Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-06 / 40. szám

A szövetkezetek a szocialista országok­ban egyfajta reneszánszukat élik. Egyes szovjet szerzők megállapítják, hogy a szö­vetkezeti mozgalom és maga a szövetkezet fogalma a _ Szovjetunióban egyik jelképe a társadalmi átalakításnak. Új utak keresésének vagyunk tanúi azok­nak a- feladatoknak a teljesítésében, ame­lyek a szövetkezeti mozgalom előtt állnak. Módosítják a szövetkezetek és az állam viszonyát, politikai, gazdasági, jogi és egyéb feltételeket teremtenek a sokarcú szövetkezeti rendszernek. Ez a mozgás a társadalom fejlődéséből bontakozott ki, elemzését az SZKP XXVII. kongresszusa végezte el, melynek politikai beszámolója megállapította, hogy a szövetkezeti tulajdon még távolról sem merítette ki minden lehe­tőségét a szocialista termelésben és a nép szükségleteinek jobb kielégítésében. A szovjet társadalom a szövetkezetekkel szemben nem kis követelményeket tá­maszt: modern, rugalmas, szélesen integ­rált, hatékony rendszert kell kialakítaniuk, amely a legjobb minőségű termékeket és szolgáltatásokat képes nyújtani, alkalmaz­kodva az új feltételekhez és követelmé­nyekhez. A szövetkezetek kemény konkurencia­harcban védelmezik pozícióikat a fejlett tő­kés országokban, és jelentős mértékben járulnak hozzá a fejlődő országok gazdasá­gi és szociális gondjainak enyhítéséhez. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a legna­gyobb nemzetközi szövetkezeti szervezet­nek, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövet­ségének 72 országban 183 szövetkezeti központja van, és ezek csaknem 600 millió tagot tömörítenék. Az egyre vonzóbbá váló szövetkezeti eszméből adódik ez, melyet az eltérő gazdasági, társadalmi feltételek más­más tartalommal töltenek meg. Klasszikus formájukban a szövetkezetek a múlt század derekán keletkeztek Angliá­ban. Nagyon gyorsan elterjedtek azonban az európai kontinensen is. Azokat az alap­elveket, amelyekhez az akkori szövetkeze­tek úttörői igazodtak, nem saját maguk talál­ták ki, már a rochdale-i szövetkezetek előtt különböző, leginkább fogyasztási szövetke­zeti elvek léteztek. Angliában elterjedt a chartista mozgalom, amelyhez a szövet­kezetalapítók közül sokan csatlakoztak. Az utópikus szocialisták annak módját keres­ték, hogyan lehetne eltávolítani a tőkés társadalom ellentéteit és igazságtalansága­it. A rochdale-i szövetkezeti elvek betetőz­ték ezeket a próbálkozásokat, mégpedig sikeresen, mivel létezésük hosszú időszaka alatt a szövetkezetek életképességének alapjaivá váltak. Ha figyelemmel kísérjük a szövetkezetek kialakulását területeinken, nyilvánvaló, hogy ennek folyamata szorosan összefügg a társadalom gazdasági és politikai életé­vel, jelentőségük attól függ, kinek szolgál a szövetkezeti gondolat. Joggal büszkélke­dünk azzal, hogy az európai szárazföldön az első klasszikus típusú szövetkezet or­szágunk területén, 1845 februárjában a nyugat-szlovákiai Sobotiátében (Ószom­bat) keletkezett. Utána egész sor kezdett tevékenykedni a legkülönbözőbb célokkal. Legelterjedtebbek a fogyasztási típusú szö­vetkezetek lettek. Szövetkezetelméletek A szövetkezetek keletkezésével megje­lent elméletük is. Elsőként természetesen Angliában, majd Franciaországban és Né­metországban alakul ki a „szövetkezeti szocializmus" elmélete, amely különböző változatokban máig jelentős helyet foglal el azok között az elméletek között, melyek túlbecsülik a szövetkezetek szerepét és jelentőségét a társadalomban. A „szövetkezeti szocializmus“ alapja az az elképzelés, hogy a kapitalizmust új, tár­sadalmi igazságos rendszerrel lehet fölvál­tani, és épp a szövetkezetesítés kibonta­koztatása révén. A „szövetkezeti szocializ­mus“ és más hasonló, a proletariátust az osztályharctól eltérítő elméletek veszélyes­ségét már Marx és Engels leleplezte. A szö­vetkezetek kérdését számos müvükben elemzik. A szövetkezetekben elsősorban a proletariátus egyesítésének egyik formá­ját, a proletariátus érdekei