Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-20 / 42. szám

Az elhallgatott probléma a homoszexualitás. Hosszú éveken keresztül nem beszéltünk róla, a tájékoztató eszközök kerülték a kérdést. Csupán most, amikor az AIDS veszélyével kapcsolatban fokozott érdeklődés mutatkozik iránta, oldódnak fel az íratlan tilalmak, egyre többször hallunk és olvasunk a társadalom által napjainkig elmarasztalt jelenségről. A Rudé právo Halo sobota című melléklete egy levél kapcsán beszélgetett szakemberekkel erről a nagyon időszerű problémáról. Mielőtt ismertetnénk a szakemberek véleményét, röviden összefoglaljuk a levél legfontosabb gondolatait.

A levél

..Homoszexuális vagyok, és elítélem a sajtót azért, mert nem foglalkozik nehéz életünkkel, a szexuális felvilágosítás hiányáról már nem is beszélve Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy szigorúan el kell választani a homoszexualitást a toxikomániától és a prostitúciótól. A homoszexualitás az említett két utóbbi jelenségtől eltérően nem társadalomellenes. Antiszociális viszont a kísérőjelensége - a promiszkuitás (válogatás nélküli nemi érintkezés), amely azonban a heteroszexualitás esetében is fennáll. Véleményem szerint tehát mindenekelőtt ama kellene megtanítani az embereket, hogy elismerjék a szerelem valódi értékeit, és tartós partneri kapcsolatokat alakítsanak ki (a homoszexuálisok is). Ez az egyedüli védekezés az AIDS-szel szemben. Megbosszulja magát, hogy évekig halgattunk a homoszexualitásról, amelyet egyesek egzotikumnak, mások elítélendő hitványságnak tartanak. Pedig a szexuális életnek ezt a módját sokkal többen folytatják, mint ahogy gondolnánk. Míg sok ország megoldotta a homoszexuálisok problémáit, Csehszlovákiában csak most fedeztük fel őket, és tapintatosan egy helyben topogunk. Ez viszont az egész szexuális nevelésre is vonatkozik. Például az Egyesült Államokban a homoszexualitást (abban az esetben, ha az egyén lelkileg kiegyensúlyozottan él) nem sorolják a betegségek közé, és a homoszexuálisokat a társadalom teljes értékű tagjainak tartják.

Más országokban is vita folyik a homoszexualitás legalizásáról. Klubjaik, szervezeteik vannak, folyóiratokat adnak ki számukra. A csehszlovák egészségügy ezzel szemben szüntelenül változtatja a homoszexualitás megítélését. Először lelki betegségnek tartották, majd szexuális elhajlásnak, végül pedig a szexuális élet tartós zavarának. A világban ezt a kérdést már megoldották! Azzal, hogy a homoszexuálisok számát alábecsülik, azt a látszatot akarják kelteni, hogy Csehszlovákiában kevesebben vannak, mint más országokban.

Hiányosságaink vannak a büntetőjog területén is. A világ jogászközvéleménye bírál bennünket a Büntető Törvénykönyv 244. paragrafusa miatt - amely az azonos nemű személlyel való nemi kapcsolatra vonatkozik. Ez közvetlenül diszkriminálja a homoszexuális kisebbséget. így aztán Csehszlovákiában csak kevés homoszexuális vállalja nyíltan életmódját, ám Így is természetes és teljes értékű életet élnek, annak ellenére, hogy szüntelenül ki vannak téve a „moralisták“ bírálatának. Tragikus, hogy hatásukra a heteroszexuálisok többsége elítél minket, mi pedig úgy érezzük, mintha az egész világ ellenünk fordulna. Csehszlovákiában tulajdonképpen csak ,,beteg" homoszexuálisok élnek. Elitélik őket nemi vonzódásukért, ók viszont nem tudnak beletörődni helyzetükbe, rejtőzködnek, lelkileg belefáradnak, állandó félelemben élnek, attól tartanak, hogy leleplezik őket.

