Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-17 / 46. szám
A napköziből kiűzik a magányt (Lukás Volek felvétele) O — ociális program. Egyre tá- Ofc gul értelmezése, mert egyre több az olyan lakos - gyerektől a nyugdíjasig aki valami miatt segítségre szorul. Valaha, ha szóba került a szociális program, szinte kizárólag a gyermekek és felnőttek üdültetését foglalta magába, ma viszont a nehézségekkel is birkózó, változó Magyar Köztársaságban egyre inkább az erkölcsi, anyagi támogatásra terelődik a hangsúly. Néhány napos magyarországi tartózkodásom alatt láthattam, szomszédaink miként igyekeznek enyhíteni a magányos idős lakosok gondjain, hogyan igyekeznek ép embereket nevelni a gyakran magatehetetlennek tűnő, mozgásszervi megbetegedésekben szenvedő gyerekekből, milyen módon lehet még ma is - egy vállalati szociális program segítségével - elérni, hogy a dolgozókban kifejlődjön a hovatartozás tudata. Magyarországi jegyzetek Gondozási központ az V. kerületben- Budapest V. kerületében, 2,5 négyzet- kilométer területen 42 ezer lakos él, ebből 16 ezer a nyugdíjas. Nyugdíjasaink 10-12 százaléka szorul rendszeres szociális segélyre. A kerületben ezért két gondozási központ létesült, ehhez kötődik a három nyugdíjasklub tevékenysége, 160 fős tagsággal. A házi gondozószolgálat keretében 400 idős lakost gondozunk, a tanács 26 főfoglalkozású gondozónőt fizet, 230-an pedig (főleg egyetemisták) tiszteletdíj fejében (havi adómentes 2000 forintért) törődnek az idősekkel. A hetven éven aluli személyek legalacsonyabb nyugdíját 2641, a hetven év felettiekét 3889 forintban állapították meg. Mivel azonban ezek az összegek - az ismert gazdasági okok miatt - nem fedezik az egyéni szükségleteket, a tanács szociálpolitikai és egészségügyi osztálya a kerület 700-800 nyugdíjasának szociális támogatást, s a kisnyugdíjasoknak ezen felül még évi 3800 forintnyi eseti segélyt nyújt. Az évi segélyezés összege eléri a 10 millió forintot, a szociális étkeztetésre pedig közel másfél milliót fordít a tanács. Jól működik a jelző-figyelő szolgálat. Évente 6-700 bejelentés érkezik arról, hogy ki szorul segítségre. E téren sokat segít a kerület 21 körzeti orvosa. Az V. kerületben, s ezt büszkén valljuk, nincs olyan kisnyugdíjas, akiről ne tudnánk, s akinek boldogulását nem támogatnánk. Nem állítom, hogy gondmentes az életük, ám ha igénybe vennék mindazt, amit megkaphatnának, köny- nyebben élhetnének - foglalta össze a lényeges tudnivalókat Baranya Tivadarné, az V. kerületi tanács szociálpolitikai és egészségügyi osztályának vezetője, mielőtt elkísért volna az egyik gondozási központba. A gondozási központ 60 személy számára reggel nyolctól délután 16.30-ig napköziként üzemel, délutántól pedig este 22.00 óráig térítésmentesen áll nyitva a kerület nyugdíjasai előtt. A napközis nyugdíjasok számára biztosított a rendszeres orvosi ellátás, a pedikűr, a manikűr, a ruhanemű javítása, átalakítása stb. A komfort nélküli lakásokban élők a központban tisztálkodhatnak, és nagy segítség számukra az is, hogy mosathatnak is. A gondozási központ legnagyobb vonzereje - s tulajdonképpen célja - az étkezés lehetősége. - Az olcsó étkezésé - hangsúlyozta Balogh Istvánná, a gondozási központ vezetője. - Az ebédért a nyugdíjas a nyugdíj összegétől függően maximum 18 forintot fizet, napköziseink többsége viszont 10,80-ért ebédel. A kisnyugdíjas, magányos emberek ellátására rendezkedtünk be, a magasabb jövedelemmel bíró lakosok számára nyugdíjas éttermek üzemelnek - tájékoztatott a központ vezetője, s mivel elérkezett az ebéd ideje, három munkatársa mellé beállt felszolgálónak. - Nincs saját konyhánk - folytatta a magyarázatot a tanácsi osztályvezető -, ezért a Junior vendéglátóipari központ szállítja az ételt. A Junior gyermekélelmezésre rendezkedett be, ezért előfordul néha, hogy az étel nem ízlik öregjeinknek. Gerontológiai konyha oldhatná meg Budapest valamennyi gondozási központjának gondját, ám ez a jelenlegi gazdasági körülmények között egyelőre elképzelhetetlen. Mialatt Baranya Tivadarnéval beszélgettünk, a kis ebédlőből a nyugdíjasok a klub- helyiségbe szállingóztak át. Előkerült a kötés, a kártya, voltak akik a napi- és hetilapokat böngészték. A gáztűzhelyen kávé, tea főtt, amit térítés ellenében a gondozónők szolgáltak fel. Ebéd utáni kávézás közben szólítottam meg Salamon Jánosnét, aki a többiek szóvivőiéként elmondta, amióta megözvegyült, a napköziben múlatja az időt. - Azért járunk ide, hogy ne legyünk egyedül, mert a magánynál nincs rosszabb. Az meg külön szerencse, hogy megoldódott étkeztetésünk is, a mai árakhoz mérve szinte fillérekért. Az idejárók átlagos életkora nyolcvan év, nem csoda tehát, hogy nincs sem kedvünk, sem erőnk a bevásárláshoz, a főzéshez. Arról nem is beszélek, hogy ez mekkora anyagi teher volna. így még takarékoskodni is tudunk, s a tanács által felkínált nyaralásra is jut a nyugdíjból. Hiszen az elő- vagy utószezonban egy tíznapos balatoni üdülés kétágyas szobákban, teljes ellátással 1260 forintunkba került.- Aki eddig jelentkezett, mindenki nyaralhatott, ha volt pénze, ha nem. A tanács vállalta a költségeket - szólt közbe Baranya Tivadarné.- Nyaralás nélkül megvan az ember - kapcsolódott a beszélgetésbe Kontra Antal. - Legjobban annak örülünk, hogy tavaly decembertől a tanács megoldotta vasárnapi étkeztetésünket. A magányos férfiaknak ez óriási segítséget jelent.- Lépni kellett, s lehetett - vallotta az osztályvezető. - Nem mondom, sok talpa- lással, majd magyarázkodással járt az ügyintézés, de végül is feletteseink megértették jogos követelésünket, s így a központ vasárnap is délelőtt tíztől tizenhat óráig üzemel. Az itt dolgozók vállalták a többlet- munkát, hiszen „áldozatok“ nélkül nem lehetne megülni sem az ünnepeket, születésnapokat, nem lehetne zenés rendezvényeket, farsangi mulatságokat tartani. Időigényes hivatás a miénk, ezt vállaltuk. Az öregek élete nem egyszerű. S ha könny í- tünk valamelyest a terheken, ha egy kis mosolyt csalunk arcukra, fáradozásunk már nem volt hiábavaló. PÉTERFI SZONYA A Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás cigánylakosságának élet- és munkakörülményeivel, felemelkedésének lehetőségeivel több alkalommal is foglalkoztunk már lapunk hasábjain. Nem minden ok nélkül, hiszen a problémák megoldása meghaladja egyetlen járás erejét, lehetőségeit.- Szó sincs arról - állítja Michal Megela, a jnb elnöke -, hogy a cigánylakosságot általánosan elmarasztalnánk. A diszkriminációnak és az előítéleteknek soha sem volt, s nem is lesz helye társadalmunkban. Tudjuk, hogy ennek az etnikumnak is megvannak a maga értékei, éppen ezért hangoztatjuk az itteni cigánylakosságnak hármas kategorizálását a gyakorlati munka szempontjából. Az első csoporthoz tartozókkal semmi gondunk, tökéletesen beilleszkedtek társadalmunkba, munkájuk és életvitelük révén élvezik a köz megbecsülését. A második csoporthoz tartozókkal már akad gondja hatóságainknak, sőt a munkáltatóknak és a lakóközösségeknek is. Valamennyien átnevelésükön, beilleszkedésük megkönnyítésén fáradozunk. A harmadik kategóriába azokat soroljuk, akik képtelenek alkalmazkodni, együttélni embertársaikkal. Az utóbbi, nem is olyan szűk réteg okozza számunkra a legtöbb gondot, ugyanis éppen az ö számarányuk növekszik a leggyorsabban. A járás hozzávetőleg százezres lélekszámának tizennyolc százalékát képező cigányság növekedése többszöröse az országos átlagnak. Minden harmadik újszülött cigányszülőktöl származik. A jövő évtized végére a cigánylakosság aránya elérheti az ötven százalékot. Néhány lakó- és munkahelyen már most a többséget alkotják, ami nemcsak komoly szociális feszültségek forrása, hanem gazdasági problémákat is okoz, mert alacsony a képzettségük. Az oktatásügyben és az egészségügyben sem kisebbek a gondok, s az előrejelzések ismeretében nem is lehet számítani a helyzet javulására. Tetézi a gondokat, hogy nagyon sok fiatal szakmunkás és értelmiségi költözik el a járásból, holott éppen rájuk lenne a legnagyobb szükség. Intézkedések, tilalmak és eredmények A Rimaszombati járás is részt vesz a szociális prevenció kísérleti programjában. Az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának dolgozói és a Közbiztonsági Testület Főiskolájának hallgatói segítséget nyújtanak néhány, különösen veszélyeztetett intézménynek, munka- és lakóhelynek a bűnmegelőzésben. ezerkétszáz cigány. A bűnözési statisztikánk sajnos nagyon kedvezőtlen. Ezért mindenekelőtt a jogi progpagandát javítottuk. Városunkban évente Jogi Napokat rendezünk, számos érdekes rendezvénnyel. A polgárok kérésére megerősítettük a vagyonvédelmet, növeltük a városi közrendészek számát, s italmérési korlátozásokat rendeltünk el néhány vendéglátó- helyen és büfében. Be kell viszont ismernünk, erőfeszítéseink ellenére a helyzet nem javult, sót sok tekintetben tovább romlott. Tapasztalataink szerint nem a régóta köztünk élő cigányokkal van gond, hanem a „bevándorlókkal", akik képtelenek alkalmazkodni a városi körülményekhez, a munkafegyelemhez, lakótársaikhoz.- Üzemünkben is akad nyolc-tíz nagyon derék cigánydolA Rimaszécsi (Rimavská Sec) Helyi Nemzeti Bizottság, a Rimaszombati Jednota fogyasztási szövetkezet, a rima- szombati húskombinát, a hnúst'ai vegyiművek, valamint a rimaszombati és a hnúst'ai városi nemzeti bizottságok mellett megalakultak a szociális bizottságok, s működésük többé-kevésbé eredményesnek is mondható. Elsőként a hnúátai bizottság jött létre, melynek munkájában a vegyiüzem dolgozóin kívül a városi nemzeti bizottság funkcionáriusai is részt vesznek.- A vállalat dolgozóinak többsége városunkban lakik- állapította meg Pavel Antal, a vnb elnöke, a bizottság tagja. - Hnúét'a lélekszáma már meghaladja a hétezret, közülük gozó, de többségükre sajnos nem a kötelességtudás a jellemző - vélekedett cigány-alkalmazottaikról Zuzana Sivarová mérnöknö, a vegyiüzem gazdasági igazgatóhelyettese.- A faraktárban, ahol mintegy kétszázan dolgoznak, olykor- főként a fizetés után - szinte megbénul a termelés, mert egyszerűen nem jelennek meg munkahelyükön. Nem lehet rájuk számítani a rendkívüli műszakok alkalmával sem, s felelőtlenségükért bizony nagy árat fizet kollektívánk. Munkaerőgondjaink miatt kényszerhelyzetben vagyunk, újabban azonban már nem veszünk fel munkakerülőket, fluktuánsokat. Véleményem szerint a többi üzemnél is szigorítani kellene a munkaerőgazdálkodás gyakorlatát, összefogva