védelmének le­hetőségét látták. A szövetkezetek alapítása szerintük a proletariátus alkotó erejének és a kapitalizmus bukása elkerülhetetlenségé­nek bizonyítéka. Arra az időszakra, amikor a proletariátus megszerzi a politikai hatal­mat, a szövetkezetek valamennyi formájá­nak óriási jelentőséget jósoltak. A szövetke­zeteknek a kapitalizmusban és a szocializ­mus építésében játszott szerepére vonatko­zó elméleti következtetéseik mellett a klasz- szikusok megfogalmazták a szövetkezeti tevékenység és a szövetkezeti mozgalom egyes alapelveit. Elméleti következtetései­ket a szövetkezetek szociális-gazdasági lé­nyegéről és a történelem folyamatában az osztályharcban játszott szerepéről Marx és Engels a szövetkezeti mozgalom kezdetén, abban az időben fogalmazta meg, amikor a szövetkezetek erőt gyűjtöttek és a gyakor­lat tette próbára erősségeiket és gyengé­iket. Lenin a tőkés társadalomban tevékeny­kedő szövetkezetek szerepének elemzésé­ből azt a következtetést vonta le, hogy ki lehet őket használni a szocializmusban is. Nagyra értékelte azt a tényt, hogy a szövet­kezetnek a munkások és a parasztok által kialakított gazdasági és irányító apparátu­sát ki lehet használni a szocializmus építé­sében. A szövetkezeti szervezetek az em­berek kezdeményezésének kifejezői, a dolgozók érdekük védelmében kialakí­tott tömörülései. Mint kollektív gazdasági szervezetek, csoporttulajdonon alapulnak, és a társadalmi rendszerben a tőkés viszo­nyok között előkészíthetik a jövő szocialista termelési módjának anyagi, műszaki és szervezeti alapjait. A szövetkezetesítés hazánkban A szövetkezetek mint a munkásosztály harci eszközei és mint a szocialista társada­lom építésének nélkülözhetetlen föltételei, a CSKP keletkezésétől kezdve fontos he­lyet foglaltak el politikájában. Már az első rendes kongresszus 1923-ban feladatul ad­ta a kommunistáknak, hogy aktívan dolgoz­zanak a szövetkezeti mozgalomban. A párt azt a lenini elvet vallotta, hogy a szövetke­zetesítés önmagában nem vihet végbe alapvető társadalmi változást, de támasza lehet a munkásosztály forradalmi harcának. Haladó szövetkezeteket alapított a kiélező­dő gazdasági válság időszakában, melyek tagjai lettek a Proletár Szövetkezeti Ellen­zéknek, és anyagi hátteret biztosítottak a CSKP vezette munkásosztály harcához. A fasiszta megszállás alatt a haladó orientációjú szövetkezeteket fölszámolták, tisztségviselőiket üldözték, az átszervezett szövetkezetek tevékenységét a náci hadi gazdaság szükségleteihez igazították. Mindezek ellenére sok szövetkezet és szö­vetkezeti tag kapcsolódott be a megszállók elleni harcba, nyújtott segítséget a fasizmus áldozatainak. Csehszlovákia felszabadítása után meg­indult a küzdelem a csehszlovák szövetke­zetek egyesítéséért. Szervezője ennek a Szövetkezetek Központi Tanácsa lett, amely 1945-ben mint a szövetkezetek tag­ságának forradalmi szerve keletkezett. A CSKP IX. kongresszusa után a szövet­kezetek fontos alkotóelemeivé válnak a népgazdaságnak, megkezdik teljesíteni szocialista funkciójukat. A szövetkezeti ágazatoknak az a szerkezete alakul ki, amilyet ma ismerünk. Megalakulnak az egy­séges földműves-szövetkezetek és a fo­gyasztási szövetkezetek, amelyeknek a legnagyobb hagyományuk van, tevékeny­ségüket a vidékre összpontosítják, hogy segítséget nyújtsanak szocializálódásához és kiegyenlítsék a város és a faluk ellátásá­ban mutatkozó különbségeket. Fokozato­san jönnek létre a fogyasztási és az ipari szövetkezetek önálló szövetségei, a Szö­vetkezetek Központi Tanácsa a lakásszö­vetkezetek irányító szerve marad, a földmű­ves-szövetkezetek irányításával a földmű­velésügyi minisztériumot bízzák meg. 1945- ben a X. kongresszuson a dicsérő szavak mellett elhangzottak bírálatok is, a szövet­kezetesítés egyes lenini elveinek figyelmen kívül hagyása miatt. Jelenleg a szövetkezeti mozgalom Cseh­szlovákiában szerves része a politikai rend­szernek, nemcsak a gazdaság jelentős sza­kaszain hat, hanem fontos szerepet tölt be a Nemzeti Front egyik legjelentősebb társa­dalmi szervezeteként is. A szocialista állam megfelelő feltételeket teremt a szövetkezetek feladatának teljesí­téséhez, és a törvény keretei közt tisztelet­ben tartja a szövetkezeti sajátosságokat: bizonyos gazdasági és szervezeti önállósá­gukat, a szövetkezeti demokráciát. A la­kás-, a fogyasztási és az ipari szövetkeze­tekről hozott törvény szellemében, amely 1988. július elején lépett életbe, a szövetke­zetek oszthatatlan részét alkotják a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság gazdasági és társadalmi rendszerének, és jelentős mértékben vesznek részt gazdasági és szo­ciális fejlesztésében. Politikai, kulturális és szociális tevékenységükkel a szövetkeze­tek hozzájárulnak a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztéséhez. Gazdasági, szo­ciális és társadalmi feladataikat a CSKP politikájával összhangban teljesítik. Szerve­zetüket az ágazati specializáló alapján szilárdították meg, az ország föderatív el­rendezése alapján tekintetbe vették a szö­vetkezeti rendszerek nemzetiségi elrende­ződését. A nemzeti szövetségek legfelsőbb szerve a Szövetkezetek Központi Tanácsa, mely szorosan együttműködik a Szövetke­zeti Földművesek Szövetségével. A szövet­kezeti mozgalom alapvető láncszeme a szövetkezet, amelyet a törvény mint szo­cialista szervezetet jellemez. Szövetkezeti formák és típusok A fogyasztási szövetkezet, amely a prá­gai Vőela és az ostravai Budúcnost' kivéte­lével a Jednota nevet viseli, a járások kere­tében működik, és mindenekelőtt kiskeres- - kedelmi szolgáltatásokat és nagykereske­delmi tevékenységet lát el, döntő szerepe van a közétkeztetésben, a turistaforgalom terén, a szállásbiztosításban; részt vesz az élelmiszertermelésben, a földvásárlásban, árusít mező- és erdőgazdasági termékeket, esetleg más árukat is, melyekkel javíthatja a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat. A felügyelőbizottságok a fogyasztási szö­vetkezetek választott szervei, jelentős té­nyezői a Nemzeti Front helyi szerveinek, főleg a falvakban. Társadalmi szerepük be­töltésében a fogyasztási szövetkezetek szervezetei - hasonlóan a többi szövetke­zeti ágazatokhoz - az egyes társadalmi szervezetekkel fenntartott szoros, állandó együttműködésre támaszkodnak; a sok­oldalú tevékenység kibontakoztatásában alapvető tényező a Nemzeti Front szerve­zeteivel és a nemzeti bizottságokkal folyta­tott együttműködés, a választási program kialakításában és megvalósításában. 1988. december 31 -ig a CSSZSZK területén 110 fogyasztási szövetkezet tevékenykedett, 2 millió 481 ezer 685 taggal és 171 796 dolgozóval. Részesedésük a kiskereske­delmi hálózatban 40,18, a közétkeztetés terén 58,79, a kiskereskedelmi forgalom egészében pedig 24,62 százalékot tett ki. A fogyasztási szövetkezetek szövetsé­geinek V. kongresszusain, amelyek 1987 végén zajlottak le, a szövetkezeti tevékeny­ség minőségének javítására hoztak határo­zatot. A lakosság ellátása és a közétkezte­tés fejlesztése mellett a piaci keresletet innovált termékekkel igyekeztek kielégíteni, fejlesztik az árusítással kapcsolatos szol­gáltatásokat, megoldják a veszteséges kisüzemek problémáját, további turistafor­galmi létesítményeket építenek. A lakásszövetkezetek előkészítik a szö­vetkezeti lakások, a családi házak, gará­zsok építését, azok karbantartását, javítá­sát és korszerűsítését végzik. Anyagi ala­pokat teremtenek ehhez a tevékenységhez, szolgáltatásokat nyújtanak a lakáskultúra fejlesztéséhez. 1988. december 31-én a CSSZSZK területén összesen 335 la­kásszövetkezet volt, 1 millió 315 ezer 547 taggal és 30 797 dolgozóval. 1989-ig szö­vetkezeti formában 35 461 lakás épült. A la­kások többségét stabilizációs célokra hasz­nosították. Az ipari szövetkezetek mindenekelőtt fo­gyasztási cikkeket gyártanak, megrende­lésre termelnek, javító és egyéb szolgálta­tásokat nyújtanak, iparművészeti és nép- művészeti cikkek termelésével foglalkoz­nak, esetleg egyéb termékek előállításával, melyek a bel- és a külpiacon keresettek. A Rokkantak Ipari Szövetkezete a csökkent munkaképességű személyeknek a terme­lésbe való bekapcsolásáról gondoskodik. Az ipari szövetkezeteknek - összehasonlít­va a többi típussal -, két jelentős sajátossá­ga van: szoros kapcsolat van a szövetkezet és a tagság között. Az ipari szövetkezetek­ben a tagság munkajogi viszonyon is alap­szik. Másik jellemző sajátosságuk a sokfé­leség, mert ezek a szövetkezetek mintegy 25 ezer féle terméket állítanak elő. A CSSZSZK-ban a múlt év végére 395 ipari szövetkezet volt, 181 543 taggal. Távlatok és kilátások A szocialista társadalomban a szövetke­zeti mozgalom fejlődése és perspektívája szorosan kapcsolódik a dolgozók nagyobb önállóság iránti igényéhez, ahhoz a törek­véshez, hogy a termelés gazdáinak érezzék magukat, részt vegyenek szervezésében és irányításában. A szövetkezetek mint kis szervezetek jobb feltételeket teremtenek nemcsak a termelés társadalmilag kívánt változásaihoz, képesek rugalmasan alkal­mazkodni a változó társadalmi igényekhez is. Emellett a munkában nagyobb önállósá­got nyújtanak tagjaiknak, a termelés folya­matában az alkotás érzését biztosítják. Fel­tételeket teremtenek az emberek képzett­ségének jobb kihasználásához. A szövetkezeti mozgalom további fej­lesztésének egyik alapvető feltétele a szö­vetkezeti tulajdon lényegének elemzése és a szocialista tulajdon többi formájához való viszonyának feltárása. A szövetkezeti tulaj­donformát eddig nemigen vizsgálták a fejlő­dés belső lehetősége, sem pedig jövője szempontjából, s ez negatívan tükröződött a hozzá való viszonyban. A szövetkezeti mozgalom továbbfejlesz­tésének egyik területe a szövetkezeti de­mokrácia további kibontakoztatása. A szö­vetkezetek tulajdonképpeni tevékenységé­ben gyakran megfeledkeznek a demokrati­kus alapelvekröl. Egyes szövetkezetek nagy gazdasági egységekké válnak, s ezekben egyre nagyobb nehézségekkel érvényesítik a választott szervek által a kol­lektív irányítás elveit. Időszerű problémává vált a választott szervek és a szövetkezet irányító apparátusa viszonyának és az el­nöknek, mint legfelsőbb választott tisztség- viselő és irányító helyzetének tisztázása. Egyes szövetkezetekben a szövetkezeti demokrácia megszűnt működni. Nem tartot­ták tiszteletben alapelveit, a tagság elvesz­tette. nélkülözhetetlen beleszólási jogát a szövetkezet igazgatásába. Az adminiszt­ratív szervezési módszerek, a tekintélyen alapuló irányítás nemcsak az állami, hanem a szövetkezeti szektorban is mély gyökere­ket eresztett. Nélkülözhetetlen tehát olyan feltételeket teremteni, hogy a szövetkezetek az emberek és a szocialista önigazgatás aktivizálásának fontos formáivá váljanak. Az utóbbi időben ígéretesen fejlődésnek indult a szocialista szövetkezetekkel foglal­kozó elmélet, új szemlélet kezd kialakulni politikai, gazdasági, jogi, szociológiai és más területen. Tanulmányozzák más szo­cialista országok szövetkezeteinek tevé­kenységét és tapasztalatait. Elsősorban a tudomány, amely eddig nem szentelt kellő figyelmet a szövetkezeteknek, a szövetke­zeti mozgalommal kapcsolatos új viszonyá­val bizonyára további értékes információkat és adatokat szolgáltat. Ezek alapján meg­határozható lesz a szövetkezeti mozgalom további fejlődési iránya és megkönnyíti a döntést azokról az időszerű problémákról, amelyek ebben a folyamatban fölmerülnek. A szövetkezetek társadalmunk politikai rendszerének szerves részét alkotják. A Nemzeti Front második legnagyobb szer­vezeteként jelentősen hozzájárulnak az or­szág gazdasági fejlesztéséhez. Továbbfej­lesztésük célja a már hagyományos tevé­kenységi területen vagy azokon az új sza­kaszokon, amelyeknek a gazdasági, jogi és más feltételeit megteremtik, a teljes mérté­kű bekapcsolódást a gazdasági mechaniz­mus átalakításába, a szocialista demokrá­cia kibontakoztatásába és hozzájárulni a la­kosság életszínvonalának emeléséhez. MIROSLAV STAFL - ZDÉNEK SVOZIL ÚJ sz 1989.X.

Next

/
Thumbnails
Contents