Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-17 / 46. szám

<np® tm Az örökmozgó, a perpetuum mobile, a gépek gépe lenne, ha feltalálnák. Energia felhasználá­sa nélkül végezne munkát. Ez kellene nekünk! Csakhogy iyen gép nincs. Még nincs, vélik egyesek, de elképzelhető, hogy holnap vagy holnapután jelentkezik valaki: Feltaláltam! Elképzelhető. A prágai Technikai Múzeum bejárati csarno­kában felveszek az asztalról egy kezdetlegesen sokszorosított röplapot is. Olvasgatom, olvas­gatom, azután a körülményesen fogalmazott magyarázatból rájövök: egy meg nem értett, hivatalosan többször is elutasított feltaláló hívja fel a figyelmemet arra, hogy ö képes lenne olyan személygépkocsit összeállítani és gyár­tani, mely száz kilométerenként csak 2 liter benzint fogyasztana, ha... Megmutatom a röplapot Stanislav Michal mérnöknek, a múzeum munkatársának, aki meg se lepődik.- Ismerem az esetet - mondja -, és csodá­lom az illető kitartását, lelkesedését. Két liter benzin száz kilométerenként. Még csak nem is a perpetuum mobile, amelyet csak el kell indí­tani. Ami az örökmozgó gép elképzelhetöségét illeti, így vélekedik:- A fantáziálás megengedett, de már sok­szor bizonyított, hogy olyan gép nem építhető, mely energiát szolgáltatna munka felvétele nél­kül, mert ez ellentmond az energiamegmaradás elvének.- Sokszor bizonyított... Hányszor? Előveszi a Találmányi Hivataltól kapott kimu­tatást, mely szerint 1980 és 1985 között, éven­te, átlagosan 51 ízben jelentették be az örök­mozgó gépet, mint találmányt.- Mindegyik esetben bebizonyították - vála­szol -, hogy az örökmozgó gép ajánlott változa­ta nem építhető meg. Az ajánlásokhoz mellékelt leírások, rajzok pedig nagyon érdekesek. Egészen különös, a legtöbbször szokatlan és általánosan alig ismert mechanikai, víz- és légnyomásos, elekt­romos és mágneses megoldásokat javasolnak a tervezők.- Nézze meg! - mutat az egyik vázlatra. - A tervező elképzelése szerint mi sem egysze­rűbb, mint az örökmozgó vasút megépítése. Csak függő pálya kell hozzá, kellő hajlású persze, meg a mozdony két oldalára két gördü­lő kúp. Azután már indul is a szerelvény, előbb lefelé viszi a saját súlya, azután felfelé a lendü­let... Utópia. Megvalósíthatatlan. Ilyen mindegyik vázlat. Az első pillantásra gondosan, pontosan megszerkesztettnek tűnő, de ha alaposan szemügyre vesszük, kitűnik a műszaki, a fizikai alapjsmeretek hiánya.- Kik foglalkoznak a perpetuum mobile elké­szítésének gondolatával? Erre is választ ad a Találmányi Hivatal kimu­tatása. A beadványok elkészítőinek több mint egyharmada nyugdíjas. Kézügyességgel, jó fantáziával rendelkező, igazán jó szándékú, idősebb emberek, akik a szerzett tapasztalato­kat megpróbálják ilyen formában hasznosítani. A tervezők másik harmada újító, feltaláló. Más téren már arattak sikert, s úgy vélik, ez a vállal­kozásuk is sikeres lesz.- Jóval kevesebb - folytatja a tájékoztatást -, a rögeszmés különc. Egyébként akad a ter­vezők sorában, szép számban mérnök is, több kiváló és neves szakember, kutató. Két évvel Karel Elias Bessler, a legendás hírű Orffyre- us, aki szélhámoskodásra használta a per­petuum mobile iránti érdeklődést Hajdú Endre felvételei Éppen ezért - hangsúlyozza mi mindig szívesen fogadjuk, ha a javasló, a tervező modellt is küld. Fontos a részeredmény is, meg a legtöbb ilyen modell ide kerül hozzánk a mú­zeumba. Mindegyik az emberi fantázia erőfe­szítéseit dokumentálja. Az akaratot, hogy az ember még a lehetetlen megoldására is képes vállalkozni. Különben itt, a hátam mögötti ládák már megteltek ilyen modellekkel... Hiába kérlelem, nem veszi elő, nem mutatja be egyiket sem. A meg nem értett tervezőket sértené a bemutatás. Negyed- vagy félév múl­va csereakcióként valamelyik svédországi mú­zeumba küldik a ládákat. Majd a svéd kísérlete­zők modelljeit mutatják be nálunk. És sajátos módon, az igazsággal vigasztal:- Az örökmozgó gépet úgy se láthatja meg, mert olyan nincs, és soha nem is lesz. HAJDÚ ANDRÁS ezelőtt még az egyik akadémikusunk is úgy vélte, hogy ö most... örök problémája az emberiségnek ez a téma. A történészek szerint már az őskori Indiában megpróbálkoztak az örökmozgó gép megszer­kesztésével. Az ókorban pedig neves, arab tudósok. Európában a középkorban, a 13. és a 18. század közötti fél évezredben különösen sokat foglalkoztak ezzel a témával.