Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-08 / 36. szám
Bár Vágfüzest (Vrbová nad Váhom) autóbusszal csak igen kacskaringós úton lehet megközelíteni, az ideutazót kárpótolja a zötykölődésért a gyönyörű alföldi táj. Errefelé, a Komáromi (Komárno) járás középső részén sok-sok tanyát látni, amint üde foltként meg-megszakítják a szántóföldek rengetegét. Régi idők hangulatát árasztja a vidék, csak az öreg házak kertjeiben virító fóliasátrak zökkentik vissza az embert a jelenbe. A tanyavilág láttán hasonlónak képzeltem Vágfüzest is: apró, egykori tanyából falucskává nőtt a településnek, kissé elavult épületekkel. És mennyire meglepődtem, amikor a faluba érve új, modern, tiszta udvarú, virágos kertes, főleg emeletes házak sora fogadott! Természetesen minden ház mögött jókora fóliasátor vagy -sátrak... Kérdések tömege tolongott a fejemben, amint a helyi nemzeti bizottság épülete felé igyekeztem. Csakhogy az épületet zárva találtam. Bosszankodott a szomszéd tanyáról jövő két lakos, mert - mint később elmondták - harmadszor jártak itt igen sürgős ügyben és a kapu megint zárva, felvilágosítást senki sem tud adni, üzenet, eligazítás nincs az ajtón. - A tanácstagokat hiába is keresik - szólt oda a szemközti ház lakója. - Az elnök szabadságon van, a titkárt meg a minap műtötték. (Azért bosszantó, hogy az illetékesek arra nem gondoltak, egy ilyen eldugott kis faluban is akad az embernek halaszthatatlan elintéznivalója, s talán nem is jelent megoldhatatlan feladatot egy vagy két hétre helyettesítést küldeni a községbe, hogy legalább a legfontosabb dolgokat el tudják intézni). Az utcán szilvával, paradicsommal teli kiskocsikkal igyekeztek a gyerekek és az idősebbek az átvevőhely felé. Az egyik nyugdíjas korú kertészkedöt kértem meg, igazítson útba, ki az, aki mesélni tudna nekem a falu történetéről. - Keresse meg Szénási Ferdinándot, a szövetkezel nyugdíjas elnökét, meg a volt hnb-elnököt, ók tették a legtöbbet a faluért! 'Szénási Ferdinándot szerencsére otthon találtam. A kánikula elől menekülve a hűvös ebédlőben telepedtünk le.- Ugyancsak meglepődtem, amikor ideérkeztem, s csupa új ház fogadott.- És még jobban csodálkozna, ha ismerte volna a települést 20-25 évvel ezelőtt is. Vágfüzes magvát az egykor Szigetnek nevezett tanya képezi, amely szinte teljesen el van zárva a külvilágtól. Út ide nem vezetett, közlekedni fjedig jóformán csak a Vágón át lehetett, komppal. Egy-egy kiadósabb eső után sártengerré változott a vidék. Már 1965 előtt elkezdtük a kilincselgetést, hogy építsenek ide utat, segítséget azonban csak az árvíz után kaptunk. Vágfüzest 1968-ban nyilvánították faluvá. A buszjárat ugyanazon év decemberében indult meg. Az emberek el sem akarták hinni, hogy ez lehetséges... A lakosok zöme ma is a szövetkezetben dolgozik. Néhányan bejárnak Komáromba. Az efsz-nek egyébként hét lakóháza van, s ha a munkaadó lakást is tud adni, természetesen könnyebben nyeri meg a dolgozókat. . A jelenleg közel 500 lakosú Vágfüze- sen 1972-ben vezették be az ivóvizet, 1973-ban pedig a földgázt. Azért mégis akadtak, akik inkább beköltöztek a városba, mondván, ott több a szórakozási lehetőség. Pedig Komárom nincs olyan mesz- sze, a fontosabb dolgokért pár perc alatt odajut az ember. A faluban meg szinte minden családnak van autója - sokaknak kettő is. Jelenleg 15 telket adtak az építkezőknek és még további 15 telek kiadását tervezik. Biztosan több fiatal marad majd ezután itt. Egyébként az utóbbi időben mind többen költöznek a faluba a környező tanyákról. Csak az idősebbek nem akarnak a faluban letelepedni. Ők már megszokták a tanyasi életet, változtatni nem tudnának. Skulecz Lászlót, a hnb nyugdíjas elnökét, aki szintén sokat harcolt a faluért, délutáni pihenője közben zavartam meg.- Annak idején nem volt itt más, csak sár meg sár. Gumicsizma nélkül az ember ki sem mozdulhatott otthonról. Ezek a gyönyörű épületek úgy 8-1 Óéve születtek, akkortájt kezdte a nép itt a fóliázást. A kertészkedésen kívül kisállattenyésztéssel is foglalkoznak az emberek - mással nem is igen lehet. Igaz, hogy meggazdagodott a falu népe, de milyen áron? Elviselhetetlen hőségben, kora reggeltől késő estig dolgozni kell. És nem is biztos, hogy az árut minden probléma nélkül átveszik. Bevallom, jómagam is kertészkedem, amíg csak bírom, mert abból az ezerkétszáz korona nyugdíjból, amit kapok, nehéz kijönni. Hét unokám van, nekik is kell néhanapján valamit adnom - születésnap, névnap, miegymás. És a mai igények?! Azért ami igaz, igaz: a mai gyerekek nem úgy viszonyulnak a munkához, mint mi annak idején. Hiszen a 17-18 éves suhancok alig ismerik a kapát, de mopedet, motorbiciklit, sőt autót már kaptak ajándékba... Most, hogy emelik a ker- tészkedök adóját, nem tudom, mennyire „ösztönzi“ ez a munkakedvet. Véleményem szerint a dolgot jobban át kellett volna gondolni, mert a kertészkedés nemcsak meggazdagítja az embert, hanem meg is szegényíti... Ráadásul azért a pénzért alaposan meg kell dolgoznia az embereknek. Vágfüzesen van óvoda, iskola, két élelmiszerbolt és két vendéglő. Most épül az új művelődési otthon. Az óvoda 1974-ben épült fel. A tágas, szép, jól felszerelt létesítményt a város is megirigyelhetné. Juhász Zsuzsa, igazgatónő Komáromból jár ide naponta.- Panaszra semmi okunk. Játékokból, sgédeszközökből, gyermekirodalomból nincs hiány. Az udvaron kis játszótér és egy aprócska medence is van. Valameny- nyi óvodáskorú gyermeket el tudunk itt helyezni, sót a háromévesnél fiatalabbakat is. Jelenleg 22 kisgyerek látogatja az óvodát. Csöndes falu Vágfüzes, rendes, barátságos, dolgos emberek lakják. Szívesen dolgozom itt. A helyi alapiskoláról annyit sikerült megtudnom, hogy a harmadik évfolyamig járhatnak ide a gyerekek. A többiek már a járási székhelyen tanulnak. - A gyerekek elszoknak a falutól. A városban sokkal szabadabbnak érezhetik magukat, hiszen sem a szülőknek, sem a pedagógusoknak nem áll módjukban felügyelni rájuk. Azt csinálhatnak, amit akarnak és amit nem szabad. Ki tudja ellenőrizni, hogy az iskolában voltak-e, vagy csoportba verődve járták a várost? Azért olyan vadak a fiatalok - dohog egy idősebb bácsi, akivel az iskola épülete előtt beszélgettem. - Pedig nem hiszem, hogy a városban színvonalasabb lenne az oktatás. Ott is zsúfoltak a tantermek, a diákok felváltva, hol délelőtt, hol délután tanulnak. Itt meg majdhogynem üres a tanterem. Czuczor Évától, az egyik élelmiszerbolt fiatal vezetőjétől az ellátásról és a fiatalok szórakozási lehetőségei felől érdeklődtem, s ugyancsak rövid választ kaptam.-A tejet, kenyeret idejében szállítják és a mennyiség is elegendő. Mélyhűtött áruból már nem ilyen jó az ellátás. De nálunk is csak azok a hiánycikkek, amelyek máshol. Egy darabig most szünetel a kulturális élet a faluban, mert nincs hol összejönni, amíg a művelődési ház fel nem épül, de a fiatalok minden második héten szombaton az új vendéglő termében szerveznek maguknak valamilyen érdekes programot. A fiatal Vágfüzes az egykori sártenger közepén mára gyönyörű faluvá növekedett, ahol az emberek nem panaszkodhatnak sem az ellátásra, sem a kényelem hiányára. Az ittlakók többségének saját autója, színes televíziója, videója van, de persze mindezen „luxuscikkekért“ keményen meg is dolgoznak. Senki sem irigyel-, heti tőlük. Csak egyvalami aggasztja az ittenieket: a szennyvízelvezetés és -tisztítás ugyanis egyelőre még nincs megoldva, pedig a Gabőíkovo-Nagymaros vízerőmű felépítése után erre nagy szükség IgSZ PÓDA ERZSÉBET (ÖSTK-felvétel) Amikor öt évvel ezelőtt találkoztunk, még a Banská Bystrica-i Katonai Gimnázium tanulója volt, ma pedig már mérnök hadnagy. Kerepesi Attila diplomáján jóformán még meg sem száradt a tinta, egyhónapos szabadságát tölti szülőfalujában. Az egyenruháját félretette, civilben jár-kel. No, nem azért, mintha szégyenné az egyenruhát, de hát tizennégy éves kora óta viseli, jól jön egy kis lazítás.- Gyermekkoromban pilóta szerettem volna lenni, azért is végeztem az alapiskola három utolsó osztályát a járási székhelyen, ugyanis csak ott volt szakosított matematikai osztály. A katonai gimnáziumba is azzal a céllal mentem, hogy tanulmányaimat a repülős főiskolán folytatom. Sajnos, nem vettek fel, a szigonj orvosok nem tartottak alkalmasnak erre a pályára. Azt hittem, összedőlt körülöttem a világ - eleveníti fel a történteket. Sok-sok álmatlan éjszakán gondolkodott azon, mit tegyen. Tanulmányait a Vyskovi Katonai Főiskolán folytathatta, csakhát ennek semmi köze a repüléshez. Mégis elkezdte a tanulást. A második évfolyamban a felderítői szakra jelentkezett. Tudta, hogy kemény kiképzés vár rá, sok mindenről le kell mondania, de vállalta.- Megszerettem ezt a fegyvernemet. Megtanultam zajtalanul megközelíteni a feltételezett ellenség állásait, zavarni a hadtáprendszerét, messziről felismerni harci jármüveit. Előfordult, hogy mindezt ismeretlen terepen kellett végrehajtani. Jó fizikai erőnlétre volt szükség. Attila a sportot, a testedzést már a gimnáziumban megkedvelte. Tagja volt a kerületi bajnokságban játszó iskolai futballcsapatnak, sok időt töltött a tornateremben, gyakorolta az önvédelmet. Egy ideig a SZISZ-ben is tisztségviselő volt. Igyekvő, jó tanuló hírében állt, emlékszem, öt évvel ezelőtt milyen lelkesen beszélt az iskolájáról.- Ma is jóleső érzéssel gondolok vissza az egykori osztályfőnökömre, Ján Cengelre, aki szabadidejének nagy részét is velünk töltötte. Munkáját dicséri, hogy osztályunkból az első év után senki sem maradt ki, pedig sokunknak voltak olyan pillanatai, amikor azt gondoltuk, feladjuk. Sok olyan tapasztalatra tettem szert, amit a vyékovi főiskolán kamatoztatni tudtam. A főiskolán több mint két hónapot gyakorlatként csapattestnél töltöttem el, belekóstoltam a parancsnoki funkcióba, az önállóságba. A mindennapi élet más, mint az iskola, de úgy érzem, jól felkészítettek a pályára. Természetesen a gyakorlatot ezután kell majd megszerezni. Júliusban a diploma átvételekor ott voltak a szülei, testvérei, a rokonok. Édesanyja, aki valaha ellenezte, hogy a katonai életpályát válassza, büszke volt fiára. De mit érzett ö az ünnepségen?- Felszabadultságot, azt, hogy végre nem kell vizsgára készülni. Csak most tudatosítom, hogy életemben lezárult egy fejezet, és megkezdődik az a szakasz, amelyre éveken át lelkiismeretesen készültem.- Nősülés, családalapítás?...- Először a csapattestnél kell bizonyítanom, aztán olyan lányt találni, akiből jó katona feleség lesz. Biztos vagyok benne, hogy megtalálom. A főiskolai évek alatt egyébként félretettem az illetményem egy részét, az jól jön majd a családalapításhoz. A szobában bőrönd, arról árulkodik, hogy véget ér a szabadság. A kikészített ruhák között néhány magyar nyelvű regény. Ezek a főiskolán is jó barátai voltak és új állomáshelyén is gyakran előveszi majd őket. Az olvasás, főleg anyanyelvén, jó kikapcsolódást jelent számára.- Bárhová készülök, nem felejtem el a szülőföldemet, a gömöri tájat, igyekszem helytállni, jó felettese lenni a beosztottjaimnak, átadni mindazt, amit a főiskolán megtanultam. Másnap újra találkoztunk a vasútállomáson. Attila rövid búcsúzkodás után felült a prágai gyorsvonatra. Egy ideig még integetett az ablakból. Újra utazik, ezúttal az úticél már nem az iskola, hanem a csapattest. A gömörtiorkai (Gemerská Hőrka) fiú új állomáshelyén is biztosan becsülettel helytáll. NÉMETH JÁNOS (A szerző felvétele) "SS**""**"""""'*
