Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 42. szám
ör játszom, a dolgok- 3, s közben lyukám, jó )pet!? szelvényt, lia az ered- an vánszo- nelyén ma- a eresztett tő mosolyt, hogy minők vannak őzül többen ilési osztály hamarosan :cse lesz... ott paprikánap A for- n üveg sört visítozásá- kedett a rá- 3tt a mérkő- ;ebb vigyor íredmények igazodtak. <tt gólnyi eljövő lányokra, fiatalnak, lendületesnek, tévedhetetlennek hitte magát. A portásnak jó hangosan köszönt, olyan hanghordozással, mint aki egy pillanatig sem nézi le a szegényebbet.- Gazdagok lettünk, Erdeikém, gazdagok lettünk? Már köszönésre sem méltatjuk a szegény portást? - villantotta rá az hófehér műfogsorát.- Hiszen köszöntem... - méltatlankodott Erdei elkerekedett szemmel, de csupán néhány másodpercig, mert eszébe ötlöttek a kételyek, melyek a kapuör épelméjűségével kapcsolatban merültek fel különböző egészség- ügyi központokban... Végiglépkedett a tágas, faliújságokkal teleaggatott folyosón, az irodaajtó előtt megállt, közönyt erőltetett az arcára. Majd lenyomta a kilincset és belépett. Ha hirtelen valami hatalmas szippantyú kiszippantotta volna a helyiségből a levegőt, akkor sem szakad akkora csend a világra, mint amilyet Erdei megjelenése előidézett... A kollégák az asztalokon ültek és az ujjai- kat vizsgálgatták, vagy éppen nem létező szöszöket keresgéltek a nadHősünk nem szólt többet. Lehajtott ta a fejét, és úgy tett, mintha elmerül- ten dolgozna, pedig a sorok fekete vonalakká folytak össze előtte. Még a főnök távozását jelző ajtócsapódás- ra sem pillantott fel. Tízkor kávéztak. A kollégák... Öt nem kínálták. Kénytelen volt maga kávét főzni, noha tudta, Horváthon a sor. Miközben szürcsölgette a jelen, felfoghatatlan helyzetében igencsak íztelen italt, a háta mögött jól hallhatóan pusmogtak:- Láttátok ezt... Úgy viselkedik, mint egy császár! Elvárná, hogy kiszolgáljuk ... Egyedül ebédelt. Senki sem ült mellé, figyelemre se méltatták. Csupán Piriké, az igazgató hosszú lábú titkárnője pislogott felé csábosán, nem tudni mi okból. Letaglózva, megbán- tottan kanalazta a gőzölgő bablevest. Egyszer csak Sas állt meg az asztalánál, a személyzeti osztályról.-Jó étvágyat, István! Leülhetek? - kérdezte udvariasan. ja vendégek iádásul sé- rnem izgult ! Nyert! Mit t pillanatban leiék lakása fes kenyeret fcyobb döb- wit az, hogy ■ ugye, ho- pmozni mait ezentúl fel ■teli nyitnia I hallgatnia Elán hallgat- :, Pityukám? i hangon, >nytalankod- tjuk meg! De jnyeket, leg- logott büszierjed a hír. Ka a felesé- Iktudott hó■ a napon ■ocsmában ötvenezerről ;te a vendég- nelkedett az ek több első >t sem érde- i, életkedvvel , fütyörészve fürdőszobá- istölt csülköt s a családta- pillantásaitól Az utcán úgy yog a világ. >tt a szemberágjaikon. Erdei főnöke is köztük volt... Mi történhetett? - dobbant néhány erősebbet hősünk szíve, aztán udvariasan köszönt és munkához látott. Úgy két perce bújhatta az asztalán heverő papírokat, amikor hirtelen görcsbe rándult a gyomra, mint mindig, ha Nagy szólt hozzá:-Hány óra van magánál, kedves Erdei?- Hét óra öt perc, tisztelt Nagy elvtárs! - vágta rá, büszkén arra, hogy a főnök ennyi ember közül éppen tőle kérdezte a pontos időt.- És amikor a helyiségbe lépett, akkor hány óra volt? - szőtte tovább a szavakat a főnök.- Hmm... Talán hét lehetett?- Hét lehetett. Amikor ide belépett, kedves Erdei, pontosan hét óra két perc volt! - változott gúnyosan indulatossá a főnök hangja. Erdei elámult. Csak most döbbent rá, hogy felelősségre vonják...- Egy-két percet más is szokott... - próbált védekezni. Nagy úgy tett, mintha meg sem hallotta volna Erdei mentegetőzését:- Késegetünk, késegetünk? Azt hisszük netán, hogy ha pénz áll a házhoz, akkor már dolgozni sem kell rendesen? Ez nem nyugdíjasotthon, kedves Erdei! Ha nem tudná, itt a szocializmust építjük! Itt mindenkinek be kell tartani a munkaidőt!- De Nagy elvtárs, én...- Csak semmi de! Megjegyzem, ez utoljára fordult elő... - sziszegte a főnök. Erdei lelkesen bólogatott. Ő volt a fuldokló,' Sas a szalmaszál.- Hogy van, hogy van? Remélem, elnézi nekem, hogy Istvánnak szólítottam, hisz olyan régen vagyunk barátok! - mondta Sas. Erdei ezzel ugyan cseppet sem értett egyet, de azért ismét csak bólintott néhányszor, nehogy Sas megsértődjön és odébbáll- jon. Amaz folytatta:- Ugye tudod, kedves barátom, hogy építkezem? Egyszerűen őrültség manapság építkezni! Az építőanyag drága, a melósokba dől a szesz, s még élni is kell valamiből... Nem igaz?-Igaz... - szontyolodott el Erdei, rosszat sejtve.-Tudod, barátom... Most, hogy te. . szóval... Ennyit... Neked aztán igazán meg se kottyanna, ha kölcsönöznél nekem százötvenezret... Év végén visszakapod! Megegyeztünk!? Erdei majd leesett a székről.- De hát még fel sem vettem a pénzt...- Úgy látom, nem rajongsz a kérésemért ... - színlelt a személyzetis megbántottságot. - No nem baj, Pityukám, nekem így is jó... Erdei ijedten keresgélte a szavakat.- Félreértettél, kedves...-Zoltán, Pityukám, Zoltán...-Kedves Zoltán... Szívesen kölcsönözném a pénzt, de éppen ennyi lesz a nyereményem... Elláthatod... Sas elvörösödött.- Nem szégyened magad! Még hazudsz is! Edd meg a pénzed, te zsugori hólyag! - kiáltotta, majd felpattant és kirohant az étteremből. 9- Istenem, istenem... - nyöszörögte Erdei. - Mit tettem... Délután nem ment vissza dolgozni. Baktatott a járdán és nagyon-nagyon szerencsétlennek érezte magát. Vajon Gita miről álmodozik? Ö mire szánja a pénzemet? Netán ö is építkezni akar? - morfondírozott. Az újságosnál megállt.- Napilapot kérek.- Tessék, Erdei úr! Már csak ez az egy van. Reggel óta önnek tartogatom! - mézesmázoskodott az újságárus.- Hát ezt a szöveget meg honnan szedte, uram? öt éve minden nap önnél veszem az újságot, de még sohasem mondott ilyet... - mondta Erdei szomorúan. A férfi elkomorodott: - ötven fillér lesz... - duzzogta gyilkos tekintettel. Hősünk fizetett és gyorsan tovább- állt. Haza, haza, minél előbb otthon lenni! - gondolta kétségbeesetten. Otthon, a szobájában, kihúzta az íróasztal legalsó fiókját. Ott tartotta élete nagy müvét, a szelvényt. Kezébe vette, simogatta, dédelgette, elkent rajta egy könnycseppet. Már tudta, mit kell tennie... Kulcs csörrent az előszobaajtó zárjában. Megjött Gita, mi tesz most?! - hasított Erdeibe a rettegés. Szinte önkívületben cselekedett. Aprócska galacsinná gyűrte a kis papírlapot és bekapta. Egy-két pillanatig gúvadt szemmel, mozdulatlanul üldögélt. Hiába, víz nélkül nehezen csúszik a papír... Érezte, hogy a gyomornedvei belemarnak a százötvenezret érő szelvénybe. Hátradőlt a székén és megkönnyebbülten sóhajtott. Az ajtóban megjelent Gita.- Nicsak, te itthon vagy? Nem baj, egyszer te is lazíthatsz egy keveset! Te Pista, a Németék árulják a Ladájukat! Nem vágysz egy autóra? Mindenki megpukkadna! - csacsogott gondtalanul, felszabadultan. Erdei mosolyogva nézett maga elé.- Mit vigyorogsz? Ennyire örülsz a Ladának? Vagy annak, hogy mindenki megpukkad? - kérdezte az asz- szony cinkos kacsintással.- Elvesztettem a szelvényt.. Nem találom... - mondta hősünk búsan, kínlódó képpel, miután sikerült komolyságot erölteni magára. Gita megütközve pillantott rá.- S te ezen nevetsz, te szerencsétlen!? Még jó, hogy ismerlek, akár a tenyeremet... Tegnap kicseréltem a szelvényt egy régire, amit az Icutól kértem. Tudtam, csak akkor van biztonságban, ha én őrzöm! Látod, látod, mire jó egy előrelátó feleség! Erdei öt másodperc alatt háromszor is csuklott. Aztán követelőzve, beledübörögve a hirtelen beállott csendbe, éktelen nagyot kordult a gyomra... Bűvészmutatvány Barátom a társaság kedvence. Népszerűségének titka: a vesszőparipája. Roppantul szereti a bűvészmutatványokat. Bár el kell ismerni, a nézők nem is annyira a trükkjeit csodálják, mint inkább azt a lelkesedést, amivel ezeket bemutatja. Például megkér valakit, hogy adjon kölcsön egy zsebkendőt. Ezután a zsebkendőt mindenki szeme láttára a zsebkésével kicsiny darabokra vagdalja, ezeket beteszi egy kalapba, a kalapot egy másik zsebkendővel letakarja, varázsigéket suttog, majd kihúzza a kalapból a ... kis rongydarabkákat.- Bocsánat, ez most valahogy nem sikerült - mondja mentegetőzve. Vagy elkéri az egyik vendégtől a nyakkendőjét, két helyen csomóba köti, majd a közepén kettévágja. A nyakkendő két felét összetekeri, ökölbe szorított két keze közé préseli, aztán elmondja a megfelelő varázsigéket, majd szétbontja a nyakkendőt. És ekkor bárki meggyőződhet r<í>la, hogy a kettévágott nyakkendő nem nőtt össze.- Hát ez most nem jött be - állapítja meg a barátom zavartan. - A két résznek össze kellene forrnia. Ahol még nem ismerik, nagy előszeretettel mutatja be a következő trükköt: kölcsönkér valakitől egy karórát. Lehetőleg mechanikus órát, de az elektronikus is megteszi, ezen ne múljon. Az órát mozsárba rakja, alaposan összetöri, majd megmutatja az egész társaságnak, hogy az órából csupán szilánkok maradtak. A törmeléket egy közönséges cipődobozba szórja, néhányszor megrázza a dobozt, miközben megint csak elrebegi a varázsigéit, azután diadalmas arccal megmutatja a doboz tartalmát. Sajnos... a sors ezúttal sem volt kegyes hozzá. Eltökéltsége, amellyel újra meg újra belefog a kísérleteibe, néha életveszélyes. Például, amikor éles borotvapengét próbál lenyelni. Többször is előfordult, hogy csak a gyors sebészi beavatkozás mentette meg az életét. Ami azonban a jellemét iileti: kitartó és sziklaszilárd... Sohasem adja meg magát. Bizonyára most sem, amikor felelős vezető lett. GELLÉRT GYÖRGY fordítása Janus Oseka KISS JENŐ: Év-választó* A madarak már mind elültek, nekik nincsen Szilveszter-estjük. Fészkünkbe bújhatnánk mi is, nekünk sincs így fenn mit keresnünk. Ülünk itt ketten, árván, új esztendőre várván, pedig hát ahogy évre év telik, számunkra, öregekre, mind ellenségesebbé válik mindenik. Mi mólóban van, ez az év, aránylag jó volt hozzánk, engedékeny, megadta, hogy segítsünk önnönmagunkon és nem egy szegényen, hogy egy-egy kérdőjel megnyugtató válaszra leljen igaz örömünkre, hogy édes és meleg tekintetektől párásodjék be lelkünk tiszta tükre. Igen, ez év kegyes volt, bár mindentől nem védhetett meg ő sem, felsebzett láb, helyhez kötöttség, és szédület, mely jön lágyan s erősen, ez mindig megvolt, és meg az is: a távol megnyíló kapujában búcsúznunk kellett annyi jóbaráttól. De hát mi volt, az volt, a lényeges az, hogy mi lesz? A szívünk azt súgja: él még, él a Jó, s hinnünk kell benne, hinnünk! Mi jön, lehet mind támadóbb, szűkítheti a létünk, de bármi ér, legyünk azon, hogy annyi kijárjon majd minékünk: bátran és tisztességgel éltünk. PAP JÓZSEF: Egy dacos mozdulat Kifogytunk mindenből. Ami volna még: egy dacos mozdulat. Ez a félkéznyi. Hogy odább taszítsam égboltomról a fekete felhőt: homlokodról a borút. S akkor mindenünnen és mindenütt a derű csalóka fénye zsong majd: asztalunk megkopott lapján, foltok tarkította kezem fején, odakint a madarak mellén, az ágak közti csivitelésben. Nyílni készülő ajkadon. MARKÓ BÉLA: írtam én is a csirkeház mellől Egy tyúkketrec bűzében s melegében aludni boldogan, hát ezt akartam? Álmok nélkül megülni, öntudatlan a biztonságot ígérő sötétben? Hogy mondhassam: nem az én dolgom végre a sorsom^ mostantól nem én vigyázok magamra, mert a környező világot kiporciózza más nekem, s az égre is más figyel, hogy fentról meg ne lessen, el ne ragadjon vércse, héja, isten, s hogy percről percre nőjek, mint a gyermek, milyen rég nem voltam gyermek, milyen rég, s most már csak ilyen ostobán lehetnék: magot szemelve, míg ki nem szemelnek. KÁNTOR ZSOLT: A szabadság A szépség a szabadság, a makulátlan irgalom, melyet átsző egy-egy búsongás és izgalom. A „fölszabadultság“ nem felhőtlen táj, nem anziksz, Nem várakozás, nem rózsaszín téboly, nem zászló, amit a szél hord. A szabadság nem kristályszoba, nem lámpafény, hanem egy arc a szerelem reggelén. A szabadság nem szó, nem ügyirat, hús és vér és csend: mozdulat. Hol szabadság van, ott a gyönyör ERŐ, meditáció a férfi és ihlet a nő. Nem hajón jön el fehér vitorlákkal, gyöngéd hajnalokkal és éjszakákkal. A fű, a hold, a május: táncok az idő árnyaiban, szabad, aki cselekszik, szabad, aki VAN. A szabadság reménybe font akarat, szívek között lélegzik a Nap. • A verseket sorrendben az Utunk, a Híd, A Hét és a Mozgó Világ idei számaiból válogattuk