- Egyesek komolyan - fűzi hozzá Michal mérnök -, mások szélhámosok módjára. Leonardo da Vinci, miként a reánk maradt vázlatai is bizonyítják, komolyan megoldást keresve, kutatva foglalkozott ezzel a témával. Karel Elias Bessler, a legendás hírű Orffyreus pedig még a tudósok, az uralkodók érdeklődé­sét, hiszékenységét is csak pénzszerzésre használta.- Kevesen tudják - mondja hogy még Komensky is foglalkozott ezzel a témával. Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. Megkí­sérelte ö is az örökmozgó gép megszerkeszté­sét. Kísérletének részeredményeit, találmány­ként a korabeli óraiparban hasznosították. Tény és való: a kísérletezés célja lehet téves, hibás, vagy mint a perpetuum mobile esetében, akár megvalósíthatatlan is, a rész- eredmény azért még jelenthet újat, hasznosat. Történt már ilyesmi, és nemcsak Komensky esetében. Az örökmozgó vasútról készített vázlat L átott már egészségká­rosult kisgyereket? Valószínűleg. Ha gyereket nem is, felnőttet biztosan. Zavartan kapta félre a tekin­tetét, és pár perc múlva elfe­lejtette az egészet. Jobb esetben pár nap múlva. Nem így volt? Nézzen meg egyszer egy intézetet, egy óvodát vagy iskolát, ahol egészségkáro­sult gyermekek tanulnak-él- nek, tanulnak élni. Számuk akkora, hogy még mindig , nincs annyi intézményünk, hogy mindannyiuknak helyet adjunk. Nézze végig elcson­kult karok és lábak százait, az eltorzult fejeket és háta­kat, nézzen bele a tiszta, ám a pillantást viszonozni nem (Ez is) XX. század tudó szemekbe, lépjen ke­resztül a földön kúszó, járni nem tudó gyerekek tucatjain, aztán gondolkodjon el: mitől ilyenek? Mitől és miért? Azt mondja, ózonlyuk? Vagy atomerőmű-balesetek? Esetleg a különböző tömeg- pusztító fegyverekkel folyta­tott kísérletek? A füstöt és halált okádó gyárkémények, kétütemű motorok? A folyók­ba bocsátott szennyvíz? Do­hányzó kismama és alkoholi­záló apa? Vagy fordítva? Vagy mindez együtt? Gon­dolkodjon! Aztán tűnődjön el azon is: tettem ellene valamit? Hogy dicső, s oly sokszor megéne­kelt századunkban, a hábo­rúktól 44 éve mentes Euró­pában ne legyenek hadirok­kantak megrázó látványát felidéző gyerekek? Hogy se­hol a világon ne legyenek hadirokkant gyerekek, hogy sehol a világon ne legyenek egészségkárosult gyerekek, hogy sehol a világon ne le­gyenek felhős szemű gyere­kek - hogy legalább a köz­vetlen környezetemben ne legyenek ilyen gyerekek? Tettem érte valamit? Mi is ön? Tanár, szakmun­kás, mérnök, orvos, hivatal­nok, segédmunkás? Mind­egy micsoda. Tehet érte va­lamit. Tennie kell érte vala­mit. Kell! Kell. Képzelje az egészségkárosult gyerekek közé a saját (meglevő vagy majdani) gyermekét. Nézzünk meg egy egész­ségkárosult gyermekek számára létesített... Aztán képzeljük oda... Majd gon­dolkodjunk el újra. (kajó) megkeseríthetnénk a vándormadarak életét, munkára szorít­hatnánk őket. Őszintén szólva, vállalaton belül is többet kellene tennünk, példái az italozás ellen. Az igaz, hogy a büfékből kitiltottuk az alkoholt, ám a sör, s nem ritkán a pálinka valamilyen úton-módon mégis eljut a munkahe­lyekre. Természetesen, minden dolgozó mögött nem lehet ott a rendész, de a mesterek, műhelyvezetők, sót maguk a dolgo­zók is megakadályozhatnák mindezt.