Talán hihetetlen, de egyesek rá akartak beszélni, nősüljek meg, hogy valamit elérhessek az életben. Sót, főiskolai tanulmányaim után három hónapig nem is tudtam elhelyezkedni. Bírált nemi vonzódásom miatt ma is munkásként dolgozom. Több emberrel beszélgetve, arra a következtetésre jutottam, hogy nálunk a homoszexuálist a legjobb esetben bolondnak tartják. Ok maguk úgy vélekednek, nincs értelme bekapcsolódniuk a közéletbe, hiszen rövid időn belül kényelmetlenné válnak. S a magánéletem? Harmonikus kapcsolatot szeretnék kialakítani egy férfival. Hogyan érhetem ezt el, ha mindenki tagadja homoszexualitá- sát? Milyen tartós lenne az esetleges kapcsolatom a környezet elítélő magatartása miatt? így tehát Csehszlovákiában nincs más választásuk a homoszexuálisoknak, minthogy arra alkalmatlan helyeken (nyilvános illemhelyeken, parkokban stb.) anonim kapcsolatokat kössenek, amire tulajdonképpen maga a társadalom kényszeríti őket. Többségünk elítéli az ilyen életmódot, de mit csináljunk, ha mi is teljes életet akarunk élni?"

A jogász véleménye

Mit mondott a levélben felvetett problémákról Vitézlav Kvétensky jogász?

• Mindenekelőtt az említett 244. paragrafusról szeretnénk valamit hallani.- Nem tudom, hogy tudatlanságról van-e szó, vagy pedig tudatosan félremagyarázzák a törvényt. Az 1950-ben elfogadott Büntető Törvénykönyv emberi méltóságot sértő bűn- cselekménynek minősítette az azonos nemű személlyel fenntartott nemi kapcsolatot. A törvény indoklása szerint a törvényhozó ezzel a meghatározással a „szexuális perverzitások“ ellen küzdött. Az 1961. évi Büntető Törvénykönyv már csak az azonos neműekkel fenntartott nemi kapcsolat bizonyos eseteit és formáit bünteti. Csehszlovákiában tehát a homoszexualitás nem büntetendő.

A homoszexuális és a heteroszexuális nemi kapcsolat esetleges büntetése között csupán egy lényeges különbség van. Márpedig a homoszexuálisok esetében büntetendő az idősebb és a 18 évesnél fiatalabb személy közti kapcsolat, míg a heteroszexuális kapcsolat esetében ez nincs így. A 242. paragrafus szerint bűncselekményt követ el az, aki tizenötödik életéve betöltése után, akár heteroszexuálisán is, nemi kapcsolatot tart fenn 15 évesnél fiatalabb partnerrel. így tehát a homoszexuálisok kapcsolatánál ez a korhatár három évvel magasabb. Okot adhat ez arra, hogy a homoszexuálisok diszkriminálásáról beszéljünk? Bizonyára nem. Leszögezhetjük tehát, hogy társadalmunk nem bünteti tagjainak homoszexualitását, ugyanúgy, ahogy azért sem vonja őket felelősségre, mert valamilyen világnézetet, vallási nézeteket vallanak. Csupán a homoszexualitás társadalmi szempontból veszélyes formáit és megnyilvánulásait bünteti, ugyanúgy, mint a heteroszexualitás veszélyes formáit és megnyilvánulásait is.

• Nézete szerint az azonos neműek partneri kapcsolatainak legalizálásával megakadályozható lehetne a homoszexuálisok pro- miszkuitása?- Először tegyük fel azt a kérdést, vajon megelőzhető-e a heteroszexuálisok gyakori partnercseréje a különböző neműek partneri kapcsolatainak legalizálásával? Erre a kérdésre inkább a szexuológusnak kellene válaszolnia, de elmondom saját nézetemet. A válások magas száma arra utal, hogy a partnerek jogilag legalizált kapcsolata sem szavatolja az egymás iránti hűséget. Ezenkívül számos megbomlott házasság csak azért marad fenn, mert tekintettel vannak kiskorú gyermekeik érdekeire. A homoszexuális partnereknél

ez nem jöhet számításba. Szerintem a homoszexuális „család“ csak részben töltené be szerepét, habár nem tartanám teljesen fölöslegesnek, ha szociológiai, szexuológiai és jogi szempontból is elemeznék a homoszexuálisok tartós partneri kapcsolatainak kérdését. Ennek ellenére véleményem szerint nem lenne reális, sem célszerű, ha rövid időn belül jogilag szabályoznák az ilyen partneri kapcsolatokat.

