Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-06 / 40. szám
>ooooc< sooooccoc Beatrix királynő harmadszor is Ruud Lubberst bízta meg a kormány- alakítással, miután a régi-új miniszterelnök pártja a szeptember hatodikai választások után is a legerősebb parlamenti párt maradt. A mostani idő előtti, pontosabban nyolc hónappal előbbre hozott választásokra azért volt szükség, mért Lubbers még május harmadikén lemondott, s kabinetje azóta ügyvivőként kormányzott. Látszólag nem nagy dolog robbantotta ki a májusi kormányválságot, hiszen ez a hágai kabinet korábban jóval nagyobb megpróbáltatásokat is kiállt. Lubbers 1982 óta állt a koalíció élén, pártja, a centrista Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA, 54 parlamenti hely), a jobboldali liberális Szabadság és Demokrácia Néppártjával (WD, 27) lépett szövetségre, s így megvolt az abszolút többsége a parlamentben. Lubbers a liberálisokkal együtt nagyszabású nemzeti környezetvé- felmi tervet (National Milieuplan) dolgozott ki, azzal a tiszteletet parancsoló céllal, hogy 2010-ig hetven százalékkel csökkentik a levegő- szennyeződést, harminc százalékkel pedig az energiafogyasztást. E tervvel korábban a kormány öt liberális minisztere szintén egyetértett, sót az érte közvetlenül felelős környezetvédelmi miniszter is a WD tagja. A program a természetszeretó hollandok körében népszerű, s az ellenzék is támogatja. Ezért érezhette úgy Lubbers, hogy övön alul ütött a WD: amikor arról folyt a vita, hogy a terv 1990-1994 közötti első szakaszához szükséges 7,3 milliárd guldent honnan teremtsék elő, a liberálisok egyszerre nemet mondtak. Ez az összeg önmagában véve jelentős ugyan, de a holland gazdaság teljesítőképességéhez mérten nem túl nagy. A Lubbers-kormány költségvetési megtakarításokkal, részben pedig az adók emelésével kívánta finanszírozni a programot. Ilyen megtakarítás lett volna a katonai kiadások egyszázalékos csökkentése. Ez a WD atlanti filozófiájával ellentétes, de - tekintettel a közhangulatra - nyíltan nem tiltakozott ellene, ezért a másik Lubbers-elkép- zelésre nyitott össztüzet. A kormányfőnek szándékában állt az autósok megadóztatása, illetve: Hollandiában adókedvezményben részesülnek azok, akik 10 kilométernél messzebbről saját gépkocsijukkal járnak be a munkahelyükre, s ezt akarta a miniszterelnök megszüntetni. Voorhoeven, a WD parlamenti csoportjának elnöke saját minisztereit is felülbírálta, s benyújtotta a parlamentben a kormány ellen a bizalmatlansági indítványt. Lubbers a szavazást nem várta meg - lemondott. Hiszen az ország második legnagyobb, s a legerősebb ellenzéki pártja a Szocialista Munkáspárt (PVDA, 52) jelezte, szintén a kormány ellen fog voksofni, tehát a végeredmény nem lehetett kétséges. így csinált a WD bolhából olyan elefántot, amely a stabilnak látszó koalíció egységét taposta szét. Persze, az ellentétek gyökereit mélyebben kell keresni, a környezetvédelmi program csak ürügy volt. Tény az, hogy a gazdasági élet stagnálásának leküzdése az 1982 óta kormányzó kereszténydemokrata-liberális koalíciónak köszönhető. Az olaj- és a földgáz világpiaci árának csökkenése miatt a holland földgázbevétel a felére apadt, ugyanakkor emelkedett a munkanélküliek száma. Lubbers szigorú, takarékos költségvetési politikához folyamodott, a kieső milliárdokat adóemeléssel pótolta, ami viszont némileg fékezte a ter• Ruud Lubbers melés ütemét, visszafogta a beruházási kedvet. Bizonyos szociális szigorításokat is bevezetett, a munka- nélüli-segélyt a bruttó bér nyolcvan százalékáról hetven száizalékra csökkentette, de ez nem jelentett elviselhetetlen terheket, mert ugyanakkor az inflációt is sikerült a minimálisra szorítania. A takarékosság eredményesnek bizonyult, Tavaly már több ízben is enyhíteni tudott a munkaadók terhein, ami a termelés .fellendítését szplgálta. A múlt évben az export több mint tíz százalékkal nőtt, az ország fizetési aktívuma jóval nagyobb lett a tervezettnél. Az 1982. évi 900 ezres munkanélküliséget 600 ezresre szorította vissza - igaz, ez még így is magas. A gazdasági növekedés üteme stabillá vált, évi 2,5 százalékos. Mindez lehetővé tette, hogy úgy