- Mi sem értünk el sokat az alkoholstoppal - közölte tapasztalatait a vnb elnöke. - A fizetésnapokon ugyanis már nem a közeli kocsmákban, hanem a távolabbi vendéglőkben, sőt az élelmiszerüzletek környékén randalíroznak az italozók. Meg aztán a városban nyolc nagyobb üzem és gyáregység ehhez feltétlenül drága hangszereket, munkaidökedvez- ményt, utazási lehetőségeket igényelnek. A múltban gyakorta biztosítottuk számukra még ezeket a feltételeket is, de vissza­éltek a lehetőségekkel. Nem sokkal kedvezőbbek a tapasztalatok a lakóhelyeken sem. Vladimír Krejcí mérnök, a szociális bizottság tagja, a vállalati igazgató műszaki helyettese elmondotta, hogy a lakótelepeken néhány hírhedt cigánycsalád képes pokollá tenni az ottlakók, a szomszédok életét. Több lakás berende­zése és állaga komolyan károsodott a kíméletlen bánásmód következtében. Ahol már lakbért sem fizetnek... részletekben törlesztőnek, s nem elenyésző azok száma sem, akik hónapok, sőt évek óta nem fizettek. A lakótelep össztarto- zása meghaladja a 800 ezer koronát. Persze tudnak olyan öttagú családról is, amely csak 309 korona legális jövedelem­mel, rokkantsági nyugdíjjal rendelkezik. Láthatóan mégis jól élnek. Vajon miből? A Rimaszombati Energetikai Üzemnek is sok gondot okoz a fogyasztásért járó díjak beszedése. Negyedévenként általá­ban nyolc-tíz lakásban kell kikapcsolni a villanyáramot a fel- gyümlett tartozások miatt. A tapasztalatok szerint ezek a laká­sok sem maradnak áram nélkül. Órákon belül működésbe lépnek az amatőr műszerészek. Előfordult, hogy a lakás padlójába lyukakat fúrtak és kábellal az alagsorból lopták az áramot. működik, melyekben különböző időpontokra esik a fizetések napja. Egy hónapban pedig tizenhat napon keresztül semmi­képpen sem tilthatjuk meg az italkimérést. A korlátozás ellen nyilván nemcsak a vendéglátóvállalatok, hanem maga a lakosság is tiltakozna. Bekapcsolódott beszélgetésünkbe Beáta Greksáková, a közel háromszáztagú ifjúsági szervezet elnöknője is:- Évek óta eredménytelenül próbálkozunk a cigányfiatalok beszervezésével. Tapasztalataink szerint a kötelezettségek­kel is járó tagságot csak idei-óráig vállalják, amíg ahhoz érdekük fűződik, abból valamiféle hasznuk származik. Kultu­rális tevékenységet állításuk szerint szívesen végeznének, ám A járás székhelyén szerzett tapasztalatok még elrettentőb- bek. A dúsai-úti lakótelepen százhúsz cigánycsalád jutott 1975-ben minden igényt, kényelmet kielégítő lakáshoz. Ti­zenöt esztendőre sem volt szükség ahhoz, hogy a lakóházak nagy része tönkremenjen.- Kétszeresen is hibáztunk annak idején - vallja be a lakó­telepen tett látogatásunk után Michal Megéla. - A putrikból minden átmenet nélkül juttattuk luxuslakásokba ezeket az embereket. A második baklövést csak jóval később tudatosí­tottuk. A cigánycsaládok válogatás nélküli beköltöztetésévei ugyanis „harci állapotokat“ idéztünk elő három különböző törzshöz tartozó cigányok között. Gondjainkat most tetézik az illegális beköltözők, az ideiglenes lakók. Nem hivatalos becs­lések szerint az éjszakai órákban a lakótelep népessége megkétszereződik. Nem teljesen újkeletűek viszont az ottlakók különböző tartozásai, mindenekelőtt lakbérhátralékai. A százhat család közül az elmúlt hónapban nyolcvanhét nem fizetett lakbért, s természetesen villanyszámláját sem egyenlítette ki. Már csak néhány család fizet rendszeresen, a többiek jó esetben, A lakótelepen uralkodó viszonyok miatt nemcsak a villany­szerelők és lakáskarbantartók tagadják meg mind gyakrabban ott a munkát, hanem a szolgáltatási szféra dolgozói is. A helyi élelmiszerboltban csak egészen rövid ideig bírja a személyzet; a postások büntetésnek tekintik a szolgálatot a dúsai úton, s ugyanígy éreznek a buszsofőrök, ellenőrök is. Sokan töprengenek a felhalmozódott problémák megoldá­sán. Egyebek között felmerült a nagyobb tömegekben élő cigánylakosság decentralizálásának, és ezzel kapcsolatban az elhagyott falusi lakásokba való beköltöztetésének a gondo­lata is. Ám a helyzet alapos ismerőinek véleménye szerint ezzel végképp megpecsételődne az amúgy is sorvadó gömöri falvak sorsa. „Ha decentralizálást, széttelepítést, akkor országos mére­tekben!“ - hangzik a helyi vezetők válasza, amely egyben egyértelmű és nyílt bírálat. Mert a felsőbb szervek eddig csak szavakban és különböző szintű határozatokban deklarálták a kérdés megoldását, a gyakorlatban pedig évek óta semmi sem történt, vagy csak nagyon kevés. Pedig már a huszonne­gyedik órában járunk! HACSI ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents