Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-06 / 40. szám
története A mindenkori igényekhez igazodva formálták a jövőt • „A nagyobb igény nem baj, mindaddig, amíg a többért dolgozni is hajlandóak vagyunk“ - vallja Márkus Móric Tények, adatok sora bizonyítja, hogy az alapításnál is nehezebb volt a folytatás. Mert igaz, hogy a kezdetben mindössze száz-kétszáz hektáron gazdálkodó szövetkezetek területe rohamosan növekedett - például a gelleinek 1952- ben már 1330 hektár földje volt -, de a területi gyarapodással a gépesítés és az építkezés nem tartott lépést. A gépeket kézi erővel kellett pótolni, az állatokat pedig a volt nagygazdák istállóiban helyezték el. A kis hozamok mellett lassú volt a fejlődés, egymást követték a megtorpanások, de ezek egyike sem vezetett az egyesek által remélt széthulláshoz. A földet szerető, munkát becsülő ember átjutott a nehézségeken. Az ötvenes évek közepétől a szövetkezetek lassú fejlődésnek indultak. Nem véletlen, hogy annak, aki a falu arculatának változásait, a nádfedeles házikók fokozatos eltűnésének krónikáját akarná megírni, visszaemlékezéseit ezekben az években kellene kezdenie. Az elnök beszámolójának további részében a hatvanas és a hetvenes évek jelentősebb változásairól beszélt. Ahogy növekedtek az évszámok, úgy nőttek a fejlődést érzékeltető hozamok, összbevételek. A szövetkezeti gazdálkodás fejlődésével párhuzamosan gyarapodtak a falvak, vált egyre jobbá az itt élők helyzete, bizonyítékául annak, hogy a négy évtized a fejlett jelent teremtette meg. Emlékeztetöek voltak átovabbi felszólalások is. Részletezték a kezdet nehézségeit és méltatták az alapítók nehéz munkáját, akik közül közvetlenül már csak hárman hallgathatták az elismerő szavakat. A cséfai Cséfalvay Ferenc, a buda- fai Márkus Móric és a gellei Pongrácz Lajos, a cséfai Cséfalvay Józsefnek már csak tolmácsolni lehetett az elismerést, hiszen idős kora, betegsége az otthonához köti. Hiába, négy évtized a szövetkezet történetében is nagy idő, hátmég az ember életében. Az egykori fiatal lendület, munka- I SZÚ bírás törvényszerűen megkopott. Az emlékek azonban élnek, és a tudat is a régi, hogy amit elkezdtek, elképzeltek, az jó volt, ClHj kiállta az idő próbáját.- Még most is emlékszem, mennyi reménnyel, de egyben tele aggodalmakkal indultunk. Egy valami volt, ami minden bizonytalanságot ellensúlyozott: a munka lehetősége. Aki dolgozhat, az ezt nehezen érti meg. De mi, volt napszámosok, akik az uradalom kénye-kedvének voltunk kitéve, a munkát nagyon megbecsültük. Ha napkeltekor nem álltunk készenlétben, a gazda már csak nyolctól engedett dolgozni, negyedrésszel kijpbb napszámért. A kevés negyedrésze is nagyon sok volt ahhoz, hogy megvonása ne okozzon megélhetési problémákat. Voltak, akik mindezt gyorsan elfelejtették, és az első nehézségek idején elhagytak bennünket. A kilépések elszomorítottak, de kétszeres volt az öröm, amikor a hűtlenek évek múltán visszatértek. Ez mindennél jobban bizonyította, hogy jó úton haladunk.- És most, hogy él?- Teszek-veszek a ház körül, a kiskertben, és kirándulásokra járok. Tavaly öt napot töltöttem Prágában. Ha arra gondolok, hogy annak idején miként élt egy magamfajta, hetvenöt éves falusi ember...- Legtöbbje kéregetett - egészítette ki Cséfalvay Ferenc félbehagyott mondatát Márkus Móric. - Sok mindent végiggondoltam, reménykedtem, hogy jobb lesz, de nyolcvanéves koromra ilyen életet még legszebb álmaimban sem reméltem magamnak. Persze, akkor a mostani fiatalokhoz képest lényegesen kevesebbünk volt, elképzeléseink szerényebb alapokból indultak ki. A nagyobb igény nem baj - nyomta meg határozottan a szót -, mindaddig, amíg a többért dolgozni is hajlandóak vagyunk. Mészáros József harminchét éve tagja a szövetkezetnek, harminc évig állt elnökként a közösség élén. A három évtized valamennyi jelentősebb történését, eredményeit és emberi vonatkozású eseményeit harminc jegyzetfüzet sűrűn teleírt oldalai tömörítik. Ezekből villantott fel néhányat, persze emlékezetből, hiszen a szövetkezet múltjának, jelenének egyik legjobb ismerője.-Az ötvenes évek első fele még nagyon nehéz volt. Állatállományunkat mindössze 69 szarvasmarha, 18 ló és 150 sertés tette ki, mégis tizenhat helyen, volt egyéni gazdáknál osztottuk ki, mert istálló építésére nem futotta. De mit beszélek istállóról, amikor az első gépünket, egy Jawa motorkerékpárt ötszáz koronás részletekben fizettük ki, egy másfél tonnás tehergépkocsit pedig úgy vettünk meg, hogy eladtunk háromszáz kéve kétgúzsos rozsét. Csak összehasonlításképp: tavaly négymillióért vásároltunk gépeket, s köztük egyért 867 ezer koronát fizettünk.- önmagának, csendesen mikor mondta ki először, most már biztos a jövő?- A hatvanas évek végén. Ez az idő hozta meg a döntő fordulatot. A szovjet búzafajtákkal megkétszereztük a hozamokat, megjelentek a gyomirtó és növényvédő szerek, a takarmánykeverékek, és kifizettük az adósságainkat.- Ha most volna harmincegy éves és elnökké választanák...?- Nem lenne könnyű a helyzetem, még akkor sem, ha olyan szövetkezetét örökölnék, amilyet én adtam át. Az új gazdálkodási alapelvek, a nagyobb elvonások sok újszerűt igényelnek, amit a napi gyakorlat részévé kell tenni. A gazdálkodás eddig sem volt könnyű, ezután sem lesz az, csak a nehezítő jelleg változik. Azelőtt cukorrépából vagy huszonhárom kilogramm ötcsírás magot vetettünk, most ennek ötödrésze is elég, s ráadásul egy-, esetleg kétcsírás a mag. Mégsem könnyű a cukorrépa termesztése. De nem az egyelés, a derékfájás miatt, hanem azért, mert a többletbevételt jelentő hozamot csak nagyon pontos és felelősségteljes munkával lehet elérni. És ez általánosságban is érvényes. VI ORSZÁGOS AI. KONGRESSZUS 19895 Iv/Uv/ > . 40 ÉVES I A SZOCIALISTA ' MEZŐGAZDASÁG Az újszerű és mindenkivel szemben megkövetelt igényekről az elnök zárszavában beszélt. Nagyobbak az elvárások - hangsúlyozta -, de a jobb minőségű termékekért többet • Cséfalvay Ferenc (előtérben), az alapítók egyike fizetnek, s az önállóság is nagyobb. A szövetkezetek kezde- ményezöen formálhatják termelési szerkezetüket, a hatékonyság, a tiszta bevétel elsődlegesen az emberi munka függvénye. Ez határozza meg, hogy mennyit költhetnek fejlesztésre és a tagok jutalmazására. Az emberi helytállás, a munka, a szövetkezet boldogulása és a tagok életformája tehát továbbra is szorosan összefügg. A megkérdezettek szavai bizonyítják, hogy ennek tudatában vannak. Ha nemcsak hárman, hanem legalább ennyi százan gondolkodnak így, az elnök bizakodása már megalapozott.- Ha a szövetkezetnek jobban megy, nekünk is könnyebb. Nem véletlen, hogy a hatvanas évek végétől lakom fürdőszobás házban. Amiről alapítótag édesapám csak álmodott, abban nekem már részem van. Ha ők úrrá lettek a nehezén, szerintem nekünk is sikerül - mondta Iván Jenő állatgondozó, a szövetkezet legrégebbi tagjainak egyike. Süli Béla gépszerelő már a jobbra forduló, hatvanas években lett tag, de a fejlődést neki sem kell mások emlékezete alapján felmérnie. Személyes tapasztalatai is sokatmondóak.- A kombájnnak, amellyel először arattam, a mostanihoz csak annyi a köze, hogy ugyanaz a neve. A gépekkel együtt fejlődtem én is, gyarapodtak az ismereteim. De ugyanígy elválaszthatatlan a szövetkezet fejlődésétől a központifútéses, összkomfortos családi házam, és az üdülések, kirándulások, amelyek a hetvenes évektől életem szerves velejárói. De szerintem az is összefügg, hogy a háztáji szólóm ugyanolyan korszerű művelésű, mint a szövetkezeté. A fejlődő közös formálja életszemléletünket és gondolkodásmódunkat, munkánk pedig a fejlődést. Ezért a többletfeladatokat is vállalni kell. Pongrácz Gábor telepvezető a jubileumi közgyűlésen a fiatalabb korosztályt képviselte, huszonkét éves.- Nem érzem, hogy a más foglalkozásúakkal szemben hátrányban lennék, és remélem, vannak erőforrásaink, amelyekkel áthidaljuk a nehézségeket. Akaratban nincs hiány.-Tehát, ha majd a nyolcvanadik évfordulón kérdezik...?- Bízom benne, hogy ugyanolyan elégedetten vesszük számba a fejlődést és az eredményeket, mint most teszik az alaP't0k EGRI FERENC • Hónapokkal a stafétabot átadása után. Kmotrík Ferenc gratulál a kitüntetéshez Mészáros Józsefnek (Klamarcsik ' Márta felvételei) Több százan ülték körül a hosszú, fehérrel terített asztalsorokat. Idősebbek és fiatalabbak, mérnökök, technikusok, növénytermesztők, gépkezelők, fejők, etetők... Különböző életutat megjárt emberek, több falu, Gelle (Holice), Budafa (Budin) és Cséfa (Cechová^lakosai, mégis mindannyian egy összetartó közösség tagjai. Nagyszüleik, szüleik negyven évvel ezelőtt még külön utakon indultak el, de azonos célkitűzésekkel. Azzal a meggyőződéssel, hogy a parcellák összeszántásakor eltűnő mezsgyékkel együtt a falusi parasztember nélkülözései és megpróbáltatásai is fokozatosan a múlt emlékeivé lesznek, életük jobbra fordul. Az azonos cél, akarat, valamint a fokozódó társadalmi, lakóhelyi és egyéni igények, amelyeket a nagyobb közösségben könnyebben teljesíthettek, egyre közelebb hozták egymáshoz a három szövetkezetét. Kmotrík Ferenc mérnöknek, a Gellei Efsz elnökének emlékezése is három irányból indult. Azokból az évekből, melyeknek eseményeit ö csak a feljegyzésekből és mások elbeszéléseiből ismeri, de amelyek így is ösztönző erővel hatnak. Az alapítók jövőbe vetett hite, kitartása és szilárd elhatározása, hogy túljutnak a nehézségeken, kell hogy mindenki számára késztető legyen a jelen feladatainak vállalásában és teljesítésében. 39. X. 6.
