Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-06 / 40. szám

„Bizony, Ivan Lendl már a harminc felé jár, nem a legfiatalabb“ - fogalmazott a minap egy be nem ért röptét kővetően a tévékom­mentátor. Bármennyire hihetetlen, Lendl és nemzedéke fölött elszáll az idő, jönnek a fia­talok. André ' Agassi, Michael Chang, Andrej Cserkaszov, Alberto Mancini, Guillermo Pe- rez-Roldan, Jim Courier, Arantxa Sanchez, Szeles Mónika, Conchita Martinez - így hív­ják őket. Egyikük sincs még húszéves, s ezen kívül vonható köztük még egy párhuzam: kevés eltéréssel mindannyian ugyanolyan fel­fogásban játsszák a teniszt, az alapvonalról, s közben ellenfelüket körbeüldözik a pályán. A fiatalságra nem mindig jellemző türelemmel küzdenek, egészségesen szemtelenek, nem tisztelik a velük szemben álló fél korát, nevét. SPANYOL TÁNC Már az a meglepetés az esztendő tenisz- versenyein, ha nincs meglepetés. A szenzá­legjobb választ adta. Továbbra is kitűnően szerepelt a tornákon, ezt bizonyítja, hogy negyedik a női világranglistán. Arantxa Sanchez 1971. december 18-án született, s mivel szülei (édesapja mérnök, édesanyja líceumi tanárnő) imádták a teniszt, mind a négy gyereküket beíratták egy klubba. A legidősebb Marisa már abbahagyta a ver­senysportot, Emilio az ATP-ranglista 15-20. helyén mozog, a legfiatalabb, Javier még nincs a legjobb ötven között. EGY ÚJVIDÉKI LÁNY Mi lesz jövőre? Ki tudja. Sanchez nincs egyedül. A szakemberek közül nálánál na­gyobb tehetségnek tartják az újvidéki Szeles Mónikát. A 15 éves kislány, akiről sokan állítják, ő lesz Graf trónfosztója, viharként söpört végig a Roland Garros-n, egymás után ütötte ki a kiemelt játékosokat, majd az elő­döntőben játszmát rabolt Steffi Gráftól. Karikaturista és újságíró édesapja ismerte 1BZIHEIIBI seimet látva csodálkoztak az emberek. Mondták is édesapámnak, egy pici lány nem bír el ennyi munkát. Elsajátítottam az ütés­technikát, aztán már egyszerű volt. Emlék­szem, édesapám Tom és Jerry vagy más mesefigurát rajzolt a labdákra, így még szóra­koztató is volt az edzés“. • Arantxa Sanchez ciórekordot mindenképpen Franciaország nemzetközi teniszbajnoksága tartja, a Roland Garros pályán rendezett torna második fele a kiemelt Mecír, Connors, Noah, Hlasek, Mayotte és az elmúlt év nagy felfedezettje Agassi nélkül zajlott. A női mezőnyben is hasonló volt a helyzet, búcsúzott Sabatini, Suková, Zvereva, Kohde-Kilsch, McNeil, Gar­rison, Mandlíková. S ezzel még nem volt vége: a női döntőben született a legnagyobb szenzáció, amikor Sanchez legyőzte a világ legjobbját, Steffi Grafqt. Óriási volt az öröm a spanyol táborban, a férfiak között mindig akadtak nagy egyéniségek, de a nőknél! Arantxa Sanchez volt az első. ö aratta az első spanyol Grand Slam-győzelmet. Lesz-e folytatása a sikernek? - tették fel a kérdést sokan, s a 17 éves spanyol lány a lehető föl Mónika tehetségét, ö kezdett rendszere­sen foglalkozni a kislánnyal, aki 12 évesen Európa-bajnok lett, majd a korosztályos Orange Bowl győztese, egy évre rá a 14 évesek között is diadalmaskodott. Tehetsége túlnőtte Újvidék, a Bánság, még Jugoszlávia határait is, édesapja összeszedvén minden pénzét, sót kölcsönt fölvéve (az ottani tenisz szövetség is besegített valamit), Mónikát az Egyesült Államokba küldte, Nick Bollettieri híres teniszakadémiájára. Az ott töltött több mint két évre Szeles Mónika így emlékezik: ,,A szigorú fegyelem kezdettől fogva nem zavart. A mi korunkban szükség van rá. Legalább nem marad időnk arra, hogy kábító­szert meg alkoholt hajszoljunk, mint sok ha­sonló korú fiatal. Teniszezni tanulunk, persze közben