• Mi a véleménye a homoszexuálisok esetleges szervezetének megalakításáról?- Részben az előző kérdésre adott válasz- szal folytatnám. Lehet, hogy egy ilyen szervezet megalakítása hozzájárulna a homoszexuálisok tartósabb partneri kapcsolatainak kialakításához, az alkalmi partnerek számának csökkenéséhez. Ugyanakkor, egy ilyen szervezetet kétségtelenül felhasználhatnának a homoszexuális prostitúció terjesztésére, sőt legalizálására is. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a homoszexuálisok néha különböző bűnöző elemek zsarolásának áldozataivá válnak. Éppen ezért alapos tudományos elemzést kellene végezni egy ilyen szervezet megalakítása előtt. Ez azonban nem jelenti, hogy kétségbe vonom a szervezetet szorgalmazók jószándékát. Talán ők tudják, hogyan lehetne jogilag szavatolni, hogy a szervezettel ne élhessenek vissza.

Ez tehát a jogász nézete, tegyük hozzá, magánvéleménye. Sokan támadják azonban a homoszexuálisokat, sót azt is javasolják, szigeteljék el őket, mivel ők az AIDS poten- ' ciális terjesztői. Az ilyen nézetek képviselői egyáltalán nem ismerik a problémát. Az utóbbi években, mindenekelőtt éppen az AIDS- szel kapcsolatban, került a figyelem előterébe a homoszexualitás kérdése. Mi a véleményük minderről az orvosoknak?

Mit tudunk és mit nem tudunk a homoszexuálisokról?

Nálunk egyelőre kevesen hajlandók önkéntesen foglalkozni az AIDS-betegekkel és a homoszexuálisokkal. Szándékosan hozzuk kapcsolatba ezt a két kérdést, annak ellenére, hogy világszerte csökken a homoszexuálisok körében ennek a borzalmas betegségnek a terjedése. Választ azoktól kértünk, akik hivatásuknál fogva foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Dr. Ivan Procházka szexuoló- gus és dr. Slavomil Hubálek pszichológus, a prágai Szexuológiai Intézet munkatársai készségesen álltak rendelkezésünkre.

• Hány homoszexuális van országunkban?

I. P.: Nem olyan régen végeztünk egy felmérést. Az eredmény nem tér el más országok adataitól - a férfiaknak mintegy három és fél százaléka homoszexuális.

• Betegségnek nevezhetjük a homoszexualitást?

S. H.: A történelem során különböző megítélések merültek fel - bűntettnek, betegségnek, zavarnak tekintették. A meghatározás nagyon relatív. Nálunk a szexuális zavarok között tartják nyilván.

I. P.: A homoszexualitás nem meríti ki a betegség kritériumait. Biológiai rendellenességről van szó.

• Ezt a szexuális zavart a természet, vagy pedig a nevelés okozza?

S. H.: Két nézettel találkozhatunk. Egyesek azt állítják, hogy született rendellenesség, mások viszont a rossz nevelést, a családi környezetet hibáztatják. Mi kompromisszumos nézetet vallunk. Szükség van bizonyos hajlamra, de ugyanakkor családi körülményekre is. E két tényező találkozásakor keletkezik a homoszexualitás. Egyértelmű, hogy nem gyógyítható. Kisgyerekkorban, úgy három év körül dől el, hogy az ember homoszexuális lesz-e. A pubertásban már nem változtatható meg az ember szexuális beállítottsága.

I. P.: A homoszexuálisok többsége olyan családból származik, ahol az anyáé a vezető szerep, de ez nem általánosítható. Az egyes országokban hozzávetőlegesen azonos adatot mutatnak ki: a,férfiaknak mintegy 4 százaléka, a nőknek pedig 1 százaléka homoszexuális. A társadalomnak ebbe bele kell törődnie.

• Nálunk milyen a helyzet?

S. H.: Csehszlovákiában a szexuológiát illetően számos elsőséget vívtunk ki. Morvaországban született Freud, 1921 -ben a prágai orvosi egyetem mellett alakult meg a világ első szexuológiai intézete. A homoszexualitás büntetését 1961 -ben szüntettük meg, és számos ország követte példánkat.