gondolja, ismét többet lehet fordítani szociális célokra, a segélyekre, a nyugdíjakra. Ezzel a magát néppártnak tartó WD nem ért egyet: az állam további takarékoskodása és a vállalkozók támogatása mellett kardoskodik. Lubbers elképzelései így közelebb álltak az ellenzékben levő PVDA-éhoz, mint koalíciós partnerei gazdaságfilozófiájához, amiért is a WD föltár kénnyé vált. De azáltal, hogy ezért hátba támadta szövetségesét, kirobbantotta a kormányválságot, a saját maga ásta verembe esett. Hiszen, mint már utaltunk rá, korábban nehéz pillanatokat élt át együtt a kormánykoalíció, elég, ha csak az amerikai manőverező robotrepülőgépek telepítése körüli heves vitákra utalunk. Lubbers jó taktikusnak bizonyult. Egyrészt figyelembe kellett vennie a hollandok igen erős ellenszenvét az atomfegyverek iránt, másrészt pedig NATO-beli szövetségeseitől sikerült újabb és újabb haladékot kiharcolva kitolnia a telepítés időpontját mindaddig, amikor már küszöbön állt a szovjetamerikai rakétaszerzödés megkötése. Tehát szövetségesként is hü maradt, s pontosan fel tudta mérni, mekkora ereje van a holland állampolgárok tiltakozó mozgalmának. Ez év tavaszán, a NATO egységét fenyegető rakétakorszerúsítési vitában is lavírozott, a kompromisszumot keresve nem kötelezte el magát egyértelműen sem a modernizálást ellenző NSZK, sem pedig Washington mellett. Most pedig azáltal, hogy a védelmi kiadásokat akarta lefaragni, tovább mélyült a feszültség a koalíciós partnerek között, mert Lubbers ismét a PVDA-hoz közelített. Tényleg maga alatt ásta a fát a WD, ezt a parlamenti választások eredményei igazolják. Lubbers pártja, a CDA a 150-tagú parlamentben se nem nyert, se nem vesztett, mandátumainak száma most is 54. A WD öt képviselővel kevesebbet, 22-t küldhet a törvényhozásba. A legnagyobb ellenzéki párt, a PVDA három mandátumot vesztett (49) ugyan, de még így is a második legerősebb párt maradt. A Demokraták 66 nevű párt megerősödött, 12 képviselője van, s népszerűbbé vált á kis baloldali pártok és környezetvédők tömörülése, háromról hatra növelte parlamenti helyeinek számát. A hollandok többsége nagyon kínos szenzációként volt kénytelen tudomásul venni, hogy most először jutott be a parlamentbe egy szélsőjobboldali, fajvédő szervezet, amelynek tagjai „centrumdemokratáknak“ nevezik magukat. Ók mindeddig csupán a botrányaikról voltak ismeretesek, most mégis 80 ezer szavazatot kaptak. Lehet, mire ez az írás megjelenik, Lubbers már megalakította új kormányát, s minden jósolgatás érvényét veszti. Mégis érdemes szólni arról, hogy a megfigyelők milyen új felállást tartottak a legvalószínűbbnek. Szinte mindenki biztosra vette, hogy a WD „kigolyózta“ magát a kormányból, ha a CDA továbbra is őt választaná partnerül, nagyon szoros lenne a parlamenti többség (54+22): elég volna két képviselő pálfordulása, s a kormány máris kisebbségbe kerülne. Éppen ezért tettek tizet egy ellen arra, hogy a CDA a PVDA-t választja (54+49), s nem pusztán matematikai megfontolásokból. Végül az sem kétséges, hogy Lubbers „zöldprogramjának“ a közvélemény után az új parlament is zöld utat ad. MALINÁK ISTVÁN sescccoccccocccooooccccccoocooooscocoscccoooccooooococoooooooosoo^ Negyvenéves a Német Demokratikus Köztársaság Aki a Német Demokratikus Köztársaság fővárosába, Berlinbe látogat, feltétlen vigyen magával várostérképet, lehetőleg a legújabb kiadásút, mert az állandóan épülő városban szinte havonként nyitnak egy-egy új utcát, és az utóbbi években elég gyakori az utcanevek megváltoztatása is. Alkalmanként persze mellőzhető az ilyen körülményes felkészülés. Nekünk sincs rá szükségünk. Az egykori proletámegyed szélén álló kiskocsmát keresve még az utcanevet se mondjuk be a taxisofőrnek, csak annyit mondunk: Zum Nussbaum! A diófához! - és már indít, tudja jól, hová is igyekszünk. x Kísérőnk, Rolf Sprink, a műemlékvédő intézet munkatársa útközben elmondja:- Annak a városnegyednek a neve óberlini kiejtéssel Fischerkietz, vagyis Halász-zug volt. A legszegényebbek lakták. Girbegurba utcák, ósdi házak, meg ladikok és a hálók, a halászeszközök őrzésére szolgáló bódék. Az újságok mind az első, mind a második világháború előtti időszakban egyébről se cikkeztek a városnegyeddel kapcsolatosan, mint arról, hogy a Halász-zug bünfészek meg járványgóc, le kell rombolni... A második világháborús bombázás azután teljesítette is ezt a kívánságot. Ép része alig maradt a Halász-zugnak...