Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-18 / 33. szám
MINTHA A SAJÁTJUK VOLNA A targoncát kezelő Molnár Tibor és Pint Zsigmond traktoros előkészíti az újabb A falu utolsó házát is elhagyva, dülőúton haladunk tovább. A mélyedésekben lévő tócsák az előttünk érkezett és időközben már tovahúzódott eső maradványai. A kisebb- nagyobb vízfelületeken már megcsillan a napsugár, és ez biztató jel, hogy a közel kilométernyi, döcögős út végén munka közben találjuk a lakszakállasi (Sokolce) Csehszlovák-Magyar Barátság Efsz zöldségkertészetének dolgozóit. Amint reméltük, ilyen kép fogad. A káposztával, paprikával megrakott tehergépkocsi épp indulóban van, de Molnár Tibornak, a targonca kezelőjének azért még bőven maradt emelgetnivaló. Pint Zsigmond traktoros irányítja, hova tegye a ládákkal tornyozott rakodólapot, és máris fordul a további szállítmányért. A harminchét tagú kollektíva többsége a fóliák alatt szorgoskodik. Kapálnak, öntöznek, permeteznek, szedik a paprikát. Kovács Vince kertész arcvonásai mintha mégis gondterheltek lennének.- A káposztával a vártnál több a probléma. Lassan fogy, a kínálat nagy, a kereslet pedig kicsi, s ennek bizony a zsebünk látja kárát. Tegnap a harmincezer fejből csak nyolcezret vittek el. Ma is csupán hétezret kértek, viszont időközben fejenként 2,20-ról 1,70-re csökkent a felvásárlási ár - mondja nem kis bosszúsággal már a fóliasátrak felé tartva, hogy részletesebben is megismerkedhessünk egy sikeres és helyi kezdeményezéssel. A huszonegy fóliasátor katonás rendben sorakozik egymás mellett. Feltűnő, hogy valamennyire messziről is jól látható betűket festettek. Az egyiken, ahol megállunk, egy jókora F és I látható.- Igen, ezek engem jelölnek, ez az én sátram - mondja határozott hangon Farkas Ilona, és kérdezés nélkül is folytatja. - Szerintem a paprika nagyon szép. Gondosan bekapáltam és fel is töltögettem, hogy a termés terhe alatt ne forduljanak ki a tövek a földből.- Most végzett a munkával?- Nem, csak körülnéztem. A növényzetet meglepték a levéltetvek, és kíváncsi voltam, hogyan hatott a permetezés. A munkával elégedett vagyok, a levéltetvek elpusztultak.- És ha nem így volna?- Akkor szólnék, hogy a veszélyeztetett részeket újra permetezzék meg. Az öntözés után is megnézem, milyen munkát végeztek, és ha keveslem a vizet, kérem, pótolják a hiányt. Ha nem tudnám, hogy a szövetkezet zöldségkertészetében vagyunk, szavai alapján azt hihetném, a tulajdon kertjében beszélgetünk. A tény viszont tény, Farkas Ilona és további húsz munkatársnője a szövetkezet egy-egy ötáras fóliájában érzi, érezheti gazdának magát. Kovács Vince szavai tanúsítják, hogy joggal.- Az új gazdálkodási feltételek közepette a jövedelmezőség és a munkaigényesség meghatározó tényező. A fólia alatt termesztett paprika nagy bértömegadóval járó, sok kézi munkát igényel. Ez csak akkor jövedelmező „ befektetés, ha nagy a munka hatékonysága. Mi a hatékonyság növelésében érdekeltté tettük dolgozóinkat. Hogyan? A szövetkezet a palántákkal beültetett fóliasátrat átadja gondozásra a tagnak, de a továbbiakban is elvégzi az öntözést és a növényvédelmet. A vállalkozók feladata a kapálás és a termés leszedése. Dolgozhat reggel és estefelé, a hétvégi munkaszüneti napokon, egyedül és a családtagok bevonásával. A szövetkezet az érvényben lévő előírásoknak megfelelően, háromszori kapálást fizet, és előre meghatározott áron „megveszi“ a termést a művelőtől.- A kapálással és a terméssel megkereshető összeg megközelítőleg egy a háromhoz-Aki jobban gondját viseli a növényzetnek, nagyobb termést és bevételt érhet el - vallja Farkas Ilona (A szerző felvételei) szállítmányt arányban van. A fő szempont tehát a termés mennyisége. Ez viszont függ a gondozástól, tehát a kapálástól is. Jó, hogy mindenki önmaga után kapál, így ha korábban csak „megvakarászta“ a földet, legközelebb kárát látja. De ugyancsak az egyén kára, ha kevésbé vigyáz és kivág néhány tövet, a tó mellett otthagyja a gyomot, vagy a sorokat nem tölti fel, és néhány növény kifordul a földből.- Ez kellemetlen volna, nemcsak a pénz, hanem a tekintély miatt is - szól közbe Farkas Ilona. - Mert néha egymás sátrait is megnézzük, hogy lássuk, milyen a munkánk. A gyo- mos terület, a kifordult tövek látványa nem a legjobb bizonyítvány.- Ha teljesen leépülne a fólia alatti termesztés, ha nem volna mit egyéni gondozásba venni...?- Én személy szerint sajnálnám. Nekem hiányozna. Bár meg kell mondanom, a fólia sok megfázásos betegség okozója. Ugyanakkor, ha történetesen esik az eső, munkalehetőséget ad, az órákat jobban hasznosíthatjuk. És azt is tudjuk, hogy a primőr a bevételünket növeli. Ezért a csoport valamennyi tagja igyekszik, hogy többet teremjen a növény, ami pesze nekünk is nagyobb keresetet jelent.- A teljes visszafejlesztésre talán nem kerül sor, mivel a bérbeadással részben ellensúlyoztuk a kistermelőkkel szembeni hátrányainkat, és a meghagyott hajtató berendezésekben győzzük a munkát - feleli a kertész.- Milyen hátrányokra gondol?- A nagyüzemi zöldségkertészeteket kettős hurok szorítja. Az egyik a munkaerőhiány. Az egyre közelebb kerülő ipar elcsábítja a lányokat, asszonyokat. Nehezíti a versenyt, hogy a minket kötő előírások egy része az egyénileg kertészkedók számára nem kötelező. Nem kell meghatározott energiakeretekhez igazodniuk, és kinek-kinek a saját felelősségérzetére bízzák, hogy a permetezéssel kapcsolatos élelmezés-egészségügyi előírásokat mennyire tartja be. Csak egy példa, a levéltetvek. Hiába pusztítanak, mi csak akkor permetezhetünk, ha nem fúj a szél, ha a munka az emberre nézve nem káros. És természetesen a kötelező várakozási határidőket is betartjuk, hogy a termést szedő, fogyasztó egészsége ne kerüljön veszélybe. Az egyéni termelőnél mindez kevésbé ellenőrizhető, illetve meghatározó szempont, hiszen az ó dolga, hogy az egészségét mennyire teszi kockára. A hajtatott zöldségnél a néhány napos kivárások sokat jelenthetnek. A pillanatnyilag érvényes szabályzók és elvonások mellett a fóliás zöldségtermesztés kilátásai Lelkes Béla üzemgazdász szerint sem biztatóak.- Minden korona munkadíj után 85 fillér járulékos költséget, adót fizetünk. A hajtatott paprikánál ez az arány kevesebb, a nagyobb munkaigényességet úgy-ahogy ellensúlyozza. Feltéve, hogy hatékony a termelés. Még ennél is nagyobb probléma a munkaerő. Ahogy fogyott, úgy szűkült a fóliával fedett terület a korábbi négy hektárról a jelenlegi szintre. Ezzel párhuzamosan csökkent a zöldségtermesztés részesedése a növény- termesztés bevételéből. A hagymát nem számítva, a korábbi hat, majd négy százalékról az idei háromra. A fóliák bérbeadásával egyelőre megállítottuk a fóliás zöldségtermesztés visszafejlesztésének folyamatát, és reméljük, hogy legalább a jelenlegi szintet tartani tudiUk EGRI FERENC noteixhifwl H ivatalos kiküldetésben a közelmúltban két hetet töltöttem a Kárpátalján, az Ukrán SZSZK kárpátontúli területén. Megismerkedtem Ungvárnak, a terület politikai, gazdasági és kulturális központjának nevezetességeivel, s tanulmányoztam a mezőgazdasági vállalatoknak az átalakítás alapelveinek érvényesítésében, a négy éve meghirdetett élelmiszerprogram teljesítőben elért eredményeit. Jártam az ősi ungvári várban, melynek falait még a XIV. században emelték, és természetesen a vidék jellegzetes építészeti hagyományait bemutató skanzenban, ahol újabban egymás sarkára hágnak a külföldi turisták. Voltam tárlaton a területi néprajzi múzeumban, és részt vettem az iparpiűvészeknek a múzeumi világnap alkalmából rendezett találkozóján, ahol Derceni Ibolya, Kassai Júlia, Mihajlo Halász és társaik kínáltak ízelítőt munkájukból és alkotásaikból. Láttam - alig néhány nappal a moszkvai seregszemlét követően - a Vasarely-bemutatót. Csepei Tibor budapesti zeneművésznek, a legnagyobb Vasarely-magángyúj- temény tulajdonosának jóvoltából rendezhette meg a Kárpáti Igaz Szó szerkesztősége és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári városi szervezete a mai modern egyetemes művészet egyik óriásának, az opart atyjaként emlegetett, 1908-ban Pécsett született Vásárhelyi Győzőnek az alkotásait bemutató tárlatot. Néhány nappal később a beregszásziakkal együtt tapsolhattam a budapesti Radnóti Színház művészeinek, akik harminckét év után először vendégszerepeitek a Kárpátalján. Nem a véletlen müve, hogy összeállításuknak a Kézfogások találó címet adták. Bejártam a Tiszahát falvait és városait, tanácsi és gazdasági tisztségviselőkkel, kolhoztagokkal, háztáji állattartókkal, kertbarátokkal és szerződéses árutermeléssel kísérletezőkkel beszélgettem. Vendéglátóim még útközben is buzgón meséltek és magyaráztak, én viszont szólni is alig mertem. Vigyáztam a nyelvemre. A bukkanókkal-buktatókkal és helyenként lavórnyi gödrökkel tarkított, néhol még macskaköves, másutt már aszfalttal borított közútjaik ugyanolyan rázósak, mint a gazdasági átalakításé. Bosszankodtam a kétféle időszámítás miatt, mert a szállodában hol két órával korábban, hol ugyanannyival Később ébresztettek attól függően, hogy az éjszakai ügyeletes a helyi vagy a moszkvai időszámítás szerint járatta-e az óráját. Bekukkantottam a boltokba, elbeszélgettem az áruházak közelében sátrat vert állami zöldségárusokkal és az „árnyékukban“ batyuból-táskából leveszöldséget, napraforgómagot kínálgató anyókákkal, s körülnéztem a városi piacokon is. Igazat kellett adnom azoknak, akik szerint az élelmiszerprogram célkitűzéseinek maradéktalan teljesítésére még várni kell néhány évet. A zöldség- és élelmiszerellátás akadozik, a választék foghíjas. A fogyasztókat csak részben vigasztalja, hogy a piacok árukínálata a vidéki felhozatal - elsősorban a kertbarátok és a vállalkozó szellemű háztáji termelők, valamint néhány kezdeményező mezőgazdasági vállalat, mint például az őri Gorkij Kolhoz - jóvoltából általában elfogadható. A vásárlók elégedetlensége miatt meglehetősen feszült a helyzet, s ez sajnos megingatta egyeseknek több politikai és gazdasági vezetőbe vetett bizalmát. Erről tanúskodott egyebek között az a tény is, hogy a népi képviselők május 14-i pótválasztásán az Ukrán SZSZK-ban több jelöltnek nem szavaztak bizalmat. Figyelmeztető, hogy a köztársaság íegfelsőbb államhatalmi szervében 34,1 százalékról 15,6 százalékra csökkent a munkásképviselök aránya. Nem, nem a párt szenvedett vereséget, hisz a megválasztott képviselőknek több mint a 88 százaléka kommunista, viszont felfigyelte- tó, hogy főleg a munkások közül többen kilépnek a pártból. Konkrétan az Ukrán SZSZK-ban 1988-ban csaknem 1900, az idén év elején pedig 1299 kommunista adta vissza a pártigazolványát. Ezt az UKP Központi Bizottságának első titkára közölte a KB tavaszi ülésén, s egyúttal figyelmeztetett arra, hogy a gazdasági és társadalmi élet valamennyi területén nagyobb figyelmet kell szentelni a vétett hibák feltárásának és orvoslásának, illetve az átalakítási folyamat meggyorsításának, mert csak így lehet megtartani-vissza- szerezni az emberek bizalmát. Egy későbbi beszédében az UKP KB titkára bizakodó hangnemet ütött meg. Elismerte, hogy a szükségesnél lassabban haladnak a megkezdett úton, és a gondjuk sem kevesebb mint volt, viszont biztató, hogy a tömegek támogatják a pártnak az átalakítással kapcsolatos politikáját. Állítását azzal támasztotta alá, hogy a már említett kilépések ellenére a múlt évben az Ukrán SZSZK-ban több mint 25 ezer fővel gyarapodott a párt tagjainak és tagjelöltjeinek száma. Néhány nappal később keresetlenül is megtaláltam a párttitkár optimizmusát igazoló bizonyítékokat. Amikor a sajtóirodák és tájékoztatási eszközök világgá repítették a hírt, hogy az SZKP Központi Bizottságának határozata értelmében ismét Mihail Gorbacsovot javasolják a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának élére, az emberek egyszeriben feloldódtak, reménykedve felsóhajtottak. Lehet, csak nekem tűnt úgy, mintha azon a májusi délutánon több jókedvű emberrel találkoztam volna Ungvár és Szerednye akác- és bodzaillattól terhes utcáin. A következő napokban középiskolai tanárokkal és újságírókkal, bolti elárusítókkal és mezőgazdasági dolgozókkal, tanácselnökökkel és egyszerű falusi emberekkel beszélgettem örömeikről és gondjaikról. Tudom, hogy akárcsak nálunk, a Szovjetunióban sincsen - és talán nem is lehet - mindenkinek ínyére a gazdasági és társadalmi átalakulás időszaka, ámde a többség, a tömegek támogatják a gorbacsovi elképzelések megvalósítását. Sót, sokan kimondottan türelmetlenek a késlekedés, a helyi szervek halogató taktikázása láttán. Például a Szerednyei Szovhozban Vakerics Mihajlo Mihaj- lovics igazgatóhelyettes kijelentette, az első perctől támogatják az új alapelvek érvényesítését, hisz a tíztizenöt évvel ezelőtti elképzeléseik helyességét igazolja. Amikor a nagyobb teljesítmény és jobb minőség reményében előre megállapított határidők és bértömeg alapján kezdték foglalkoztatni az építöcsoportjukat, a szemükre vetették, hogy anyagiasak, nyereséghajhászók. Most végre mindenkit vállalkozásra, nyereségközpontú gazdálkgdásra serkentenek. A derceni Új Élet Kolhozban Nagy Gyula üzemgazdász és Kustu- ra Ilona párttitkár még bátrabban fogalmazott. Mint mondották, azt szeretnék, ha végre mindenütt, az irányítás minden lépcsőfokán, a legkisebb gazdaságoknál és a legeldugottabb településeken is polgárjogot nyerne, s nemcsak ímmel-ámmal folytatódna, de felgyorsulna az élet valamennyi területén új távlatokat nyitó átalakítási folyamat. Miért kételkednénk, hogy komolyan gondolták, amit mondtak. KÁDEK GÁBOR