I. P.: Az utóbbi években azonban sok mindenben adósai maradunk ennek a haladó hagyományak.

• Igénylik a homoszexuálisok az önök segítségét?

I. P.: Egyesek igen, mások nem. Intézetünkben hét éve működik egy pszichoterápiái csoport és két éve a homoszexuálisok klubja.

S. H.: Akik bennünket felkeresnek, azok körülbelül olyan állapotban érkeznek hozzánk, mint amilyet a levélíró ismertetett. Egy- harmaduk már öngyilkossági kísérletet tett. A pszichoterápia keretében igyekezünk csökkenteni feszültségüket, elérni, hogy beletörődjenek állapotukba és szilárd homoszexuális kapcsolatot alakítsanak ki.

• Pácienseik közül nem akarnak egyesek heteroszexuálisakká válni?

S. H.: A múltban sokan kérték ezt. Ma már többnyire csak szüleik vagy közvetlen hozzátartozóik nyomására próbálkoznak ezzel. A sikernek nagyon kicsi a valószínűsége. A férfiak húsz százalékának sikerül csak alkalmazkodniuk a heteroszexuális életmódhoz, de szexuális vonzalmuk nem változik meg.

• Az utcán kívül van más lehetőségük a homoszexuálisoknak az ismerkedésre?

I. P.: Évekkel ezelőtt betiltották a homoszexuálisok apróhirdetéseit, így nagyon korlátozódtak a lehetőségeik az ismerkedésre. Ezért létesítettünk klubot számukra.

S. H.: A pszichoterápiái csoportban és a klubban is küzdeni próbálunk a gyakori partnercsere és a rizikós szexualitás ellen, azzal a céllal, hogy megelőzzük az AIDS-t.

I. P.: Miután a férfi vagy a nő beletörődik abba, hog homoszexuális, nem tudja, hol keressen partnert a közös élethez. Nem akar azokra a helyekre járni, ahol a homoszexuálisok rendszerint ismerkednek. Ezt méltatlannak tartja. Normális ismeretségeket akar kötni és a klub lehetőséget teremt ehhez.

S. H.: Mi általában fel akarjuk újítani azt, amit valamikor együttjárásnak neveztek. De nemcsak a homoszexuálisok körében. Napjainkban sok fiatal először teremt nemi kapcsolatot, és csak azután egyezik meg partnerével, hogy együtt fognak járni. Az AIDS megelőzése érdekében arra törekszünk, hogy a homoszexuálisok a lehető leghosz- szabb ideig járjanak együtt, még mielőtt nemi kapcsolatot teremtenek.

• A homoszexuálisokkal szembeni előítéletek mindenekelőtt a tájékozatlanságból erednek. Hogyan szüntethető ez meg?

I. P.: Vegyük például a homoszexuálisok partnercseréinek megítélését. Aránylag nagymértékű, de a közvéleményben az a nézet uralkodik, hogy valamennyi homoszexuális gyakran cseréli partnerét és ezért terjesztik az AIDS vírusait. Tíz százalékuk azonban sohasem köt nemi kapcsolatot.

S. H.: Az emberek városokban, állomásokon, illemhelyek környékén csellengő személyek alapján ítélik meg a homoszexuálisokat. Pedig gyakran prostituáltakról van szó, akik ily módon keresnek pénzt.

. I. P.: A közvéleménynek fogalma sincs arról, hogy milyen szexuális életet élnek a homoszexuálisok.

S. H.: Amint már mondottam, egy részük nem él nemi életet, mások csak néhány partnerrel kerülnek kapcsolatba életük folyamán. Több hosszan tartó kapcsolatról tudunk. Mintegy 17 százalékuk cseréli gyakran a partnerét (egy év alatt tíznél is többet). Ők alkotják a rizikós csoportot.

I. P. Ami az AIDS terjesztését illeti,' a homoszexuális nők nem képeznek rizikós csoportot, még abban az esetben sem, ha gyakran cserélik partnereiket.

S. H.: A világstatisztikák szerint a homoszexuálisok körében nem nő az AIDS-bete- gek száma. Veszélyeztetettekké válnak viszont a gyakori partnercserével élő heteroszexuálisok, de főleg a toxikomániások.

• Más országokban hogyan viszonyulnak a homoszexuálisokhoz?

I. P.: Európában több országban, így például Írországban, Romániában és a Szovjetunióban büntetik a homoszexualitást. Dániában teljes mértékben megoldották a problémát, egyenjogúsították a homoszexuálisokat, hivatalosan is kapcsolatot köthetnek. A szocialista országok közül nincsenek jogi problémák Lengyelországban és az NDK-ban. Az NDK-ban mintegy húsz szervezetük van. Magyarországon tavaly alakult meg a homoszexuálisok szervezete, amelynek 800 tagja van. Klubjuk utazásokat szervez, felvilágosító munkát végez, gondoskodik az AIDS-fertö- zöttekről és ingyenes kivizsgálásokat szervez.

• Eredményes lehet a szexuális nevelés a homoszexuálisok esetében is?

I. P.: Természetesen, hiszen ők ugyanolyan emberek, mint a többiek. A különbség csupán annyi, hogy amíg nem békülnek meg helyzetükkel, az átlagosnál neurotikusabbak.

S. H.: Az Egyesült Államokban kiszámították, hogy a társadalom 140 ezer dollárt fordít egy AIDS-betegre, aki végül is meghal. Ez azt jelenti, ha csak egy embert sikerül megmenteni, jelentős összegeket takarítunk meg. Hozzáteszem, az anyagi szempont az utolsó helyen szerepel érveink között.

• Mi a véleménye a homoszexuálisok szervezeteiről?

S. H.í Mindenesetre támogatjuk megalakításukat. Pszichoterápiái csoportunk és klubunk tevékenységét folytathatnák.

I. P.: Szakmai együttműködést kellene folytatnunk a szervezetekkel, amelyek fontos szerepet tölthetnének be az AIDS megelőzésében. Szerintem alaptalan az az aggodalom, hogy szervezett partnercsere központjaivá válnának.

• összefügg a homoszexualitás az intellektussal? Melyik társadalmi csoportban van a legtöbb homoszexuális?

S. H.: A homoszexualitásnak nincsen semmi köze az intellektushoz. Kivétel nélkül minden szociális csoportban előfordul. Megkülönböztetésükkel az egyes szakmákban nem találkoztunk, bár nem zárom ki annak lehetőségét, hogy előfordulhat, főleg a pedagógusok és hivatásos katonák esetében. Amennyiben azonban nem követnek el szabálytalanságot, azt hiszem, nincsen oka annak, hogy ne gyakorolhassák hivatásukat: A pedagógusok esetében gyakran összetévesztik a pedofíliát (gyerekek iránti beteges nemi vonzalmat) a homoszexualitással.

I. P.: Áttekintést készítettünk az utóbbi nyolc évben kezelt pácienseinkről és közülük csak háromnak volt problémája a munkahelyén.

• Homoszexuálissá nevelhetők a fiatalok?

I. P.: Nem. A szóbeszéd szerint előfordulhatnak ilyen esetek, de ez nem igaz. De ugyanígy lehetetlen, hogy egy homoszexuálist heteroszexuálissá változtassunk.

S. H.: Más kérdés a büntetés-végrehajtási intézetekben a pótszexualitás. A kutatások szerint az elítéltek 17 százaléka viselkedik homoszexuálisként, de szabadon bocsátásuk után normálisan élnek. Más a helyzet a nők esetében, azok, akik a börtönben hosszabb ideig homoszexuális kapcsolatot tartanak fenn, gyakran szabadulásuk után is folytatják azt.

I. P.: Amennyiben a szülők homoszexuális hajlamokat fedeznek fel gyermekeiknél, mindenekelőtt tudatosítaniuk kell, hogy fiuk vagy lányuk nem tehet erről. Semmilyen tilalom, fenyegetés, szidás nem segít.

S. H.: A szülök számára az ilyen megállapítás nagy megrázkódtatást jelent. Nem szándékosan előidézett, gyógyíthatatlan zavarról van szó. A szülői szeretet legnagyobb próbáját jelenti az, hogy hogyan viszonyulnak gyermekükhöz. Problémáikkal bátran a szakemberekhez fordulhatnak.

ÚJS

1989.)

• •