Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 42. szám
r A llandó mozgásban van, höm- /1 pötyög a tömeg. Türelmetlenül keresi, válogatja, habzsolja a látványt. Ennyi kutyát, s főleg egymástól ennyire különbözőeket talán még Mátyás királynak sem sikerült egy- begyújtenie a mesebeli budai kutyavásáron. Akad piros pántlikás, pici, fehér palotapincsi és borjúnyi dog, acélkék szemű, előkelőén rideg alaszkai farkas és kedves, mackós külsejű bernáthegyi, dús, hosszú szőrű afgán agár és a fajtanemesítés csúcsteljesítményeként rózsaszínűre meztelenített ,,valami"... Nem tetszik? Hogy egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy kutya, ronda? Nem, itt nincs csúnya, ronda kutya, hiszen itt csak azok gyűltek össze, „akiket" gazdáik nemegyszer embertársaiknál is jobban szeretnek, s „akikre“ olyannyira büszkék, „akik" annyira szépek szemükben, hogy egyetlen esélyesként hozzák őket Magyarországról, Lengyelországból, az NDK• Izgalmas pillanatok következnek - a kutyákkal elvonulnak a zsűri előtt SZÚ H etek óta, amióta ismerőseim elpanaszolták, hogy az egész országban nem lehet megfelelő gyerek sportkocsit vásárolni, amerre jártam, kocsi után érdeklődtem. A szaküzeletekben található kétféle sportkocsi nem tetszik a fiatal szülőknek, ami nem csoda, hiszen már ránézésre is kényelmetlennek tűnnek, és ráadásul ódi- vatúak is. Nézzük tehát a hirdetéseket - gondoltam, és belevetettem magam az újsághirdetések tanulmányozásába. Rájöttem, a hirdetők fő jellemvonása a szemérmesség, mert a hirdetésekből nem derült ki a felkínált portéka ára. Miután felhívtam családom tagjainak a figyelmét, ne számítsanak arra, hogy belátható időn belül telefonhoz jutnak, lefoglaltam a készüléket. Tulajdonképpen elsősorban nem a márka, hanem az összeg iránt érdeklődtem, s csodák csodájára még azok is, akik már eladták a gyerekkocsit, nyíltan közölték velem az árát - a négy és félhétezer koronát! Levegő után kapkodva kértem őket, ismételjék meg az összeget, mert nem hittem a fülemnek. Pedig jól hallottam. Csak amikor az egyik Herlag márkájú kocsi tulajdonosa (ez jelenleg a csúcs) kijelentette, hogy kilencezer koronáért máris vihetem, óvatosan rákérdeztem, nem sok ez egy kissé? S a válasz? - Egyáltalán nem. Háromezer schilling az ára, azt meg kell szorozni hárommal, s adott a végösszeg. - De a kocsit már egy(két) A többi hirdető „jutányosabb“ árakról tájékoztatott, az alsó határ (Zekiwa márka) négy és fél ezer korona volt. Miután megnyugodtam egy kicsit, számolni kezdtem. Egy új, hazai gyártmányú, tetszetős kivitelű, keresett mély gyermekkocsi ára közel kétezer korona. Egyértelmű tehát, hogy a sportStátusszimbólum? gyerek használta, valami amortizációt mindenhol leszámítanak - próbáltam megmozgatni beszélgető partnerem lelkiismeretét. - Nem kényszer a vásár - közölte kurtán, majd hozzáfűzte. - Képzelje, hogy a mélykocsiért 11 ezret kaptunk. Mert manapság aki ad magára valamit, az gyermekének nyugati márkájú gyerekkocsit vásárol. Viszi tehát? - Próbálkozom még másutt is - válaszoltam de ha nem járok szerencsével, jelentkezem még. Hiszen én is adok magamra - mondtam. Ennyiben maradtunk. kocsi nem kerülhet annyiba. Sót, ha a sport- felsőt a mélykocsi alvázára lehetne szerelni a kocsi ára nem érhetné el az 1000 koronát sem. Ha volna, s a gyártó is úgy akarná... De vajon miért nem akarja? Azt tudtam, hogy hazánkban a gyerekkocsikat gyártó vállalat Mélníkben található. Telefonon érdeklődtem a sportkocsik gyártásáról. A telefonközpontos, mihelyt meghallotta kérdésemet, azonnal tudta hova kapcsoljon. Bemutatkoztam, és érdeklődtem a sportkocsik gyártása iránt. A vonal másik végén levő hölgy nem mutatkozott be, de közölte, hogy a hónap végén, legkésőbb novemberben megjelennek a piacon az új sportkocsik. Egyelőre ugyan korlátozott mennyiségben, ám jövőre már minden bizonnyal javul a helyzet. Pontos árat mondani nem tud, de az összeg nem haladja meg az ezer koronát. És mielőtt tovább tudtam volna kérdezősködni, befejezte a beszélgetést. Szótlanul, mogorván ültem a telefon mellett. És egyáltalán nem azért, mert letették a kagylót. Eszembe jutott, ha volna hazai •gyártmányú, modern sportkocsi (lehetne, hiszen ha valakinek előbb jutott volna eszébe, hogy a gyerekek a mélykocsikat kinövik még azelőtt, mielőtt megtanulnának járni), nem kérhetnének a használt kocsikért ilyen óriási összegeket. És ennek kapcsán egy régi szólás is eszembe jutott: nem az a bolond, aki kéri, hanem aki adja! Este visszahívtam a kilencezer koronás kocsi gazdáját. Mondanom sem kell, már nem ö volt a tulajdonosa. Valaki nagyon adott magára! PÉTERFISZONYA I. X. 20. ból, sót még a távoli Dániából vagy Belgiumból is a kiállításra. 9 Kutya egy sors lehet ennyit utazni a gazdi hiúsága kedvéért, mondhatná bárki. Ám itt, legalábbis úgy tűnik, olykor irigylésre méltó lehet a kutyasors is. Vannak, akik kényelmes sátrakat, fólia fülkéket építenek négylábú hozzátartozóiknak, kötött gyapjúruhába öltöztetik őket, pokrócba csavarják, ölbe vagy kipárnázott mózeskosárban hordozzák kedvenceiket, hogy megóvják őket a kényelmetlenségektől, az esős, szeles októberi időjárástól. A zsűri előtti bemutatkozást megelőzően pedig fésülgetik, kefélgetik, fényesítgetik szőrüket, masnikat kötöznek ,,hajukba“ vagy a nyakukba. Mulattató látvány mindez a főváros lakosságának, s persze kellemes, kulturált szombati időtöltés. Jönnek az apukák a csemetéikkel, hogy ne legyenek láb alatt, míg a mama otthon elvégzi a szombati főzést, nagytakarítást. Jönnek egész családok, merthogy csak a közösen eltöltött szabadidő, a közös élmények az igazán értékesek. Figyelmesen szemlélődik a lemezlista élére nemrég felkapaszkodott fiatal zenész, hogy kiválassza, milyen kutya illene leginkább egyéniségéhez és zenéjéhez, de ott téblá- bol a fővárosi állattartási rendelet egyik (kutyaellenességgel vádolt) megfogalmazója'is - családjával. És persze alig akad gyermek, aki ne szemelt volna ki magának legalább egy kutyát, ne akarta volna megsimogatni, játszani vele, és ne akart volna kölyökkutyát vásárolni a gazdag kínálatból. - Panellakásba? Az állatkínzás lenne fiam! - szólt általában a kategorikus ellenvetés, habár ki tudja, miként vélekednek erről az illetékesek - a kutyák. FEKETE MARIAN • Türelmesen várakozunk, míg ránk kerül a sor (Lórincz János félvételei) • Mindketten a legújabb divat szerint fésül- ködünk • Nekünk nem árt az eső • A gyereklátogatók kutyatulajdonosnak körében sok irigye volt a fiatal * vajon hová ment a gazdi... ? • „Zsebkutya“
