Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-29 / 39. szám
A családgyógyításé a jövő 5«OOÖ o Az egykori kormáromi (Komárno) tiszti pavilonban, a tüdőbeteg- gondozó, két óvoda, a járási művelődési központ, néhány hagyományos orvosi rendelő stb. szomszédságában, az épület legtávolabbi, eldugott sarkában Alkohológus és gyermekpszichiáter olvasható az egyik rendelő ajtaján. Alkohológia és gyermekpszichiátria - a laikusok számára egymástól ugyancsak távol álló fogalmak. A laikusok számára. Dr. Bajnok István ugyanis naponta tapasztalta, s így vallja is, hogy mennyire nem azok.- Ha elhoznak hozzám egy gyereket - kezdi a beszélgetést - az első kérdésem az, hogy mennyit iszik a papa. Vagy a mama iszik? Milyen a viszony a szülei között? A fiatalabbak általában nem tudják, hogy mit is kérdezek, mire célzok pontosan, az idősebbek azonban válaszolnak. Ennyit és ennyit isznak, ilyen és olyan az egymáshoz való viszonyuk. A háttérben ugyanis majdnem mindig az alkohol lappang. Nem igaz, hogy az alkohol csak az élvezőjére hat negatívan, hatását, az alkoholista jelenlétét a családban előbb vagy utóbb megsínyli maga a család, a szőkébb, majd a tágabb környezete is. így lesz a személyi problémából fokozatosan családi, majd társadalmi probléma. A feleség (férj) idegzete tönkremegy, esetleg ó is inni kezd, a gyerekek pedig hozzám kerülnek. Nem ritka, hogy egész családokat kezelek, a gyermekeket mint gyermekpszichiáter, a szülőket (szülőt) mint alkohológus, s azt hiszem, hogy ez a jövő útja, a családgyógyítás. Ezekkel a problémákkal nem lehet elszigetelten foglalkozni, a bajok hátterét, forrását figyelmen kívül hagyni. Körülpillantok a meglehetősen rendhagyó, ám talán éppen ezért rendkívül barátságos, érdekes-izgalmas rendelőben: a könyvszekrényben és az asztalokon különböző nyelvű szakkönyvek, az egyik sarokban játékok, otthonos, gyermeki rendetlenségben, egymás hegyén-hátán; a szekrény tetején hegedűtök, a falakon az első pillantásra - és a helyhez viszonyítva - meglepő festmények, az egyik polcon apró alkoholos üvegcsék. A játékok funkcióját, jelenlétét még értem, de az üvegekére nem tudok rájönni. Hobbi, válaszolja az orvos, nem része a terápiának, bár talán bele is lehetne építeni. A helyiség legérdekesebb, legizgalmasabb „bútordarabja" mégsem a fentebb felsoroltak között van: a különböző színűre festett falak, a rendelőben szokatlanul ható tárgyak nem hagyják nyugodni a tekintetet, pillantásom egy kifestett, gipsz bohócfejre téved. Készítője - lehet, hogy tudtán kívül - remeket alkotott: a száj görbületével sikerült elkapnia azt a vonalat, ahol már nem sír, illetve még nem mosolyog az arc, azaz valahol a holtponton van, a mosolyon innen, a síráson túl - vagy ha úgy tetszik, fordítva az egész egy-két milliméter kérdése csupán. Lehet, hogy ha gyerek nézi, alulról, akkor az arc mosolyog, ha viszont felnőtt, más szögből, akkor sír, tűnődöm el. Légből kapott elméletemet kipróbálni, ellenőrizni nem merem, egy pszichiáter jelenlétében ne kísérletezzen az ember.- Ha jól tudom, szexuológiával is foglalkozik. Ez hogyan kapcsolódik a már említett két fogalomhoz?-Az átkötés természetesen itt is megvan. Tudvalevő, hogy az alkohol növeli a szexuális vágyat, viszont csökkenti a ^potenciát, a nemi vonzerőt. Ezzel újabb problémaforrás jelenik meg' a családban, ami talán nem is nevezhető újnak, hiszen az alkohol jelentette probléma egyik áttétele. A szülők között keletkezett feszültség első kárvallottja persze a gyerek, aki a serdülőkorba érve, nem ritkán maga is szexuális problémákkal, tájékozatlansággal küszködik. Kevés a szexuológus Szlovákiában, ezért az alkohol-, illetve drogellenes felvilágosító előadások mellett szexuális felvilágosítást is vállalok a járás iskoláiban, amiért persze sok támadás ér, nemcsak engem, hanem általában a szexuotógusokat. A támadók nem veszik figyelembe, hogy korunkban felgyorsult a nemi érés, hogy több és alaposabb benyomás éri a gyereket még a nemi érettség elérése előtt, s ezek között eligazításra szorul: szégyellje-e, örömforrásnak vagy csupán a gyereknemzés egyetlen lehetséges módjának tartsa a szexet. A cél a serdülők egészséges erotikára való nevelése, a helyes látásmód elérése, a szex megfelelő helyre való besoroltatása.- Hogyan osztja meg az idejét a .gyermekek és az alkoholisták között?- Mindkét tevékenységet félállásban végzem, holott egyik is, másik is egész embert kívánna, de egyszerűen nincs elég alkohológus, illetve pszichiáter sem hazánkban. Hetente két napom az alkoholistáké, ezeken a napokon nem ritka a 100-120 páciens sem, a maradék három a gyermekeké.- Mekkora az önkéntesek, illetve a kényszerkezelésre beutaltak aránya az alkoholista páciensei között?- önkéntesek - gondolkodik el Bajnok István. - Száz önkéntes közül 85 álönkéntes, azaz, aki nem a saját akaratából, hanem családi vagy munkahelyi nyomásra jön el hozzám, mondván, hogy inkább eljön, csak ne macerálják folyton, s míg az előbbieknek, az igazi önkénteseknek 90 százalékos esélyük van a gyógyulásra, addig az utóbbiaknak csak 50. Szemmel láthatólag egyre fáradtabb. - Ne haragudjon, ha közben néha lehunyom a szemem, - mondja, - az éjjel sokáig dolgoztam, de beszélni így is tudok, talán többet is a kelleténél. - Nem haragszom, a kérés mögött azonban figyelmeztetést sejtek, így az utolsó kérdésen töröm a fejem.- Már több mint egy évtizede foglalkozik az alkohológiával, tapasztalt valami javulást, csökkent az alkoholisták száma ez idő alatt?- A számuk, ha lassan is, de növekszik. Kevés az ezzel foglalkozó orvos, korlátozottak az anyagi lehetőségeink, az elvonóintézetek telítettek, a számuk elenyésző. Nincsen eléggé dotálva a alkoholizmus elleni harc: ha az állam az alkoholból,, befolyt“ bevételnek csak a tíz százalékát erre fordítaná, különbül állnánk, sikerülne áttörést elérnünk. Csak tíz százalékot, gondolom elmenöben. A hűvös, boltíves folyosókon bolyongva az egyik sarokban fecskefészket, hangosan csiviteló fecskecsaládot veszek észre. Boldogok. (?) A papa (mama) nem iszik, a gyerek nem jár pszichiáterhez. Igaz, hogy tüdőbeteg- gondozó szomszédságában levő oviba se. KLUKA JÓZSEF ioosoosoooseooo! >00000000000000 A dunai árvízkárosultak megsegítésére kiadott bélyegek azért értékesek ma, mert 1965-ben csak 4 millió 275 ezer darabot nyomtattak A bélyegről van szó, melynek névértéke a kiadás és a használat idején nyilvánvaló: amilyen nagyságrendű postai bérmentesítésre szolgál, annyit ér. Ha rányomtatták, hogy 1 Kcs értékű, akkor egy koronát ér, nem többet, sem kevesebbet. Csak hát a bélyeggyűjtők, a filate- listák értékítélete más, egészen más. Furcsa, de igaz: a filatélia az egyetlen terület, ahol a selejtnek nagyobb értéke van, mint a kifogástalan munkának. Hibás bélyeget találni minden gyűjtőnek nagy öröm. Nyomdahibás 1 koronás bélyegért - ha volna ilyen -, akár az ötszörösét is megadnák a gyűjtök. Tévnyo- mat a múlt században kiadott 9 kraj- cáros badeni bélyeg, egy-egy példányáért 50 000 dollárt fizetnek a börzén. Általában a piaci törvény, a kereslet és a kínálat alakulása szabja meg a bélyegek árát. Természetes tehát, hogy a ritkaságok többet érnek. Ahogy mondani szokás: vagyont is. Kevés maradt meg a Merkurfejes, cinóbervörös színű, osztrák újság- bélyegből. Még leginkább hazánk területén található. Ezért fizetett a legutóbbi, prágai bélyegárverésen egyetlen példányért 30 000 márkát egy nyugatnémet filatelista. A társa is vásárolt két, különleges és ritkán előforduló bélyeget. Az egyiket 1916-ban adták ki, a budapesti Parlamentet ábrázolja, de 1918-ban „Köztársaság“ felülnyomattal látták el. A másikat 1919-ben Magyar Tanácsköztársaság felirattal adták ki, Martanovícsot ábrázolja, de az ellenforradalmi kormányzat a Tanács- köztársaság feliratot fekete búzaka- lász-rajzzal nyomatta át. Jóval többet érnek a ma kiadott bélyegeknél a tegnapiak, a tegnap- előttiek. Minél régebbi a bélyeg, annál értékesebb. Még a hivatalosan kiadott, árjegyzékes katalógus szerint is 900 korona az ára annak a 10 filléres névértékű, csehszlovák bélyegnek, melyet 1920-ban adtak ki. Neves grafikus, Jaroslav Benda rajzolta az ábráját, egyébként nem mondható különlegességnek, mert hat évig, 1926-ig volt közhasználatban. Jelenlegi értékét az határozza meg, hogy ritka és régi. Két évtizeddel ezelőtt az egyik magántrafikban, a visszajáró két korona helyett celofánpapírba csomagolt bélyegeket kaptam. Felül új bélyegek díszlettek, alattuk azonban a múlt században kiadott osztrák, svéd, dán bélyegek sokaságát találtam. Felbuzdultam, s másnap több csomagocskát vásároltam, ezekben még gyarmati, afrikai és indiai kiadású bélyegek is voltak. Az áruda idős tulajdonosa nem ismerte a szabályt - minél régebbi a bélyeg, annál értékesebb a nagybácsijától örökölt gyűjtemény, általa ócskának, réginek minősített darabjait igyekezett minél előbb eladni. Mégpedig „trükkösen“, az újak alá bújtatva. Akárcsak különcnek, bogarasnak, szöszmötöló gyűjtögetőnek mondott nagybácsija, magam is filatelista lettem, amikor a bélyeggyűjtőknek az Olympia kávéházban megtartott börzéjén a szakértők megállapították: ha rendezem és újra gyűjteménybe rakom a bélyegeket, még meg is sokszorozom az értéküket. Ez a munka nem volt könnyű. Előbb meg kellett tanulnom az ázta- tás,a szárítás fogásait. Utána a bélyegek egyenkénti megítélésének a módját: ép, vagy se, a fogazása kifogástalan vagy hibás, a bélyegző eltakarja, vagy sem az ábrát, és a bélyegző szövege milyen mértékben olvasható. Megtanultam, hogy mi az ív, a kisív, a blokk, az ívszegély. Mi a jelentősége a papiros minőségének, a vízjelnek, a bélyeg alakjának, színének, az értékjelzésnek, az ábrának, a felülnyomásnak, a bélyegzésnek, vagy a hiányának. Melyek az állami hovatartozás jelei. Katalógusra is szükség volt, a svájci Zumstein és a német Lipsia kiadványaira, amelyekből pontosan megtudtam: mely ország bélyege van a kezemben, mikor bocsátották ki, meddig volt érvényben, ismeretesek-e rendellenességek, hamisítványok, és mi az ára. Utolsó feladatként került sor a bélyegek albumba ragasztására, illetve előrelátó és modern módon: a védőtasakokba helyezett bélyegek berakására. Munkám után olyan örömet éreztem, mintha hétvégi üdülőt építettem volna magamnak. Akkoriban nem volt különösebb jelentősége, hogy az áztatás, a szárítás begyakorlására, az egyedi értékelés megállapítására, - a soksok bélyeg között - az 1965-ös árvízkárosultak megsegítésére kibocsátott sorozat példányait is felhasználtam. Tetszetős volt ugyan a két- koronás névértékű, amelynek az ábráját jeles grafikusunk, Josef Hercík rajzolta, de tömegbélyegként kezeltük. Minapjában belepillantottam az árjegyzékes katalógusba, mivel csak 4 millió 275 ezer darabot nyomtattak belőle - indokolják - a mai ára: 6 korona. Több, külföldi bélyeg is kezembe került akkoriban. Színük és az ábrák művészettel, történelemmel foglalkozó témája miatt rendkívül megtetszettek a távoli szigetország, Republic of Maldives, bélyegei. Külön berakókönyvbe közel százat rendeztem sorozatba, évek és témák szerint. Azután 1982-ben, az angol-argentin háború után a szigetország ismét brit gyarmat lett, megszüntették a bélyegkiadást. Ma már csak a katalógusok jelzik: az 1969 és 1982 között kibocsátott 527 mal- divi bélyeg mindegyike különleges ritkaságnak számít. Amikor a gyűjtésben már természetesnek tartottam a hazai, a magyarországi és az NDK-ban kiadott bélyegek évenkénti rendszerezését, felkeltette érdeklődésemet több, érdekes, képzőművészeti témájú bélyegábra. Nagyzoló lelkesedéssel szólva: elhatároztam, hogy galériát alapítok. Nem időrendi, hanem tematikus felépítésű gyűjtemény összeállításába kezdtem. Elsőként egy Ajman arab emírségben kiadott bélyeg került a kezembe, amelynek ábrája az olasz reneszánsz festőművész, Luca Signorelli műve volt. Ritkaságnak számító, 900 koronát érő az 1920-ban kiadott, 10 filléres névértékű csehszlovák bélyeg Signorellit mindenekelőtt az ember érdekelte, kiváltképpen a mozgó, mezítelen test ábrázolása, megmaradtam tehát az ilyen témájú bélyegfestmények gyűjtésénél. Érdekes és hasznos, tudást, ismeretet és értéket gyarapító tevékenység a bélyeggyújtés. Az ábrás értékcikkek, a bélyegek szervezett gyújtói, a Filatelisták Szövetségének tagjai azonban nemcsak a maguk örömére és hasznára gondolnak, amikor találkozókat, csereakciókat, börzéket, árveréseket, vetélkedőket, kiállításokat rendeznek, hanem társadalmi életünk, a művelődés és a népgazdaság fejlesztésének ügyére is. Az október 7-én, szombaton tartandó szlovákiai kongresszuson a küldöttek 17 540 tag és 3300 ifjú filatelista képviseletében tapasztalataikat, a rájuk váró feladatokat elemzik majd. Kisméretű, ábrás értékcikk a bélyeg, miniatűr plakát és miniatűr képzőművészeti alkotás. Használat előtt postai szolgáltatás nélkül, használat után pedig hozzáértő és szorgalmas munkával újabb értéket, gyűjteményeket alkotnak belőlük a gyűjtök, ami - és ezt a közgazdászok is bizonyítják - azért csodálatos, mert kevés költséggel, rendkívül kevés s olcsó nyersanyag felhasználásával teremtenek forgalmazható értékcikket. Aprócskának látszó papírdarabka a bélyeg, de ami vele és körülötte történik, így a filatelisták mostani kongresszusa is, mindig gyarapodást, szellemi és anyagi gazdagodást ígérő HAJDÚ ANDRÁS Világritkaságnak számít ma már az 1980-ban kiadott maldivi bélyeg (A felvételeket Hajdú Endre készítette) ÚJj E 1989.
