Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 42. szám
A KGST gazdaságpolitikája és az ember Előtérben a lakosság szükségleteinek kielégítése A Hospodárske noviny 38. számában Jevgenyij Gavrilos és Vitézs- lav Pilmaier, a KGST Titkárságának munkatársai terjedelmes cikkben foglalkoztak a szervezet gazdaság- politikájának szociális vonatkozásaival. A cikk első felében a tagországok fejlődésének és szociálpolitikája alakulásának néhány mozzanatára hívják fel a figyelmet, az írás második fele viszont a megoldási lehetőségeket próbálja felvázolni. A cikket két részben közöljük. A KGST-tagországok szakemberei elemezték a lakosság életfeltételeit, s ez az analízis számos esetben a gazdaságpolitika világosabb szociális orientációjának szükségességét mutatta. Mostanában olyan intézkedések születnek, amelyeknek rövid időn belül meg kellene oldaniuk a szociális problémákat. Az emberek életkörülményeinek javítását célzó politikai akarat és a legtöbb tagország szociális-gazdasági politikájának változásai jól feltételeket teremtenek a törekvések és az eszközök összekapcsolására a szocialista országok időszerű kérdéseinek megoldásában. A nyolcvanas években a legtöbb KGST-tagország szociális fejlődése a lakosság életszínvonalának lassúbb emelkedése mellett valósul meg. Ha az újratermelés külső és belső feltételei romlásának első éveiben (a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején) a legtöbb ország igyekezett megtartani az életszínvonal növelésének aránylag gyors ütemét, akkor a nyolcvanas évek felétől csökkenteniük kellett az ütemet. Tehát a nyolcvanas évek második felében a gazdasági nehézségek a szociális szférában is megmutatkoztak - érezhető feszültségek keletkeztek, és elmélyültek a különbségek az egyes KGST-tagországok között az időszerű szociális feladatok megoldásában. LASSÚ SZOCIÁLIS FEJLŐDÉS A gazdasági növekedés ütemének csökkenése a belpiaci helyzet és a lakossági szolgáltatások romlásában is megmutatkozott. A gazdaságban megjelentek az inflációs tendenciák. Még szembetűnőbbé vált a fogyasztási cikkek minőségének, műszaki színvonalának, megbízhatóságának és választékának romlása. A nagy- és kiskereskedelem szervezésének, valamint az áruk elosztásának fogyatékosságai következtében a lakosság sokat veszít szabadidejéből. Gyakori jelenség, hogy a hiánycikkekért dupla árat kell fizetni, a nemzeti piacokon szabadon átváltható valutákat használnak és megszerveződik a feketepiac. Elmélyülnek az ellentétek a szociális infrastruktúra ágazatai, valamint a termelés és a társadalom fejlesztésének szüksége között. Egyre romlik az egészségügy, az iskolaügy, az idegenforgalom, az üdültetés és a sport anyagi-műszaki alapjának színvonala. Alacsony színvonalúak a kommunális szolgáltatások. Vannak országok, amelyekben a szociálpolitika egyik, legtöbb feszültséget magában hordozó kérdése az önálló lakás biztosítása vagy megszerzése a családok számára. Lelassult a szociális fejlődés, s e kedvezőtlen helyzetnek a legtöbb KGST-tagországban azonos vonásai vannak. Csaknem minden szocialista országra jellemzők a népgazdaság irányításában és a szociális-gazdasági politikában elkövetett hibák, vagy a gazdaság fejlesztése irányainak helytelen megválasztása. Ez utóbbi mindenekelőtt a tervekben mutatkozik meg. A népgazdaság feladatait nem mindig az életszínvonal fejlesztése terén kitűzött célok függvényében állapítják meg,' amelyek elsősorban a lakosság szükségleteinek kielégítésében jutnak kifejezésre. A lassú ütemű fejlődés következtében jelentős mértékben beszűkülnek a fogyasztási alapok forrásai. Elégtelen a tudományos-műszaki haladás eredményeinek kihasználása, miközben a gazdaság fejlesztési