Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-29 / 39. szám

szú magnók, tévék 30 ezer, a konyha korszerű­sítése 90 ezer, a mosoda 53 ezer koronába került, és még sorolhatnám a többit. A nyolc szoba helyett - melyek az átalaKÍtás előtt nappal tanulószobákká léptek elő - tizen­egy hálóterem, három tang^zoba, egy klub és tágas tteáió várta a gyerekeket, ak‘fi í'iatártalan örömmel vették birtokba új otthonukat - emlékezett vissza az igazga­tónő, majd nevetve hozzáfűzte: — Ez már olyan régen volt, hogy tán igaz sem volt. Ám az igaz, hogy ma már talán meg sem becsülik mindazt, amit kaptak. Tavasszal a gyerekekkel együtt hozták rendbe az udvart, a játszóteret. Folyamato­san szépítették közös otthonukat. A gyer­mekotthonba bírói végzés alapján kerülnek a gyerekek, jelenleg 43-an élnek ott, há­romtól tizennyolc éves korig. A gyerekek sorsa nem irigylésre méltó, öt árva testvért kivéve a többiek szülei vagy „csak" alko­holisták és emiatt vált pokollá a gyerekük élete, vagy többet vannak börtönben, mint szabadlábon, s ezért nem viselik a gyere­kek gondját. - így nem csoda, hogy tizenöt gyerekünk kisegítő iskolába jár. Talán idő­vel behozzák hátrányukat - vallotta Farkas Anna. - Hétvégén telik meg igazán élettel az otthon, amikor a tizenhat ipari tanulónk is megérkezik. Persze minél később reQ~o- nak ki egy gyereket a rn^2 családi környe­zetből - ~noi magárautaltságával, nagy szabadságával nem tud mit kezdeni - annál nehezebb a beilleszkedése, a szabad-nem­Az igazgatónő és munkatársai nem kis fáradozásába került, míg egv f“^~', aia gyyj_ tötték a testvérno'-'nat Amikor ezt megtud- tarT\ önkéntelenül felöltött bennem, vajon milyen anya lehet az, aki megszül három- négy-öt gyereket (de van, aki tíz-tizen­egyet), de felnevelni, gondoskodni róluk vagy képtelen, vagy nem akar?!-Az idén tavasszal kísérletbe fogtunk. Felkutattuk gyerekeink szüleinek címeit, s felkértük őket, a nyári szünidőben vegyék magukhoz gyermeküket. Természetesen kikértük a nemzeti bizottságok illetékes osz­tályainak beleegyezését is, s néhány kivé­teltől eltekintve, jóváhagyták kezdeménye­zésünket. Az eredmény az volt, hogy har­minc gyerek mehetett haza, illetve rokonhoz vakációzni. Meggyőződtem róla, a mostani gyermek- otthon szinte semmiben sem hasonlít régi önmagához. Korszerű bútorok teszik laká­lyossá a szobákat, a berendezés otthonos­sá varázsolja a nagyobb szobákat. Talán csak a tanulószoba íróasztalain nagyobb a rend, mint más gyerekszobákban. A nö­vendékek színes tévékészüléke^“" nézhe­tik a nekik szóló fásokat, s akik zenélni tan,ú',r,dK, azoknak az otthonban is van hangszerük. Mindenki zsebpénzt kap, tizenötéves korig 30, tizenöttől 80 koronát. (Hány családban élő gyerek azt sem tudja, mi az a zsebpénz?!) Mint megtudhattam, a gyerekek, amint lehet, nyalánkságra, Tanul a gyermek A kis választékú, nagy lakótelepi élelmi­szerüzlet még délelőttönként sem kihalt, szemléltetően cáfolva az „alvó negyedről" szóló állításokat. A sorbanállást többé-ke- vésbé megszoktam már. No, de e minap mégis meghökkentem fa üzlet bejárata előtt óvodások sorakoztak fegyelmezetten: kettesével állva. Közelebb érve aztán már láthattam, hogy (szerencsére) nem kosa­rakra várnak. És elhaladva mellettük, meg­hallgathattam, amint az egyik bevásárló- szatyros tanító néni mondja a másiknak: „Most már menj be te, addig mi várunk!“ Micsoda nagylelkűség! „Én már bevásároltam, míg a gyerekek­kel vártál, most vásárolj te, majd én várok a gyerekekkel!