Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-22 / 38. szám
A bizalom és a demokrácia elmélyítéséért Napjaink forradalmi változásai közt, az átalakítás és demokratizálódás folyamatában a társadalom figyelme egyre fokozottabban fordul az emberek gondjai felé. Ettől az alap- elvtől vezérelve fordit figyelmet a Szlovák Szocialista Köztársaság Népi Ellenőrzési Bizottsága a különböző intézményekhez, gazdasági és államigazgatási szervekhez beérkezett panaszok körültekintő, rugalmas intézésének ellenőrzésére. A panaszok körültekintő vizsgálata, a bejelentések objektív, elfogulatlan feltárása fontos eszköze a szocialista demokrácia elmélyítésének, a szocialista törényesség érvényesítésének. Az elmúlt években két kormányhatározat is (a 122/1986 és a 205/1987 sz. rendelet) tökéletesítésítette és szigorította a lakosság panaszai, bejelentései, javaslatai intézésének kritériumait. Jobb feltételeket teremtett a sérelmek, panaszok, javaslatok vizsgálatához, javította a dolgozók leveleivel és kérelmeivel végzett munka stílusát, egyszerűsítette az ügyintézés adminisztratív oldalát. Szigorúbb fegyelmi eljárás indítható azon felelős dolgozók ellen, akik a lakosság panaszait, javaslatait félvállról veszik, felelőtlenül és felszínesen vizsgálják, vagy nem foganatosítanak hatékony intézkedéseket. A Nemzeti Front szervei és tagszervezetei a tömegpolitikai munka javításának jelentős lehetőségét látják a lakosság társadalmi aktivitásának fokozásában. Az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága a tavalyi panaszok intézésének ellenőrzéséből származó tanulságokat az SZSZK kormánya és az SZLKP KB Elnöksége elé terjesztette. Az 1988-as évben az SZSZK-ban a minisztériumokhoz, a többi központi szervekhez és nemzeti bizottságokhoz 41 038 panaszt, , bejelentést és javaslatot adtak be. Ez, számát tekintve az utóbbi négy évben a legkevesebb. CSÖKKENT A PANASZOK SZÁMA A 41 038 beadott panaszból 32 329-et intéztek el teljesen. Ennek legnagyobb hányadát (51 százalékát) a nemzeti bizottságok vállalták. A panaszok realitásának, jogosságának, indokoltságának aránya az előző évekhez viszonyítva 2,6 százalékkal csökkent, és 39,2 százalékával a legalacsonyabb az utóbbi öt évben. A legtöbb jogos észrevétel a környezetvédelem, a közlekedés, a szolgáltatások és a kereskedelem problémakörét érintette. A panaszok legfőbb és leggyakoribb kiváltó oka az irányító és ellenőrző munka alacsony hatékonysági foka, a jogi előírások megszegése volt. Az elmúlt évben emelkedett a helytelen, a szubjektív megítélések alapján beadott panaszok száma. Ez egyrészt azzal is magyarázható, hogy a lakosság nem ismeri jól a törvényeket és rendeleteket, a jogi normákat és előírásokat. Ez a helyzet sugallja a tanulságot, hogy mind közigazgatási szinten, mind a Nemzeti Front szervezeteinek talaján emelni kell a jogi ismeretterjesztés és nevelés hatékonyságát. Az indokolatlanul benyújtott panaszok alkották az összes beadvány 60,8 százalékát. Az elmúlt évekhez viszonyítva 1988-ban nőtt az ismételten benyújtott panaszok száma. Ez egyöntetűen arra mutat, hogy az illetékes szervek, illetve felelős vezetők nem intézkedtek kellő hatékonysággal, nem vonták le a megfelelő következtetést azon dolgozók esetében, akik a panaszokat felületesen vizsgálták meg, a panaszok orvoslása nélkül foglalkoztak a bejelentésekkel. Csupán az esetek 40 százalékát intézték megfelelő szi- gorúságú eljárással. A már említett 205/1987-es számú, kormányhatározat szigorú következményeket helyez kilátásba a panaszokat helytelenül intéző, illetve a panaszok okait kiváltó dolgozókkal szemben. A tavaly benyújtott lakossági panaszok között 7464 volt a névtelen bejelentés. Ezek indokoltsági szintje elég magas, 32,2 százalékot tesz ki. Emellett sok még az indokolatlan, minden alapot nélkülöző panaszok száma is. Ezek lényegében vádaskodások, rágalmazások. Mind politikailag, mind társadalmi szempontból veszélyesek, károsak. A nyílt, demokratikus légkör megteremtésével, a dolgozó közösségekkel folytatott nyílt párbeszéd gyakorlatával lehet leginkább elejét venni az anonim bejelentések elburjánzásának. A névtelen panaszok számának csökkenéséhez jelentősen hozzájárul az a 212/1988. sz. kormányhatározat, amely megkülönböztetett eljárást feltételez az anonim bejelentések, levelek intézésében. A KIVÁLTÓ OKOK ÉS ELTÁVOLÍTÁSUK LEHETŐSÉGEI Azok a problémák, amelyek a dolgozók jogos kritikáját váltják ki, továbbra is az államigazgatási gyakorlatban, a bürokratikus és érzéketlen ügyintézés stílusában eredménytelen munkaformáiban, a tisztséggel és munkaköri beosztással való visszaélésekben összpontosulnak. Politikai és társadalmi szempontból a legsúlyosabb panaszoknak azok minősíthetők, amelyek az irányító, közigazgatási és gazdasági szervekben és szervezetekben észlelhető negatív jelenségekre, a társadalomellenes tevékenységre mutatnak rá. Az indokoltnak bizonyult bejelentések legnagyobb hányadát épp az ilyen jellegű panaszok alkotják. Közülük 7917 panaszt vizsgáltak meg, ezek iado- koltsági aránya 34,5 százalék volt. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a tisztségviselők és a dolgozók egy része a társadalmi célok helyett saját érdekeit helyezi előtérbe, munkájának eredményességét közömbösség, érzéketlenség tompítja. A munka nélküli gyors haszonszerzés módjait keresi, visszaél beosztásával, a munkaköréből eredő előnyöket személyi meggazdagodás céljaira használja fel. Nem ritka jelenség a gazdasági eredmények szépítése, sem az anyagi eszközökkel történő felelőtlen bánásmód, vagy a szocialista tulajdon szétlopkodása. Az 1988-ban kivizsgált panaszok második legnagyobb csoportja (4685 panasz, jogosságuk aránya 41,7 százalék) a lakásgazdálkodás problémakörében összpontosult. Bár az előző évekhez képest a bejelentések aránya csökkent, számuk így is jelentős. Gyakori ezen a téren a kollektív, több személy által aláírt panasz, amelyek mindenekelőtt a fűtés, a melegvíz-szolgáltatás, illetve lakáskarbantartás területén észlelt problémákat és hiányosságokat tárják fel, bírálják intézésük körülményességét, megoldásuk felületességét. Az ilyen panaszok magas fokú indokoltsága arra mutat, hogy a házkezelöségek és lakásszövetkezetek felelősei nem fordítanak kellő gondot a jelzett és évenként ismétlődő problémák megoldására, a hiányosságok kiküszöbölésére és főleg megelőzésére. Az alaptalanul benyújtott panaszok viszont jelzik a másik oldal negatívumait is ezen a téren, nevezetesen azt, hogy a lakosság részéről is észlelhető pazarlás, felelőtlen hozzáállás a nyújtott szolgáltatások kihasználásához, sót, még lakásrongálás is tapasztalható. Az elmúlt év folyamán sok bírálat érte az ellátást és a kereskedelmet, 4576 bejelentés foglalkozott az itt felmerülő hiányosságokkal és mulasztásokkal. A lakosság elsősorban a kiszolgáló személyzet viselkedését, a nyitvatartási idő meg nem tartását, az árusítóhelyek, üzletek önkényes bezárását, a keresett árucikkek eltitkolását, pult alatti eladását bírálta. A szolgáltatások hiányosságait, alacsony színvonalát, rossz minőségét 1629 bejelentés kifogásolta, ebből 54,1 százalék indokoltan. A legtöbb panasz a szervizhálózatban és javítási szolgáltatásokban fölmerülő hiányosságokat érintette. Az ilyen jellegű panaszok oka leginkább szubjektív eredetű, az alacsony hatékonyságú munkaszervezésben, a vállalkozási szellem fékezésében, az alkatrészhiányban, a megoldatlan technológiai problémákban keresendő. Több év óta indokoltan magas (54,5 százalék) a közlekedést illető panaszok aránya. A tömegközlekedésben a kevés jármű, a menetrend ismétlődő megszegése, a közutak áldatlan állapota a panaszt kiváltó ok 1271 beadványban. A környezet- és a természetvédelem egyre inkább közüggyé válik. Ebben ma már jelentős társadalmi összefogás tükröződik, és érezhető a lakosság aggódása, nagyobb figyelme, az a levelekből kicsengő akarat, hogy következetesen oldjuk meg a felgyülemlett ökológiai problémákat. Erre vonatkozóan 704 bejelentést tettek, s ezek 58,7 százaléka volt indokolt. Az egészségügyben fennálló problémákkal 949 bejelentés foglalkozott, bár a panaszoknak csak 25,3 százaléka volt indokolt. A jogos bejelentések a gyógyítás folyamatában előforduló hiányosságokat, a helytelen bánásmódot, a gyógyfürdői kezelés során előforduló mulasztásokat, s gyógyszerellátás akadozását bírálták. A panaszok elemzéséből ezen a területen is az az egyértelmű következtetés vonható le, hogy - legfőképpen a szubjektív mulasztások miatt - a betegekkel való figyelmetlen bánásmód, a velük szemben tanúsított érzéketlenség, a gyógyítás rendelkezésre álló tudományos-műszaki lehetőségeinek kihasználatlansága rontja az egészségügyi szolgáltatás színvonalát. A panaszok benyújtása, a lakosságot ért sérelmek kivizsgálásának és orvoslásának követelménye állampolgáraink alkotmány adta joga. Az SZSZK kormánya megteremtett minden szükséges objektív feltételt arra, hogy ezeket a jogokat maradéktalanul érvényesíteni lehessen. Az utóbbi három évben a már idézett nagy horderejű kormányhatározatok következetesen és erélyesen lépnek fel mindazon szubjektív tényezőkkel szemben, amelyek a panaszok, bejelentések alapját képezik. IDEIGLENES HELYZET 1989-tól a termelő, lakás- és fogyasztási szövetkezetek tevékenységüket megváltozott körülmények között, az új gazdasági mechanizmus feltételeihez igazodva végzik. Az a törvényrendelet, amely a szövetkezetekben a panaszok intézésének jogi alapja, az 1988- as évvel megszűnt. Ennek következtében olyan ideiglenes helyzet alakult ki, hogy a szövetkezetekben a helyes és időbeli panaszintézés alkotmányos jogának érvényesítése jogilag nincs alátámasztva. Hasonló helyzet alakult ki az állami vállalatoknál is, hiszen érvényét vesztette több kormányrendelet, amely a vállalatok belső szervezési ügyeit is érintette, fgy a panaszintézés is a vállalat belső ügyévé vált. Ezen az ideiglenes helyzeten hivatott változtatni az a készülőben lévő átfogó kormányhatározat (1991- ben várható előterjesztése), amely a panaszok intézésének jogi alapját, normáit az új feltételekhez igazítva határozza meg. Ez fontos lépés lesz annak érdekében, hogy a panaszok, bejelentések mélyebben és hatékonyabban tölthessék be társadalmi szerepüket, erősítsék, a demokratizálódási folyamatot, a bizalom elmélyítésével aktivizálják a dolgozók tömegeit. MÁZSÁR LÁSZLÓ I A CSKP XVII. kongresszusa kitűzte szocialista társadalmunk szociális-gazdasági fejlesztése meggyorsításának stratégiai irányvonalát és a CSKP KB 7. ülése megvalósításának taktikáját, amelynek lényege társadalmi életünk minden területének alapvető átalakítása. A szovjet kommunisták testvérpártja a mi kommunista pártunk is az átalakítás alapkövetelményének a szocialista demokrácia kiterjesztését tekinti. Szorosan kötődik ez egyebek között Lenin koncepciójához, amely a demokrácia folytonos elmélyítését a szocialista politikai rendszer törvényszerűségének és tökéletesítése alapvető irányának tekinti. A szocializmus létét és fejlődését közvetlenül összekapcsolja a dolgozók széles körű részvételével a köz- és államügyek irányításában. Ezért már a bolsevikok VII. kongresszusán a párt célul tűzte ki az állampolgárok módszeres megnyerését és közvetlen bekapcsolását az állam igazgatásába. Ehhez a problematikához ismételten visszatért Lenin programadó művében: A szovjet hatalom legközelebbi feladataiban, ebben megfogalmazta a dolgozók részvételének alapelvét a társadalmi és állami ügyek igazgatásában. Fölvetődhet a kérdés, miért hivatkozunk állandóan Leninre, hiszen a gyakorlat eltávolodik gondolataitól. A dolgok lényege azonban nem abban van, hogy elméleti következtetései nem igazolódtak volna be vagy a tudomány által meghaladottak lennének, hanem inkább abban, hogy sok gondolatát leegyszerűsítve értelmeztük, vagy a gyakorlatban következetlenül alkalmaztuk. Vonatkozik ez a szocialista demokrácia kérdéseinek értelmezésére is. Úgy tűnik, hogy nemcsak sok párton kívüli állampolgár, hanem a kommunisták nem kis része is leegyszerűsített képet alakított ki a demokrácia lényegéről és tartalmáról. Ismeretes, hogy az antikommunista központok határainkon kívül és a nálunk tevékenykedő szocialistaellenes erők társadalmunk demokratizálásának fokát aszerint határozzák meg, milyen teret biztosít számukra a szocializmus pozícióinak gyengítésére, eredményeinek és perspektíváinak befeketíté- sére és a társadalmi élet egészének megingatására. Beigazolódott ez 1968-ban is. Épp ekkor, amikor a legnagyobb támadásokat intézték a kommunista párt és vezető szerepe, a szocialista állam és a szocializmus mint társadalmi rendszer ellen, beszéltek a demokrácia fejlődéséről, és példaként emlegettek bennünket a többi szocialista ország számára. Ugyanezt ismétlik a lengyel Szolidaritás egyes vezető képviselői, akik szerint egyáltalán nem a társadalmi demokratizálásról van szó, hanem a burzsoá társadalomhoz való visszatérésről. Erre törekszenek a széles körű demokratizálás leple alatt nálunk is az antikommunista erők. Természetes tehát, hogy a demokratizálásra irányuló ilyen törekvéseket, melyek a szocializmus bomlasztásához vezetnek, kommunista pártunk elvszerúen elveti, és az ilyen törekvésekkel szemben valamennyi állampolgárt éberségre, józanságra szólít föl. Ha tehát ma napirendre tűzzük társadalmunk demokratizálásának követelményét, egyáltálán nem az eddigi „nem demokratikus" fejlődés leküzdéséről, hanem a szocialista demokrácia formáinak bővítéséről, mindenekelőtt a közvetlen demokrácia erőteljesebb alkalmazásáról van szó. A demokrácia kiterjesztésével kapcsolatban még egy tényt kell említenünk. Annak semmi közös vonása nincs a munkafegyelem