- Emlékvilág a Halász-zug. Letűnt, eltűnt, nincs. Hat, egyenként 21 emeletes lakóház áll a helyén. Az egész Halász-zugból csak egyetlen hosszanti utca maradt meg, műemléknek. Autónk felhajt a Spree folyó Sziget-hídjára (Insel-brücke), közeledünk tehát az egykori proletámegyed felé, körülöttünk mindenhol csak modem épületek láthatók. Ezért is kérdezem:- És az a múemlékutca most is romos? A rövid, egyszavas tagadást részletes tájékoztatással toldja meg:-Tizenöt évig, 1960-tól 1975-ig készültünk rá, hogy újjáépítsük, pontosabban: a régebben ismert formájára építsük fel. Először csak a megóvással törődtünk, hogy a romos épületek megmaradjanak, ne pusztuljanak romként se. Azután felkutattuk az utcáról készített, régebbi fényképeket, festményeket, leírásokat. Épületről épületre haladva, valósággal nyomoztunk: ki építette, mikor, kik javították, kik lakták, ha élnek, mire emléleznek. Külön csoport foglalkozott a korabeli sajtó tanulmányozásával. Egy másik csoport az utcára vonatkozó adatokat a telekkönyvi, a közjegyzóségi, a bírósági, a rendőrségi iratokból gyűjtötte össze. Ezzel egyidejűleg házanként csoportosítottuk a romokból, a törmelékekből kiválogatott építőanyagot. Ha úgy hozták a körülmények, ha rákényszerí- tettek bennünket a kutatáskor felfedezett tények, egy-egy építmény helyreállításának a tervrajzát ötször, vagy hatszor is módosítottuk. Megállunk, mert utunkat állja a régi városfal maradványa, ahonnan már csak gyalogosan járhatók az utcák. És éppen egy régi gázlámpával szemközt széliünk ki az autóból.- Eredeti - jegyzi meg kísérőnk. - Akárcsak ezek a rokokó stílusban épített patríciusházak. Túl a második utcasarkon fordulunk be az említett műemlékutcába. Fischerstrasse, Halász-utca a neve. Nincs, és nem is volt páratlan, páros számokkal jelölt oldala, mert a jobb oldalán kezdve sorban számozták a házakat, majd folytatták visszafelé a bal oldalon. Az 1-es számú az utolsóval, a 44-es számúval szemközt áll.- Érdekes - mondom, de nem folytatom, mert az előttünk álló, 21 -es számú házra tekintve rájövök, hogy éppen a keresett kiskocsma előtt állunk.- Előtte áll a sokat emlegetett diófa is - mutatja Rolf Sprink. - Egyébként a házat 1571 -ben építették, már akkor is ott állt előtte egy diófa, amelyről a vendégfogadót elnevezték. Ezt a fácskát mi ültettük, most olyan, mint amilyen azon a felvételen látható, melyet 1910-ben készített egy ismeretlen fotós. Többet szeretnék tudni az akkori időkről, eseményekről, mert a múzeumban láttam a fényképet, amelyen a ház előtt látható az akkori tulajdonos, Paul Christopfés tíz alkalmazottja. Állítólag pincérlegényként több magyar is dolgozott köztük. Egy bizonyos Köves, vagy Kövér még a fényképre is ráírta a saját nevét, megtoldva: aus Losonc, azaz Losoncról (Lucenec).- Róla többet nem tudunk - sajnálkozik kísérőnk. - Akkoriban amolyan külvárosi müvészkocsma volt a vendéglő, ahol például a neves grafikus, Heinrich Zille is állandó vendégnek számított. Ö később, a húszas években is idejárt. Bizonysággal állítjuk, hogy azokban az években többször is együtt időztek itt az emigrációban élő magyar grafikussal, Ék Sándorral, aki akkor az Alex Keil nevet használta. Nem különösebben szép épület a vendéglő. A külseje eléggé kopottnak látszik. Mégis otthonosnak, kedvesnek tűnő. Indulnék is befelé, de Rolf Sprink megállít.- Még nem lehet - mondja. - Most foglalkozunk a belső berendezés felújításával. Arról még nem döntöttek, hogy műemlék gyanánt csak bemutatásra, szemléltetésre szolgál-e majd az épület, avagy eleget tesznek a legújabb kívánságnak és idegenforgalmi látványosságként üzemeltetni is fogják a vendéglőt.- Mindegy - állapítja meg kísérőnk. - A lényeg, hogy államunk negyvenedik születésnapján, október 6-án megnyitják. HAJDÚ ANDRÁS • Vendéglő „A diófához“ (Hajdú Endre felvétele) (Archívumi felvételek) „OtUNO.A lUm Ül j H „ZÜLDPROGRAMNAK ? j • Szeméttelep Észak-Hollandiéban
