Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 42. szám
szú X. 20. Őszi telepítés előtt A szőlő több évtizedig díszük, terem. Éppen ezért fontos, hogy körültekintően végezzük el az ültetést előkészítő munkákat. Amennyiben erre nincs elegendő időnk, jobb elhalasztani a telepítést, mint megalapozatlanul ültetni. A szakszerű alaptrágyázáshoz pontosan ismernünk kell talajunkat. Az elnagyolt trágyázást nehéz javítani, mert a telepítés előtt van a legjobb alkalmunk arra, hogy a mélyebb talajrétegeket ellássuk tápanyaggal. A legmegbízhatóbb tanácsokat a laboratóriumi talajvizsgálat adhatja. A szakvélemény több évre útmutatást ad a talajjavítás, a talajvédelem, a trágyázás módjára, mértékére. Sőt kérésre javaslatot tesznek arra is, hogy az adott kertben milyen növényeket, fajtákat érdemes leginkább termeszteni. Szőlő után csak 3-4 éves pihentetést követően célszerű újra szólót ültetni, mert a talajuntság, a fonálférgek gátolhatják, gyengíthetik a tőkék növekedését. Amennyiben az előző szőlőültetvény fertőzött volt, legalább hétéves pihentetés szükséges. Nagyon alaposan tisztítsuk meg a telepítésre alkalmas területet, se régebbi szőlő, se gyümölcsfa maradványát, gyökerét ne hagyjuk a földben, különben sokat bajlódhatunk a sarjakkal. Gyűjtsük össze a köveket is, mert nemcsak gátolják a munkákat, hanem tönkreteszik a talajművelő gépeket is. A szőlő fény kedvelő növény, ezért ne válasszunk árnyékos helyet. Fagyzugos helyekre, ahol gyakoriak a kora őszi és késő tavaszi fagyok, szintén nem való a szőlő. Az ültetés előtt a talajt 70-80 centiméter mélyen forgassuk meg. összefüggő nagyobb terület esetén legjobb a gépi forgatás. Ha erre nincs módunk, akkor ajánlatos 70-80 centiméter mély, hasonlóan széles és hosszú gödröket ásni. Nehéz munka, de saját érdekünkben ne hagyjuk el, mert a szőlő csak alaposan forgatott talajban fejlődik kielégítően és fordul időben termőre. Ha lugast kívánunk kialakítani, a szőlősor hosszában legalább egy méter széles és 70-80 cm mély árokban forgassuk meg a földet. Forgatáskor a feltalajt alulra, az altalajt felülre lapátoljuk vissza, mert ezáltal a fejlődő talpgyökerek több tápanyagot kapnak. Egyúttal keverjük bele a szerves és műtrágyát. Ha nem végeztünk talajvizsgálatot, akkor a talaj minőségétől függően szerves trágyából egy négyzetméterre 8-10 kilogrammot, pétisóból 5-8 dkg-ot adjunk. A trágyát lehetőleg egyenletesen keverjük el a talajban. Ha a forgatáskor, a gödrök ásásakor négyzetméterenként több csere- borágpajort találunk, feltételenül dolgozzunk a talajba Basudin talajfertőtlenítőt. A telepítési előkészületek része a fajták kiválasztása is. Hűvösebb helyeken feltétlenül kerüljük a késői érésű szőlők ültetését, bármilyen finomak is. Értékes útmutatást adhat, ha bejárjuk a környéket és a legszebb szőlők tulajdonosaitól megérdeklódjük, milyen fajták váltak be náluk legjobban. Kisebb területre elsősorban csemegeszőlőt ültessünk, mert ezt az egész család fogyaszthatja. Jól tárolható fajták esetén pedig még télire is eltarthatjuk a termés egy részét. A csemegeszőlők közül bevált a már július végén érő Csaba gyöngye, a Favorit, a Szőlőskertek királynője muskotály, a Pannónia kincse, a különleges nagy bogyójú, igen tetszetős fürtű Cardinál, a peronoszpó- rára nem érzékeny Zala gyöngye, a Pölöskei muskotály, a muskotályos zamatú, bor készítésére is alkalmas Irsai Olivér, a jól tárolható Saszla, a Cegléd szépe, az Attila, a különlegesen finom zamatú Hamburgi . muskotály, a sokáig eltartható Téli muskotály. A borszőlők közül jól tűri a fagyot és szeptember elején, közepén érik az