Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-08 / 36. szám
A VÁLLALKOZÁS SIKERE A TÁJÉKOZOTTSÁGBAN REJLIK A Pragoconsult tevékenysége a közvetlen kapcsolatok fejlesztését is szolgálja A nemrég létesült Pragoconsult kereskedelmi tanácsadó és közvetítő állami vállalat a szolgáltatások széles körével akarja elősegíteni külgazdasági kapcsolataink fejlődését, s tevékenységében nagy súlyt helyez a szocialista országokkal folytatott együttműködésre. Az új vállalat tevékenységéről PhDr. Miroslav Fleka osztályvezető nyújtott tájékoztatást. • Melyek a szocialista országokkal tervezett együttműködésük fő céljai?- Elsősorban a szocialista szervezetek vállalkozói tevékenységének közös tanulmányozásáról van szó. Az így szerzett ismereteket és tapasztalatokat a tanácsadói munkában akarjuk kihasználni, különböző tanfolyamok keretében. Már az elmúlt év őszén kapcsolatba léptünk a Majnor-szovjetnyik moszkvai tanácsadó szervezettel, s ez év januárjában közvetlen tudományos-műszaki együttműködési szerződést kötöttünk, melynek értelmében két szovjet-csehszlovák menedzseri iskolát is létesítünk a Szovjetunió területén. Az egyiK Vilniusban fog működni, ahol a három balti köztársaság, a Belorusz SZSZK, valamint a Kalinyingrádi terület mezőgazdasági vállalatainak vezetői részesülnek majd továbbképzésben. A másikat Minszkben tervezzük megnyitni, hasonló rendeltetéssel, de a népgazdaság többi ágazatában foglalkoztatott gazdasági vezetők számára. Az oktatásban a videotechnikát is felhasználva ismertetni fogjuk az élenjáró csehszlovák vállalatok és szövetkezetek termelési, szervezési módszereit, gazdasági eredményeiket, a sikeres gazdasági vezetők munkastílusát, vállalkozási készségét. Szemléltetően akarjuk bizonyítani, hogy a szocialista gazdaság feltételei között is lehet vállalkozni, hogy ezáltal is növekedjen a tanfolyamokon részt vevő gazdasági vezetők önbizalma. Gondoskodunk továbbá megfelelő tankönyvekről is a szociális pszichológia és a vezetéstudomány témaköreiből. Bizonyára nagy visszhangot kelt majd annak a témakörnek az ismertetése, amely a személyi számítógépek felhasználásáról szól a vállalatok távlati fejlesztési terveinek kidolgozásában. Természetesen a szovjet partnerek is érdekes programot készítenek elő saját forrásaikból. Különösen értékesnek tartom a japán irányítási rendszert ismertető tanulmányukat, amelyet az előadók közvetlenül a japán üzemekben vettek fel, hosszú időt szentelve ennek a tanulmánynak. Ezt a tanulmányt itthon is szeretnénk bemutatni. • A Szovjetunió egyes területein eltérő feltételek vannak a progresszív módszerek érvényesítéséhez. Ezt a problémát hogyan igyekeznek megoldani a szovjet partnerek?- Tény, hogy a Szovjetunió nagy ország, s ami egyik részében sikeres lehet, az máshol kudarcot is vallhat. A menedzseri tanácsadói tevékenységben például az észt cégek nagy tekintélyre tettek szert, amelyek a finn vállalatokkal folytatott együttműködésük sokéves tapasztalatait hasznosítják. Más környezetben azonban nehezen honosulnak meg ezek a tapasztalatok. Hasonló a helyzet a nyugati cégek eredményes és racionális módszereinél is, amelyek eredeti formájukban nehezen vihetők át. A szovjet tanácsadó szervezetek dolgozói ezért nagy figyelemben részesítik a nálunk kialakuló szervezési módszereket, többek között a választott igazgatók, a dolgozókollektívák tanácsainak a működését, valamint azt a vállalkozói rendszert, amely a Slusovicei Agro- kombinát Efsz-ben fejlődött ki. • Tevékenységi programjukban az is szerepel, hogy elő akarják segíteni az együttműködés magasabb formáinak kibontakozását a szocialista országok vállalatai között. Ebben az irányban is együttműködnek a külföldi partnerszervezetekkel?- Természetesen. Az ilyen jellegű szolgáltatások iránt várakozáson felüli az érdeklődés. Ehhez talán az a rövid hír is hozzájárult, amelyet a Moszkovszkij novosztyi szovjet hetilap nemrég közölt a vállalatunkról. De nemcsak a szolgáltatásokat igénylő vállalatok, hanem a külföldi tanácsadó szervezetek is felfigyeltek az ajánlatainkra. Legutóbb a Bolgár Népköztársaságból kaptunk ajánlatot az együttműködésre. Vállalataink egész sora a mi segítségünkkel akarja pontosítani termelési programját, amihez minden tőlünk telhető támogatást megadunk. Hasonló segítséget várnak tőlünk a szovjet szervezetek is, hogy szorosabbra fűzhessék kapcsolataikat a csehszlovák vállalatokkal. 0 Ez a közvetítő tevékenység bizonyára komoly nehézségekbe ütközik, főleg az árképzésben tapasztalható különbségek miatt. Ráadásul a Szovjetunióban a jövő évtől új módszereket vezetnek be a nagykereskedelmi árképzésben, ami átmeneti bizonytalanságot okoz a kölcsönösen és arányosan előnyös kapcsolatok fejlesztésében.- Az árképzés problémáival saját tevékenységünkben is találkozunk. A Szovjetunióban például a tanácsadói szolgáltatás ára háromszor magasabb, mint nálunk (egyébként így van ez bárhol a világon). Amennyiben a saját munkánkat értékesítjük külföldön, ez számunkra előnyös, de ha külföldi tapasztalatokhoz, ismeretekhez akarunk jutni, akkor fordított a helyzet. • A moszkvai szervezettel folytatott együttműködés hogyan segíti elő a partnerek keresését a közvetlen kapcsolatok szervezéséhez?- Az érdeklődő felek rendszerint nem pontosítják azonnal a kívánságaikat és ajánlataikat úgy, hogy az a további munka számára elegendő legyen. Ezért esetről esetre pontosan meg kell tudakolni, hogy az érdeklődő partnernek milyen konkrét szükségletei vannak. Amennyiben a szovjet szervezet keres partnert, úgy ez a munka természetesen a Majnor-szovjethyik szervezetre hárul. Mi aztán a pontosított igénylés alapján felvázoljuk a lehetőségeket, kikeressük az eredményesnek tekinthető megoldásokat. Amennyiben a szovjet fél számára a válaszunk elfogadható, magunk is minden lépést megte-' szünk annak érdekében, hogy a közvetlen kapcsolat valóban létrejöjjön. • Más szocialista országokkal is kapcsolatban vannak?- Közvetlen tudományos-műszaki kapcsolatot készítünk elő a Moszkvában működő Lingvotyehnyika szovjet-bolgár egyesüléssel, amely a bolgár szakemberek által a KGST számára kifejlesztett Merkur informatikai adatfeldolgozó rendszer üzemeltetéséről fog gondoskodni. Ez az informatikai rendszer a KGST-országok vállalatairól és a szocialista gazdasági kapcsolatokról nyújt majd tájékoztatást. Hasonló kereskedelmi információs rendszerről van szó, mint amilyen a nyugati országokban már működik, s amely részünkről is hozzáférhető. A Lingvotyehnyika felajánlotta, hogy a csehszlovák vállalatok körét is vonjuk be ebbe a rendszerbe, s készítsük elő az ehhez szükséges adatállományt. • Milyen szerződéses és egyéb formák érvényesülnek a külföldi partnerekkel folytatott együttműködésben?- Vállalatunk tevékenységi köre az alapítólevélben meghatározott területeken állandóan bővül, s ennek megfelelően a külföldi partnerekkel kapcsolatos együttműködési formák is gyarapodnak. Széles lehetőségeket nyújtanak ehhez a közvetlen tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésére vonatkozó új előírások a szocialista országokban működő partnerekkel. Elsősorban a szerződéses formák kihasználásáról van szó. Ennek ellenére rövidesen kérvényt nyújtunk be a külkereskedelmi tevékenység engedélyezésére is, hogy csökkentsük a külföldi kapcsolatokkal összefüggő ügyintézés adminisztrációs igényességét. A továbbiakban figyelemmel fogjuk kísérni a tanácsadói szolgáltatások európai piacán kialakuló helyzetet. Ezzel a tevékenységgel a nyugati országokban éveken át csaknem kizárólag kis terjedelmű, rugalmasan működő cégek foglalkoztak, újabban azonban több száz, sőt több ezer alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalatok is kialakulnak, amelyeknek az egész világra kiterjedő kirendeltségi hálózatuk van. A gazdasági fejlődés és az irányítási munka színvonalának az emelése a szocialista országokban is megköveteli, hogy többségükkel komoly kereskedelmi és szakmai kapcsolatban legyünk. A szocialista országokban azonban egyelőre csak szerényebb méretű, kevés tapasztalattal rendelkező tanácsadó szervezetek működnek (a Szovjetunióban körülbelül százötven van belőlük), ezek korlátozott pénzügyi forrásokkal rendelkeznek, többnyire nincsenek transznacionális ambícióik, ezért a nagy külföldi cégekkel is nehezen létesíthetnek partneri kapcsolatokat. Egyes szovjet közgazdasági szakemberekkel együtt ezért olyan javaslat kidolgozásán munkálkodunk, amely egy közös tanácsadói vállalat létrehozására irányul. Ez a vállalat a káderekkel és a pénzügyi forrásokkal való ellátottság, továbbá a műszaki háttér szempontjából a legnagyobb nyugati tanácsadói cégekkel is felvehetné a versenyt, nemcsak a szocialista piacon, hanem világviszonylatban is. E váUalat tevékenységében a teljes pénzügyi-valutáris önfinanszírozás elve érvényesülne. A szovjet partnerek már kialakították a szükséges feltételeket ahhoz, hogy ez a közös vállalat mielőbb létrejöjMARTA áVECOVÁ (Hospodárske noviny) Bulgária mezőgazdaságában és exportjában a zöldségfélék mellett a gyümölcstermelésnek, főleg az asztali szőlő termelésének is kiemelkedő jelentősége van. Az ország déli részében, Szeptemvri- ben működő Szőlészeti Kutatóintézetben ezért nagy gondot fordítanak az új szőlőfajták kinemesítésére. A felvételen Maria Aposz- toloyova laboráns a „Pamid“ és a „Brastovica" új szőlőfajták cukor- és savtartalmát méri. (A CSTK felvétele) Habár a pénz több mint ezer éve szolgál fizetési eszközként, a KGST-országok kereskedelmi gyakorlatában még mindig a naturális árucsere, az ,,árut áruért“ elv érvényesül. Ebben az árucserében a kollektív pénzegység, a transzferábilis rubel csupán elszámolási szerepet játszik, valóságos pénzként azonban nem használható. Az egyes tagországok számára ezért nagyon kellemetlen lenne, ha kereskedelmi aktívumuk ilyen pénzegységben halmozódna fel. Az utóbbi időben a naturális árucsere a vállalatok közti közvetlen kapcsolatok területére is kiterjedt. Az együttműködő vállalatok azonban reális pénzben kifejezhető nyereséget akarnak elérni, amiért a szükséges termelőeszközöket megvásárolhatják. A pénz problémája ezért itt sokkal élesebben vetődik fel, mint kormányközi szinten, ahol a külkereskedelmi mérleget könnyebben ki lehet egyenlíteni. Világos, hogy az együttműködés új formáinak fejlesztéséhez ezt az akadályt mielőbb fel kell számolni. Néhány ország megállapodást írt alá a nemzeti valuták részleges átválthatóságáról, ez az intézkedés azonban csupán annyit jelent, hogy a partnereknek nem kell törekedniük a csere teljes kiegyenlítettségére, mert a többletet a partner valutájában is ki lehet fejezni. Az előbbiekhez azt is hozzá kell tenni, hogy az árucserében különbség van az ún. „kemény" áru és a „puha" áru között. Az előbbihez olyan áru tartozik, amelyet (néha csak elméletileg) a nyugati piacokon szabad valutáért is el lehet adni, az utóbbi pedig csak a szocialista piacokon értékesíthető. így aztán a szocialista országok közti kereskedelemben a fenti elv a „kemény árut kemény áruért“, „puha árut puha áruért“ módon érvényesül, miközben a „kemény“ áruval a nép- gazdasági tervekben egyeztetett kontingensek szerint többnyire a központi szervek „kereskednek“, míg a „puha“ árut a közvetlen kapcsolatban levő vállalatok cserélhetik ki egymás között. A KGST keretében megvalósuló kétoldalú együttműködésben a pénz hiánya miatt a következő elv szerint kell kereskedni: akinek eladsz, attól kell vásárolnod. Nem fér hozzá kétség, hogy a gazdasági együttműködés fejlesztéséhez reális pénzre van szükség, olyan pénzre, melynek forgalmazása független az országhatároktól. Az ilyen pénz szerepét vagy valamelyik állam szabadon beváltható valutája, vagy pedig egy olyan nemzetközi valuta töltheti be, amely több államban forgalmazható. A fejlődés jelenlegi szakaszában a KGST- országok kölcsönös kereskedelmében a nemzetközi valuta szerepét nem töltheti be sem a szovjet belső piacon forgalmazott rubel, amelynek gyenge az árufedezete, sem a többi tagország nemzeti valutája, mert ezek sem nyugati viszonylatban, sem pedig egymás között nem konvertálhatók. Annak, hogy ezek a nemzeti valuták konvertibilisekké váljanak, nagyon sok akadálya van. Elsősorban az áruhiány. Senki sem akar más országban értékesíteni olyan árut, amelyből otthon hiány van, vagy amelyet szabad valutáért nyugati országokban is értékesíthet. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Létezik egy olyan forma is, amikor egy adott állam jegyzéket készít a szabadon nem forgalmazható termékekről, s mindazt, ami ebben a jegyzékben nem szerepel, azt szabadon lehet árusítani más országokban. Igaz ugyan, hogy ezek gyakorlatilag a „legpuhább“ termékek, ám ennek ellenére a kölcsönös kereskedelemben jól érvényesülhetnek. Megemlíthetjük például a lengyel zöldség- és gyümölcsfélék kivitelét a szovjet piacra, szovjet rubelért, s ezeket a rubeleket a lengyel valutabörzén zlotyért értékesítik azoknál, akiknek rubelre van szükségük. A KGST-országok közti piaci viszonyok kialakulását leginkább a kölcsönös szállítások transzferábilis rubelben megvalósuló központi szintű kiegyenlítése fékezi. Ez olyan paradox helyzethez vezetett, hogy miközben a vállalatok közti közvetlen kapcsolatokon múlik az egész KGST-közösség életképessége, az egyes partnerek igyekeznek magukat ellátni a fejlődésükhöz szükséges nyersanyag- és energiaforrásokból, valamint más „kemény“ árukból, s erre a népgazdasági tervek koordinálását használják ki. Ez a helyzet nemcsak elkülönüléshez, autarkiához vezet, hanem számos területen a tudományosműszaki lemaradásnak is az egyik forrása. Habár a tervek koordinálása keretében megvalósuló hagyományos kontingentálási rendszert egyszerre nem lehet felszámolni, annak nincs akadálya, hogy e rendszer mellett egy új típusú árucsere-mechanizmus is működjön. Ennek az alapját egy nemzetközi szocialista pénzegység képezhetné, amelyet például cservonyecnek is nevezhetnénk. A cservonyecre épülő reális szocialista nagykereskedelemben a tagországok legjobb vállalatainak egy bizonyos szúkebb köre vehetne részt. Természetesen csak olyan áru forgalmazása jöhetne számításba, amely iránt kereslet van az érdekelt országok piacain. Országaink még nem készültek fel arra, hogy kölcsönösen megnyissák a piacaikat, ezért a cservonyec-kibocsátás mértéke egyúttal a szabad kereskedelem határait is megszabná. Ennek a pénznek a kibocsátását a legeröseb partnerre, vagyis a Szovjetunió Állami Bankjára kellene bízni. Ebben az új valutarendszerben a cservo- nyec párhuzamosan érvényesülne a tagországok nemzeti valutáival, ami azt jelenti, hogy a szocialista országok nemzeti valutáiért szabadon megvásárolható lenne, és megfordítva. Távlatilag a cservonyec konvertibilis valutává válhatna, beleértve a nyugati konvertibilis valutákra való átválthatóságát. ^ E pénzegység bevezetésének az lenne az értelme, hogy a szocialista országok kölcsö- nős kereskedelmében ne a dollár, hanem a cservonyec töltse be a kemény fizetési eszköz szerepét. N. Bautinová U. Wojciechowská 198Í A „cservonyec“ megoldhatná az elszámolási problémákat
