Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-08 / 36. szám
szú . IX. 8. Kertjük nincs - fóliájuk van Részesművelésre alapozott zöldségtermelés a Naszvadi Efsz-ben , Negyvennégy, egyenként hétáras fóliasátor. Szemet gyönyörködtető, de egyre ritkább látvány, hiszen a mezőgazda- sági üzemek évről évre kisebb területen termesztenek hajtatott zöldségféléket. Közeleg az uzsonnaidő, már fogytán a nap ereje, de a sátrakban még mindig-füllesztő a meleg. „A fóliaváros“ néptelen, kihalt, a paprika szedésére érkezőket csak négy-öt között várják. Kezes Lajos, a naszvadi (Nesvady) Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz zöldségkertészetének vezetője felméri, elég ládát készítettek-e a sátrak elé.- Minden rendben, jöhetnek a „levelezőtagozat“ dolgozói- állapítja meg elégedetten, és félig tréfásán, mivel csodálkozó tekintetem ösztönzi, még hozzá teszi: - Részesművelőink a széles környéken laknak, a kapcsolatot levelezés útján tartjuk. Például megírjuk,melyik napokon végezzék el a kapálást, mikor lesz soron kívüli szedés stb. Az együttműködés így problémamentes, a kötelezettségét mindenki teljesíti. Bármelyik sátorba benézhetünk, a növényzet mindenütt gyommentes.- És nézze! Hol hasznosítják így a sátrak közötti területet- kérdezi már a fólián kívül, s nyomban felel is a kérdésre.- Sehol. Mi átengedtük a részesmúvelőknek. Saját használatra zöldséget termesztenek. Mindenki azt, amit akar. Egyedüli kívánságunk,“hogy a sátrak köze és környéke gyommentes legyen, kikötésünk pedig, hogy a választott zöldségféle nem lehet zöldpaprika. ESETLEG AZ ABLAKBAN KÖNYÖKÖLNÉK Adler Sándor az elsők között érkezik. Érsekújvárban (Nővé Zámky) lakik, a lakásszövetkezet dolgozója, karbantartó. Közvetlenül a munkahelyéről indult motorkerékpárral, felesége és fiai autóbusszal jönnek utána.- Megtudtuk, hogy a szövetkezet zöldségkertészetében alkalmaznak részesművelőket. A családban megbeszéltük és elhatároztuk, hogy megpróbáljuk. Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján úgy néz ki, hogy jövőre is vállaljuk.- Nem megerőltető az ilyen kötelezettség?- Eddig nem éreztük túlságos tehernek. Hasznos kikapcsolódásnak tekintjük az itt eltöltött órákat. Kertünk nincs, a tömblakásban kevés a mozgási lehetőség. Ha ez a kínálat nincs, talán sétálnék, esetleg az ablakban könyökölnék. Ezért ráadásul pénzt is kapunk, ami nagyon jól jön. Erről nem is szólva- mutatja a fóliasátor melletti részt. - Már tervezi a család, hogy jövőre mi mindent, például újhagymát, sárgarépát, petrezselymet, paradicsomot fogunk termeszteni, ami a konyhára kell. Néhány sátorral odább a tisztviselő-pedagógus házaspár. Blasko László és neje, Enikő szinte megismétli a korábban hallottakat. Ők is Érsekújvárban laknak, s természétesen e többletkereset nélkül is megélnének. A részmüvelés vállalásában számukra sem a pénz az egyedülí'meghatározó. Ez bizonyítja, hogy amikor az itt elérhető órabérről érdeklődöm, csak megközelítő összeget mondanak. Találgatnak, ezt eddig nem nagyon számolták. Viszont annál szaporább a szó, amikor a fólia mellett húzódó „kiskertre“ terelődik a beszéd. Megmutatják, mi mindent termesztenek, s eldicsekednek, milyen csodálatos zöldségsalátákat készítenek a saját termésből. „MENTŐÖV“? A szövetkezet zöldségkertészetének idei bevételi terve nyolc és negyedmillió korona. 1980-ban hétmillió volt. A felvásárlási árak alakulásán túl a nagyobb bevételt a kertészet területének növelésével és az első minőségi osztályba sorol- A névsorból megtudjuk, hogy kit kell figyelmeztetni- mondja Kezes Lajos, a zöldségkertészet vezetője ' (A szerző felvétele) ható áru nagyobb részarányával érik el. Teszik mindezt olyan időszakban, amikor másutt a nagyüzemi zöldségtermesztés általában visszafejlődik.- Bennünket a visszafejlesztési kényszer eddig nem ért utol, és ezt elsősorban az átgondoltan és széleskörűen alkalmazott részesmüvelésnek köszönhetjük. Nemcsak a hajtatott paprikát, hanem a szántóföldi zöldségféléket is részes- művelőkkel termeltetjük meg. Kertészetünkben ugyanis állandó jelleggel csak tizennégy nő és hét férfi dolgozik. A palántanevelés, a növényvédelem, az öntözés és az összesen tíz hektár tavaszi-őszi karfiolról való gondoskodás a dolguk. A káposzta kapálását, az őszi, vastaghúsú cseresznyepaprika kapálását és szedését, valamint a hajtatott paprika termesztését teljes egészében a részművelésre szerződők végzik.- Szerződők.- Igen. Az év elején ugyanis mindenkivel írásbeli szerződést kötünk. Ebben pontosan meghatározzuk a munkák terjedelmét és a kereseti lehetőséget. Az utóbbi a termelés függvénye, a szerződő fél tehát érdekelt, hogy a gondjaira bízott területről a lehető legtöbb termést szedje le. Ez ösztönzi a részesmúvelőket. Nemcsak a fóliasátorban végeznek kiváló munkát, hanem a szántóföldi ültetvényekben is. De erről talán győződjön meg személyesen - javasolja Kezes Lajos, s megmutatja a konzervipari célokra termesztett, hatvanegy hektár paprikát.-A tagjaink sem végeznének jobb munkát. A területet felosztottuk, mindenkinek itt a neve, aki részt vállalt. Ha valahol gyomosak lennének a sorok, hiányoznának a tövek, mert gondatlanul kapáltak, tudjuk, hogy kit kell figyelmeztetni, esetleg kivel bontsuk fel a szerződést. Persze ez csak elmélet, hanyag, nemtörődöm munka miatt eddig meg senkivel sem kellett megszakítani az együttműködést. NAGY TERVEK, KEVÉS MEGÉRTÉS-Tervek, elképzelések? - kérdezem már az irodában. Talán nem kellett volna. Vagy húsz percig tart, amíg a kertészet vezetője „kibeszéli“ mindazt a keserűséget, mérget, ami látogatásom napján és azt megelőzően összegyűlt benne.-Harminc tonna paprikát tudnék azonnal leszedni, ha kellene valakinek, és még így sem lépnénk túl a leszerződött mennyiséget. Pedig ilyen paprikáink vannak - tesz az asztalra vagy ötöt. - Ismerőseim tegnap jöttek meg egy országjáró kirándulásról, de paprikát napokig nem ettek, mert nem kaptak. Tavaly a karfiol viselte meg hasonlóan az idegeimet. A termelő egyszerűen nem érzi biztonságban magát. Érdekszövetség kellene. Itt van például a másodosztályú paprika. Amíg a konzervüzemnek nem kell, addig egyszerűen nem tudunk mit kezdeni vele. Ha a tövön hagyjuk, pirosodik, a termést csökkenti. Ha leszedjük, megy „árokjancsinak". Miért nem lehet átvenni és olcsóbban eladni? A fogyasztók befőzésre, lecsónak minden bizonnyal megvennék. Ha egyszer csökkenteni fogjuk a zöldségtermesztést, akkor az értékesítési gondok miatt tesszük.- És addig?-Új dolgokkal próbálkozunk,és reménykedünk, hátha javulnak az eladási feltételek - mondja már kevesebb indulattal. - Az idén cseresznyepaprikával és a palántanevelő házakban másodnövényként ültetett almapaprikával kísérletezünk. Mindenekelőtt konzervipari célokra termesztjük, hogy összevethessük a munkaigényt és a költségeket a bevétellel. Ha beválik, akkor az idén komplettizált palántanevelő házakban az almapaprika megfelelő növény lehet ahhoz, hogy ugyanarról a területről még egy salátatermést is leszedhessünk. Az üvegfal és a félrehajtható fóliatetó ugyanis nagy lehetőségeket kínál. Feltéve persze, hogy az ipar ellát bennünket olyan minőségű fóliával, amilyet ez a technológia megkövetel. A tanulságokat kérdezés nélkül összegezi:- Az akarat, a kezdeményezés tehát nem hiányzik, de hogy mindebből mi valósul meg, az a rajtunk kívül álló, de a munkánkat alapvetően meghatározó feltételektől is függ. EGRI FERENC tóbb találkoztam vele, kevésbé. Nálunk jó tíz évvel ezelőtt a kertbarátmozgalmáról híres Marcelházát (Marcelová) kezdték így „becézni“, a Kárpátalján Nagydobrony érdemelte ki ezt a jelzőt. Csakhogy ott más hangsúllyal ejtik a szót; mint mifelénk, xxx Nagydobrony az Ung-vidék egyik legnagyobb - és sokak szerint leggazdagabb - települése. Kilencvennyolc százalékban magyarok lakják. Az öt és félezer lélekszámú község munkaképes lakosságának csaknem a kilencven százaléka a mezőgazdaságból él. S nem is rosszul, amiért elsősorban a hétezer hektáros Győzelem Kolhozt illeti dicséret. Évi másfél millió rubel nyereséggel gazdálkodik, tagjairól - és az életüket meghatározó települések fejlesztéséről - példásan gondoskodik. A helyi jómódnak azonban van még egy igen fontos forrása: minden család gazdálkodik. Vannak, akik a zöldségtermesztésben, mások a háztáji szerződéses állattartásban- esetleg a kettőben együttvéve- találták meg a boldoguláshoz nélkülözhetetlen feltételek megteremtésének lehetőségét.- Az irigyeink is elismerik, hogy munkaszeretö emberek vagyunk- mutatta a tenyerét Szanya Sándor tanácselnök.- Azt is mondják, hogy spórolósak és rátartiak.- Is. Meglehet, ennek is szerepe vap abban, hogy szemlátomást épü- lünk-szépülünk. Nálunk nem talál háború előtti házakat, átalakították, korszerűsítették valamennyit. Vagy elbontották és újat emeltek a helyén, legalább négyszobásat, hogy az öregeknek is jusson hely benne. Nálunk nincsenek szeretetotthonok, vállaljuk és ellátjuk az öregeinket. A fiataloknak meg óvodát, iskolát, kultúrházat építünk. Hogy ne csak írjam, de lássam és higgyem is, amit mond, a tanácselnök bejárta velem a fél falut. Közben elmesélte, hogy az utóbbi évtizedben öt új utcát kellett nyitniuk, mert évente 25-30 családi ház kerül tető alá a faluban. Központi gáz- és vízvezeték-hálózat építését is tervezik, de arra már csak a következő választási időszakban futja az erejükből, xxx Helyi tapasztalat, hogy a fiatalok zömmel 30-35 éves korban kezdenek építkezni. Korábban nincs miből. Az a két fiatal, akiket az építkezők jegyzékében kiszúrtunk, szintén ehhez a korosztályhoz tartozik. A Marx utca 85-ben szép nagy családi ház épül. Az alapozó munkákkal már végeztek, s a kapu előtt kupacba söpört téglatörmelékből ítélve, rövidesen a falakat is felhúzhatják, megérkezett az építőanyag.- Földszintes lesz, de a tetőteret is beépítjük - magyarázta a házigazda Hidi László. - Tulajdonképpen emeletesről álmodoztunk, deltát. .. Ez is belekerül jó 35 ezerbe, és akkor hol van még a berendezés. A beszélgetés előbb a mamát, azután a menyecskét is előcsalogatta a kertből. Ági levette a kötényét, s már terelgetett is bennünket a szükséghelyzetben tömegszállássá előléptetett nyári konyhába.- Tíz éve házasodtunk, de csak az idén mertünk nekivágni az építkezésnek. Én ápolónő vagyok, a férjem tanítónak készült, de inkább művezetőként dolgozik a vízművek szivattyútelepén, mert ott jobban megfizetik. Kettőnk havi jövedelme még így is csak 200-220 rubel. Az én százasom rendszerint a postán marad. Befizetem a gyerekeknek a napközit, a zeneiskolát, kifizetem a villanyt, gázt, televíziót és telefont, s örülök, ha marad egy veknire való. Ilyen költségvetéssel nem is gondolhattunk lakásépítésre.-Tehát kényszerből kertészkednek.- Más lehetőség nem nagyon kínálkozott, a pénz meg kellett - bólintott Laci. - Tizenöt áras kertünk van, felállítottunk két fóliasátrat, beszereztünk néhány szakkönyvet .és belevágtunk. Akadt néhány kudarc, de a tandíjat meg kell fizetni. Zöldpaprikát, a sátrak között meg korai burgonyát és másodnövényként fűszerpaprikát termelünk.- Nem gond az értékesítés?- Helyben nincs felvásárlás, így csak a piacozás marad. Idény elején, amíg kevesebb az áru, a mama, vagyis hát az anyósom jár el a munkácsi piacra. Reggel bevisszük autóval, aztán ha elfogyott az áru, a pénzt már autóbuszon is haza tudja hozni. Később felváltva csipegetjük a szabadságunkat, hogy a „jó" napokon ott legyünk a piacon. Meg aztán mind a ketten müszako- zunk, s a szabadnapokat is általában a kertben meg a piacon töltjük. Ha helyben átvennék az árut, olcsóbban is szívesen átadnánk - válaszolta Ági. Mint kiderült, a fejlesztési törekvések ellenére a mezőgazdasági vállalatok nem győzik kielégíteni a piaci keresletet, s ez kedvez a központilag is szorgalmazott háztáji termelésre vállalkozóknak. A Hidi házaspár az utóbbi négy év átlagában 1000-1500 rubelt keresett a korai burgonyán és 10-12 ezret a paprikán.-A bevétel harmada a mamát illeti meg - magyarázta Laci.- A többiből ruházkodunk, építkezünk.- Hat éve tervezgetjük, hogy megnézzük Moszkvát, Leningrádot- sóhajtott Ági. - Aztán mindig jövőre marad az utazás. Ha jól belegondolok, álmodozhatunk még legalább öt évig.- Ha felépül a ház, abbahagyják a fóliázást?- Nem az a kérdés, hogy mit szeretnénk, hanem hogy abbahagy- hatjuk-e - mondta rövid gondolkodás után Hidi László. - Mint említettem, a bútor is sokba kerül, az igények is növekszenek. Legfeljebb fékezhetünk egy kicsit. Lassan kikopik alólunk az autó, s mire összejön a másikra való, éppen elkezdhetünk spórolni a gyerekeknek. Ördögi kör ez, bármilyen szemszögből vizsgáljuk. .. xxx Ha a vállalkozószellem és a munka szeretete kinccsel felérő tulajdonság, valóban gazdag ez az Ungvidéki település. Ezen tulajdonságok nélkül az itt élöknek sem jutna építkezésre, megélhetésre több, mint más vidékek lakóinak. Valószínű, hogy az évtizedek során kialakult szemléletmód is szerepet játszik a község népességmegtartó erejében.- Nagydobronyra nem jellemző az elvándorlás - említette Szanyi Sándor tanácselnök. - Előfordul, hogy valaki másutt Is szerencsét próbál, de két-három év múlva csak visszajön. A kolhozon kívül az építőipari vállalat, a kórház, a kereskedelmi hálózat, az erdészeti vállalat, továbbá a kolhoz által működtetett konzervüzem, téglagyár, varroda és kötöde mindenkinek megfelelő munkalehetőséget kínál. A hivatalos kimutatások a tanácselnök szavait igazolják. Nem csökken, hanem gyarapszik a lakosok száma. Évi átlagban száz gyerek születik Nagydobronyban, ami 55-60 fős természetes népszaporulatot biztosít. A faluban évente negyven-negyvenöt házasságot kötnek, ezzel szemben a válás szinte ismeretlen. Pedig az utóbbi tizenöt évben, amióta a helyi Győzelem Kolhoz együtt gazdálkodik a szomszédos Bolsevikkai, már „kifelé“ is házasodnak a nagydobronyi fiatalok. Az idősebbek biztató jelnek, a jövőbe vetett bizalom megnyilvánulásának tartják, hogy náluk még nem jött divatba az egyke; mindenütt legalább két gyereket vállalnak a fiatalok. Mások óvatosságra intenek: ki tudja, mennyire futja még a lelkesedésből, meddig tart a vállalkozókedv? A munkácsi piacon az egyik vevő, mint idegent, igyekezett ellátni jó tanáccsal: - Ha korai krumplit vagy zöldpaprikát, akkor nagydobronyit! De ha történetesen őrölt pirospaprikát, vagy netán cirokseprűt keres, akkor is a nagydobronyi kofák után érdeklődjön. Szanyi Sándor tanácselnök szerint emberöltő múltán sem változik meg a helyzet. KÁDEK GÁBOR