pihenünk és szabad időnk is akad, s ilyenkor azt csinálunk, amit akarunk. Az akadémián igyekeznek megértetni velünk, mit kell tennie a teniszezőnek, hogy jó sportoló legyen“. Mónika az akadémia legjobb tanulói közé tartozott. Bollettieri ennek ellenére csak né­hány jelentéktelen tornára küldte el (az egyi­ken Evedet vede), arra is csak azéd, hogy ne veszítse el kapcsolatát a versenysporttal. A mélyvízbe először a Rolland Garros-n dob­ta be. És az alig 15 éves lány úszott, úszott, sőt! Mindenki ámult, bámult. A pályán tapasz­talt versenyzőként mozgott, s meghazudtolva 40 kilóját, akkora erővel ütötte meg a labdát, hogy ellenfelei rettegtek tőle. Hogy mitől van benne ennyi erő? „Kicsi koromban az edzé­Belekóstolt a nagy teniszcsillagok sikeré­be. Vajon erre a szimpatikus, tizenöt évesen meglepően éretten gondolkodó lánykára nem vár-e az a veszély, amely a spodág sok nagyságának magatadását, viselkedését alapvetően megváltoztatta? Egyelőre persze nem lehet tudni. Mónika mindenesetre állítja: ,,Életem nem sokat változott a siker után, normálisan viselkedek. Az egyetlen változás, hogy már nem vagyok az a kislány, aki • Michael Chang tizenegy évesen egy méter harmincöt centi magas és harminc kilós volt. Minden más tekintetben ugyanolyan, vagy hasonló az éle­tem, mint barátaimnak. Talán csak én jobban teniszezek náluk, és ezért többet figyelnek rám“. ÉRETTSÉGI JELESRE Eddig csak a lányokról beszéltünk, szól­junk most a fédiakról. Bocsánat, fiúkról. Meri Michael Changra még inkább illik ez a kifeje­zés. Korát tekintve nyugodtan eljárhatna még tánciskolába. Igaz, ó inkább a teniszpályákon lejt táncot. Michael Chang 1972. február 22-én szüle­tett a New Jersey állambeli Hobokenben. A kaliforniai Placentlában él. Tavaly Wimbledonban figyelt rá a világ. A 16 éve#, kefefrizurás fiúval a tapasztalt Leconte csak nehezen boldogult. A győztes labdamenet után a francia a hálót átugorva gratulált a legyözöttnek, majd ezt nyilatkozta: „íme, a jövő csillaga!" Chang pályája némileg hasonlít Szeles Mónikáéhoz. Tizenöt évesen az USA junior bajnoka lett (itt a felső korhatár 18 év!), ennek alapján tavaly úgynevezett wild carddal léphetett pályára Flushing Mea­dow-ban. S' ki is vede a brazil Mattart, a svéd Svenssont, az amerikai Wilkinsont. Csak Agassi állította meg. San Franciscóban nyer­te az első Grand Prix-tornát. Edzéseit a spor­tág két volt kitűnősége, Gottfried és Higueras irányítja, útjaira viszont még mindig édesany­ja kíséri. Párizsban nemcsak játékával, érett taktiká­jával, megfontoltságával lepte meg társait, Ivan Lendít is beleértve, s nyilatkozataiból kiviláglik, ez a megfontoltság az életben is jellemző rá: „Nincsenek nagy céljaim. Nem töröm a fejem azon, meddig jutok el egy-egy tornán, inkább azon, hogy évről évre jobban játsszak. Mindenfajta borítású pályán alkal­mazkodni tudjak az új körülményekhez. Egyetlen célom, hogy tovább javítsam telje­sítményemet“. * * * Három név a feltörő fiatalok közül. San­chez és Chang már megmászta a maga nagy hegycsúcsát, igaz, csak egyszer, Szeles Mó­nika gyorsan kapaszkodik felfelé, Vajon tarió- san ott maradnak-e a magasban? .Jött az elmúlt évadba 1 voltunk kiváncsiak, az ratislava háza lajániarva^a Erró! és más n kívül hozott-e egyeb vágást János helyét elfoglaló jeszélgettünk a távozó MészárosJ jsmeretlen a k0Sar- anovsky edzővel, a iné vok maga is a klub, sót mestereként dolgozd Uj edzővel- 2uffa Ciprusra, Kristinik Ka­posvárra szerződött, így jelentő­sen megfiatalodott az együttes, az átlag életkor mindössze huszon­egy és fél év. • Nem okoz-e bonyodalmat az átépítés?- Erre csak később derül fény. Ószintén remélem, hogy nem. A játékosok hozzáállásával egye­lőre elégedett vagyok. Alakulófél­ben van egy jó új kollektíva, amelyben a fiatalok tele vannak energiával, lendülettel, legalábbis a felkészülésben ezt tapasztaltam. Egészséges rivalitás uralkodik köztük, hajtanak, hogy bekerül­hessenek a kezdőcsapatba. • Két kulcsember, a válogatott két centere, Oto Maticky és Ri­chard Petruska is sérült volt. Ma­ticky még a szeptember végi tornát is gipsszel a lábán ülte végig...- E téren bizony nem volt sze­rencsénk. Petruéka Svédország­ban súlyos sérülést szenvedett, jó ideig nem is edzhetett. A Benelux államokban tett portyán Maticky jutott hasonló sorsra, csak a múlt héten vették le lábáról a gipszet. A Koracs Kupa-nyitányon emiatt nélkülöztük. Remélem, mielőbb felépül, mert nagy szükségünk van rá. • Itt-ott esett szó a felkészülés­ről. Megtudhatnánk konkrét rész­leteket?- Május 15-én vettem át a csa­patot, s mindjárt kezdtük a felké­szülés első, hathetes ciklusát,, amelyben az erőnléti edzésre he­lyeztük a hangsúlyt. Ezután három hét pihenőt kaptak a játékosok. Petruéka ekkor is eljárt az edzé­sekre, hogy behozza a sérülés okozta lemaradást. Az ő példáján felbuzdulva a fiúk nagy része szin­tén a csarnokban töltötte a sza­badságát. Augusztus végén lép­tünk a felkészülés második felébe, a beneluxi portyával, majd az NSZK-ban és Kaposvárott jártunk, utána itthon a baráti városok nagy­díjáért rendezett torna következett. • Mit mutat a lejátszott mérkő­zések képe?-Nem lehet alapul venni az előkészületi vagy az edzömérkó- zéseken nyújtott teljesítményt. Még akkor sem, ha a tervezett húsz mérkőzésből álló sorozat ed­dig lejátszott nagyobb részének mérlege pozitív. Nem a győzelem a döntő, hanem az, hogy a fiúk tapasztalatot, rutint szerezzenek, ha lehetséges, épp erősebb ellen­felek ellen. S ilyen összecsapáso­kon fény derül a hiányosságokra is, képet kapok arról, mit kell javí­tanunk, többet gyakorolnunk. • Mennyit változott az együttes összetétele tavalyhoz képest, si­került-e a tervezett erősítés, átiga­zolás?- Az utóbbira nemmel kell vála­szolnom. Jetíneket akartuk meg­szerezni, de nem ment, igy vidék­ről hoztunk két játékost, Svitről a 18 éves Istókot, Prievidzáról a 17 esztendős Weisset. Egyébként sa­ját utánpótlásunkból töltöttük fel a csapatot a következő összetéte­lűre: Maticky, Petruska, Kubricky, Mikuáoviő, Miőuda, Minarovjech, Kratochvíl, Procházka, Chromej, Wimmer, Kuzmiak. • Milyen célokkal vág neki az új edző új csapata az új idénynek? "-A Koracs Kupában szeret­nénk túljutni a dánokon, a második fordulóban, ahol minden valószí­nűség szerint az Alma-Ata követ­kezik, nincs nagy esélyünk. A ligá­ban? Az első négy között végezni. Őszintén remélem, hogy nem esünk a tavalyi hibába, amikor a bajnoki címre nagy esélyes gár­da a kezdeti sikerek után megtor­pant. Az oldalt íria: URBAN KLÁRA • Edzőként csak nem kerül a padlóra Pavol Bojanovsky (középen)? (Vojtiáek felvétele) VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Pákozdi Gértrúd és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25., 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453, szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673-70, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 819 02 Bratislava, Martanoviőova 25, telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21, Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanoviőova 25, 17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. • Szeles Monika (CSTK- és archív­felvételek) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents