Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-17 / 46. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA Televíziós műsorszórás az úrból II. A vevőberendezések felépítése Európában a földi televíziózásban használatos VHF és UHF frekvenciasávok már többé-kevésbé telítve vannak műsorral. A műholdas műsorszórás számára ezért egy újabb frekvenciasávot jelöltek ki, amely 10,95 gigahertztól 12,7 gigahertzig terjed. Ez a sáv, mivel ugyanazon a frekvencián egyidejűleg több, egymástól távoli területeket ellátó műhold is sugározhat, még hosszú idig kielégítheti a műsorszórás szükségleteit. A műhold fedélzeti adóinak a teljesítménye valamelyest csökkenthető, ha a hagyományos amplitúdómodulációt frekvenciamodulációval helyettesítik. Noha az utóbbi eljárás szélesebb frekvenciasávot köt le, előnye, hogy általa jobb minőségű képek továbbíthatók. Tudni kell azt is, hogy a földfelszíni adók síkban (lineárisan) polarizált hullámot sugároznak ki, míg egynéhány műhold körkörösen (cirkulárisán) polarizáltat. Ennek tér- erósségvektora nem egy irányba mutat, hanem körbe forog, vagy az óramutató irányában, vagy pedig fordítva. Mindennek persze ára van! A nagy rezgésszámú hullámok csak aránylag drága parabola-antennával vehetők. Emellett a 12 GHz-es jeleknek a frekvenciáját, modulálását, esetenként a polarizálását is át kell alakítani. Ezek azok a fő követelmények, amelyeknek egy jó minőségű vevőberendezésnek meg kell felelnie. Vegyük most sorjába ennek a rendszernek az egyes részeit. A vevőkészülék leglátványosabb része - már csak a méretei miatt is - a műholdra irányított parabola-antenna. Egy-egy antennának az energianyeresége a parabolatükör felületével és a vétel helyén mérhető térerősséggel arányos mennyiség. Ennélfogva az antenna átmérőjének a mérete tág határok között - általában 0,5-tól 2 méterig - ingadozhat. Magát az antennát nagyon gondosan kell elkészíteni, hogy feladatát maradéktalanul teljesítse, vagyis a műholdról kisugárzott jeleket fölfogja és a fókuszpont közelében elhelyezett fejegységre vetítse. A parabola-antenna nem zárható el, s rácsozattal sem védhető, így aztán ki van téve az eső, a hó és a jég hatásainak is. Ezért az antennatükröt az említett környezeti hatásoknak jól ellenálló anyagokból, ón-ólom ötvözettel bevont üvegszálás poliészterből készítik el. Az antennát erősen kell rögzíteni a helyén, nehogy a szél elfordítsa, elsodorja. Ehhez kellően szilárd és merev tartószerkezetre van szükség. Beállításkor viszont az antennát vízszintesen és függőlegesen is mozgatni kell, amit az antennamozgató szerkezet tesz lehetővé. A parabolatükör által összegyűjtött elektromágneses rezgéseket, a képet és a hangot hordozó jeleket egy kis dobozba zárt és az antennára felerősített szerkezet, a fejegység fogja föl. Egyúttal ez az egység alakítja át, erősíti fel és továbbítja a műsorjeleket a házban levő vevőkészülékbe. A rezgéseket a parabolatükör az úgynevezett üregrezonátorba vetíti. Ezt nagyon pontosan, ezredmilliméter- nyi tűréshatárral kell elkészíteni. A rezgéseket átalakító és fölerósító áramkörök pedig csak olyan félvezetőkből építhetők meg, amelyek zajszintje sokkal alacsonyabb a szokványos félvezetőknél, s amelyek a nyári melegben és a téli hidegben egyaránt megbízhatóan működnek. A vevófejeknek és a három vékony tartórúdnak csak minimális mértékben szabad beárnyékolnia az antenna felületét. A gyártók arra törekednek, hogy a beárnyékolt felület aránya egy 180 cm átmérőjű parabola esetében ne haladja meg a 2 százalékot. Ha figyelembe vesszük, hogy az azonos méretű vevőfej egy 60 cm átmérőjű parabola esetében a felület 14 százalékát árnyékolja be, ez egy okkal több, hogy vásárláskor inkább a nagyobb méretű antenna mellett döntsünk. A műholdas televíziós rendszerekben igen jó minőségű koaxiális kábel továbbítja a jeleket a tévékészülék mellett elhelyezett műsorvevőbe. Az utóbbinak két fő feladata van: az antennából érkező jelek közül kiválasztani az éppen nézni kívánt csatorna jeleit, majd pedig a frekvenciamodulált hullámokat átalakítani amplitúdómodulált rezgésekké. Ezzel a vevörendszer láncolatának a végére is értünk. Lássuk most, milyen lehetőségek vannak idehaza és külföldön az egyes vevórendszerek egységeinek megvásárlására, figyelembe véve az árviszonyokat is. Az év eleje óta hazánkban is megrendelhető a SALO- RA cég műholdvevő családja. Az értékesítést a Tuzex elárusítóhelyein bonyolítják le, ennek ellenére a készülékek koronáért is megvásárolhatók. Az 1,5 méter átmérőjű antenna 11 540, az 1,8 méter átmérőjű 15 100 koronába kerül. A tartó és antennaforgató szerkezet ára 6000, a vevöfejé 15 700 korona, a SALORA XLE hold- műsorvevőért pedig 26 300 koronát kell fizetni. Ha pedig pólusváltóra és koaxiális kábelre is szükségünk van, az további kb. 5000 koronás kiadást jelent. A nyugat-európai országok elárusítóhelyei sokféle, műszaki megoldásukban azonban alig különböző vevőberendezéseket kínálnak. Az árak a típustól, a beszerzés helyétől stb. függően meglehetősen tág határok között mozognak. Az NSZK-ban például egy Hirsch- mann-gyártmányú, 1,5 méteres paraboláért, valamint a hozzá tartozó vevófejért 1450 márkát kérnek. Ugyanez pólusváltóval, mozgatószerkezettel és vezérlőegységgel együtt 3250 márkába kerül. Az árkülönbözet jelentős, a mozgatószerkezet beszerzése mégis kifizetődhet, mert segítségével -a parabolaantenna gombnyomásra - a tévékészülék csatornaváltóját működtetve - rááll arra a műholdra, melynek a műsorát éppen nézni szeretnénk. Vegyük továbbá a Grundig cég nagyon jó minősítésű STR-201-es holdmúsorvevójét, amely 1300 márkába kerül, amiből szintén megállapíthatjuk, hogy a műholdas televíziózás nyugaton sem olcsó szórakozás. Ha valakinek túlságosan kedvét szegték volna az előbbi számadatok, jegyezzük meg gyorsan, hogy egyre több kisszövetkezet foglalkozik már nálunk is a műholdas adások vételéhez szükséges berendezések előállításával, egyre olcsóbb áron. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Tesla Nizná vállalat jövőre mintegy tízezer komplett vevőberendezést dob piacra, 20-25 ezer koronáért, úgy bízhatunk abban, hogy a műholdas televíziózás műszaki feltételei aránylag hozzáférhető áron nálunk is biztosítva lesznek. Dr. GÖMÖRY IMRE Következik: III. Tudnivalók és hasznos tanácsok ÚJ SZÚ 'TV 1989. XI. 17. JÓ ÜZLET AZ ANTENNAGYÁRTÁS A TV-SAT 2 televíziós műhold augusztus második hetében történt keringési pályára állítása nem kis megkönnyebbülést jelentett az NSZK antennagyártó iparában. Két évvel ezelőtt ugyanis a most sikeresen felbocsátott műhold egyik „testvére“ a keringési pályára jutás után egy ki nem küszöbölhető hiba miatt „néma" maradt. Ez azzal a következménnyel járt, hogy az antennakészítók tömegesen hoppon maradtak, nem volt kereslete az előrelátóan elkészített „tálaknak“. Azóta azonban sokat változott a helyzet. Az ég hovatovább már műholdak sokaságával van tele. Mint zsinórra fűzött gyöngyök, úgy sorakoznak ott az Intelsat, az Eutelsat, az Astra, a Kopemi- kus, a TDF-1, a TV-SAT 2 és más műholdak, amelyek geusta- cionárius pályáról, mintegy 36 ezer kilométernyi magasságban az Egyenlítő fölött a rádió- és televízióprogramok gazdag választékát közvetítik. Mindez egyre kedvezőbben hatott az antennák értékesítésére. A vevőantennákat és széles sávú elosztástechnikai berendezéseket készítő cégek szakmai szövetségéhez tartozó 19 NSZK-beli vállalat 1988-ban negyven százalékkal, az 1987- es 580 millió márkáról 850 millió márkára növelte termelési értékét. A szakmában azzal számolnak, hogy az idei termelési érték eléri az egymilliárd márkát. Egyes műsoroknak, amelyen például a SAT 1, vagy az RTLplus, az NSZK nagy területein „földi úton“ lehetséges