Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-22 / 38. szám
bemutatóm volt az elmúlt évadban. Érdekes... minél többet dolgozom, annál tisztábban látom, milyen keveset tudok. Ez borzasztóan zavar. Próbálok, próbálok, és csak órák múlva találok rá a megoldásra. És ez a jobbik eset, mert sokszor rá sem jövök, aminek aztán az a vége, hogy nem úgy formálódik a szerep, mint ahogyan kellene. Vannak előadások, ahol minden összejön, időrüsek. Először is nem vagyok még abban a korban, amikor már az a tény is örömmel tölti el az embert, hogy felébredt. Másodszor: kinyitom a szemem és attól a pillanattól fogva már csak arra gondolok, mi vár rám, mennyi dolgom van aznap. Az estéket, az éjszakákat sokkal jobban szeretem. Bent a színházban a játék tölt el kellemes érzéssel, utána pedig az, hogy a barátaimmal lehetek. Prágában - Lukás Vaculíkkal elíd, érzelmes arc, megnyerő mosoly, visszafogott mozdulatok. Oklahomai farmerek frissen leszerelt fiát játszhatná, ha a tengerentúlon forgatna. Egy másik filmben könnyű pénzről és könnyű szerelemről álmodó, rámenős bármixer lehetne. A harmadikban talán egy mozgássérült önző, felfelé törekvő öccse. Bármelyik figurát bíznák is rá, ezt is, azt is, amazt is sikerre vinné. A cseh tévéfilmekben másfajta szerepekben nyújt árnyalt alakítást. A Színválaszték angol egyetemistája tisztán látja már az élet összefüggéseit, lelkében mégis zűrzavar van. A Cawdor és Fera megalázott északi vadásza apjára fogja ugyan a fegyverét, a ravaszt mégsem húzza meg. A Talpraállásban egy gyárigazgató protekciós fia, aki „megcsúszik“ néha, „sáros“ mégsem lesz. A Harmadik emelet pályakezdő szakoktatója kilép ugyan a kapcsolatából, de csak egyetlen „fordulóra“. Az Éjszaka a vonaton hálókocsijegyekkel üzletelő kalauza piszkos ügybe keveredik, ám a végén ügyesen kiszáll belőle. Lukáé Vaculík maga is a nagy kalandok embere - innen az életismerete. Kapjon bármilyen szerepet, az ösztöneire, a megérzéseire hagyatkozik mindig. A szavakat, a mondatokat helyzetekhez köti és csak azután mondja ki. Igényes színész. Nehezen viseli el, ha hibázik. Huszonhét éves, a prágai ABC Színház tagja. (Az időről) „Formál. Nyomot hagy bennem. A színházban: érlel. Négy ben rátalálok a hangra, a gesztusokra, tudom, hogyan és merre, aztán egy hét múlva, egy újabb próbán kezdhetek mindent elölről. Érzem, hogy mozdulni kellene, mégsincs bennem lendület, s megkopott már a legutóbbi élmény is, amely talán serkentene. Szóval megintcsak a gyötrődés... Egyszer örülsz, máskor szenvedsz. Előtted a szöveg, de annyira rossz, hogy alig bírsz kihozni belőle valamit. Mert ez a dolgom. Megfejteni, kibogozni, mit akar a szerző. Aztán teljes erővel belemenni. Ha jó a szöveg, első olvasásra felkavar. A próba is öröm ilyenkor. Az előadást pedig akkor tartom igazán sikeresnek, ha valósággal bekebelezi a nézőt. Ha valós, életszerű helyzeteket mutat. Mondok egy filmet, az volt számomra ilyen. A Száll a kakukk fészkére, Formántól. Az úgy megrázott engem, hogy három napig szinte nem is beszéltem utána. Ha rajtam múlna, én a színházakban is csak ilyen felkavaró darabokat vennék elő." (A reggelekről) „Nem valami deA nap nagy részét általában próbákon és forgatásokon töltöm. Ott is vannak kellemes emberek, de kellemetlenek is. Na most, a legtöbb időt, ugye, azokkal szeretném tölteni, akik közt a legjobban érzem magam. Ez az, ami ritkán jön össze. Ha nős lennék és családos apa, talán a gyerekemet is kevesebbet látnám, mint a kollégáimat. Mert ez olyan pálya, amelyen egyetlen percre sem kapcsolhatok ki. Itt mindenki azt várja tőled, hogy tökéletes légy. A legrosszabb szerepben is fantasztikus. Ha rontasz, egy egész ország előtt hibázol.“ (Az önbizalomról) „Lehet, hogy hihetetlen: minél több a szakmai tapasztalatom, annál kevesebb az önbizalmam. Egyre inkább látom, hogy mi az, ami nem megy, ami nem úgy megy, mint ahogy elképzeltem. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha teljesen elveszíteném az önbizalmamat. Akkor kész, fel is adhatom. Hit nélkül nem lehet sem élni, sem alkotni. Hibákat persze, így is elkövet az ember. Bár az is lehet, hogy Új tévésorozat A szlovák nemzeti felkelés 40. évfordulója alkalmából készült Egy felkelés története című tévéfilmsorozat bemutatása után felmerült az az ötlet, hogy érdemes lenne folytatni a sorozatot, egészen 1948-ig követni a főszereplők sorsának alakulását. A győzelmes február betetőzése volt mindazoknak a törekvéseknek, amelyek a felkelés során fogalmazódtak meg, a februári eseményeknek köszönhetően jött létre az új, szocialista Csehszlovákia. Az új sorozat Az áttörés évei címet kapta, s 1945 januárjától 1948 májusáig mutatja be a döntő történelmi eseményeket. A sorozat dokumentumszerú pontossággal ábrázolja azt a folyamatot, amely során a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalommá alakul át. Az Egy felkelés története az ellenállás hazai és külföldön élő képviselőinek moszkvai tanácskozásával zárult. Az áttörés évei a csehszlovák politikai vezetők hazatérésével kezdődik. A két sorozatban nagyjából azonosak a főszereplők, ám a számos hasonló vonás mellett akadnak bizonyos eltérések is. Míg az Egy felkelés történetében egymás mellett szerepelnek a valós és fiktív személyek, s a valóban megtörtént események fiktív történésekkel váltakoznak. Az áttörés éveiben minden hiteles, tényszerű. „A fellelhető történelmi források alapján kidolgozott faktográfiai politikai dráma“ - így jellemzik az új sorozatot maguk a szerzők, Viliam Plevza akadémikus és dr. Jozef Bob forgatókönyvírók, Andrej Lettrich rendező és Boris Hochel dramaturg. A történelmi megalapozottság és hitelesség hatalmas munkát igényelt, a kordokumentumok alapos áttánulmá- nyozását, szelektálását. Nem volt könnyű a viharos korszak egymást érő eseményei közül kiválasztani a legfontosabbakat, s azokat úgy jeleníteni meg, hogy a néző ne csak száraz dokumentumfilmet, megelevenedett történelemkönyv-illusztrációkat lásson. Az alkotók elvetették azt a kényelmes módszert, hogy a szereplőket két csoportra, a haladókra és a reakciósokra osztják. Differenciáltan igyekeztek ábrázolni valamennyi politikust, aki valamilyen módon befolyásolta a háború utáni események alakulását. A történés középpontjában Szlovákia politikai élete áll (a nemzeti bizottságok megalakulása és működése, a szlovák demokraták és néppártiak ún. áprilisi egyezsége, a Tiso-per s annak visszhangja, az 1947-es.öszi válság stb.). Az áttörés évei ismert és kevésbé ismert eseményeket elevenít fel, miközben rámutat a forradalmi folyamatok és a történelmi fejlődés bizonyos törvényszerűségeire. Arról, hogyan sikerült az alkotóknak megvalósítani elképzeléseiket a hazai tévénézők hamarosan személyesen győződhetnek meg. Gustáv Husákként Michal Doőolomanskyt láthatjuk, Karol Smidkét Elő Romanőík, Viliam Sirokyt Jozef Adamoviő, Frantiéek Zupkát, Radan Rusev, Zdenék Fierlingert, Jan Holy, Eduard Beneét pedig Jirí Pleskot alakítja. Miroslav Baranovic Gustáv Husákot Michal Doőolo- mansky alakítja (Vlado Vavrek felvétele) tévedek. Mert nézem a tévét, olvasom az újságot és egyszer csak remegni kezdek. Magabiztos arcok, kerek, hatásos mondatok... itt egyre több a zseni, aki már akkor is tudta, már akkor is megmondta. Úgy látszik, én azok közé tartozom, akik későn mérlegelnek. Akik akkor kezdenek csak vigyázni, ha már megégették magukat. Különben is... ami mások szemében hibának tűnik, az az én szememben nem biztos, hogy az. Pár év múlva pedig be is bizonyosodhat, hogy jól tettem, amikor „hibáztam“. A józan ész azt diktálja, hogy légy óvatos, én mégis azt állítom: sokkal izgalmasabb az élet, ha bizonyos helyzetekben az érzelmeink alapján döntünk. Az a fontos, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz.“ (Az ötletekről) „Egyszer több van belőlük, máskor kevesebb. Az évad végén már szinte semmi. Bár ez is az adott darabtól függ. Egy értékes alkotás mindig inspirál. Vagy az is, ha a partnernek jut eszébe valami. Azzal engem is felpörget. A fantáziámmal sohasem volt baj. Rengeteg dolgot tudok elképzelni. A legszínesebbek sajnos nem reálisak.“ (A fájdalmakról) „Bármilyen furcsán hangzik is, a legnagyobb fájdalmakat eddig mindig az emberek okozták. Akár össze is törhetem magam a forgatáson, az sem fáj annyiEgészen röviden SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ MESTER ÉS MARGARITA A Lengyel Televízió négyrészes sorozatot készített Bulgakov világhírű regényéből. A sorozatot Maciej Woy- tyszko rendezte, a főszerepekben Gustaw Holoubeket és Anna Dymnát láthatja majd a közönség. FILMEK AFRIKÁBÓL 1989 januárjától Dakarban megkezdték a legnépszerűbb afrikai írók regényeinek televíziós feldolgozását. A szenegáli, a mali, a Cote d’lvoire-i, a togói és a közép-afrikai köztársaságbeli műveket Ezer világ, egy nyelv elnevezésű program keretében válogatták ki. BÉJART TOKIÓBAN Japán dokumentumfilm készült a svájci televízió számára Maurice Bájad tokiói munkásságáról, ahol vendégkoreográfusként tanította be a Tokiói Balett Csusingura című előadását. A filmből kiderült, hogy Béjart gondos előkészületek után és nagy empátiával foglalkozott a hagyományos és a mai japán kultúrával. ÚJABB SOROZAT LUCELIA SANTOSSZAL Az 1500-as évek közepén játszódik az újabb Lucelia Santos sorozat cselekménye, a Főkörben, mely 37x120 perces epizódból áll. A történet egy Sao Paoló-i bíró családjáról, annak sorsáról szól Fa- gundas Lygie Telles sikeres regénye alapján ra, mint a közöny, a cinizmus, vagy ha látom, mennyire ügyeskedóek, karrieristák az emberek. Aztán az is sebet üt rajtam, ha csalódok valakiben. Ha rá kell jönnöm: egészen más, mint amilyennek ismertem. Ez borzasztóan el tud keseríteni.“ (Az örömökről) „Emberek hívják elő belőlem ezeket is. Azok, akikről tudom, hogy jóakaróak és tisztességesek. Akik a lelkűket adják minden helyzetben. Külön boldogság számomra az a néhány jó barát, akiket épp ezekért a tulajdonságaikért szeretek. És természetesen a munka, az is nagy öröm számomra. Három tévéfilmet forgattam az elmúlt hetekben. A Zöld királyságban egy talpraesett vidéki fiút játszom, aki mesebeli hercegnek mehetne az álmaival. A Hét fehér köpenyben gyilkosság vádjával gyanúsított mentökocsis vagyok, egy jól megírt krimiben. Nyugatnémet koprodukcióban készült a Hires párbajok; ebben egy magabiztos, hetyke mosolyú hadnagyot alakítok, aki önmaga ellen hívja ki a sorsot.“ (A belső nyugalomról) „Azt nekem kellene megteremtenem, csak tudnám, hogyan? És főleg: mikor? Rohanás közben? Vagy reggel, a tükör előtt? Esetleg este, az ágyban? Egyáltalán: miért vagyok én még mindig kiegyensúlyozatlan? Lehet, hogy így jó, ahogy van?" SZABÓ G. LÁSZLÓ • Harminc évvel Fábri Zoltán és Törőcsik Mari közös sikere után Esztergályos Károly tévéfilmet forgat Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényéből, amely többet árul el a kor társadalmi viszonyairól, mint sok vaskos történelmi monográfia. Ez a mű nem egyszerűen társadalomkritika, hanem az örök emberi szükséglet regénye is: a szereteté. A szeretet erejéről - sokszor pusztító erejéről - szól megrendítöen. A címszerepet Nagy-Kálózy Eszter alakítja. (Oláh Csaba felvétele) Videowalkman! Az amerikai Reflection Technology cég olyan találmányon dolgozik, amely alighanem forradalmasítja a videózást, s fantasztikus új lehetőségeket teremt. A találmány lényege a mintegy három centiméter széles, bonyolult elektronikával ellátott képernyő, melyet szemüveg módjára kell az orra biggyeszteni. A néző előtt ekkor mintegy harminc centiméteres átmérőjű képek jelennek meg, s ezek az egyelőre még állóképek olyanok, mintha 60 centiméteres távolságban lebegnének. Ezeket a képeket fénykibocsátó diódák, vibráló tükrök és parányi lencsék idézik fel. A készüléket egyelőre mozgó monitorként használják a hordozható vagy az övre erősített számítógépek számára, de folynak már az újabb kísérletek, amelyek az állóképeket „megmozgatják", sót háromdimenzióssá teszik. A nem is olyan távoli jövőben tehát bárki bármikor és bárhol orrára biggyesztheti a csodaszemüveget és máris videózhat. Csak egyre kell vigyázni - míg a normális walkmant sétálás, kerékpározás stb. közben is lehet használni, próbáljon csak valaki az utcán sétálva videózni... O. V. ÚJ SZÚ 14 1989. IX. 22. „Lehet, hogy így jó, ahogy van?" ! (Lőrincz János i felvétele