módja meglehetősen forrásigényes. Az országok legtöbbje alábecsüli a szerkezeti átalakítás szükségességét és a népgazdaság azon ágazatainak fejlesztését, amelyek fontos szerepet játszanak a szociális kérdések megoldásában. Nem kapnak megfelelő teret az áru-pénz viszonyok, eltorzulnak az értékkategóriák, megszegik a munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás elvét, nem fordítanak kellő figyelmet az anyagi érdekeltségre, s indokolatlanul megnövekedtek a belpiaci árak. Ugyancsak jellemző, hogy a tagországok sok esetben nem működnek együtt a szociális kérdések megoldásában. Meg kell jegyezni, hogy a szocialista országok lakossága igényeinek kielégítése napjainkban meglehetősen bonyolult feladat. Megoldásában egész sor szubjektív és objektív nehézség merül fel, amelyek kiküszöböléséhez a legegyszerűbb módszert minden országnak önmagának kell megtalálni. Ez esetben természetesen a népgazdaságok reális lehetőségei, a gazdaságok állapota és fejlettségi szintje, a jövőben várható változások és az ezeknek megfelelő irányítási rendszer a meghatározók, miközben nem szabad megfeledkezni a kölcsönös gazdasági együttműködés lehetőségeiről. KÖZÖSEN A NEM TERMELŐ SZFÉRÁBAN Jobb eredményeket épp a nemzetközi munkamegosztás és a koordinált közös munka hozhat, méghozzá aránylag rövid idő alatt. Ezért a kölcsönös együttműködés olyan megoldását és szociális orientációját kell keresni - főként akkor, ha a KGST-tagországoknak már vannak tapasztalataik annak szervezésében amely a lakosság szükségleteinek kielégítéséhez kapcsolódik. A KGST-n belül számos szociális irányzatú egyezményt és programot fogadtak el. Valódi hasznuk azonban nem nagy. Az együttmunkálko- dás nem fejt ki elegendő nyomást a termelés növelésére, a választék bővítésére és a kölcsönösen szállított fogyasztási cikkek minőségének javítására. Meglehetősen bonyolítja a helyzetet, hogy a nem termelő szféra együttműködése az utóbbi időben nem szerepelt a KGST kiemelt területei között. Ezért a felgyülemlett kérdések hatékony megoldása még nincs a megfelelő szinten. A tagországok szociális szférában megvalósuló kooperációjának fő irányai a nemzetközi szocialista munkamegosztás 1991-2005-ös időszakra szóló kollektív koncepciójában vannak meghatározva. A KGST-tagországok tudományos- műszaki haladása 2000-ig terjedő komplex programjának feladatai ugyancsak arra irányulnak, hogy a szociális szférában az egyes országok előkelő helyre kerüljenek. Ahhoz azonban, hogy az együttműködés egyre inkább szociális jellegű legyen, az említett irányokat tovább kell konkretizálni, és ki kell választani a fő területeket és az elsőrendű fontosságú intézkedéseket. Azok közé a legidőszerűbb feladatok közé, amelyek megoldásához egyesíteni kell az érdekelt tagországok igyekezetét, ezek a feladatkörök tartoznak:- a nemzeti piacok feltöltése az élelmiszeripari és fogyasztási cikkek széles skálájával, különös tekintettel a lakosság egyes rétegeinek és korcsoportjainak szükségleteire;- azoknak a szakágazatoknak a felújítása és korszerűsítése, amelyek élelmiszereket és fogyasztási cikkeket gyártanak, valamint a nem termelő ágazatok felújítása, mindezek ellátása technológiai berendezésekkel, jó minőségű nyersanyagokkal és anyagokkal;- az egészségügy, az iskolaügy, a lakásépítés, az idegenforgalom és a szociális-kulturális komplexum más ágazatainak fejlesztése;- az informatika és a számára készülő termékek gyártásának fejlesztése;- megteremteni a feltételeket a dolgozók szabad mozgásához a nemzeti határokon keresztül munkavégzés céljából;- kiépíteni a káderek folyamatos előkészítésének és átképzésének rendszerét, főként az egy vagy több országban összpontosított