnazistákkal szemben.- Csak azt nem értjük, hogy aki nem tud magyarázni, az miért jön el tanárnak?! „Semmivel sem vagyunk szigorúbbak, mint azt az előírások megkövetelik“ Németh Éva fónevelő a diákok között. (Lőrincz János felvételei)- Ugyan, kérem! - próbálja megcáfolni a hallottakat Szuh Kálmán, az iskola igazgatója.- Tizenegy évvel ezelőtt kezdődött a tanítás a közgazdasági osztályokban. Előtte gimnáziumként működött, majd 1978-tól fokozatosan megszűnt. Igaz, hogy nehezen tudtuk felvenni a versenyt a környékünk patinás gimnáziumaival, ezért egyre csökkent a diákok létszáma. A felettes szervek akkor pedagógiai iskolát, vagyis óvónőképzőt szerettek volna nyitni a gimnázium helyett, s csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy közgazdasági iskola létesül. 1965-től álltam a tanári kar élén, s a váltás után is ezen a poszton maradtam. Megváltozott az életünk, hisz mindjárt az első évben 300 százalékos volt a túljelentkezés, ami majdjutnak. Sajnos, a főiskolára jelentkezők száma nálunk igen alacsony. Évente legfeljebb tizenöten jelentkeznek. Közülük aztán jó, ha hét-nyolc diák bekerül az egyetemekre, főiskolákra. AZ ÚJ KONCEPCIÓ SZERINT Nem szeretnék még egyszer diák lenni. A heti 36-37 tanítási óra valószínűleg nem hat üdítően sem az érettségire készülő diákokra, sem pedig tanáraikra. Weiss Edit mérnök, az iskola igazgató- helyettese később kapcsolódott a beszélgetésünkbe:- Sokszor megsajnálom ezeket a gyerekeket. A szakközépiskolában eleve nagyobb a tananyag, de embertelennek tartom az új koncepció könyörtelenségét, mely szerint majd minden órán haladnunk kell a tananyaggal. Az összeállítói arra már nem gondoltak, hogy az ismeretek rögzítésére nem jut idő, hogy elveszítjük a kapcsolatot a diákokkal stb. Véleményem szerint ennek a korosztálynak nem szabadna hat óránál többet az iskola padjaiban ülnie. Szabó Katalin az iskola SZISZ alapszervezetének az elnöke. „Alig jut időnk a szervezeti munkára...“ nem minden évben megismétlődik. Nem is tudom, hogy mit látnak ebben az iskolában?! - neveti el magát a három évtizedes tanári pályát maga mögött tudó igazgató. Szerettem volna közbeszólni, hogy az alapiskolát elvégzett tanulók többsége szülei döntése alapján jelentkezik középiskolába. A tizennégy évesek döntő többsége azzal sincs tisztában, vajon az általa választott iskola megfelel-e képességeinek, érdekli-e majdan a szaktantárgyak sokasága. Többeket csábít a „szakközép“ elnevezés, amelynek elvégzése után nincs a „csak gimnáziumot végzett“ megkülönböztetés. Az sem elhanyagolható, hogy a szakérettségivel aránylag könnyebb az elhelyezkedés. Vagy mégsem?- Ahogy telnek-múlnak az évek, úgy telítődnek a környékbeli munkahelyek. Évente átlag száz-százhúsz diák érettségizik nálunk, s közülük sokan a járáson belül helyezkednek el. Természetesen jut belőlük a fővárosba s a környező járásokba is. Az utóbbi időben már gondot okoz az elhelyezkedés, de elóbb-utóbb valamennyien révbe A KÜLSŐ TÉNYEZŐK- Talán azért is elégedetlen sok diákunk, mert kénytelen naponta akár több órát is utazni - veszi vissza a szót az igazgató.- A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemének illetékeseivel a mai napig sem sikerült javíttatni azon az áldatlan állapoton, ami délutánonként a diákokra vár. Ezt megérzi a tanári kar is, hiszen az utazás hátrányait kevesen vállalják, ezért nagyon magas a fluktuáció. Ebben az évben négy tanár búcsúzott el az iskolától, s csak három új tanerővel sikerült bővíteni a létszámot. A tanítás menete zavartalan, de a tanárok órakötelezettsége a heti 19 óra helyett már eléri a 24-25 órát is. Fáradtak ők is, különösen, amikor „minden összejön“, és huzamosabb ideig kénytelenek helyettesíteni. Beszélgetésünk végén kiderül, hogy ennek ellenére 18 szakkör működik az iskolában. Csodálkozom, hogy még erre is jut idejük a tanároknak és a diákoknak. DIÁKOK A RENDRŐL ÉS A FEGYELEMRŐL Az ajtónyitásra 31 diák áll föl, egy társuk a tábla előtt felel, öt perce csengettek be.- Hja, kérem! - mondja később az egyik tanárnő. - Nálunk nincsenek üres percek. Itt rend és fegyelem uralkodik. Ebben a rendben és fegyelemben elfér az újságíró is, akinek megadatott, hogy egy rögtönzött osztályfőnöki órán beszélgessen ~ egy érettségire készülő osztály diákjaival.- Előbb vegyétek fel a köpenyeteket!- adja ki az utasítást Nagy Ilona matematiSzuh Kálmán, az iskola igazgatója: „Talán azért is elégedetlen sok diákunk, mert kénytelen naponta akár több órát is utazni“ ez a világ végén van. Lehetne ez az iskola legalább Dunszerdahelyen. Ha látná azt az autóbuszt, amiben 120-an zsúfolódunk be! Esküszöm, hogy egyszer megfullad valamelyikünk.- Érzem, hogy kaptam ettől az iskolától annyi útravalót, amiből életem végéig eléldegélhetek. Nem készülök főiskolára, elég A RENDSZABÁLYOK ADOTTAK Az iskola árnyékában három emeletes fabarakk húzódik meg. Ezek a diákotthonok. A szűkös anyagi keretből csak erre futotta. Legalábbis annak a 180 diáklánynak, akik a legmesszebbröl járnak ide. A többnyire négyágyas szobákban, kora délután lévén, még nem találtam lakókat. Mindenütt rend és tisztaság. „Úgy élünk ott, mint a katonák a laktanyában. Mindent parancsra teszünk, bábu módjára rángatnak bennünket“, jutott eszembe az egyik diáklány keserű kífakadása.- Semmivel sem vagyunk szigorúbbak, mint ahogy azt az előírások megkövetelik- mondja Németh Éva fónevelő. - Kedden kimenő van, de bejelentés után mindennap kimehetnek az itt lakók. Érthető, hogy sokuknak nem tetszik az itteni fegyelem és a rend. Mi, nevelők vagyunk értük a feletó- sek. Hova jutnánk, ha szabadjára engednénk őket?! HAZAFELÉ- Nem tetszik velünk jönni? - szólítanak még a népes diákcsoportból. - Az autóbusz tömve van, inkább stoppolunk.- Ha jól tudom, ezt tiltják az iskolában- hüledezek.- Na és? Mást is tiltanak...! Hm. Van benne némi igazság. SZITÁS GABRIELLA
