Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-10 / 45. szám
/ Közöttünk élnek. Amikor látjuk őket, inkább elfordulunk, ha együtt utazunk velük a buszon, kissé hátrább húzódunk. Sajnáljuk őket. Pedig ők szinte észre sem veszik a felnőttek reagálását, kísérőjük kezébe kapaszkodva érdektelenül szemlélik a világot. Értelmi fogyatékosok. Tudomásul kell venni, hogy a természet kegyetlensége folytán ilyen emberek is születnek, és segítségre szorulnak. Ám a sajnálattal nem sokra mennénk. Mi azt akarjuk, hogy a szellemi fogyatékos gyerekek önellátóak legyenek. Sőt, ha egészségi állapotuk engedi, dolgozhassanak, s tanuljanak meg beilleszkedni a társadalomba - mondta beszélgetésünk kezdetén dr. Slavomír Krupa, a Bratislavai Ifjúsági Szociális Intézet vezetője. - Minél előbb kerül a szellemi fogyatékos gyerek szakorvoshoz, annál nagyobb az esély, hogy károsodása mérséklődik, s az évek során megtanul szociálisan orientálódva élni. A szociális intézet nappali szanatóriumként üzemel, kapacitása 106 fő, 3-26 éves korúakat ápolnak. Kicsiket mégsem találtam az intézetben. - A szülők - magyarázta beszélgetőtársam - eleinte mindig megpróbálják egyedül nevelni szellemi fogyatékos gyermeküket. Szinte rejtegetik a világ szeme elől. Vannak, akiket kisegítő iskolába íratnak, s amikor ott is kudarcot vallanak, végül segítségért folyamodnak. így jutnak el hozzánk. A 7-8 évesek (értelmi szintjük az óvodás komákéhoz hasonlítható) a lamaci óvodát látogatják, ahol nagyon jól megférnek egymás mellett az egészséges és a szellemi fogyatékos gyerekek. Ez a fajta kezdeményezés újkeletű, de állíthatom s közel egyéves együttélés jótékonyan hat a mi gyerekeinkre. Gazdagítja az egészségeseket is, mert természetessé válik számukra, hogy vannak gyerekek, akik ,.másak“, mint ók. Bízunk abban, hogy fogyatékos embertársaik iránti viszonyuk különb lesz, mint a többségé. Megtudtam, 1982-ben egy kihasználatlan óvoda épületében hozták létre Bratislava IV. városkerületében a nappali szanatóriumot és 1986-ban az intézményen belül diagnosztikai központ is létesült.- Menet közben vált szükségessé - magyarázta dr. Margita Janiéová pszichológus -, hogy a hozzánk érkezőket előbb alaposan kivizsgáljuk, majd megfigyeljük, s csak azután osszuk be egy-egy csoportba. A beteg gyerekkel másként kell bánni, mint az egészségessel, s a kapcsolatfelvétel is körülményes. Ám ha sikerrel jár, s a gyerek hajlandó együttműködni, az eredmény nem marad el. Persze, nem számíthatunk látványos fejlóKapcsolatteremtés - dr. Slavomír Krupa kis betegével \ désre, az is eredmény, ha valaki megtanulja használni a kanalat, vagy ha fel tudja venni cipőjét. - Elmondta, a diagnosztikai központban minden gyerek számára egyéni programot dolgoznak ki, amelynek megvalósítását a gyógypedagógus irányítja. A programba a szülők is bekapcsolódnak, közreműködésük nélkülözhetetlen. Mivel szombat-vasárnaponként a szanatórium nem üzemel, a családban, házi feladatként, kell ismételni a hétközben megtanultakat. Az intézet dolgozói naponta beszélnek a szülőkkel, s nemcsak tájékoztatják őket gyermekük előmeneteléről, hanem szükség esetén tanácsot is adnak. - Arra építünk, amit a gyerek tud - folytatta dr. Margita Janiéová. - Ha már önállóan képes étkezni, megtanítjuk esztétikusán enni. ha tudtán kívül hadonászik vagy húzza a lábát, megpróbáljuk koordinálni mozgását. A gyerekek a diagnosztikai központban eltöltött hat, illetve tizenkét hét