vétele, a lakásépítés erőteljes fellendülése, valamint az egyre gyakrabban előforduló pótlásszükséglet a hagyományos tetőantennák valóságos reneszánszát idézte elő. Habár a Német Szövetségi Posta nagy gondot fordít a kábelhálózat kiszélesítésére, a parabolaantennák üzlete szintén jelentősen fellendült. Richard G. Hirschmann, az esslingeni Hirschmann-cégcsoport, a legnagyobb NSZK-beli antennagyártó vállalat ügyvezetőségi tagja elégedetten nyilatkozhatott a Die Welt tudósítójának:- Műholdas vételtechnikai berendezéseinkkel 1981 óta immár ötödször szerepeltünk a nyugatberlini rádiókiállításon. Korábbi fáradozásaink nem sok eredménnyel jártak, most azonban igazi áttörés mutatkozik. Hirschmann becslései szerint 1988-ban csaknem százezer parabola-antennát értékesítettek az NSZK-ban. Az idén 150-170 ezer műholdas vevőberendezés eladására, 200-240 millió márkás forgalomra számítanak ezen a területen. A további években a kereslet gyors növekedésében bíznak, elgondolásaik szerint 1992-re a parabolaantennák értékesítése évi 400-450 ezer darabra növekszik, ami 450-490 millió márkás forgalomnak felel meg. Világos, hogy az ipar elsősorban ott talál piacot a „tálantennák“ számára, ahol nincs kábel- hálózat, illetve belátható időn belül nem kerül sor a kiépítésére. Ez elsősorban bizonyos vidéki körzetekre vonatkozik. Az antennák felszerelését azonban egyes községekben szigorú építésügyi rendeletek akadályozzák, ezért az ipar egyre kisebb átmérőjű berendezések kifejlesztésével igyekszik alkalmazkodni az előírásokhoz. A 65 éve fennálló Hirsch- mann-cég teljes termelési értéke az idén valószínűleg meghaladja az 500 millió márkát. A termékeknek körülbelül az egyharma- dát értékesítik külföldön. Az autóantennákon, a tetőantennákon, a parabola-antennákon, valamint a dugós csatlakozókon kívül az optikai átviteli technika is a vállalat erősségei közé tartozik F. G. Gy. A PET-TÓL AZ AMIGA CSALÁDIG Tizenkét év a Commodore személyi számítógépek fejlesztésében Tizenkét év telt el azóta, hogy megjelentek a piacon az első szemeiyi számítógépek. Közöttük volt a Commodore International Ltd. PET márkajelű személyi számítógépe is. Az akkori újdonság mai szemmel nézve bizony mosolyra késztető paraméterekkel rendelkezett. A 8 bites mikroprocesszor órajel-frekvenciája 1 MHz volt, 14 kilobájtos ROM-ban kapott helyet a Basic fordító és az operációs rendszer. A belső tároló 8 kilobájtos RAM-ból állt, amit maximálisan 40 kilobájttá lehetett bővíteni. Külső tárolóként beépített magnetofon szolgált, s a gép monokromatikus monitora grafikus lehetőségeket nem nyújtott. Négy évvel a PÉT megjelenése után a vállalat nagyot lépett előre, előrukkolt a 64 kilobájtos, színes grafikájú VIC 20-as személyi számítógéppel, amely már a fejlesztési stratégia fő irányvonalát is kifejezésre juttatta. Ennek megvalósítása a C-64-es géphez vezetett, amely olyan sikeres lett, hogy fiatalabb testvérei, a C 16-os, a C4/Plus, vagy a C116- os sem tudták kiszorítani a piacról. Több mint 8 milliót adtak el belőle, s népszerűsége máig is töretlen, hiszen már legalább tízezer játékprogramot írtak rá. A C 64-es azonban kimondottan házi számítógép, és a Commodore vállalat a professzionális gépek fejlesztéséről sem akart lemondani. A C 64-es koncepciója alapján ezért megalkották a C 128-ast, amit 1985- ben mutattak be a nagyközönség előtt. A C 128-as gépben két független processzor található (8502 és Z80), így három munkamódban is üzemelhet: egyrészt sajátjában, másrészt a C 64-es módjában, harmadrészt pedig CP/M operációs rendszerben. A számítógép neve is elárulja, hogy RAM tárolója 128 kilobájtos, ez azonban segédmodulokkal 640 kilobájtra bővíthető, s 400 kilobájtos floppy csatlakoztatható hozzá. Az említett tulajdonságok ellenére a C 128-as még nem számít igazi professzionális személyi szám (tógépnek. Ezek