Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-22 / 38. szám
A kisközségek lakosságának sorsa méltán érdemel nagyobb figyelmet. Itt van például Nagyráska (Vel'ké Raskovce): lakossága másfél évtized alatt a felére csökkent, ma már alig négyszázan élnek a faluban. S az elvándorlás tendenciája egyre gyorsul, amit az is Bizonyít, hogy csak az utóbbi években 12 fiatal házaspár költözött véglegesen a környező kisvárosokba.- Éppen ma költözött el a faluból egy újabb fiatal házaspár - mondja a 31 éves Döry Zoltán, a 12 tagú falusi pártszervezet elnöke.- Azon már egyáltalán nem is csodálkozunk, hogy tavaly két, az idén pedig csak egy gyerek született. En 29 éves vagyok, s a velem egyidős fiatalok közül csak ketten maradtunk Nagyráskán - panaszolja Kovalik István, a helyi nemzeti bizottság elnöke. Közben a 48 éves Döry Dénes, a hnb volt elnöke lép az irodába. Meglehetősen fáradtnak látszik, ami nem csoda. Jelenleg ö áll a Vajáni (Vojany) Efsz élén, s az idei év nem a legkönnyebb.- Dél óta gyűlésen vagyok - kezdi a beszélgetést. - Még mindig a korai krumpli és a dinnye körül folyik a vita. Sajnos, nagyon alacsony áron vették át a burgonyát, ami egymillió korona veszteséget jelent a szövetkezetnek. A dinnye sem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna. Először a jég verte el, majd betegség támadta meg. Szerencsére a gabonatermés jobb a tervezettnél, a kukorica is jó termést ígér. Csak reménykedhetünk, hogy ezt az évet is jól zárjuk. A szövetkezet problémáin kívül öt a szülőfalu gondjai is nyomják.- Véleményem szerint az aprófalvaknak legtöbbet ártó intézkedés egy tilalom volt, amely a hetvenes évek elején született. A nem központi községekben tilos volt külterületeken új házat építeni. Ennek a kellően át nem gondolt településpolitikának mi is nagyon érezzük a hátrányát.- Az első, ami mégis szembeötlik a falu utcáit járva, a sok szép ház.-Ez igaz, de azok mind a régi portákon épültek, mert csak a lebontott házak helyén lehetett építkezni. Ezért van az, hogy a lakóházak száma ma is 116, akárcsak 1970- ben. Persze, nekünk kölcsönt sem adtak a falu fejlesztésére. Amit építettünk, köztük az új művelődési ház és a sportpálya is, Z-akcióban épült. Leglehangolóbb az, hogy az új házak többségében idős emberek laknak. Egyre több nálunk is az üres ház, jelenleg hét porta lakatlan. Bizony, nem állunk valami jól. Amióta nincs iskolánk, pang a kulturális élet is. Régen énekkarunk, tánc- és színjátszócsoportunk is volt - mondja Kovalik István. • ifj. Dőry Zoltán pártelnök- Ma viszont már ott tartunk, hogy a jól felszerelt ifjúsági klubba is csak hétvégeken jön el néhány fiatal- szól közbe a pártelnök.- Pedig Nagyráska - veszi át újra a szót Döry Dénes - már a 13. században bizonyíthatóan lakott település volt. Úgy hallottam a múlt idők emlékezetét őrző öregektől, hogy a század elején még vízimalom zúgott a falu alatt kanyargó Labore partján.- Azt az utcát ma is Malom utcának hívják, én ott lakom. Édesapám mesélte, hogy a háború előtt arra vezetett az országút a Bodrogközbe- emlékezik a pártelnök.- Én már csak az öregektől hallottam azt is - gombolyítja tovább a beszélgetés fonalát Döry Dénes -, hogy a Laboréban régen nyüzsgött a hal. A halászatnak többféle változatát űzték a faluban: gyalmoztak, emelóztek, kasoltak, de a legelterjedtebb halászati eszköz a varsa volt. Csónakból rakták le a varsát, amelyből időnként - leginkább reggel és este szedték ki a halat. Nem kellett mellette kuksolni, fogta a halat magától. Nagyráskán régebben mindenki halászott. Ki csak a maga szükségletére, ki meg eladásra. Családok egész sora elsősorban a halászatból élt. Ma már kevés a halász, igaz, hal sincs sok. A hőerőmű nemcsak a levegőt, a folyót is szennyezi. Pedig az én gyerekkoromban még lajttal hordták a vizet a Laboréból, azt itták az emberek, olyan tiszta volt, a főzéshez is azt használták az asszonyok. Ma meg már a kutakból sem ihatunk, annyira szennyezett a vizük. v Itt érkeztünk el a falu legszorítóbb gondjához. A hnb elnöke mondja:-Az ivóvíz kérdése szinte minden párt-, tanács- és falugyűlésen szóba kerül. Harmadik éve vagyok a helyi nemzeti bizottság elnöke, de a három év alatt ebben az ügyben ígéreten kívül semmit sem kaptunk. Kérésünkre a járási egészségügyi intézet munkatársai 1986-ban öt kútból vettek vízmintát, s mind az öt torna nélkül, kérdezzük újra meg újra? Talán elég lenne már az ígérgetésből, valamit sürgősen tenni kell! S itt vetődik fel óhatatlanul a kérdés: valóban oda jutott-e Nagyráska, ahová indult?- Csak részben - állítja Döry Dénes. - Az igaz, hogy Nagyráska akárcsak régen, ma is jómódú falu. Jelzi ezt az is, hogy minden ház udvarán van garázs is, s egyik sem áll üresen, sok helyen két személy- gépkocsi is van. Az emberek nagyon szorgalmasak. Ha eljön a szabad szombat vagy a vasárnap, itt pihenésre senki sem gondol. Mindenki a kertjében tesz-vesz, öntözi, gyomlálja, vagy éppen szedi a zöldséget, hogy hétfőn korán reggel vihesse a piacra. Ilyenkor a fiatalok is hazajönnek segíteni, s vasárnap megpakolva mennek vissza a városokba. %- Úgy tudom, hogy a környéken Nagyráskán kezdték el elsőként fólia alatt termeszteni a zöldséget.- Ez valóban így van, ma is ötször több zöldséget termelnek itt, mint más, hasonló lélekszámú községben. A lakosság - melynek 70 százaléka még mindig a mezőgazdaságból él - nemcsak a szövetkezetben gyarapítja a jövedelmet, hanem fölös munkaerejével jelentős • Kovalik István, a helyi nemzeti bizottság elnöke' kút vizét ihatatlannak és főzésre használhatatlannak minősítették. Azóta semmi sem történt, a víz minősége pedig egyre romlik. Már nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is Nagykaposról (Vel ky Kapuáany) és Abaráról (Oborin) hordjuk a vizet. így is egyre gyakrabban betegszenek meg a gyerekek, s már a felnőttek is. Dőry Dénes rám pillant, s tudom, arra gondol, amire én, gondolatát ki is mondja.- Meddig marad még vajon Nagyráska ivóvíz és szennyvízcsa• Az új művelődési ház • Döry Dénes, a Vajáni Efsz elnöke (Bogoly János felvételei) értéket termel a piac, s természetesen önmaga számára is. Az anyagiakat tekintve tehát eljutott Nagyráska oda, ahová indult. Csakhát az anyagi jólét nem minden.- Mit ér a sok új ház, ha egyre több áll majd üresen. Én azt hiszem, ha a szövetkezet építene családi házakat, több fiatal maradna a faluban. Az én öcsém is visszajönne - bizonygatja Döry Zoltán. , .Elmennek a fiatalok" - hangzott el többször is az estig tartó beszélgetés alatt. Ők már könnyen szakítani tudnak apáik, nagyapáik világával. A jövőről alkotott terveikben, reményeikben a föld, általában a falusi élet nem vonzó, nem életcél. E problémakörnél maradva, két következtetést vonhatunk le. Az egyik: minél szervezettebb a nagyüzemi gazdálkodási forma minél magasabb fokú a gépesítés, annál kevesebb szerepe van a kézi munkának a mezőgazdaságban. A másik következtetés: a csökkenő munkalehetőség, a zárt életforma, az iskola, a közművesítés hiánya felgyorsítja az aprófalvakból való eláramlást. A fiatalok megtartásának tehát életbevágóan fontos feltétele: lehetőség az egész éven át tartó kereső foglalkozásra. Ha ez nem biztosított, a fiatalok többsége új szakmát tanul, s elmegy az iparba. Ha mégis a szövetkezetben marad, akkor a gépesítést választja, mint Döry Zoltán is. Az ám, de a gépesítésben aligha tudna a szövetkezet minden serdülőkorból kinövő, s továbbtanulni nem akaró fiatal számára munkát biztosítani. Persze, hogy ki marad a faluban, az sok egyéb tényezőtől is függ. Egy biztos: a mostani generáció - az öt követő méginkább - azt szeretné a faluban megtalálni, amit a városban. Csakhogy ennek a biztosítása már nem csak a szövetkezeten, a falu vezetőin is múlik... TÖRÖK ELEMÉR „A Szocialista Ifjúsági Szövetség munkáját elsősorban az alapszervezetek aktivitása minősíti. Az alapszervezeteknek ki kell használniuk minden jogukat. Tagjaik érdeklődése és szükségletei szerint kell kifejteniük tevékenységüket, keresni, próbálkozni, kísérletezni kell. Meg kell tanulniuk meghallgatni és méltányolni mások véleményét, ki kell használniuk a szocialista vállalkozás új formáit. “ Néhány kiragadott mondat a SZISZ programtervezetéből, az: Átalakítás és demokratizálás című dokumentumból. A lényege a dolognak, hogy a fiatalok az eddiginél jobban éljenek a jogaikkal, s mint a Nemzeti Front egyik legnagyobb tömegbázisú szervezetének tagjai, munkájukat szabadítsák meg a formalizmustól. Erről a témáról beszélgettünk el a Nyugatszlovákiai kerület egyik legjobban működő járási SZISZ-bizottságán.- Az igazat megvallva, négy évvel ezelőtt hosszas gondolkodás és némi ódzkodás után vállaltam el az elnöki tisztséget. Annak ellenére, hogy a szakiskolában és az azt követő katonaévek alatt is aktívan bekapcsolódtam a szervezeti munkába, igazából nem nagyon vonzott az akkor még direktív irányítás, s a munkastílus. A galántai szerszámgép- gyárban dolgoztam, s az ott működő ifjúsági szervezet elnöki tisztét is elláttam. Akkoriban még nem volt olyan szoros a kapcsolat a munkahelyi szervezetek és a járási bizottság között. Jöttek-mentek a jelentések, szorgalmasan töltögettük a nyomtatványokat, s szigorúan tartottuk magunkat a számszerűséghez. Hogy mit értek ez alatt? Szeptember elsején „feltérképeztük" az üzemhez tartozó szakmunkásképző iskola elsőseit, akiket aztán beszerveztünk a SZISZ-be. Az, hogy mit várunk el tőlük, vagy hogy ők egyáltalán be akarnak-e lépni, nem került szóba. S így volt ez csaknem valamennyi munkahelyi, iskolai, és falusi alapszervezetnél. A tagok létszáma szinte évről évre nőtt, a tagilletéket is maradéktalanul befizették, ám törődés, gondoskodás hiányában a tettrekész fiatalok ötletei, elképzelései nem valósultak meg, törekvéseik sorra zátonyra futottak. • Amikor ebbe a tisztségbe kerültél, tulajdonképpen mit változtattál meg először?- Kezdetben nagyon nehéz volt. Az első teendőm az volt, hogy „ráncba szedtem" a munkafegyelemhez nem szokott munkatársaimat, s egyiktöl-másiktól búcsút vettem. Tudod, én már eléggé „öreg" és tapasztalt tisztségviselő voltam, engem nem lehetett olyan jelentéssel falhoz állítani, melyben csak frázisok, nagy szavak voltak. Nem ért hideg zuhanyként az, amit itt tapasztaltam. Sejtettem, hogy igaz a mondás, miszerint „fejétől..." Nos, miután átszerveztem a kollektívát, hozzáláttam a saját elképzeléseim megvalósításához. Szem előtt tartottam a Radimprogramot, mely szerint ha társadalmi kérdésekben kezdeményezőbbek akarunk lenni, akkor mindenekelőtt saját szervezetünk életéről kell tudnunk dönteni. Szorgalmaztam a fiatalok részvételét minden olyan fórumon, ahol eddig róluk döntöttek, az ő megkérdezésük, részvételük nélkül. Munkámban segít a négy titkár, akik egyrészt a tanuló- és a dolgozó ifjúság sport- és kulturális tevékenységét, másrészt pedig az eszmei- és ideológiai nevelést szervezik. A jelszavak, a plakátok ideje.lejárt. • Milyen feladatok várnak tehát a közel kilencezer fiatalt tömörítő 340 SZISZ-alap- szervezetre?- Ha csak kapásból válaszolnék, akkor is órákig sorolhatnám a lehetőségeket és a tennivalókat! Én a MÉTA '90 kezdeményezést tekintem olyan konkrét eredményt hozó munkának, amihez vissza kell térnünk. Elavult szemléletnek tartom, hogy a kiírt versenyek feltételei közt szerepel például a szervezettségi százalék, a bélyegek átlagos értékének emelése, vagy a társadalmi munkában ledolgozott órák száma. Változtatni kell a SZISZ gazdasági helyzetén is. Az új gazdasági feltételek közt romlik a fiatalok életkörülménye. Ezen úgy próbálunk segíteni, hogy mihamarább lakáshoz juttatjuk a fiatal házasokat. A járás területén már több helyen elkészültek azok a tömbházak, melyekért a SZISZ vállalt felelősséget, s melyekben a szervezet odaadó tagjai kaptak otthont. • Kik segítik még az ifjúsági szervezet munkáját?- Az utóbbi években a járási pártbizottság is jobban figyel a szervezet tevékenységére. Rendszeres a fiatal értelmiségiekkel való találkozás, beszélgetés. Sokat segítenek a Csemadok és a Vöröskereszt járási szervezetei a különféle rendezvények megszervezésében, lebonyolításában. Nagy segítséget kapunk a nemzeti bizottságoktól és az egységes földműves-szövetkezetektől. Ezek anyagilag járulnak hozzá a klubhelyiségek működéséhez. Ez utóbbira nagy szükségünk van, hisz ma már nem lehet a fiatalokat egy- egy társasjátékkal becsalogatni a klubba. Komolyabb, „érettebb" játékok kellenek. Azt szeretnénk elérni, hogy a fiatalok főleg lakhelyük alapszervezetében dolgozzanak. Sokan vádolják azzal az ifjúságot, hogy helyette gyakran mások gondolkodnak, mások cselekednek, hogy nincs bennük küzdőszellem és kitartás. Elismerem. Találkozni ilyenekkel is. Járásunkban azonban az ifjúsági élet szembetűnően javult. Mi továbbra is készek vagyunk bizonyítani, hogy a bizalmat és a támogatást megérdemeljük. A többi rajtunk, fiatalokon múlik. SZITÁS GABRIELLA Formalizmusmentesen