után csoportokba kerülnek, s képességeik szerint folytatják a tanulást. Miközben Beszélgetőtársaim végigvezettek az intézeten, elmondták, a gyerekek többsége közepesen, illetve súlyosan károsult, valamennyiüket felmentették a tankötelezettség alól, sokukat közülük etetni kell, és vannak, akik nem szobatiszták. A negyvenegy alkalmazottnak több mint a fele főiskolát végzett, a szellemi fogyatékos fiatalokkal gyógypedagógusok, pszichológusok, orvosok foglalkoznak. Szemle közben megfigyelhettem odaadó igyekezetüket, a számtalan kudarc ellenére sem hagyják abba a gyakorlást, kísérletezést. - Már egy hete naponta gyakoroljuk az olló használatát. Egyelőre még gondot okoz, de talán sikerül. Megy ez majd - simította meg dr. Eléna Ferancová a kisfiú fejét, aki ezen felbuzdulva, óriási erőfeszítéssel elvégezte a feladatot. A körben ülök együtt örültek a sikernek, a gyógypedagógus pedig tovább folytátta a gyakorlást.- Az ügyesebbek a nap folyamán,,dolgoznak" - magyarázta az intézet vezetője. - Segítenek a takarításban, kertészkednek, de vannak, akik dobozokat hajtogatnak. A Figaro gyárral van szerződésünk, a nagyobbak örülnek, hogy hasznos munkát végezhetnek. Legnagyobb örömünk, ha egy-egy növendékünk munkába állhat. S mivel csak az Usvit ipari szövetkezetnek van könyvkötészeti védett műhelye, a fiatalok munkalehetőségei korlátozottak. Pedig a munkába állás megemeli a szellemi fogyatékosok önbecsülését, nemcsak azt élvezik, hogy hasznosan telnek napjaik, hanem azt is, hogy keresethez jutnak. Jobban oda kellene figyelni a munkalehetőségek megteremtésére, mert hiába képesek dolgozni, ha nincs hol. Ollóhasználat gyakorlása közben- Minél előbb bővíteni szeretnénk az intézetet egy rehabilitációs medencével, később pedig védett műhelyt akarunk építeni. Terveink közt szerepel az ebédlő bővítése és a két épület közötti összekötő folyosó megépítése. Pénzünk volna rá, kivitelező viszont nincs... Szükségünk volna továbbá egy főállású logopédusra, hiszen a gyerekek fele nem tud artikulálni, illetve beszédhibás. Igaz, ebben az intézetben nem ígérhetek könnyű boldogulást senkinek sem. Az itt dolgozók alárendelték magánéletüket a FELADATNAK, keresik, kutatják a gyerekek rejtett tartalékait, hiszen nálunk az apró előrelépést óriási győzelemként könyvelhetjük el.- Péter korongozni kezdett - rontott be az irodába Pavol Kailing gyógypedagógus, a nevelők vezetője. Dr. Slavomír Krupa izgatottan követte kollégáját, velük tartottam én is. Míg a kerámiaműhelybe értünk, megtudtam, Péter autista, s ez ideig (hat év) nem tudták kimozdítani önmagába fordulásából. Nem'be- szélt, nem mosolygott, nem vett részt a többiek játékában, nem reagált a hívó szóra sem. Benyitottunk a műhelybe. Péter nem nézett ránk, agyagot helyezett a korongra s formálni kezdte. Lekötötte az alkotás gyönyörűsége. PÉTERFI SZONYA Értelmi képességek fejlesztése - játékkal (Lörincz János felvételei) ÍSZÚ 9 Csak a a feleségét és három gyermekét találom otthon. Dobos Gyula ebben a kora esti órában szokott hazajönni, de ma valahogy késik. A hároméves Gyuszika azonban elszórakoztat, noha minden kapunyílásra az ablakhoz siet, várja apukát. Jó egy óra után végre megérkezik a családfő, a Szlovák Magnezitművek kuntapolcai (Ku- nová Teplica) üzemegységének szerelője.- A család már megszokta, hogy rend- szertelenül járok haza, aszerint, mi volt az aznapi munkám - mondja magyarázólag, majd így folytatja. - Az évek hosszú során volt, hogy csak hetente egyszer, esetleg tíznaponként jártam haza. De ha keresni akar az ember, ezt is vállalni kell. Elmondhatom, hogy bárhol is dolgoztam, mindig örömet leltem a munkában. Gömörpanyiton (Gemerská Panica) nőtt fel, de az esztergályos szakmát Trencínben tanulta ki. Nősülés után a honvágy hazahozta a piesoki gépgyár éafárikovói üzemébe. Nem volt elégedett a keresettel, így a közelben gázvezetéket építő prágai Sigma vállalatnál kötött ki, igaz nem a szakmájában, hanem mint darukezelö és gépjárművezető. A vállalat alkalmazottjaként dolgozott a Kelet-szlovákiai Vasműben, a paskovi cellulózgyár, a mochovcei atomerőmű építésénél.- Amikor a hétvégeken hazajöttem, a feleségem gyakran azzal fogadott, gyere már haza dolgozni, nem bírok a két gyerekkel. Végül felmondtam, és Kuntapolcára kerültem gépjárművezetőnek. Nehezen váltam meg az előző munkahelyemtől, de nem bántam meg. Miközben beszél, az arcát figyelem. A szeme mindig mosolyog.- Néhány évvel ezelőtt az üzemtől a ko- éicei távolsági vízvezeték építésére küldtek segíteni. Az volt a dolgom, hogy reggel kivigyem a munkásokat, este pedig hazavigyem. összeakadtam egy földimmel, aki felajánlotta, hogy napközben, ha akarom, segíthetek a szerelőknek, anyagilag is jól járok, és az idő is jobban eltelik. Kötélnek álltam, és azóta szerelőként dolgozom. Nem könnyű ez a munka, ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak, de amikor egy-egy munkával végzünk, büszkék vagyunk rá. Ma már a feleségem is ebben az üzemben dolgozik. •Szóba kerül a futballszeretete, az élet apróbb, nagyobb gondjai. Csak éppen arról nem esik szó, amiért a harmincnégy éves fiatalembert felkerestem. Dobos Gyula ugyanis a múlt évben több mint negyven- szeres véradásért megkapta a Jansky-em- lékérem arany fokozatát. Amikor ezt szóba hozom, szerényen megjegyzi.- Nem látok ebben semmi különöset. Kötelességemnek érzem, hogy embertársaimon segítsek... Egyébként először a tényleges katonai szolgálat alatt adtam vért. Azóta tartozom a véradók nagy családjába, eddig már negyvenötször adtam (A szerző felvétele) vért, s mindaddig folytatom, amíg egészségem engedi. Nem várok köszönetét érte, de jólesett, hogy munkahelyemen sem feledkeztek meg arról, hogy megkaptam az emlékérmet. Háromhavonként, amikor véradásra megy, sohasem indul útnak egyedül. Mindig annyi véradót visz magával, amennyien beleférnek a gépkocsijába. Nem véletlenül választották meg a Vöröskereszt járási konferenciáján a rimaszombati (Rimavská So- bota) járási bizottságba. Most már kötelessége a véradók toborzása, és dicséretére legyen mondva, hogy ezt lelkesedéssel teszi.- Évekig csak futballoztam, de a munkahelyi barátok megszerettették velem a horgászatot. Közösen voltunk a ruzinovi, a de- dinkyi víztározón, sőt horgásztunk már a Bodrogban is. Amikor egy-két napra megyek, magammal viszem a fiam vagy a lányom. Jó kikapcsolódás ez, kár, hogy csak mostanában ismerkedtem meg ezzel a hobbival. A szőke, pajkos Gyuszika hosszúkat pis- lant, elszaladt az idő, és a Dobos családnak reggel fél ötkor kelnie kell. Szedelődzkö- döm, bár, marasztalnak. A házigazda még egyszer mentegetőzni próbál.-Semmi olyat nem tettem, ami szóra érdemes. Amit tettem és teszek, azt kötelességemnek tartom. Bárcsak többen volnának, akik hozzá hasonlóan gondolkoznak. NÉMETH JÁNOS .XI. 10. R ^ í fi VT I fi> ?* . v/ *> ■ [i 111 í * i'-'j I §* í I H 1 V Iyj j y/ yf ' mmém | - l I I 7 4 ^ £ 'H | 2 fi