kifejlesztését a Commodore vállalat a PC 10-es és a PC 20-as gyártásával kezdte el. Mindkét gép 8088-1 mikroprocesszorra épül, azzal a különbséggel, hogy a 10-es két 5,25 floppyt, a 20-as pedig egy 20 megabájtos winchestert használ tárolóként. A PC/AT osztálynak megfelelő professzionális személyi számítógép megjelenése sem késett sokáig. Ezt a PC 40-es képviseli, melynek belső RAM tárolója 1 megabájt kapacitású, órajel-frekvenciája 6 vagy 10 MHz, külső merevtárcsás tárolója pedig 20 vagy 40 megabájt lehet. Az ennél a gépnél alkalmazott AGA (Advanced Graphics Adapter) rendszer a monitoron soronként 132 karakter ábrázolását teszi lehetővé. A legújabb professzionális gép a PS 60-as. Ennek processzora a közismert 80 386-os, órajel-frekvenciája 16 MHz, belső FIAM tárolója 2,5 megabájtos, winchesteré pedig 40 vagy 80 megabájtos lehet. A PC 60-as gépet az NSZK-ban gyártják, ára körülbelül tízezer nyugatnémet márka. Mivel ez a PC család kimondottan a hivatásos felhasználók számára készült, így a fejlesztés során az ennek megfelelő szempontokat kellett figyelembe venni. A konstruktőrök ezért egy másik, kimondottan házi rendeltetésű személyi számítógépcsalád kifejlesztésébe is belekezdtek. (gy született meg 1985-ben az Amiga 1000 első példánya, amely a megjelenése utáni évben a Chip magazin értékelése alapján a házi számítógépek kategóriájában elnyerte az „Év számítógépe" címet. Az Amiga 1000 a Motorola 68 000 processzorra épül. Továbbfejlesztett változatai is ezt a processzort használják, de sokkal nagyobb tároló- és perifériacsatlakoztatási lehetőségek mellett. Ilyen az Amiga 500 is, amelytől azt várják, hogy még a híres C-64-est is lekörözi az eladási listákon. Az igényesebb felhasználókat elsősorban az Amiga 2000 változat kápráztatta el, 9 megabájtos RAM tárolójával, csodálatos grafikus lehetőségeivel és színeivel. Az Amiga család tagjai általában az Amiga DOS operációs rendszerben dolgoznak, de átalakíthattak az UNIX-ra és a személyi számítógépek körében elterjedt MS-DOS-ra is. A legújabb Amiga 2500 típusjelű személyi számítógép az Amiga és a PC család ötvözésére irányuló igyekezetét szemlélteti. Ez a gép már 32 bites processzorral működik, órajel-frekvenciája 14 MHz, színskálája 4096 színárnyalatra terjed ki, színes módban monitora 640 x 512 pontra bontható, ennek monokromatikus változata 1024 x 1008 pont. Az Amiga személyi számítógépek csodálatos színei és grafikus lehetőségei a rajzfilmesek figyelmét is felkeltették, bár az eddigi gépekkel még nem valósítható meg folyamatos mozgás a monitoron. Tudni vélik azonban, hogy a soron következő Amiga személyi számítógép, amely elsőként alkalmazza majd a 68 030-as mikroprocesszort, erre is képes lesz. M. NAGY ILDIKÓ Hordozható elektromos Erikák A Robotron cég legújabb Erika elektromos írógépei hordozható, táskakivitelben készülnek. Számítógéphez csatlakoztatva nyomtatóként is alkalmazhatók: kimeneteik alkalmassá teszik őket Centronics, Commodore és RS C/V.24 számítógépekhez történő kapcsoláshoz is. Mindhárom típus kazettás írógépszalaggal dolgozik, amely 500 ezer jel leütéséhez elegendő; a javítószalag pedig 40 ezer jel korrigálását teszi lehetővé. Az írógépek Relocate lumvciovai is lendel- keznek, ami egy egész oldalon megkönnyíti a javítást. A 30005-ös modellnek nyolc speciális funkciója van; centrí- rozásra, folyószöveg-gépelésre, fettelésre stb. is alkalmas. A 30006-os modell emellett blokkok áthelyezésére is használható, ami a szövegszerkesztést könnyíti meg. A korrektúratároló az utóbbi típus esetében jelentősen megköny- nyíti a javítást, feleslegessé téve az egész oldal átgépelését. Emellett 16 karakteres LCD kijelzője a vizuális szövegellenőrzést segíti és lehetővé teszi az. írógép memóriájával való kommunikációt. Agép8kilobáj- tos tárolója 4 oldal szöveg tárolására alkalmas. (Robotron Info)-4 4 *
