Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-15 / 37. szám

Csak kívánt gyerekek szülessenek ■Ct ' . A terhességmegszakításról és a fogamzásgátlásról beszélgetett dr. Jirí Srácekkel, a CSSZK Egészség- és Szociális Ügyi Minisztériumának szakemberével Zdena Stépánková. A terhesség megelőzéséről, megszakításáról, illetve a családtervezésről sok érdekes tényt és adatot vetettek fel a beszélgetés során, ezek bizonyára olvasóink érdeklődésére is számot tarthatnak. • Míg 1982-ben 107 ezer terhességet szakí­tottak meg, tavaly több mint 161 ezret. Szerepet játszott ebben a terhességmegszakításról elfo­gadott új törvény, amely 1987. január elsejével lépett érvénybe? Milyenek a tapasztalatok ez­zel az új törvénnyel?-A tapasztalatokat két szempontból kell megítélni. Pozitívum, hogy nőtt az ún. miniinter- rupciók száma, vagyis a terhességnek a korai szakaszban való megszakítása. Ismételten el­mondanám, hogy a miniinterrupcióval - a világ­ban a menstruáció szabályozásának nevezik - a legutóbbi menstruációtól számított 45 na­pon belül szakítják meg a nő terhességét. Abban az esetben, ha többször szülő nőről van szó, akkor 55 napon belül. A terhességmegsza­kítás ilyen módjának részaránya ma 70 száza­lék, s ezt már sikernek tartjuk. Ez a módszer korszerű és a nők egészsége szempontjából sokkal kíméletesebb. Ugyanakkor általában nő a terhességmegszakítások száma. Ezzel azon­ban számolnunk kellett. • Bizonyára találkozott olyan nézettel, hogy vajon helyes volt-e elfogadni ilyen feltételek között a törvényt?- Az én nézetem és meggyőződésem sze­rint helyes volt. További lépést tettünk a nők felszabadítása felé. Amint Marx írta, a férfi és a nó közti első munkamegosztás a gyermekek nemzése. A nők egyenjogúságának alapvető feltétele az a joguk, hogy szabadon dönthesse­nek anyaságukról. Ezt segíti elő törvényünk, még akkor is, ha több korlátozást tartalmaz. Sikernek számít azonban már az is, hogy a nő egyedül dönt, nem pedig a bizottság. • Júniusban a bulgáriai Várnában tanácsko­zott a születésszabályozási európai tanács. Ezen a tanácskozáson ön is részt vett. Szóba került a terhességmegszakítás kérdése?- Az egyik napirendi pont volt. A szervezetről ugyanis az a vélemény alakult ki, hogy támo­gatja a terhességmegszakítást. A valóságban ez nincs igy. Nézete szerint azonban magas színvonalú ellátásban kell részesíteni azt a nőt, aki terhessége megszakítása mellett dönt, ta­pintatosan, emberségesen kell hozzá viszo­nyulni. így például a nőgyógyászati osztályokon pszichológusnak kellene dolgoznia, aki segíte­ne a nőknek, hogy megszabaduljanak gyakori bűntudatuktól. Meg kell mondanom, hogy nemzetközi vi­szonylatban a terhességmegszakítások nagy számát úgy értékelik, mint a kultúra és civilizá­ció alacsonyabb színvonalának megnyilvánulá­sát. Például, ha összehasonlítjuk a hazai hely­zetet a svédországival, ott 100 szülésre 10 terhességmegszakítás esik, míg nálunk 75. • Véleménye szerint mi az oka ennek?- Sok nó a fogamzásgátlás helyett inkább a terhességmegszakítást választja; Azt is hoz­zá kell tennem, hogy a megszakítást kérvénye­ző nók többségének már két vagy több gyerme­ke van, tehát nem játszik szerepet könnyelmű­ségük, vagy rendezetlen életmódjük. • Ennek talán az is a magyarázata, hogy a nők félnek a fogamzásgátlók mellékhatása­itól. ..- Véleményem szerint ezeket a hatásokat fölöslegesen eltúlozzák. Vannak szakemberek, akik már bebizonyították a hormonális fogam­zásgátlás kedvező hatásait. Minden fogamzás- gátlás bizonyos fokig ellentétben áll a népsza­porulat természetes törvényeivel. Az egyedüli természetes fogamzásgátlási módszer az volt, amikor a kökorszakbeli nők három-négy évig szoptatták gyermekeiket. Napjainkban a jobb táplálkozás, a színvonalasabb egészségügyi ellátás és általában a civilizáció következtében a nők előbb érnek be, később következik be a változás kora, s így meghosszabbodott a te­herbeesés lehetőségének időszaka. A nők többsége azonban csak egy, legfeljebb két gyermeket akar, és így szervezetére aránytala­nul hosszú időn keresztül gyakorolnak hatást a petefészek ösztrogén hormonjai. Az ösztro- gén anyagokat rákkeltőknek tekintjük, amelyek elősegítik a burjánzást és így szerepük van a nők körében a daganatos betegségek előfor­dulásának gyakoriságában. Mindezt kedvező­en befolyásolhatja a hormonális fogamzásgát­lás. De nemcsak erről van szó, csökkenti a mé- henkivüli terhesség veszélyét is, enyhíti az erős havi vérzést, csökkenti a menstruációs fájdal­makat. 0 És a negatív mellékhatások?- Mindenekelót: a hormonális fogamzásgát­lást nem alkalmazhatják a 35 évnél idősebb, dohányzó nók. Ennek az az oka, hogy a do­hányzással járó rizikót fokozza a hormonális fogamzásgátlás és így a kockázat olyan nagy, mintha a nő ebben az aránylag magas korban szülne. A hormonális fogamzásgátlás általánosság­ban befolyásolja az anyagcserét. A tudomány és a gyógyszeripar világszerte foglalkozik ezzel a problémával és már kifejlesztették az ún. gesztagenek harmadik nemzedékét, amelyek szinte nincsenek befolyással az anyagcserére. Nálunk még nincsenek ilyen fogamzásgátló szerek, de mindent megteszünk, hogy a nók rendelkezésére álljanak. Néhány esetben a húsz év előtti helyzetre hivatkoznak, akkori­ban a hormonális fogamzásgátló szereket nagy adagokban írták elő. Ma már ezek az adagok csaknem egytizedükre csökkentek. • Van áttekintésünk arról, hogy nálunk hány nő alkalmazza a hormonális, vagy pedig a mé­hen belüli védekezést?- Természetesen van. Körülbelül a szülőké­pes nók, vagyis a 15-45 évesek, 21 százaléka. A legkedvezőbb a helyzet a Dél-morvaországi kerületben, ahol ez az arány 28 százalék, s a legrosszabb Bratislavában, ahol csak 11,3 százalék. Bratislavában egyébként 100 szülés­re tavaly 117 terhességmegszakítás esett, ami országos viszonylatban a legtöbb. Egyszer már utaltam Svédországra. Ismét svéd példát említenék, ahol a fiatalok 80 száza­léka alkalmaz az első nemi kapcsolatánál fo- gamzágátlást, míg nálunk ez az arány nem egész 20 százalék. A következmények ismer­tek. Évente mintegy 7000 kiskorú terhességét szakítjuk meg és további 4000 a bíróság enge­délyével férjhez megy, a terhesség problémáját egy gyors esküvővel oldják meg. • Világszerte mozgalmat szerveznek a ter- hességmegszakítások ellen. Mi a véleménye erről a mozgalomról?- Mint nőgyógyász nem támogatom a ter- hességmegszakitást, de azzal egyetértek, hogy a nő szabadon dönthessen, vállalja-e az anya­ságot. A terhességmegszakításnak bizonyára következményei lehetnek a nők egészségét illetően. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a terhes­ségmegszakítás, a miniinterrupciót is beleértve, komoly beavatkozás, főleg azoknál a nőknél, akik először estek teherbe, akiknek a méhnya­kuk a szülés során még nem tágult ki és így náluk sokkal nagyobb a sérülés veszélye. A nők többsége következmények nélkül éli át a ter- hességmegszakitást, de ehhez az kell, hogy jó szakemberek kezeljék. A nók számára a legnagyobb kockázatot a terhesség, a szülés és a gyermekágy jelenti. Annak ellenére, hogy Csehszlovákiában na­gyon alacsony az anyák elhalálozásának ará­nya, évente mégis több tucat nó hal meg a terhesség, a szülés, vagy a szülést követő hat hét alatt. A legfejlettebb országokban sem sike­rül elérni, hogy minden terhesség probléma- mentes legyen. A nők mégis vállalják a kocká­zatot, mert gyerekeket akarnak. A jól elvégzett terhességmegszakítások esetében az elhalálo­zás nagyon ritka. Ezt elmondhatjuk a következ­ményekről is. A nőket nevelni kell az anyaságra és nem rákényszeríteni. Törvényünk ebből a szempontból haladó. A megszületett gyereket akarniuk kell a szülőknek, mivel ilyenkor opti­mális életfeltételeket is teremtenek számára. Nálunk egy nőt sem kényszerítenek arra, hogy szakítsa meg terhességét. Én sem kény- szeritettem soha egy orvost sem arra, hogy szakítson meg terhességet, ha az ellentétben állt meggyőződésével. • Az utóbbi időben sokat beszélnek a sterili­zálásról. ..- Ez a családtervezés egyik módszere, amely a világban nagyon elterjedt. Napjainkban sebészeti fogamzásgátlásnak nevezik. Előké­születben van nálunk azoknak az irányelveknek a módosítása, amelyek lehetővé teszik a fo­gamzásgátlás e módszerének gyakoribb alkal­mazását. • Csak a nőkről beszéltünk eddig. Mi van ajérfiakkal, az ő felelősségükkel?- A férfiak felelőssége jelentősen csökkent. Nem mondom, hogy ez mindenkire vonatkozik. Az AIDS veszélye bizonyos mértékben elősegí­tette a férfi fogamzásgátlást, az óvszer haszná­latát. Mint ismeretes, árusításában bizonyos problémák merülnek fel, egyes fiataloknak nem is akarnak eladni óvszert, mondván, hogy ráér­nek erre még. Ez helytelen. Nagyon hiányoz­nak az automaták. Meg kell azonban mon­danunk, hogy ezek sem oldanak meg mindent. A döntő a gyermekvállalásra, a családtervezés­re való nevelés. A fiatal férfiak sokszor nem elég lovagiasak, megértőek, de a nőknek is igényesebben kelle­ne megválasztaniuk partnereiket. Sokszor be­szélgettem fiatalokkal a szerelemről, a szeret­kezésről. Mindig felhívom a figyelmüket a ve­szélyre. A nő számára nemkívánatos terhes­séggel járhat a kapcsolat, nemi betegségekkel fertőződhet, a férfi viszont akarata ellenére apává válhat és ugyancsak megfertöződhet. Pinke Ernő (bal­ról) az oktatás­ból is kiveszi ré­szét (A szerző felvétele) A tankocsik egymás után hagyják el az autósiskola udvarát. Kiürült a tanári szoba, csak az igazgató irodájá­ból hallatszik beszélgetés. Egy asszony bosszankodva mondja:- A motorkerékpár már hetek óta ott áll az udvaron, a fiam mégsem járhat rajta... A múlt héten nem tette le a sofőrvizsgát, pedig igencsak tanult... munkabrigád tagjai nemcsak az aranyjel­vényt kapták meg, hanem a szövetségi kormány és a szakszervezeti tanács elis­merő oklevelét is. Dolgozóink azóta is helytállnak. Szocialista gondozásba vet­tük a járműveket, takarékoskodunk az üzemanyaggal, igyekszünk környezetün­ket rendben tartani, oktatási segédeszkö­zöket készíteni. Szerencsénkre olyan Jobb felkészítés, biztonságosabb közlekedés ■Az igazgató végighordozza tekintetét a fiún, majd az asszonyon, a szekrényből előveszi a tesztlapokat. Kikeresi a fiúét, s látja, hogy a szükséges negyvenhat pont helyett csak harminchetet ért el, ami azt bizonyítja, hogy elméleti tudása nem kielégítő.- Pótórát kell vennie, aztán a jövő hé­ten ismét vizsgázhat - zárja le az esetet Kosztolányi István igazgató, majd a fiú felé fordulva megjegyzi: - Tanulás nélkül nem boldogul az ember, rajtad múlik, hogy a pótvizsga eredményes lesz-e. Az érsekújvári (Nővé Zámky) autósis­kola a kerületben a legjobbak közé tarto­zik. A helyi, a surarryi és a stúrovói részle­gükön, a sorköteleseket is beleszámítva, Kosztolányi István évente közel háromezren szerzik meg a hajtási jogosítványt. Mégis hosszú a vá­rakozási idő, több mint fél év. Azt mond­ják, többre nem futja erejükből, pedig a tizenkilenc állandó oktató munkáját hu­szonegy externista is segíti. Tény, a tan- padnál és a gyakorlópályán még szomba­ton és vasárnap is tanulnak.- öt év előtt nem volt ilyen nagy az érdeklődés, arra is futotta időnkből, hogy a településeken is tanfolyamokat szervez­zünk. Jelenleg csak a középiskolák igé­nyeit tudjuk helyben kielégíteni. Megnöve­kedett az üzemek igénye is- összegez az igazgató. - Növelni kellene az oktatók számát, csakhogy nem tudunk sokat fizet­ni, ezért ha van is jelentkező, egy-két évig, amíg kellő gyakorlatra tesz szert, ittmarad, aztán másutt keres magának állást, ahol ugyanazon a munkáért többet tudnak fizetni. Szerencsére van tizennégy olyan oktatónk, aki több mint tizenöt éve végzi ezt a megterhelő munkát. Őket a hivatásszeretet tartja itt. Az önelszámolásnak jobb feltételeket kellene teremtenie számukra. A valóság­ban azonban még mindig mások döntik el, hogy mire mennyit költhetnek. Hiányzik az anyagi érdekeltség. A múlt évben a terve­zettnél nagyobb volt a bevételük és a nye­reségük. Egyrészt azért, mert a beindított tanfolyamok száma több volt a korábbiak­nál, másrészt mert az oktatók 2500 órát térítésmentesen tanítottak le. Az előírások szerint ugyanis egy munkanapon csak egy túlórát számolhatnak el. Stefan Kon- ta, a szakszervezeti bizottság elnöke igy látja p dolgokat:- Tizenegy évvel ezelőtt a szocialista sokoldalú mechanikusunk van, mint Pinke Ernő, aki ha kell, motort javít, karosszériát fényesít, sőt még oktatóként is tevékeny­kedik. A félévi gazdasági mutatók teljesítése arról árulkodik, hogy a nyereségüket meg­duplázták. Ez fontos, de a közvéleményt inkább az érdekli, hogyan készítik fel a gépjárművezető-jelölteket a közúti for­galomban való részvételre. Kezdjük azzal, hogy nincs rátermettségi vizsga, különbö­ző ismeretekkel, műveltséggel rendelkező emberek tanulnak együtt. Az oktatónak alkalmazkodnia kell ehhez. Ján Cha- bovsky oktató erről így vélekedik.- Az oktatónak kevés lehetősége van arra, hogy a jelöltekkel, főleg az elméleti órákon egyénileg is foglalkozzon. Annak, aki vezetésből gyenge, pótórákat javasol, s a legtöbb esetben el is fogadják taná­csát. Autósiskolánkban a bukások aránya évente meghaladja a négy százalékot, közel nyolcvan személy akad, aki har­madszorra sem tudja letenni a vizsgát. A közúti forgalomban azonban csak jól felkészült gépkocsivezetők vehetnek részt.-Az utóbbi időben sok kritika éri az autósiskolákat, ám szerintem ezeknek csak egy része jogos - veszi át a szót az igazgató. - Évek óta sürgetjük az új okta­tási rendszer bevezetését, illetve azt, hogy több idő jusson az elméleti, egész­ségügyi felkészítésre. Nyugtalanít a közúti balesetek számának rohamos növekedé­se. Azzal érvelnek, hogy a mi munkánk a szolgáltatások szférájába tartozik, ami­vel személyesen nem tudok egyetérteni. Tarthatatlan az a helyzet is, hogy évek óta nem lehet megkapni a közlekedésrendé­szeti szabályokat és a teszteket tartalma­zó tankönyvet. Addig is, amíg történik valami, igyekszünk az amatőr- és a hiva­tásos gépjárművezetők továbbképzésé­ben az eddigieknél is többet tenni. Varjú Mihály mozdonyvezető externis- taként tanít az iskolában, óránként tizen­két koronáért. Sorkötelesek vannak a gondjaira bízva, no meg azok, akik teherautó vezetéséhez akarják megsze­rezni a jogosítványt. Évente mintegy száz embert készít fel. Miközben a volán mö­gött Vankó Róbertot Kecskés Árpád váltja fel, ezt mondja.- Szeretni kell ezt a munkát. Idegfeszi- tó, kimerítő, hiszen az utak túlzsúfoltak, sok az olyan járművezető, aki a tanjármű­vet a legszívesebben lesodorná az útról. Az, hogy valamikor ö is volt kezdő, eszébe sem jut. Az autósiskola kollektívája tudatosítja, hogy vannak hibák, amelyeket fel kell számolniuk, ki kell küszöbölniük, a jelöltek jobb felkészítése érdekében. De jobb munkafeltételekre volna szükségük, és anyagilag is jobban el kellene ismerni munkájukat. A tanműhelyben Bodó Béla nyugdíjas tart foglalkozást, a jelöltek érdeklődve fi­gyelik hasznos tanácsait. Az udvaron pontosan váltják egymást a jelöltek, a tan­kocsik az oktatókkal együtt útjukra indul­nak. A jelöltek jobb felkészítése azonban nemcsak rajtuk múlik. Ideje lenne megte­remteni azokat a feltételeket, amelyekről már évek óta beszélnek. Enélkül elképzel­hetetlen a közlekedésbiztonsági helyzet javítása. NÉMETH JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents