Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-17 / 46. szám
fíiíMMíii | i !y/| ki 111* I S pi l. i *1 /1 »ni 11-11 íj w DALIBOR KÖZEL: TIBETI MESE Volt egyszer egy majom. Minduntalan kitalált valamit. Egyszer, hogy leereszkedik a legmélyebb szakadékba, ahová rajta kívül eddig soha senki sem szállt le, egyszer, hogy átússza a végeláthatatlan tavat. Ezúttal azt vette a tejébe, hogy elindul a Himalájába, és felkapaszkodik a legmagasabb csúcsra. Pontos útitervet készített. Megrajzolta az útvonalat oda is, vissza is, látszólag az olyan jelentéktelen dolgokat is előre feljegyezte, hogy ezen és ezen a napon hol reggelizik, ezen és ezen a napon hol és mikor vacsorázik, és így tovább. Hosszú lajstromot készített, s mire pontot tett a végére, igencsak elégedett volt. Aztán hátára vette a tarisznyáját, és útnak indult. Abban a pillanatban arra repült a sas.- Hová készülsz, barátom? - kérdezte a magasból a sas.- A Himalájára utazom - válaszolta kimérten és fontoskodón a majom.- Rég készülök az útra, de sosem sikerült. Csak most készítettem el a pontos tervet, mindent alaposan meghánytam-vetettem, úgyhogy az út könnyű és gyors lesz. Úgy számítom, három nap múlva eljutok a Himalája legmagasabb csúcsára. Nem tartasz vetem?-Köszönöm a meghívást, kedves testvér, de most temérdek más munkám van. Nem is gondolhatok ilyen hosszú utazásra. Kívánok neked jó és nyugalmas utat - mondta a sas, és sebesen felröppent a magasba, az ég meg a sziklák felé. A majom addig bámulta a sast, amíg el nem tűnt a szeme elöl, de amikor a távolban már csak a fehér hegyoldalt látta, hirtelen eszébe jutott, hogy a terve tulajdonképpen nem egészen pontos. Felírta-e, hogy mikor és hová megy szükségre? így hát visszafordult, kiegészítette a tervet, és ezzel veszített egy napot. Másnap odarepült a sas és megkérdezte: - Te még itt vagy, barátom?- Á, sok mindent pótolnom kellett, ezért egy kicsit elidőztem, de ma már biztosan útnak indulok - jelentette ki öntudatosan a majom. A sas megint felröppent az ég meg a sziklák felé, ám alighogy eltűnt, a majom rádöbbent, hogy még mindig hiányzik valami a tervéből. Vajon felírta-e, mit tenne, ha valahol az erdős előhegységben egy jó társra lelne? Kibontotta tehát a hosszú lajstromot, öles megjegyzéseket rögzített, és ezzel további napot vesztett. Harmadik nap megint megjelent a sas. - Ó, barátom, nem hittem, hogy még itt talállak. Mi történt?- Néhány jelentős apróságot még fel kellett jegyeznem, enélkül nem utazhatom. Tudod-e egyáltalán, mit jelent útnak indulni a Dzsumulungmura?- így a majom. A sas elmosolyodott és elszállt. A majomnak pedig megint az eszébe jutott, hogy rosszul rakta el a tarisznyájában a holmiját, mindent kidobáit és komótosan, gondosan összehajtogatva visszarakta. Amikor már holtbiztosán indulni akart, felpillantott az égre - látja ám, hogy a nap már lassan lenyugszik. Mit tegyen? A tervben az áll, hogy napfelkeltével indul. Ha most vág neki, nem pedig reggel, szép kis kalamajka kerekedne! Azon az éjszakán is a helyén maradt. Reggel felkelve látja, hogy esik. Vajon elindulhat-e? A terv szerint ugyanis csakis szép időben, a ragyogó nap sugarai alatt kelhet útra. Újabb napot veszített. A következő reggel ragyogó napsütésre ébredt a majom, s végre útnak indult. Szaporán lépdelt, boldog volt, egyfolytában a reá váró kellemes és csodálatos útra gondolt. Elképzelte, hogy ma még itt alszik lent, valahol a réten, holnap eléri a kopár elöhelységet, holnapután a havas fennsíkon kapaszkodik felfelé a legmagasabb csúcsra, és hat nap múlva ismét otthon lesz. Az lesz ám a dicsőség, ha majd ott lent a völgyben bejelenti, hogy ő volt az első, aki felhágott a szent, a titokzatos és félelmetes hegy csúcsára. S éppen abban a minutumban, amikor ekképp ábrándozott, megjelent fölötte a sas. A majom észrevette, és boldogan kiáltott fel a sasnak: - Végre már megyek, barátom. Hat nap múlva, ha visszatérek, a legapróbb részletekig elmesélek mindent. Előre is örülhetsz, barátom! A sas rászállt a közeli kopár fa ágára és Így szólt: - Köszönet, kedves barátom, de nekem már fölösleges mesélned, ugyanis épp most jövök a szent fehér hegyről. A majomnak elakadt a lélegzete, teljesen megnémult. A sas pedig, mielőtt elszállt, azt mondta: - Ha véletlenül másodiknak feljutsz oda, nyomot találsz utánam. Kitéptem egy tollat a szárnyamból, és a legmagasabb csúcson két kő közé szúrtam. A majom nagy nehezen megszólalt: - Visszafordulok. Másodikként semmi keresnivalóm a nagy szent hegyen. Ez nem nekem való. Elindulok a Kun-lun hegységbe. Biztosan én leszek az első a legmagasabb csúcson, mert most még pontosabb tervet készítek. A majom visszafordult, a sas pedig nevetve röppent fel a csupasz fa ágáról. KOPASZ CSILLA fordítása A két pú pú teve Az ember mintegy ötezer-hatezer éve háziasította a kétpúpú tevét, úgyhogy az ma már csak háziasított formájában él. Ez alatt Közép- és Kelet-Ázsia sivatagi és sztyeppés területein azóta is kitünően pótolja, helyettesíti a lovat, s a gépekkel is fölveszi a versenyt. A kétpúpú tevék jól alkalmazkodtak a szélsőséges sivatagi éghajlathoz. A hideg időszakban testüket hosszú szőrzet borítja, de mire megérkezik a nagy forróság szinte megkopaszodnak, hosszú szőrzetüket levedlik. A meleg évszakban a túlzott nappali fölmelegedést úgy kerülik el, hogy összebújva árnyékolják egymást. Testhőmérsékletük azonban még így is 40-41 Celsius-fokra is fölmelegedhet. A nappal fölvett meleget éjjel adják le; ilyenkor testhőmérsékletük akár 34 fokra is lesüllyedhet anélkül, hogy az egészségük károsodna. A száraz könyezet szegényes táplálékot kínál, ám a tevéknek jobb híján ez is megteszi. Elfogyasztják a szinte már kiszáradt füvet, bozótot is, de a fakérget, faágakat sem vetik meg. Ha vízhez jutnak, egy-egy alkalommal nagy mennyiséget (néhány órán belül akár 200 litert is) megisznak. Háromrekeszes gyomruk falának sejtjei képesek tárolni a folyadékot, s bélrendszerük vízvisszaszívó képessége is kivételesen nagy. Ez utóbbi miatt a székletük nagyon száraz. Veseműködésüknek pedig az az eredménye, hogy a vizeletük fölöttébb tömény, szinte kristályos. A gazdaságos vízháztartás jóvoltából sokáig bírják a szomjazást. A nomád életet élő sztyeppéi és sivatagi emberek számára a kétpúpú teve ma is nélkülözhetetlen mint teherhordó, ám a tejét, gyapját és a húsát sem tudják nélkülözni. B. I. RADNÓTI MIKLÓS A mécsvirág kinyílik A mécsvirág kinyílik s a húnyó láthatárnak könyörg a napraforgó; a tücskök már riszálnak, odvábán dong a dongó s álmos kedvét a bársony estében égre írta egy röppenő pacsirta; s ott messzebb, kint a réten, a permeteg sötétben borzong a félreugró nyulak nyomán a fűszál, a nyír ezüstös ingben immár avarban kószál, s holnap vidékeinken újból a sárga ősz jár. Gondolkodom, tehát VÁRÉPÍTÉS Az építőkocka-készlet betűvel jelölt elemeiből felépítettük a képen látható várat. A készlet valamennyi elemét felhasználtuk - egy rész kivételével. Melyik elem maradt ki? PETRÓLEUMLÁMPÁK A régi lámpások a megtévesztésig hasonlóak ugyan, de nem egyformák. Közülük csak kettő teljesen azonos. Melyek ezek? MEGFEJTÉS A november 3-i számunkban közölt feladatok megfejtése: be kell feketíteni a 2-es, a 4-es és a 7-es részt; két házat lehet összerakni az elemekből. Nyertesek: Samu Éva, Rimaszombat (Rimavská Sobota); Szabó Zsuzsi, Ipolynyék (Vinica); Takács Zoltán Csata (Cata); ifj. Szó- rád Ferenc, Nyárasd (Topofníky); Illés Szilvia, Királyhel- mec (Králövsky Chlmec). Egy kis meteorológia A hó A hóképződés akkor indul meg, ha a légtömeg 0 °C alatt éri el a telítettség fokát. Ekkor ugyanis nem vízcseppecskék válnak ki a légkörből, hanem parányi jégszilánkocskák. Alakjuk mikroszkóp alatt jól mutatja a jégkristályokra jellemző hexa- gonális, azaz hatszögletű formát. Természetesen ezek az apró jégszilánkok még nem hó- pelyhek. A kivált hatszögletű jég- lapocskák vagy oszlopok sarkai hűlnek le a leggyorsabban, így ezekhez tapad a következő kicsapódott jégkristály. Ezzel szabályos, hatágú csillagocskák alakulnak ki, melyek a légmozgások során egymáshoz sodródnak, összetapadnak és így jönnek létre a szebbnél szebb formájú hópelyhek. Ha közvetlen 0 °C alatt, mondjuk -0,5 °C-nál indul meg a kicsapódás, akkor csak nagyon parányi kristályok képződnek, s ezek nagyon lassan hullanak alá. így elég idő van arra, hogy azok összetapadjanak, s nagyobb méretű hópelyhek & kialakulhassanak. Ellenben, ha mélyen 0 ° C alatt ■(-15 °C) indul meg a kicsapóben megolvadnak. A havas eső a földfelszínen kellemetlen kása- szerű réteget alkot, amit a magyar nyelv latyaknak, illetve csatáknak nevez. Ez leginkább a közlekedésben okoz gondot, a csúszóssá, síkossá váló utak miatt. dás, akkor a kialakuló jégkristályok nagyobbak, ezért gyorsabban hullanak a földfelszínre. Ezeknek nincs idejük összetapadni, vagyis szabályos, parányi hópelyhekként érik el a talajt. Ha frissen hullott hóban járunk, jellegzetes hóropogást hallunk, ugyanis talpunk alatt milliónyi jégkristály törik el. Előfordul, hogy hó és eső egyidejűleg hullik. Ezt nevezzük havas esőnek. Ez akkor szokott bekövetkezni, ha a magasból hulló hópelyhek alacsonyabb és melegebb légrétegen haladva keresztül, részA hónak nagyon fontos szerepe van a mezőgazdaságban. A hótakaró erős fagy esetén megvédi a talajt a nagymérvű hökisugárzástól. Ha viszont elmarad a hó és hidegre fordul az idő, a csontkeményre fagyott földben bizony kipusztulhatnak a növények. BODÖK ZSIGMOND Nagy László felvétele ÚJ SZÚ 18 7? 1989. XI. 17. Langstein Erzsébet illusztrációja