Ottonel muskotály, a Piros tramini, a Szürkebarát, a Chardonnay, az Ezerfürtű. Későn érő, viszont igen megbízható minőséget adó fajta az Olasz rizling. A vörösborszólök közül leginkább az Oportó, a Pinot noir, a Merlot, a Kékfrankos, a lágyabb, bársonyosabb bort adó Zweigelt fajtákat javasoljuk. A kiválasztott fajtákat fejlöljük meg vázlatrajzon és ennek alapján telepítsünk. K. Sz. A Bojnicei Gyümölcsfa- és Dísznövény-termesztési Kutatóintézet klöovi nemesítő állomásán elsősorban fagy- túró és a betegségeknek ellenálló fajták és alanyok nemesítésével foglalkoznak. Például az almánál 60 új nemesítéssel kísérleteznek, melyek közül tizet már fajtajelöltként tartanak nyilván az állami összehasonlító kísérletekben. A jövő szempontjából ígéretes, hogy két fajtajelölt nagyon jól ellenáll az ültetvényekben nagy károkat okozó varasodásnak és lisztharmatnak. A nemesítő állomás egyébként évente több mint 100 ezer oltványt szállít a telepítéshez készülő nagyüzemeknek és kertbarátoknak. A felvételen Viera Mali- náková látható, aki a facsemeték kiszántásánál és szállításra történő előkészítésénél segédkezik. (Svátopluk Písecky felvétele - CSTK) A bogyósok a savanyú kémhatású műtrágyákat kedvelik A bogyós gyümölcsöt termő növények tápanyagpótlásában a hangsúly a telepítés előtti szerves trágyázáson (400-500 kg istállótrágya egy árra) van, de a későbbi időszakban is igen fontos a 3-4 évenkénti istállótrágyázás (200-400 kg trágya áranként). Igen előnyös szerves trágyaként kell kezelni az erjesztett baromfitrágyát, de ügyelni kell az oldat töménységére. Használata esetén ajánlatos valamilyen kom- posztot (szalma, falomb, fű) is juttatni a földbe, mégpedig foszfortartalmú műtrágyával gazdagítva. A bogyósültetvényben különösen jól kihasználhatjuk a talajtakarás valamennyi formájának előnyeit. Talaj- takarásra használhatunk tőzeget, szalmát, füvet, fóliát stb. A takaró anyag csökkenti a párolgást, s ezzel növények számára könnyen hozzáférhető állapotban tartja a tápanyagokat, de természetesen nem pótolja sem a szerves trágyázást, sem a műtrágyázást. A ribiszke, főleg a fekete, igen sok nitrogént és káliumot kíván. Ezen tápanyagok hiánya a föld feletti növényrész és a gyökérrendszer fejlődésére egyaránt károsan hat. A hiányt szenvedő növények levele apró, világos, hozama kicsi, és a bogyók is aprók. Ismételt nitrogénhiány esetén a növény rosszul virágzik és elhullatja a gyümölcsét. A bogyósok trágyázására legmegfelelőbbek a fiziológiailag savanyú vagy semleges trágyák. A nitro- géntartalmúak közül mindenekelőtt az ammóniumszulfát, az ammónsa- létrom és a karbamid jöhet számításba. A savanyú talajokon meszet tartalmazó műtrágyákat is használjunk, hogy a talaj ne váljon túl savanyúvá. A bogyósok trágyázására ugyancsak megfelel a mészsalétrom és a mészammónsalétrom. Mésznit- rogént nem tanácsos használni, mert gyakran komoly kárt okoz a levélzet- ben. A károsodott növényen legha- marább az idős leveleken jelentkeznek barna foltok, amelyek később kiterjednek az egész levélre. ' A növény életében, de mindenekelőtt a termésképzésben igen fontos szerep jut a foszfornak. Ha a teljes értékű trágyázásból kizárjuk a foszfortartalmú műtrágyát, a ribiszke hozama 25 százalékkal is csökkenhet. A foszfortartalmú műtrágyák közül legmegfelelőbb a szuperfoszfát. Ha kevés káliumot juttatunk a növényzetnek, akkor nem csupán a hozam lesz kisebb, de előfordulhat, hogy a ribiszke levelének széle elszárad, esetleg a növény idő előtt elhullajtja a lombját. A hiánybetegségben szenvedő növény alig gyarapszik, apró bogyókat nevel, amelyek igen egyenetlenül érnek. A káliumhiányra utaló jelekhez hasonló tüneteket figyelhetünk meg klórfölösleg esetén is. Kálisót kizárólag ősszei használjunk, akkor is a legalább 50-60 százalék KzO-t tartalmazót részesítsük előnyben, mert ez egy egységnyi káliumra számítva kevesebb klórt tartalmaz. Tavasz elején a káliumtartalmú műtrágyák kénes változatait használjuk. Igen károsan hat a nátriumklorid, ezért a bogyósok trágyázására nem szabad Kamex műtrágyát (21 % NaCI) vagy magnézium-sziivinit-kainitot használni (46 % NaCI). Igen előnyös műtrágya volt a reformkáli (kálium és magnézium), de már nem kapható. Magnéziumhiány esetén legjobb magnéziumszulfátot adagolni, vagy a tenyészidő első felében lombtrágyázást végezni. A ribiszke számára legmegfelelőbb az 5-6,5 pH közötti talajkémhatás. A málna a vízben, humuszban és tápanyagokban egyaránt gazdag termőhelyen érzi jól magát. A telepítés előtt talajmunkák alkalmával áranként 500-600 kg istállótrágyát vagy komposztot tanácsos bedolgozni a földbe. A málna jól tűri a nagy műtrágyaadagot. A káliumtrágyák rendszeres adagolása kedvezően hat a gyümölcs nagyságára és cukortartalmára. Kiadós nitrogénműtrágyázás esetén a kálium árankénti adagja tiszta hatóanyagban nem lehet 2 kg-nál kevesebb. A bogyósok trágyázására igen jól megfelel a Cererit műtrágya. A helytelen trágyázásra a málna is különféleképpen reagál. Foszforhiány esetén gyengén növekednek a hajtások, színük feltűnően sötét és bíborszínű árnyalatot kap, a termés korán lehullik. Borhiány esetén a bogyósoknál gyakori tünet a rügy- és hajtáselhalás. A betegségnek bó- rax-trágyázással (áranként 50-200 gramm), virágzás idején (0,1 %) vagy később í0,3-4,5 %) végzett, bórax-oldatos lombtrágyázással vehetjük elejét. (Poradca záhradkára) A fokhagyma jó társnövénye a szamócának A szamóca az egyik legkedveltebb gyümölcsünk. Korán érik, s szakszerű telepítés esetén már az első évben kiadósán terem. Gyümölcse vitaminokban, ásványi sóban és cukorban gazdag, elsősorban a gyermekek táplálkozásában van fontos szerepe, de a felnőttek részére is hasznos a fogyasztása. A biológiai kertművelés hívei a biokertben termeszthető növények között rangos helyre sorolják a szamócát. Például Alwin Seifert a Kertészkedés mérgek nélkül című könyvében kiemeli, hogy a szamóca egyike azoknak a növényeknek, amelyeknél a legkorábban tapasztalható a vegyszermentes termesztés előnye. Gertrud Franck az öngyógyító kiskert című kézikönyvében azt javasolja, hogy a házikert területének egyötödén szamócát termeljenek a biokertészek. Én hat évvel ezelőtt tértem át a szamóca vegyi anyagok használata nélkül történő termesztésére. Az eredménnyel már csak azért is elégedett vagyok, mert a vegyeskul- túrás módszerrel a korábbi 10-15 kilogramm helyett 50-60 kiló gyümölcsöt szüretelhetek ugyanakkora területről. Módszerem, amely részben az említett szerzők tanácsaihoz, részben a helyi adottságokhoz igazodik, a következő. A telepítést mindig augusztusban végzem, s a szamóca számára nitrogénnel jól ellátott területet jelölök ki. Ennek a követelménynek a korai burgonya vagy a borsó után felszabadult terület felel meg leginkább. Az elövetemény betakarítása után fellazítom a talajt, s az ágyást jó sűrűn beszórom mustármaggal. Augusztusra a mustár szépen kizöldül, s mivel nem ásom be, természetes védelmet nyújt a füves-cserjés környezetet kedvelő szamócának a tűző nap ellen, sőt a veszélyeztető kártevőket - például a fonálférgeket - is elriasztja a területről. A mustárban 50 centiméteres tőtávolságra gödröcskéket készítek, s némi biokomposzt hozzáadásával ezekbe ültetem a palántákat. Más növényekkel vegyesen is termeltem már szamócát (például nyári salátával, kínai kellel és endíviávál), s szintén jó tapasztalatokat szereztem. Őszre a szamócasorok közét megszórom biokomposzttal s kapával fellazítom, majd fokhagymával ültetem be a földet. Ez a növénytársítás fölöttébb előnyösnek bizonyult. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a sorközöket és a tövek közötti üres területet valamilyen szerves anyaggal takarjuk. Én jobbára friss fúkaszálékot, néha szalmát vagy aprított nyesedéket használok mulcsanyagnak. A talajtakarás (mulcsolás) több szempontból is fontos. Elsősorban gátat vet a talaj gyors kiszáradásának, hozzájárul a talajélet serkentéséhez és a szamóca számára kedvező mikroklíma kialakításához. A mulcsanyag fokozatosan elbomlik, s ezzel segíti a növényzet harmonikus tápanyagellátását. S végül, de nem utolsósorban, a takaróréteg megóvja a gyümölcsöt a szennyeződéstől. A termelés eredményességét pozitív és negatív válogatással növelhetjük. A negatív válogatás lényege, hogy teljes virágzás idején könyörtelenül kivágjuk a nem virágzó töveket. A pozitív válogatásra a termés érésekor kell időt szakítani. Legjobb vékony pálcikákat szúrni azok mellé a szamócatövek mellé, amelyek koraisággal, bőtermö képességgel jeleskednek, s amelyeken tökéletesen beszínezödik a gyümölcs. Ezekről a megjelölt tövekről célszerű később szaporítóanyagot nevelni. Az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy a gyümölcsösben a sorközökben eredményesen lehet szamócát termelni ve- gyeskultúrás módszerrel. Legjobb eredményt itt is a fokhagymával történő társítás adott, de például a zöld hüvelyeiért termesztett bokorbab, a mák, a kései paradicsom, valamint a fodros és bimbóskel szintén jó társnövénynek bizonyult. A sorközök koronacsurgók kívüli területét három sávra osztom, s ezeken vándoroltatásos eljárással termesztem a szamócát valamilyen más növénnyel vegyesen. A földsáv szélére két- három sor társnövényt ültetek, majd nyáron úgy igazítom a szamócatövek indáit, hogy azok a társnövények területén gyökerezzenek be. így, csak az indákat kell elvágnom, s telepítés nélkül új ültetvényt nyerek. A tervszerű vándoroltatás előnye, hogy nem áll fenn a talajuntság kialakulásának veszélye. Ettől, valamint a szamócát fenyegető betegségektől és kártevőktől egyébként a vegyeskultúra, a talajtakarás és a sorközökben termesztett mustár is óvja az ültetKÖTELES GÁBOR, mérnök Szőlőlé télire Hosszabb ideig változatosabban élvezhetjük a szőlő termését, ha szölőlevet vagy befőttet is készítünk belőle. A szőlőlé készítése sokkal nagyobb gondot igényel, mint a must nyerése, mert a bogyók leve igen sok, könnyen és gyorsan erjedő anyagot tartalmaz. Erre a célra csak teljesen ép, egészséges fürtöket használjunk, a beteg bogyókat ollóval vágjuk ki. A préselés előtt bogyózzuk, vagyis a ko- csányt eltávolítjuk (sok klorofillt, borkő- és almasavat, csersavat tartalmaz, ami erősebb sajtoláskor a lébe jut, s fanyarrá, kesernyéssé teszi). A kipréselt szölőlevet hűvös, zárt helyen feltételenül hagyjuk ülepedni. Amikor a sok zavarosító részecske leszállt, akkor öntsük, vagy gumicsővel fejtsük le a tiszta lét. A szólóiét hideg helyen, lezárt palackban, üvegballonban (pincében, hűtőszekrényben) tároljuk, és literenként adjunk hozzá 1 gramm szalicilt, hogy sokáig elálljon. Tartósíthatjuk úgy is, hogy literenként fél gramm borként keverünk bele. A legbiztosabb tartósítási mód a hőkezelés, de ekkor a szőlőlé kissé főtt ízű lesz. Ebben az esetben a palackokba töltött lét 20 percig 80 fokos vízfürdőben főzzük. -sz-
