Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-06 / 40. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA NYUGTALANÍTÓ ELŐREJELZÉSEK Okozhat-e a légkörszennyezés éghajlatváltozást? Szaporodó környezeti problémáink között egyre gyakrabban olvashatunk a levegőszennyezés egészségromboló hatásáról. De milyenek lesznek vajon a légkör összetételében észlelt és elórejelzett változások éghajlati következményei? Egyre több szakértő állítja ugyanis, hogy az átlagos hőmérséklet néhány évtized alatt akár 1.5-5,5 fokkal is emelkedhet, kétszázötven év alatt pedig a felmelegedés mértéke már az élővilág létét is fenyegetné. Vizsgáljuk hát meg, hogy mi lehet az alapja ennek a becslésnek. Mivel az éghajlati rendszer nagyon összetett kölcsönhatások szövevénye, ingadozásának az okai is a legkülönfélébbek lehetnek. A légkör alkotóelemeinek változó részaránya, a hidroszféra, az élővilág, a vulkántevékenység, a kontinensek vándorlása, a Föld pályaelemeinek hosszú távú periodikus változásai és a naptevékenység ingadozása ebben mind-mind fontos szerepet játszik. A szakembereket évek óta foglalkoztatja az a veszély, hogy a troposzférában az emberi tevékenység következtében felhalmozódó széndioxid megnöveli Földünk hőmérsékletét, mert átengedi a Nap rövid- hullámú sugarait (a látható fényt), miközben részben elnyeli a visszaverődő hosszú hullámú infravörös sugarakat (hósugarakat), s így mérsékli a bolygónkat érő hőmennyiség eltávozását. A jelenséget üvegházhatásnak nevezték el, mert hasonló módon melegszik fel az üvegházak belső térsége is, ahol az üveg tartja vissza a talajról visszaverődő infravörös sugarakat A műszeres mérések bevezetése óta eltelt időszakban sikerült kimutatni, hogy Közép-Európában 1850 óta a hőmérséklet 0.7 fokos emelkedéséhez a csapadék mennyiségének 10-15 százalékos csökkenése és a napos órák számának 15-20 százalékos növekedése tartozott. Figyelmet érdemel továbbá az is, hogy a zord teleket egyre ritkábban követték forró nyarak. Mivel az éghajlat kontinentális jellegét a legmelegebb és a leghidegebb hónap hőmérsékleti különbsége adja meg, elmondhatjuk. hogy az évi hőmérséklet-ingadozás az utóbbi 200 évben mintegy 2,4-2,8 fokkal csökkent, azaz gyengült vidékünkön a kontinentális jelleg. Ezért talán jogosan mondhatják nagyapáink, hogy az ő gyermekkorukban még igaziak voltak a telek és a nyarak. A többi kontinenssel kapcsolatban elsősorban az Afrikában terjeszkedő sivatag problémáját kell megemlíteni. Az 1968-tól 1985-ig terjedő időszakban a dél-szaharai országok többségében rendkívül száraz időszak uralkodott. Úgy tűnik, mintha 600-800 kilométerrel délebbre tolódott volna a trópusi felszálló áramlások övezetének és a leszálló légáramlású sivatagoknak a határa. A Szahara több száz kilométerrel nyomult dél felé, drámai módon megváltoztatva a talaj és a növényállomány állapotát. A nyolcvanas évek második felében készített műholdfelvételek azonban már újra az összébb húzódó sivatag képét mutatják. Kérdéses, hogy a jövőben milyen irányt vesznek ezek a folyamatok, s hogy valóban emberi beavatkozások váltották-e ki e földrész természeti katasztrófáját. A felsorolt változások egyelőre nem túl jelentősek, s ha a levegő jelenlegi 0,035 százalékos szén-dío- xid koncentrációját az iparosítás előtti 0,027 százalékhoz hasonlítjuk, a növekedés nem látszik túlságosan nyugtalanítónak. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a légkör, az óceánok és a szárazföldek nem egyforma gyorsan reagálnak az ugrásszerű kilengésekre, ami azt jelenti, hogy az éghajlati változások késleltetve, hónapok, évek múltán következnek be. Ha tehát figyelembe vesszük, hogy a levegő szén-dioxid tartalma becslések szerint az emberi tevékenység következtében 50 év alatt megkétszereződik, már korántsem olyan rózsás a helyzet. Ráadásul a kutatók legújabban azt is kimutatták, hogy az üvegházhatás kialakulásához más gázok is hozzájárulhatnak, nevezetesen a metán, a freo- nok, a nitrogén-oxidok és az ózon. Habár az említett anyagok molekulái ma még csak elenyésző arányban (billiomodrészekben) fordulnak elő a troposzférában, mégis fölöttébb veszélyesek. A szén-dioxid ugyanis a 7-13 mikrométeres infravörös sugarakat nagyjában kiengedi a világűrbe, az említett gázok viszont éppen ebben a sugárzástartományban nyelik el erősen az infravörös sugarakat. A tudósok szerint a felsorolt vegyületek együttesen már nagyobb üvegházhatást keltenek, mint a szén-dioxid. A freonokát porlasztókban, hűtőberendezésekben, oldószerekben, műanyagokban és fertőtlenítő szerekben hasznosítják. A CFCI, képle- tű freonnak például egyetlen molekulája annyi hőt tart vissza, mint amennyit tízezer szén-dioxid molekula. Metánból körülbelül 30-70 millió tonna jut évente a szeméttárolókból a levegőbe, amit hasznosítani lehetne. Földünk 1,2 milliárd szarvasmarhájának ürülékéből évi 55 millió tonna metán szabadul fel, de jókora mennyiség keletkezik a rizsföldeken is. A nitrogén-oxidok minden égési folyamat kellemetlen kísérői. Jelen vannak a kipufogógázok- « ban, valamint a kiszórt műtrágya lebomlásakor is keletkeznek; belőlük - közvetve - ózon termelődik. Az üvegházhatásért felelős gázok sűrűsödése a troposzférában a legutóbbi években megsokszorozódott. (me a felmelegedés néhány várható következménye 2030-ban: a tengerek vize kitágul, szintjük körülbelül 1 méterrel megemelkedik. A gleccserek olvadni kezdenek, sót -■ Grönland örök jege is fölenged. A változások jobban érintik majd az északi földgömböt, mint a délit, s inkább a sarki övezeteket, mint a trópusokat. A szél- és a tengeráramlások is változni fognak, több lesz a hurrikán. A nagyobb meleg és a csapadék megnövekedése bizonyos helyeken előnyös változásokat ígér, máshol ellenben atartós szárazság katasztrófát okoz. Skandinávia, Kanada és Szibéria jól jár: a tartós fagy határa több száz kilométerrel északabbra húzódik, és a tundra is/teremni fog. A szubtrópusi övezetek ezzel szemben elsivatagosod- hatnak. Az előrejelzésben azonban bizonytalanságok is vannak. Tudjuk például, hogy a melegebb levegő több párát képes magába fogadni, ezáltal a felhők sűrűbbé válnak, víztartalmuk gyarapszik, nem tudjuk azonban, hogy ez milyen mértékben csökkentheti a fölmélegedést. A felhők egyrészt felfogják a szárazföldek és az óceánok felszínéről érkező hósugarakat, tehát melegítenek, másrészt viszont visszaverik a nap sugarait, s ezáltal hütenek. A tudósok kimutatták, hogy Földünk egészét tekintve a hütöhatás van túlsúlyban. Ezen belül azonban jelentős eltérések mutatkoznak. Míg a mérsékelt éghajlati övben markánsan jelentkezik a sűrű esőfelhők hű- ' töhatása, ugyanakkor a sarkok térségében és a sivatagok fölött nagy magasságokban lebegő fátyolfelhők már a melegedést segítik elő. A trópusi övben ez a folyamat semleges. A sok csapadék emellett a légkör szén-dioxid tartalmát is csökkenti, mert az esővel lehulló szénsav a talajban kötődik. Az ilyen jellegű prognózisokat sokan csak a fizikai törvényszerűségekkel folytatott ,.játéknak“ tekintik, bár a tapasztalatok arra utalnak, hogy komolyan kell venni ezeket, nehogy saját magunk tegyük „véletlenül“ elviselhetetlenné életünk színterét, a Földet. Dr. GÖMÖRY IMRE Az atomerőmüvek üzembiztonsági követelményei a hűtőrendszer primer körének különböző méretű csöszerelvényeire is vonatkoznak. A szerelvényeknek biztonságosan kell működniük akkor is, ha a környezet hőmérsékleti és páratartalmi viszonyai a szokásoshoz viszonyítva jelentősen eltérnek. Ugyancsak fontos követelmény a rezgésekkel és az egyéb mechanikus hatásokkal szembeni ellenállóképesség. A Sigma konszern vállalataiban. Modranyban, Dőlni Beneáovban és Opavában gyártott villamos és pneumatikus meghajtású gyors zárószelepek eleget tesznek az említett követelményeknek. A zárószelepek szerkezetét és anyagi összetételét eredeti csehszlovák patentok alapján fejlesztették ki, beleértve a kobaltmentes hegesztőanyagok alkalmazását. A VVER 1000-es reaktor hűtőrendszeréhez tartozó termékeket az idei brnói nemzetközi gépipari vásáron is bemutatták. (J. S. felvétele) Egyre több gyártási eljárás igényli a szennyezésmentes technológiai körülményeket. Napjainkban egész terméksorozatok sikere függ attól, hogy milyen a munkahelyiségek tisztasága. Ez A föld alatti földgáztárolók szerepe az egyenletes ellátásban SZÚ A világ olajmezőin évtizedeken át azért lobogtak hatalmas fáklyák, mert a termelők ily módon szabadultak meg a kőolajtermelés haszontalannak tűnő melléktermékétől, a járulékos földgáztól. E jelentős energiahordozó hasznosítása csak a második világháború után kezdett széles körben elterjedni. A hatvanas évek közepére az Egyesült Államokban az energiaszükséglet egyharmadát már földgázból fedezték. Napjainkra mindennapossá vált a felhasználása, s hosszú lenne felsorolni, hogy a közvetlen energianyerésen kívül az ipar hányféle ágazata hasznosítja. Hazánk évi földgázfogyasztása úgyszintén gyors ütemben növekszik. A hazai termelés a szükségletnek csupán egy töredékét képes biztosítani, Így a hiányzó mennyiséget a Szovjetunióból importáljuk. A gázvezetékeken történő szállítás kiegyensúlyozottságával kapcsolatban már a kezdeti időszakban lényeges problémaként merült fel a fogyasztás évszakoktól függő ingadozásainak kiküszöbölése. Kézenfekvő megoldásnak mutatkozott, hogy a nyári időszakban jelentkező felesleget tároljuk, s a tárolt mennyiséget a téli időszakban érkező mennyiség növelésére a szükségletek szerint adagoljuk. Az így szükségessé váló, sokmillió köbméternyi tárolókapacitást mesterséges úton megteremteni rendkívül bonyolult és gazdaságtalan feladat lett volna, ezért a szakemberek egy célszerű és érdekes megoldáshoz folyamodtak. Tárolókként alkalmas földtani szerkezeteket, a célnak kiválóan rhegfeleló természeti alakulatokat javasoltak. Az ilyen föld alatti földgáztárolók kialakításához elsősorban a már kimerült szénhidrogén-lelőhelyek jöhettek számításba. Az ilyen tároló „falait“ az eredeti lelőhely kialakulását előidéző, a migráló szénhidrogének (kőolaj vagy földgáz) csapdájaként szolgáló szigetelő rétegek alkotják. Ezek általában vastag, vízzáró agyagrétegek. A fúrólyukakon keresztül kompresszorok segítségével nagy nyomáson bepréselt gáz természetesen nem egy nagy üregben, hanem a szigetelő rétegek között elhelyezkedő durvatörmelékes üledékes kőzetek pórusaiban tárolódik, s szükség esetén innen nyerhető vissza. A hetvenes évek elején kirobbant olajválság szerte a világon meggyorsította az ilyen jellegű tárolók kialakítását. Ahhoz, hogy hazai vállalataink szinte szokatlan gyorsasággal tudtak reagálni erre a kihívásra, nagymértékben hozzájárultak korábban szerzett tapasztalataik. Az ostravai kokszolómüvek által termelt városi gáz tárolására ugyanis 1958 és 1965 között Lobodicén egy 120 millió m3 kapacitású föld alatti tárolót alakítottak ki. Az itteni kutatási és üzemeltetési tapasztalatok biztos alapot nyújtottak a földgáztárolók létesítésével kapcsolatos munkákhoz. A hetvenes évek elejéig a hazai szénhidrogén-termelés gyakorlatilag a Morva-folyó völgyére korlátozódott, így nem csoda, hogy a tárolók kialakítására is itt került sor. Az első a Hodonín melletti Hrusky lelőhelyen létesült. Az 1973 óta működő tárolót kitermelt földgázcsapdákban alakították ki. Évi kapacitása 430 millió m3, legnagyobb napi termelés 4,3 millió m3, de jelenleg is folynak a kapacitás további bővítésére irányuló munkák. Ennél lényegesen nagyobb lesz a lábi tárolórendszer, amelyet a Láb, Malacky, Suchohrad és Gajary községek közötti térségben alakítanak ki. Az öt tárolóból álló rendszer évi kapacitását 3,1 milliárd m3-re tervezik, napi 35 millió m3-es maximális termeléssel. Az eddig üzembe helyezett lábi tároló kapacitása egyelőre az előbb említett értékek egytizede. Ezt a tárolót is egy korábbi földgázlelőhelyen alakították ki. Az itteni munkák során nagy gondot okozott, hogy a lelőhely kitermelése idején bekövetkezett gázkitörések megbontották a felső szigetelő réteget. Végül is csak a moszkvai UNIGAZ vállalat közreműködésével sikerült helyreállítani a fedőrétegek hermetikusságát. A közeljövőben a Kelet-szlovákiai-medencében is hasonló föld alatti tárolók kialakítását tervezik. Sajnos, az ott szóba jöhető szerkezetek földtani viszonyai meglehetősen kedvezőtlenek, de a szakemberek remélik, hogy a Morva folyó völgyében szerzett, s nemzetközileg is nagyra értékelt tapasztalatok hasznosításával sikerül megoldaniuk az itt felmerülő problémá- kát TUBA LAJOS A Csehszlovák Tudományos Akadémia Geológiai és Geotechnikai Intézetében kifejlesztett lézeres gázdetektor garantált érzékenysége 0,1 % C02, 0,4 % CH4, 0,1 % H2 és 0,8 % CO. A műszer megbízhatóan bevált a szénbányákban a levegő gáztartalmának mérésénél, valamint a gázvezetékek és gáztartályok szigeteltsé- gének ellenőrzésénél. A műszer alapelve az egyes gázfajták eltérő fénytöréséből indul ki. (J. S. felvétele) Tisztaságmérő szuperműszerek a körülmény olyan műszerek ki- fejlesztését tette szükségessé, amelyek feladata az előírt tisztasági feltételek ellenőrzése, a levegőben előforduló szennyező anyagok pontos kimutatása és elemzése. A lézerrendszerek és főleg a kondenzációs magszámlálók egyre kisebb részecskék kimutatását teszik lehetővé. Az utóbbiak azt az ismert jelenséget használják fel, hogy a részecskék kondenzációs csirákként hatnak, s igy kimutatható cseppeket alkotnak. Az elektronikus építőelemek csökkenő méretei szintén növelik az igényt az ilyen műszerek iránt. Nemrég a félvezetőgyártásban a károsnak ítélt részecskék legkisebb méretét 0,5 mikronban határozták meg, ma már azonban a 0,1 mikron méretű idegen anyagokat is szennyezőnek tartják. Ezért olyan teljes ellenőrzési rendszerekre van szükség, amelyek folyamatosan érzékelik és jelzik az idegen anyagok jelenlétét. Egyes elektronikai üzemekben a külső szmoghelyzet is összefüggésben lehet a tisztán tartandó munkahelyek szennyeződésével. Még a legtisztább gázok is tartalmaznak részecskéket a mikrométeres tartományban, amelyek kéntartalmú részecskék formájában gyűlnek össze. Maga az emberi beszéd is aeroszolokat juttat a levegőbe, s hasonló a helyzet az izzadásnál. Különösen sok szennyező anyagot tartalmazhat az előzőleg elszívott cigaretta utáni lehelet. (D-s) i. X. 6.