specializált termékek gyártására;- az ökológiai kérdések globális megoldása. Az egyik fő ok, amely fékezi a KGST-tagországok kooperációját a szociális szférában, az együttműködés tökéletlen gazdasági mechanizmusa, azonkívül a hagyományos formák és módszerek korlátozott lehetőségei, valamint az, hogy hiányoznak az anyagi és pénzforrások több program és egyezmény megvalósításához. A szociális téren folyó közös munka egyik alapvető fogyatékossága, hogy a termelési és tudományos-műszaki együttműködés csak ritkán valósul meg a közvetlen kapcsolatok vagy más progresszív módszerek formájában, s a piacon a termelők diktálnak különösebb verseny nélkül. Továbbá a vállalatok nem érdekeltek és nem kezdeményezők a megfelelő szolgáltatások és áruk termelésének és kivitelének bővítésében, megoldatlanok az ár-, a deviza-, a pénzügyi, valamint a hitelkérdések és a piacnak nincs ösztönző hatása. Ezeket a problémákat sürgősen meg kell oldani nemcsak a KGST-n, hanem az egyes országokon belül is. De vajon mikor és hogyan? Ezekre a kérdésekre következő számunkban keressük a választ a KGST Titkársága két munkatársának segítségével. Hospodárske noviny A szófiai Liljana Dimitrova textilipari vállalat női kötöttruhákat gyárt. A kis sorozatokban mindössze 1500-2000 darab készül egy-egy mintából. A választék innovációjáról tervezők és technológusok csoportja gondoskodik. Évente körülbelül 400 új minta kerül az üzem termelési programjába. A felvételen a textilgyár egyik csarnoka látható. (A CSTK felvétele) Magyar bankokról és hitelekről A Magyar Nemzeti Bank a konvertibilis export ösztönzésére új hitelkonstrukciót hirdetett meg. Az új típusú hitelezés lehetővé teszi, hogy már a szállítást megelőzően, a termelés fázisában kedvezményes kölcsönökhöz jussanak a gazdálkodók. A kereskedelmi bankokon keresztül - a konvertibilis export növelése érdekében - a vállalkozók azokra az exportügyietekre kaphatnak kedvezményes kamatozású hitelt, amelyek bankgaranciával vagy kezességgel vannak fedezve. A kereskedelmi bankok által folyósított kölcsönt a Magyar Nemzeti Bank refinanszírozza. Ennek mértéke: legfeljebb a bankári biztosítékon feltüntetett, az exportszerződésben rögzített vételár 80 százaléka. Az MNB a refinanszírozási hitelt maximum egy évre adja, de a lejárat a kiszállítás, illetve az azt igazoló okmányok beérkezésének várható időpontjához igazodik. A refinanszírozási hitelek kamata hat hónapra terjedő lejárat esetén 8,5, e felett kilenc hónapig 9,5, míg az egyéves lejárati időre adott hiteleké 10,5 százalék. A kereskedelmi bankok erre 0,5 százalékos kamatrést számíthatnak fel. Az eredeti feltételektől eltérő felhasználás, illetve a vállalati export elmaradása esetén a jegybank szankciókat alkalmaz a kereskedelmi bankokkal szemben. . * . (NSZ) Dunabank Részvénytársaság néven önálló kereskedelmi bankká alakult át a Befektetési és Forgalmi Leánybank, a Magyar Hitelbank szakosított pénzintézete. Az 1 milliárd forintos alaptőke megegyezik a leánybank alaptőkéjének (500 millió forint) és az eddigi működése során felhalmozott tartalékvagyonának (500 millió forint) összegével. A Magyar Hitelbank viszont az új kereskedelmi bank részvényeinek csak 50 százalékát birtokolja, vagyis a társasággá alakulással ki tudta vonni nyereségét az egykori leánybankból. A részvények másik felén tizennégy tulajdonos osztozik, elsősorban ipari és külkereskedelmi vállalatok. Debreczeni Kálmán vezér- igazgató elképzelése szerint a Dunabank Rt. elsősorban a kis- és középvállalkozások finanszírozását vállalná, s emellett szeretné megőrizni jogelődje pozícióit az értékpapírpiacon is. HVG Lipcse egyik gépipari üzemében különféle automata textilgépeket gyártanak. Az évi termelés több mint 70 százalékát a KGST-tagországokba és az iparilag fejlett tőkés országokba szállítják. Az automata gépek az üzemelés során rendkívül megbízhatók és minőségi munkát végeznek. A felvétel a gépgyár egyik részlegén készült. (A ÖSTK felvétele) Nem sokkal a brnói Nemzetközi Gépipari Vásár után máris újabb rendezvény, az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár - a fogyasztási cikkek szakvására - hívta fel magára a közvélemény figyelmét. Nem alaptalanul, hiszen a BNV történetében ez már a jubileumi 90. volt, amely mára Európa egyik fontos marketingfórumává fejlődött. Ezúttal a kilenc napig nyitva tartó vásáron 33 ország 1679 kiállítója 75 989 négyzetméternyi területen mutatta be termékújdonságait, amelyeket a rendezők a jobb áttekinthetőség érdekében 13 árucsoportba osztottak. Az egyéni kiállítók mellett a több árucsoportot felölelő kollektív bemutatók is helyet kaptak. A külföldi résztvevők közül a Szovjetunió, az NSZK és Ausztria kiállítói foglalták el a legnagyobb területet. Hazánk 13 külkereskedelmi vállalata 956 négyzetméteren mutatkozott be. Mi jellemezte az idei őszi BNV-t? A korábbi évekhez viszonyítva jelentősen megnövekedett a magyar kiállítók száma, viszont a szerkezetváltás folyamatában a piacgazdasági törekvések eredményeként csökkent a bútor- és ruházati ipar bemutatója. A kiállított termékek a minőség, a formatervezés, a kivitelezés szempontjából megfeleltek a nemzetközi mércének. Az élelmiszeripari vállalatok ízlésesen csomagolt zöldség-, gyümölcs- és húskészítmények, valamint tejtermékek gazdag választékát mutatták be. A háztartási vegyipar és a papíripar ugyancsak sok új, ötletes terméket állított ki, s a kozmetikai cikkek kínálatában is valószínűleg mindenki megtalálta a kedvére valót. A gépjárművek bemutatójára szinte valamennyi jelentős autósnemzet elhozta érdeklődésre számottartó személygépkocsi-típusait. Az új Moszkvics és a Skoda Favorit mellett az Opel, a BMW, a Ford tükörfényesen csillogó példányait tekinthették meg a látogatók. Felvonultak a nyugati piacról behozott használt autók is, amelyeket az érdeklődők a lefutott kilométertől függően - általában nyugatnémet márkában - meghatározott árért a helyszínen megvásárolhattak. A családi és hétvégi házak tárlatán a hőenergiát megtakarító korszerű épületelemek, a különféle falazó- és burkolóanyagok hívták magukra a figyelmet. Nagy volt az érdeklődés a MULTI 135 típusú csehszlovák faház iránt is, amelyet a Drevounia külkereskedelmi vállalat a jövő évben kíván szállítani Magyarországra. A kertészfelszerelések és barkácsszerszámok nemzetközi kiállításán olyan ötletes szerszámokkal találkoztunk, amelyek jelentősen megkönnyítik a barkácsolók és ezermesterek munkáját. Hazánk a kölcsönös gazdasági együttműködésre építve olyan termékeket mutatott be a vásáron, amelyek a magyar fél számára nagy jelentőségűek lehetnek. A magyar piac élénk érdeklődést tanúsít például a csehszlovák személygépkocsik, kis motorkerékpárok, színes tévé-képernyők, dömperek, kistraktorok, mezőgazdasági szerszámok és eszközök iránt, hazánk viszont növényvédő szerekből, híradástechnikai és számítástechnikai berendezésekből importálna többet Magyarországról. A déli szomszédainkkal megkötött ez évi árucsere-forgalmi és fizetési egyezmény 1 milliárd 773 millió rubelről szól, amely 4,7 százalékkal magasabb összeg, mint az előző évben volt. Az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hogy az 1986-1990-es évekre kötött 8,5 milliárd rubel értékű árucsere-forgalom, amelyből a csehszlovák export 4,2, az import pedig 4,3 milliárd rubelt képvisel, maradéktalanul megvalósul. MÉRI ISTVÁN ÚJS 1989.X