lazulásával, az állampolgárok önkényes cselekedeteivel, a törvények megsértésével stb. A demokrácia ilyen deformált értelmezésétől Lenin óvta a kommunistákat. Szükséges ezt megemlítenünk, elsősorban azért, mert sokan, főleg a fiatalok, összetévesztik a demokráciát az önkényes cselekvéssel, mely nem tartja tiszteletben a társadalmi normákat, azokat sem, amelyeket egyébként bolygónk minden országában meg kell tartani. A társadalmi demokratizálásnak tehát .semmi köze a rendetlenséghez, épp ellenkezőleg: erősítenie kell a fegyelmet és siettetni a problémák megoldását a társadalmi élet valamennyi területén. Leninnek a szocialista demokráciáról szóló tanításához folyton vissza kell térni még egy okból: nemritkán találkozhatunk ugyanis olyan nézettel, amely elutasítja a társadalmi párbeszédet. Az ilyen álláspontot a szocialistaellenes tendenciáktól való félelem motiválja. Természetes, hogy a szocializmus platformján folytatott dialógusról van szó, amely a szocializmus érdekében folyik. Pártunk sohasem fog párbeszédet folytatni azokkal az erőkkel, amelyek felforgatásra törekszenek. Ugyanakkor nem szabad elzárkóznia a néppel, a szocializmus jelenéről és jövőjéről folyatott párbeszédtől. Lenin nemegyszer hangsúlyozta, hogy a szocializmus a tömegek millióinak alkotása. A dialógus' természetesen feltételezi a különböző ellentmondásos nézeteket, _ az egyes problémák megoldására vonatkozó különböző elképzeléseket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokoldalúan homogén társadalomról kialakított illúzió nem egy esetben kétarcúsághoz vezetett a múltban és képmutatáshoz a saját nézetek kifejezésében. Ez fékezte a kezdeményezést. Ha most a párbeszédet szorgalmazzuk, nem üres beszédről és holmi divatos frázisokról van szó. Fontos eszköze ez a párt és a tömegek kapcsolatának, ugyanakkor a dolgozók kollektív ismeretei kihasználásának és a meghozott döntések objektivizálásának is. A dialógus lehetővé teszi az ellentmondások idejében való felismerését, az egyes társadalmi csoportok és az egyének szükségleteinek befolyásolását és összehangolását az egész szocialista társadalom érdekeivel és szükségleteivel. Lehetővé teszi tehát a pártnak a politikai tevékenység formáinak teljes kibontatkoztatását, amelynek lényege éppen az emberek és társadalmi csoportok érdekeinek és szükségleteinek befolyásolása. A párbeszéd teret nyit a szellemi alkotásoknak, és segít a középszerűség leküzdésében. Nem véletlen tehát, hogy kommunista pártunk a dialógus kibontakoztatását napjaink alapvető követelményének tekinti. Ugyanakkor folyton hangsúlyozza annak szükségét, hogy a pártszervezetek mutassanak példát a társadalmilag hasznos párbeszéd folytatására. Ezeken olyan légkört kell teremteni, amely lehetővé teszi a kritikus véleménycserét és azon problémák megoldásának alkotó keresését, amelyeket korunk állított elénk. A kommunistákkal folytatott beszélgetések azonban egyebek között azt is megmutatták, hogy számos alapszervezet bizottsága és tisztségviselője nem képes kihasználni ezt a formát. A bizottság és a tagság, tehát minden kommunista és az egész dolgozókollektíva párbeszédének szükségszerűségét az embereknek a változtatások végrehajtására való megnyerése diktálja. Ez az egyetlen útja a még gyakran megmutatkozó közöny leküzdésének, és biztosítéka a párt politikája iránti bizalom erősítésének. JAN LUHOVY, az SZLKP KB alosztályvezetője