“ Miközben a szülők azt hi­szik, hogy az óvoda gondjaira bízott gyer­mek éppen játszik az óvoda kertjében, sé­tál, ismerkedve a lakótelep utcáival, esetleg tanul egy új.verset, mondókát vagy éneket. Az óvodás azonban se nem játszik, se nsríí sétál, és nem is tártul. ^mb^r az utóbbi meoéij-pjtás megkérdőjelezhető! Hiszen a gyermek tanul - fegyelmezetten sorakoz­ni, várakozni arra, hogy egyszer majd valaki felfigyel rá. És néhány órával később ugyan­ilyen fegyelmezetten, vagy a korábbi sor- banállás miatt fokozott türelmetlenséggel várja, míg az öt a gyermekmegőrző óvodá­ból kiemelő mama vagy papa intézi a bevá­sárlást. A gyermeknek joga van .játszani, állapítja meg egy nemzetközi emberi jogi dokumentum, amely viszont nem mondja meg, mikor és kivel. FEKETE MARIAN N égy és fél éve annak, hogy a átúrovói gyer­mekotthon lakóinak rossz életkörülményeiről írtunk. Az elöregedett épületben hol a villanyhálózat nem bírta a megterhelést, hol a szenny­vízcsatornából tört fel a víz. Az emeleti folyosón lavórokba és kiskádba fogták fel a pla­fonról csöpögő vizet, s az ott­hon vezetői örültek, hogy a nyolc szobában elhelyezett negyven gyerek nagyobb lelki megrázkódtatás nélkül viseli el az áldatlan körülményeket. Az akkori igazgatótól megtud­tuk, hogy tatarozás, korszerű- sítés oia» a gyemekotthon, és rövidesen a közeli bölcső­dében átmeneti otthonra lel­nek. Arra a kérdésemre, mi­korra válik a négyven magára maradt gyermek otthona újból lakhatóvá, nem tudott vála­szolnia Csengetésemre berregve nyílt ki a kapu, s egy rendezett parkba léptem. A gondozott pázsiton rózsabokrok illatoztak, a nyitott ablakokból konyhai zajok ütötték meg a fü­lemet. Hirtelen eszembe jutott a négy és fél év előtti látvány, a konyha közepén álló széntüzelésű kályha, amelyen nemcsak az ebéd főtt, hanem az esti mosakodáshoz szükséges víz is melegedett... De már jött is felém dr. Farkas Anna, a gyermekotthon igazgatónője, aki számára természetes, hogy egy gyermekotthon kényelmes, tiszta, rendezett.- Lassan két éve lesz annak, hogy no­vemberben még az ideiglenes otthon - vagy inkább kényszerotthon - vezetését átvettem. S mivel addigra a több mint két és fél éves munkálatok után nagyjából befeje­ződött az épület felújítása, úgy döntöttem, a karácsonyt emberi körülmények között kell már tölteni a gyerekeknek, személyzet­nek egyaránt. December 23-án át is jöttünk, s örömmel foglaltuk el a korszerűsített épü­let valamennyi termét. A felújítás több mint kétmillió koronába került, az új berendezé­sért több mint fél milliót adtunk, a rádiók, Kellemes kör­nyezetben élnek a gyerekek (Gyökeres György és Lőrincz János felvételei) édességre költik pénzüket, csak kevesen képesek takarékosan bánni vele.- Ezen nem is csodálkozunk -kapcsoló­dott a beszélgetésbe Babindár Kornélia gazdasági vezető -, hiszen a gyerekek vágynak az édességre. Nem a főtt tésztára, kalácsra, hanem cukorkára, csokira. S ami a normális családban élő gyermek számára természetes - a cukorka nem ,,kincs“ - az nálunk másképp jeléntkezik. És sajnos, az engedélyezett napi kosztpénzböl (korosztá­lyok szerint 12,50-től 19,80 koronáig) nem jut csokira, nápolyira, cukorkára. Lehetek őszinte? Gyakran még gyümölcsre sem. Többnyire a hétvégi normákat - a koszt­pénzre gondolok - sem lehet megtartani, hiszen szombat-vasárnaponként teljes a létszám, és mi is finomabbakat akarunk főzni gyerekeinknek. Ha a norma mondjuk 806 korona, a tényleges kiadás szinte min­dig 50-100 koronával több. - De van más gondjuk is. Az Érsekújvári (Nővé Zámky) Jnb oktatásügyi osztálya látja el az otthont étlappal, amely szerint főzniük kellene. Az Érsekújvári járásban csak ez az egy gyer­mekotthon üzemel, s gyakran változtatni kényszerülnek az étlapon. Vagy szüksé­gesből (mert például augusztusban nem jutnak hozzá az előírt fejessalátához) vagy kényszerből, mert a hétvégén több volt a kiadás és be kell hozni a túllépést, vagy „csak“ azért, mert a gyerekek - uram bocsá - nem szeretik ezt vagy azt.- Nekünk a napi pylori étkezés alkalmá- vai kp([ falazatni őket, itt nincs meg a lehe­tőségük, hogy itt-ott bekapjanak valamit. Meg kellene oldani az édesség kérdését is. Azt, hogy a gyerekek naponta kaphassanak 2-3 szem cukorkát, és vegyék az édessé­get az étlapba. A nevelők gyakran hoznak ezt-azt, de ezt elvárni senkitől nem lehet. Ha azt akarjuk, és mi azt akarjuk, hogy a gyerekotthon lakói igazi otthonukként em­legessék ezt a házat, az ilyen ,,apróságok­ra“ is ügyelni kell. Nem mintha - tisztelet a kivételnek - meg tudnák becsülni mind­azt, amihez hozzájutnak. Ruházkodásukra évente személyenként 5300 koronát fordí­tunk. És ide otthonról rendszerint úgy ér­keznek, hogy semmijük sincs.- Mondok más példát is - vette át a szót az igazgatónő. - Gyerekeink látszatra sem­miben sem különböznek a többitől. Ám a látszat csal. Kinek jutna eszébe, hogy például életükben nem ettek még kacsasül­tet? Nem szerepel az előírt étlapon, mi mégis karácsony másnapján ezt készítet­tünk. A gyümölcs, zöldség fogyasztását is szorgalmazzák ugyan az orvosok, felettes szerveink, de mindenki nagyon jól tudja, hogy manapság meg is kérik az árát úgy a piacon, mint a boltban.-A járásban sok jó nevű, eredményes szövetkezet működik, nem egy foglalkozik zöldség-, gyümölcstermesztéssel. Nem jut eszükbe, a járás egyetlen gyermekotthoná­ról lévén szó, hogy erre jövet letegyenek egy-két ládát az éppen szoros gyümölcs­ből? - kérdeztem beszélgetőtársaimtól.- Nem kényeztetnek el bennünket sem ilyenekkel, sem mással. Lehet, eszükbe sem jut, milyen jól jönne nekünk az ilyen támogatás. Gyerekeink, hiszen többségük 16 éven aluli, nem segédkezhetnek a gyü­mölcsbetakarításnál, és akik viszont járhat­nának szüretelni, azok hétközben nincse­nek otthon, a hétvégeken pedig tanulniuk kell. Talán ezért sem gondolnak ránk. Beszélgettünk arról is, mekkora erőfeszí­tésbe kerül a már végzett növendékek elhe­lyezése. Nemcsak a legfontosabbat, mun­kát kell szerezni nekik, hanem szállást is.- Előfordul, hogy a segítő szándék ellenére az életben kudarcot vallanak, akik eltávoz­nak az otthonból. Hirtelen nincs mellettük senki, akitől útmutatást, bíztatást kapnánk, nem tudnak mit kezdeni a hirtelen kapott szabadsággal sem. Kimaradnak a munka­helyükről, gyakran a pohár után nyúlnak. A lányok könnyelmű kapcsolatokból gyere­ket szülnek, s gyermekotthonba- helyezik ej. Szomorú kén m)f tehetünk? - mondja “Cnájtva. - Volt egy növendékünk - emlé­kezett Farkas Anna -, akinek nehezen, de lakást szereztünk. Egy ideig esti iskolába járt, rendesen dolgozott. Nemrég megtud­tuk, nem fizeti a lakbért, villanyt, otthagyta az iskolát, munkahelyét... Mi vár rá? A ku­darcok persze nem kedvetlenítenek el ben­nünket. Amíg lesznek felelőtlen szülök, szükség lesz gyermekotthonokra. Hozzáse­gíteni a magukra maradt, sérült lelkű gyere­keket, a viszonylag nyugodt, kiegyensúlyo­zott gyermekkorhoz, kell-e ennél szebb fel­adat? PÉTERFI SZONYA •m Nappal tanulószoba, este hálóterem - volt szabad szabályok elfogadtatása. És egy­két év után megszokják a relatív kényelmet, idealizálni kezdik a többnyire nem jelentke­ző szülőket és visszavágynak a ,,szabad“, a kötetlen, felelősség nélküli életbe. Érték­rendjük eltér az ép lelkű gyerekekétől, élet- felfogásuk is más. Talán ezért örülök annyi­ra annak, hogy három óvodás korú gyerek is otthonunk lakójává vált. Bízom abban, hogy a rendezett körülmények, a nevelés hatására ép lelkű emberek válnak belőlük. Érdekes, a többiek is szívesen babusgatják, szeretgetik a kicsiket, s ha megjönnek az ipari tanulók, a kényeztetés még fokozódik. Anyai szeretet híján a kicsik ezt igénylik is. A mai tanulószobák egyike IX. 29.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents