Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-11 / 32. szám

Külföldről érkezett, soha még Bratislavában nem járt barátomat sétára vittem a belvárosba, a történelmi városközpontba. Kíváncsi voltam, hogy ó, az idegen, milyennek látja azokat az utcákat, épületeket, amelyeket a városjog megszerzésének 750. évfordulójára készülve már évek óta tatarozunk. Sokféle bíráló megjegyzésre, kritikus észrevételre számítottam, mert bizony lassú és akadozó ütemü a tervezett felújítás. Ilyesmi azonban szóba se került. Meglepett viszont, hogy a Nálepka, az egykori Hosszú utcában járva egyszer csak megszólalt: Micsoda kapuk! A volt Keglevich-palota (27 hsz.) jellegze­tesen barokk kapujának a nagyra törő egy­szerűsége tetszett meg neki. Rendkívül ötle­tesnek, a valamikori tulajdonos méltóságot követelő öntudatosságának minősítette, hogy a kapu fölötti címerben ágaskodó és koronát tartó oroszlánok a párkányon már mint nyug­vó és pihenő alakzatok ismétlődnek meg. Türelmesen végighallgatta a Keglevich- család történetét. Az ős, a horvát származású nemes ,,a romlás századának végén“, ponto­sabban: 1687-ben költözött a városba, mert megkapta a dévényi (Devín) vár kapitányá­nak tisztségét. Felkeltek ellene ugyan az ottani jobbágyok kíméletlen adóztatása miatt, de a felkelést véresen megtorolta. Fia építtette a palotát 1730-ban, miután gazdag Erdödy- lányt vett feleségül. Unokája pedig a még gazdagabb Thurzó-családból nősült, és már magáénak mondhatta a vár alatti, úgyneve­zett koronázó palotát is. Azt viszont restelltem elmondani, hogy a fakaput faragott oroszlánfejek díszítették, de azokat valaki, vagy valakik ellopták. Nem tudni ugyanis, hogy pótolni fogják-e, vagy csak legyintenek az illetékesek: szép az a ka­pu így is, oroszlánfej nélkül. Megállt az Esterházy-palota (13. hsz.) előtt is. Néhány évvel később építették, mint a má­sikat, 1743-ban, és nem is egy, hanem két régebbi ház helyére. Nem csoda hát, hogy a négyszárnyas barokk épület kapuja nagy és díszes. Vázával ékesített oszlopföt tart a fal­pillér két atlasza. A kapu fölötti szupraport tartója •pedig egy érdekes, női fej. A kaput szemlélve észrevettük, hogy a családi címer­Az Esterházy-palota képből felkerült a szupraport tetejére a szab- lyát tartó griffmadár, a sas és az oroszlán alakját egyesítő, mesebeli lény. A Jirásek utcában sétálgatva a Pong- rácz-palota (10. hsz.) előtt álltunk meg. Négy középkori telekre építette 1720-ban az a Lip- tóból származott bárócsalád, amelyiknek őse Hauk Polko, a keresztes háborút járt II. And­rás király vitéze volt. A kapun azonban későb­bi évszám látható: 1747. Akkor már Pálffy Leopold táborszernagyé volt a palota, az ő parancsára - és ami meg is látszik - az ő ízlése szerint készítették el a kaput. Csata­jelenet, ágyúk láthatók a falpillért ékesítő dombormüvön. A kapura díszként pedig pus­kát, pajzsot, sisakot faragott a parancsot teljesítő mester. Amikor barátom felpillantott a kapu fölötti címerre, természetesen el kellett mondanom: egykori uraink tulajdonosai jelképnek tekintet­ték a címert, ha megvásárolták a palotát, leverették a régebbi címert, kitették a magu­két, ezért a kapu fölött most a stájer szárma­zású Wachtler-család címere látható, az utol­só feudális birtokosé, bár az épület ma a poli­tikai művelődés háza. Megnéztük az épületet belülről is, mert hiszen egyike azoknak, amelyeket időben felújítottak. Előzetesen, már 1973-ban felmé­rő és helyzetelemző tanulmányt készített az épületről dr. Zuzana Sevőíková mérnök és Stanislav Jankoviő történész. Javaslatuk A Keglevich-palota alapján a Stavoprojekt vállalat dolgozta ki a 18. század második harmadának megfelelő állapot felújítására irányuló építési tervet és a munkálatokat 1980 végére be is fejezték. Két udvara, egységes rendezésű, homlokzati szobasora, traktusa van az épületnek, ami az ismeretlen barokk építész ügyességét dicséri. Sétánkat a városi múzeum, vagyis Jakab városbíró 1370-ben épített házának kapuja előtt fejeztük be. Évszázadokon át városhá­zaként szolgált ez az épület, többször is tatarozták, de azért árkádos kapujának szép, gótikus eleme, a kövekből rakott szegmensív megmaradt. És rajta az egykor hitelesnek minősített hosszmérték - a pozsonyi sing és röf - mintaként szolgáló jelzése, mely Jakab városbíró korától a múlt század végéig érvé­nyes volt. Nem feledkeztem el a dicsekvésről sem: 1841-ben a városunkba látogató meseíró, Christian Andersen is megnézte ezt a kaput. Mire barátom megjegyezte: igen, ezek a ka­puk mintha hívnák, szólítanák a sétálót, tes­sék, látogass be hozzánk is... Megjegyzése ugyancsak elgondolkodtatott. Ugyanis, a történelmi városközpont komplex felújításáért sokat teszünk. Ebben az ötéves tervidőszakban 430 millió koronát irányoztak elő a költségekre, amit a közelgő jubileumra való tekintettel a kormány nem is olyan régen 70 millió koronával megtoldott. Ám úgy tűnik, hogy ennek ellenére sem valósíthatjuk meg .maradéktalanul az elképzeléseket, mert 11,7 millió koronás költséggel ugyan, de 17 épület­nek csak a kapuját, a homlokzatát fogjuk felújítani, tatarozni. És ugyebár, a történelem­ből ismerjük Potyemkin herceg esetét. HAJDÚ ANDRÁS Pongrácz-palota (Hajdú Endre felvételei) A tiszta csallóközi levegőt csak az átme- nóforgalom szennyezi. A település utcáit mindenütt fák szegélyezik. A középületek mellett, a nemrég létesített parkban fiatal nyírfák zöldellnek. A település hétköznapjai mindig is kapcsolatban voltak az öreg Du­nával, régen a hajók is kikötöttek itt. Azóta, hogy másfél évtizede «legkezdödött a víz­lépcső építése, Gabőíkovo neve az ország­határon túl is ismert lett.- Mi tagadás, az első hónapok, évek nem voltak könnyűek. Nem a mű építése miatt, hanem azért, mert amíg a terelőút és az ipari vágány megépült, a Duna utcán keresztül közlekedtek a hatalmas teher­autók és a munkagépek. Mára ez az egyetlen teljesen közművesített utcánk új aszfaltsző­nyeget kapott és ismét olyan csendes, mint régen - mondja Gróf Árpád, a hnb elnöke. - Már azt is rég megszoktuk, hogy az ötezer állandó lakos mellett háromezer átmeneti lakosunk is van. Igaz, a vízlépcső építői korszerű munkásszállóban laknak, ahol min­denük megvan, de mi szívesen látjuk őket a községben is. Hamarosan beindul az első turbina. A gabőíkovóiak együtt örülnek a sikereknek az építőkkel, hiszen közülük nem egyet név szerint is ismernek, együtt dolgoztak a köz­ség valamelyik létesítményének építésén. Még a más országbeli munkások is sokat segítettek. A lengyel dolgozók nemcsak a szolgáltatóház építésénél ve .!< ott, ha­nem elvállalták a felújításra váró egyik épü­let vakolatának leverését is. Az egyes épít­kezéseken segítettek a Hydrostav dolgozói is. Az együttműködés lényegében azóta lett jobb, amióta létrehozták az igazgatók taná­csát.- A vízlépcső építésével párhuzamosan fejlődött községünk - viszi tovább a szót az elnök. - A múlt tervidőszakban épült tel a szlovák tanítási nyelvű alapiskola, a mű­velődési otthon, a bevásárlóközpont. A hnb kisüzeme a lakosok nagy örömére négy hónap alatt üzembe helyezte a pékséget. A Csóka és a Fekete házaspár naponta 1,2 tonna ízletes, ropogós kenyeret süt. Tájhá­zat létesítettünk, hogy a jövő nemzedékei­nek bemutathassuk, hogyan éltek és dol­goztak elődeik. Átépítettük a sportpályát is. •o a c •< 5 6 o Sohasem voltunk munka nélkül, minden hétvégére jutott társadalmi munka. így van ez most is. A múlt évben átadták a korszerű, minden igényt kielégítő szolgál­tatóházat, amelynek építésénél sokat segí­tettek a Hydrostav és az állami gazdaság dolgozói. A kiválasztott építkezési terület mocsaras, ingoványos volt, az alapokat tar­tó betonoszlopokat 7-8 méter mélyre kellett leverni. A szolgáltatóházban dolgozik a ci­pész, az órás, a kozmetikus, itt van a cuk- rászmúhely és az eszpresszó. Ugyancsak tavaly adtak át az egy családi házból közös beruházással átalakított bölcsődét.- Arra különösen büszkék vagyunk, hogy lakosaink kilencven százaléka élvezi a ve­zetékes ivóvíz előnyeit és ha minden sike­rül, a tervidőszak végére teljes egészében megépül a községi vizvezetékhálózat - új­ságolja Heizer Ferenc, a hnb titkára, majd így folytatja: - A gázvezeték építésével 1992-re készülünk el. Hátra van még a szennyvízcsatorna kiépítése, a tervek az év végére készülnek el. A központi községben egyre épülnek a szebbnél szebb családi házak. A múlt tervidőszakban 113-ba költöztek be, azóta is évente több mint harmincba. Ennek elle­nére a nemzeti bizottságon több mint het­ven kérvényt tartanak nyilván.- Belterületen, a kertek kisajátításával mintegy százötven telket alakítunk ki - mondja az elnök. - Az új negyedben mintegy hatszáz ember él majd, ezért üzlet és gyermekintézmény építésével is számo­lunk. A tervek szerint a következő tervidő­szak első éveiben kétszáz szövetkezeti la­kást is építünk. Autóbuszállomás, posta és takarékpénztár építésével is számolunk. Az o c a k a « X itt élő emberek jól érzik magukat, amit annak is köszönhetünk, hogy jól kiépített az üzlethálózatunk és kielégítő az egészség- ügyi ellátás is.-Az egyéni kezdeményezés elöl sem zárkózunk el - jegyzi meg a titkár. - Tizen­két szakembernek adtunk engedélyt szol­gáltató tevékenységre. Bodor Béla az egyetlen olyan szakember a járásban, aki nádtetőt készít. A településnek van termálfürdője, ame­lyet a járási idegenforgalmi igazgatóság üzemeltet. A fürdő egy csodálatos, harminc hektáros parkban található, amelynek áté­pítésére hamarosan sor kerül. Akaratlanul is eszembe jutnak azok a mendemondák, hogy a vízlépcső veszélyt hoz az itt élő emberekre. Az elnök mintha kitalálná gondolataimat, megjegyzi.- A félelem alaptalan, így vélekednek a nagymarosiak is. A két község között az évek során baráti viszony alakult ki. Tudunk egymás gondjairól, bajairól, de örömeiről is. Ha veszélytől félnének az emberek, minden bizonnyal nem építenének ennyi szép drá­ga családi házat. A társadalmi munka nem idegen ebben a példás határmenti községben. Hét évvel ezelőtt az SZSZK kormánya oklevéllel és pénzjutalommal ismerte el szorgalmukat.- A nemzeti bizottságnak a község lako­sait kell szolgálnia. A hnb székházára én a községháza megnevezést tartanám a leg­megfelelőbbnek, hiszen a szóban benne van, hogy az az egész községé. A nap bármelyik szakában nyitva kell állnia min­denki előtt. Ha az emberek nem tudják, hogy minden, ami a községben történik a közös célt szolgálja, akkor baj van. Ter­mészetesen akadnak olyan dolgok, amire a lakosoknak is jobban oda kell figyelniük. Az építőanyagot nemegyszer az utcán tá­rolják, s ez rontja a faluképet. A jószomszé­di kapcsolatokkal is gyakran van baj. Nem minden valósul meg az elképzeléseink sze­rint, sezta lakosok jogosan szóvá is teszik. Amikor búcsút veszek a településtől, meg vagyok győződve arról, hogy ennek a településnek nemcsak hírneve, hanem jövője is van. NÉMETH JÁNOS ÚJSZÜ 8 1989. Vili. l A korszerű szolgáltatóház (A szerző felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents