Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-22 / 38. szám
L f föl álmából e is, ünneHány óra? ínyt. Látja, te nem tud égül megt? m! - feleli íródni, sőt, íz asszony < elrontaná neki olyan it szólsz? közben fél , ilyen bárnevet! logy kalap i elhinnéd is mondaíves - szól roma sincs ikedve na- em vált ki logorvasásnek. Leg- ekrényből. lyugtázza, inek tartja ;kék inget az öltönyímet. lom. Még cipót húzni ge is tartja 3het mást, yon régen t tett ilyesmit utoljára, de majd csak boldogul valahogy. Először a cipőkrémet kell felkutatnia. Sejtelme sincs, hol lehet. Tudja, hogy a felesége földühödik, ha megkérdi, hol tartják. De meg kell kérdeznie. Legnagyobb meglepetésére, az asszony nyugodtan válaszol:- Az előszobában, a szekrény legalsó fiókjában. Lám, máskor hosszú előadást tart, ha ilyesmit kérdez, most meg hogy türtőzteti magát! Na igen, ez is hozzátartozik a mai naphoz. Mégiscsak ünnep van ma, legalábbis a felesége számára. Végre elindulnak. Az asszonynak hevesen dobogott a szíve, mint annak idején, amikor az esküvőre mentek...- Beléd karolok, jó? - szólt kedveskedve.-Ugyan, minek"az a nagy felhajtás! - De a nő erőszakosan belékapaszko- dott a karjába, s azon igyekezett, hogy megállja szó nélkül. A vendéglő bejáratánál sokan ácso- rogtak, gyanúsan nagy volt a tumultus. Kiderült, éppen diszkó van, az étterem zsúfolt, a zene bömböl...- Hát, itt aligha vacsorázunk ma.- Akkor menjünk át a túloldalra, a Kék Hajnalba. A Kék Hajnal zárva volt - átépítési munkák miatt... Az asszony kétségbeesetten nézett a férjére, tőle várta a megoldást. De az csak ennyit szólt:- Akkor hát, itt is jól bevacsoráztunk! Irány haza! Hiába kérlelte, menjenek tovább, felesleges volt. Hazamentek. Levetették az ünneplő ruhát. Közben az asszony felmelegítette az előző napi gulyást. Két kanállal sem tudott lenyelni belőle, folyton a könnyeivel küszködött. A férje jóízűen nyelte a falatokat.-Jobb is, hogy itthon vacsorázunk, legalább tudjuk, mit eszünk.- Azért egy csokor virágot igazán vehettél volna! - szólt a nő. Még mindig sikerült visszafojtania a sírást. Akkor jutott a férfi eszébe, hogy vett virágot, még reggel, csak a táskájában felejtette. Előkotorta.- Itt a virág. Csak hát, reggel óta elhervadt.- Jellemző rád. - Csak ennyit mondott az asszony, és maga is meglepődött, milyen nyugodt a hangja. Nos, igen, az ünnephez tartozik, hogy rheg- örizzük a méltóságunkat - mondta, csak úgy, magának, miközben leszedte az asztalt. Mire bement a hálószobába, a férje már javában aludt. N éhány éven át koptattam a tévé küszöbét, s rimánkodtam, fogadják el a gyermekeknek írt darabomat. Végül már nem tudtám türtőztetni magam, s megfenyegettem őket, ha visszautasítják, fellázítom egész kulturális közvéleményünket. Végre aztán mégis felfigyeltek rám. A darabot műsorra tűzték, s ahogy arról meggyőződtem, a gyermekműsorok szerkesztőségébe csak úgy özönlöttek a levelek. Különösen nagy hatással volt rám egy levél, melyet Nyikolaj Koreckij nyugdíjas írt. „Alázatosan kérem önöket - írta levelében a munka öreg harcosa -, hogy sorolják be a műsorba ismét a Hogyan fogott halat a kis Iván? című tévéjáték megismétlését."- Láttátok ezt? - dobtam le a levelet a vezető szerkesztő íróasztalára. - A közvélemény követeli a tévéjátékom megismétlését! A szerkesztő eleinte kérlelhetetlen volt. De az érdemes dolgozó újabb levelet írt a tévének. , / „Nem csupán a magam nevében kérem, az ötemeletes házunkban lakó valamennyi szülő kéri a Hogyan fogott halat a kis Iván? című tévéjáték megismétlését“. A szerkesztő tétovázni kezdett. A harmadik levél arra kényszerítette, hogy betervezze darabom közvetítését a jövő hónapra. Miután másodszor is közvetítették a tévéjátékomat, máris távirat érkezett a szerkesztőségbe, melyben a nyugdíjas köszönetét mondott a figyelmességért, és kérte darabom újabb közvetítését. ^ Jurij Prokopenko Köszönetnyilvánítás- Ez már mégiscsak sok! - háborodott fel a szerkesztő. - Mihelyt valamelyik néző kedvében járunk, máris a fejünkre nő! A darabom újabb közvetítését kérő további levelet az érdemes dolgozó egyenesen a tévé igazgatójának küldte. Tévéjátékomat tehát harmadszor is közvetítették az önök kérték... című műsorban. Nyikolaj Koreckij ennek ellenére sem lett kielégítve, további levelekkel ostromolta a tévéstúdió igazgatóját, valamint az összes újság és folyóirat szerkesztőségét. Darabom az összes munkaértekezlet és összejövetel fő témájává vált. A gyermekműsorok szerkesztője külön dossziét készített Hogyan fogott halat a kis Iván? címmel.- Ezt az embert fel kell vennünk, hogy intézze a postát, és válaszleveleket írogasson a Hogyan fogott halat a kis Iván? című tévéjáték rajongóinak - mondta kedvetlenül a szerkesztő.- Nincs semmi baj - nyugtattam meg öt. - Éppen hozom önnek új gyermekdarabomat: Hogyan ette meg a fagylaltot Petya? címmel. Meg vagyok győződve róla, hogy a tévénézők figyelme most majd erre a darabra összpontosul. Az volt a- benyomásom, hogy sikerült a szerkesztőt meggyőznöm, mert egyszeriben más hangot ütött meg irányomban. Új darabomat minden teketória nélkül elfogadta. Nagyon örültem."Elhatároztam, hogy örömömet megosztom a munka érde- més'öregével, Nyikolaj Koreckijjal. Tárt karokkal fogadott a lakásában. Teával és maga készítette likőrrel kínált. - És tudja, kinek köszönhetem a sikert? - kérdeztem patetikusan. - önnek, Nyikolaj Koreckij! ön inspirált engem újabb darab írására! ön engem nagyon- nagyon lekötelez!- ön is engem! - mondta szerényen az öreg dolgozó. - El sem tudja képzelni, milyen pozitív hatása van az ön tévéjátékának a’kisunokámra! Tudja-e, milyen nehéz a kisfiút elzavarni a képernyő elöl? Amint megjön az iskolából, máris odaül, abban a pillanatban azonban, amikor elkezdik az ön tévéjátékát közvetíteni, nyomban kikapcsolja a készüléket. Bárcsak lenne minél több hasonló tévéjáték! Akkor a gyerekek egész biztosan sokkal jobban tanulnának! SÁGI TÓTH TIBOR fordítása Anton Stancev TANULMÁNY - KÉKBEN Kopogtak a Baker Street 221. számú házá- ik ajtaján. A kandalló előtti karosszékben (késen szendergő doktor Watson felriadt, i egy pillanatig sem vesztegetve az időt, egremegett a félelemtől. A kandallóban táncoló lángokat mereven lyető Sherlock Holmes mozdulatlan alakjá- i visszatért az élet. Szeme lázasan felcsil- it, és a jól ismert tévéfilmek parafráziséként (mutatta a világnak utánozhatatlan dedukci- képességének újabb bizonyítékát.- Valaki van az ajtó mögött - szűrte a szót iája mellől.-Csodálatos! - kiáltott fel doktor Watson. Hogy jött rá? \- Egészen egyszerűen, kedves Watson mosolyodott el Holmes -, hiszen ismeri módszereimet, nemdebár? Férfi az illető- Óü! - kiáltott meglepetten Watson, és egkérdezte: - De hogyan állapította meg ág ezt is? Újabb kopogás hallatszott, aztán egy dü- >s rúgás, végül pedig megfeszült az ajtó átogató testének nyomásától.- Majd később mindent megmagyarázok, dves Watson, persze, ha túléljük ezt a láto- itást. Watson egy pillanatra elájult, de rögtön szeszedte magát, és derekasan vacogtatni zdte a fogait.- Olyan komoly? - kérdezte remegő ngon. Holmes mélyet szívott a pipájából és kese- an felnevetett.- Ez a férfi majdhogynem géniusz. Annak enére, hogy a legjobb képességeim szerint :áztam magam, hogy minden rendű és igú álarcot és dicsőséges menekülési mófelhasználtam, újra a nyomomra bukkant, iek, hogy olvasni is tud, és ez jelentős ányt biztosít számára az egész Scotland rddal szemben. Néhányszor egészen ör- gi kelepcét állított nekem, amelyből csak oda folytán szabadultam. Jobban mondva acélos izmaimnak és nagyszerű analitikus eszemnek köszönhetően. Mint akkor -j merevedett meg egy pillanatra -, amikor edfy sötét, holdtalan éjszakán teleszórta a járdát, amelyen hazafelé tartottam, egy egész vagonnyi banánhéjjal... Emlékszem arra is, hogy megijesztett egyszer a városban... Úgy jött szembe velem, mintha nem is havazna, pedig elég sűrűn hullott; és éppen ez hívta fel rá a figyelmemet! Még szerencse, hogy egy teljes félórával hamarabb vettem észre én őt, mint ő engem. Úgy menekültem csak meg, kedves Watson, hogy az utolsó pillanatban felragasztottam* egy szépségflastromot, és így nem ismert fel. Lélekjelenlétemnek köszönhetően akkor még megmenekültem, de most ez a férfi újra itt van, az ajtó mögött.- ɧ az én jó öreg revolverem? - kérdezte Watson, aki bamba csodálattal hallgatta a hí-y rés detektívet.- Nem, nem, kedves Watson, azt a férfit golyó nem állítja meg. Már négy hónapja a nyomomban van, és már nagyon belefáradtam ebbe az állandó rejtőzködésbe. Nézzen ki csak a lyukon, barátom! Watson, aki rafináltabb trükköket is tapasztalt a gyarmatokon, a jobb szemét, amelyre egyáltalán nem látott, a kulcslyukra tapasztotta.- Most ismét ellenőrzőm nagyszerű de- dukciós képességeimet - fennhéjázott egészen szemérmetlenül Sherlock Holmes, összedörzsölve eres, ki tudja, mitől barna foltokkal borított kezeit, és idegesen felvihogott. Úgy félórányi szundítás után az ideges Holmes folytatta.-Férfi, körülbelül 130 centiméter magas, lila orrú, fekete válltáskával? Watson, aki semmit sem látott, bólintott és megkérdezte:- Ésss mi van abbbban a táskában?- Úgy gondolom, tudom, de ez ebben a pillanatban egyáltalán nem fontos - jelentette ki komor elégtétellel Holmes. - Kék uniformisa van, amelynek zakója három horgonygombbal záródik? És a jobb nadrágezára alul biztosítótűvel van megtúzve?- Úgy van! - buggyant a szőnyegre Wat- sonból anélkül, hogy akarta volna.- Sejtettem - jelentette ki különös átéléssel Holmes. - A szemében gyilkos, kiolthatat- lan gyűlölet? Watson ismét bólintott.- Akkor ez megint ő - jelentette ki a lehető legkomorabban Holmes. - Kapaszkodjék meg, kedves Watson! A férfi neve Feró Ku- kucka, és ő a mi postásunk!- Honnan tudja? - suttogta Watson elfehé- redett ajakkal, ereje végső megfeszítésével küszködve az ájulás ellen.- Egyszerű, kedves Watson. Ma elseje van, nemde? Lehet, hogy észre is vette már, kedves barátom, hogy négy teljes hónapja minden elseje körül elvonszolom magát valami isten háta mögötti lyukba, ahol egy egész hetet is el szoktunk tölteni.-Ha így visszagondolok a dologra... igen!!! - kerekedett tágra Watson szeme a borzalomtól.- Nem akartam ijesztgetni, kedves barátom, de azokban a napokban idehaza komoly veszély fenyegetett bennünket! E hónapban, sajnos, nem sikerült helyjegyet szereznem a vonatra, és különben is, ahogy már említettem volt, belefáradtam az állandó rejtőzködésbe.- De honnan tudta? És miért éppen elsején?! És miért a postásunk? Ez zseniális!- Ez is roppant egyszerű, kedves Watson - jegyezte meg nyugodtan Sherlock Holmes, acélos tekintetét társa szemébe fúrva, és pontosan azelőtt fejezve be, mielőtt az ajtó engedett volna, és a félörült postás megkezdte volna romboló működését.- Mert éppen elsején jár a postásunk a lakbért beszedni, amit mi már négy hónapja nem fizetünk! HARASZTI MÁRIA fordítása DÉNES GYÖRGY Az alkony küszöbén Ülök az alkony küszöbén, a világ partján ülök én. Lábam alatt az űr pihen, nincs dolgom immár senkivel. Köröttem csillagfény ragyog, de én kialvó fény vagyok. A szó belém kövült. Sötét árnyakat aggat rám az ég. Eléd tartom hát arcomat, takarj be, omló alkonyat. Ringass az idő tenyerén, árva porszemed leszek én. Kit elvegyít a sivatag, hogy többé nyoma sem marad. Panta rhei Elfekszik a mán a tegnap, élőn a holt. Virult a perc, virult, amíg virága volt. De sírva kelt az éj, fagyos uszálya nőtt, ellebbent egy furcsa árnyék a hold előtt. így lebbennek a percek el, árnyék-hadak, düh és mosoly, gonoszkodó s gyöngéd szavak. Ami marad, csak buborék a fény ívén, látomás, mit oly könnyedén elmos a fény. Hol az a fény? Hol az a fény, melyet el nem értünk? Az az idő, melyet meg sem éltünk? Szomorú a Semmi hídja alatt hallgatni az aranyludakat. Szállnak a napból kifelé lassan a föltámadó léghuzatban. Rekedt hangjuk egyre távolabb szól, mindig újabb s újabb csillagokról. Zsidó bölcsességek A tudatlan szerencséje abban rejlik, hogy nem tudja, amit nem tud. * * * * Az emberi lény korán megtanul beszélni - de későn tanul meg hallgatni. Ne nyeld le a mérget csak azért, mert valahol már feltalálták az ellenszerét. * • * Az egyiknek nincs étvágya az ételéhez, a másiknak nincs étele az étvágyához. * * * Jobb a szakáll nélküli zsidó, mint a zsidó nélküli szakáll. * * * Ha az isten a földön élne, az emberek bevernék az ablakait. I Ha valakit meg akarnak fojtani, egy kanál vízben is megtehetik. * * «• * Nem a kalap hibás, a fej kicsi hozzá. * * * Csupán a bölcsességét az ember nem viszi a vásárra. • * Aki jól tud csúszni-mászni, az felmászik a csúcsra. • * * Add a portékádat ingyen, és rengeteg lesz a vevőd. * * * Ha mézzel kereskedsz, megvan rá a lehetőséged, hogy megnyald a mézet. * * * A lepelnek zsebe van. Lengyelből fordította: KOPASZ CSILLA
