Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-11 / 32. szám
Nem igazán gazdag a jelenlegi választási időszak falufejlesztési programja Balogfalán (Blhovce). Ez egyfelől a szűkülő anyagi lehetőségekből, másfelől abból adódik, hogy a korábbi években épültek fel a 786 lelket számláló község legfontosabb közlétesitményei.-Amikor 1985 szeptemberében a helyi gyümölcstermesztő állami gazdaságból a közigazgatásba kerültem tulajdonképpen csak egyetlen jelentős beruházást, az óvoda átépítését kellett befejezni - idézte fel a közelmúltat Lukács István, a hnb elnöke, - Ez másfél millió koronával terhelte meg az államszakaszát, de gazdagabbak lettünk egy korszerű létesítménnyel, mellyel minden bizonynyal hosszú időre megoldjuk községünkben a 3-6 éves korú gyermekek elhelyezését, iskola előtti oktatását. A falunak természetesen másra is szüksége lenne, de egyelőre csak a közlétesitményeink karbantartásához szükséges anyagi eszközökkel rendelkezünk. Mindenekelőtt a vízellátás gondja égető. A felettes szervek tájékoztatása szerint azonban megfelelő ivóvízhez csak a Rimaszombat (Rimavská Sobotaj-Jesenské-Újbást (Nová Basta) fővezeték kiépítése után jutunk, vagyis csak a következő terv és választás időszakban. Korszerűsítésre szorulnak közutaink, üzleteink is, mindenekelőtt a háztartási kellékek boltjára gondolok. A közelmúltban ez ügyben már tárgyaltunk a Jednota fogyasztási szövetkezet illetékeseivel, s reméljük, megtaláljuk a legjobb megoldást. Őszintén szólva ez az üzlet az egész falu szívügye, mert azonkívül, hogy lakosaink jó ellátását biztosítja, kicsit a falu büszkeségévé Is vált az elmúlt években. Rendezett Körülmények között A helyi nemzeti bizottság tisztségviselői- közöttük Rucska Zoltán titkár - állítják, hogy a község élete, helyzete konszolidált. Lelassult, sőt csaknem megállt a lakosság elvándorlásának folyamata, megoldódott a foglalkoztatás gondja, javultak a szolgáltatások és a cigánylakosok életkörülményei is. Minderről részletesebben is beszél a nemzeti bizottság titkári funkcióját társadalmi munkában ellátó tisztségviselő:- A község földrajzi fekvése, közlekedési viszonyai kedvezőek, a környező falvakba és városokba vonaton vagy rendszeres buszjáratokon gyorsan eljuthatunk. Az elmúlt években helyben is több munkaalkalom adódott. A férfilakosság egy részét például a vasúti igazgatóság illetve a pályaépítési felügyelőség foglalkoztatja, míg a nők közül néhányan az állami gazdaságban találtak munkát- igaz többé-kevésbé idényjelleggel. A néhány kilométerre lévő Várgedén (Hodejov) is akad munkaalkalom. A Rimavan mezőgazdasági kombináton kívül a híressé vált szövetkezeti tésztaárugyárban is jó néhány falubelink dolgozik. A környező városokban, Füleken (Fil'a- kovo) és Rimaszombatban régebben is többen vállaltak munkát az ő ingázásuk sem jelent komoly problémát. Balogfalán az elmúlt évtizedekben szép új házak, utcák, parkok, közterek épültek és a kulturális vagy a sportolási lehetőségeket tekintve sem állunk rosszul. Ezért aztán az emberek nem menekülnek a faluból. Ami a lakásépítéseket illeti a jövőben - meglehet- gondban leszünk, mert további terjeszkedésre nincs lehetőség. Először a foghíjakat kell beépítenünk, de számolunk néhány régi lakás lebontásával is. Feltétlenül szólni kell a cigánykérdés megoldásáról is, hiszen e téren eredményeink számottevőek. A száznegyven fős cigánylakossággal nincs különösebb gondunk, legfeljebb az újabban hozzánk költözők beilleszkedése megy nehezebben. Azt hiszem mindennél többet mond, hogy az elmúlt húsz-huszonöt év alatt tizenhét családi házat építettek fel önerőből. A község vezetői a továbbiakban elmondották, nem törekednek arra, hogy minden szolgáltatást helyben biztosítsanak, bár közel húsz iparengedély kiadásával jelezték, hogy pártfogolják a helyben végzendő szolgáltatási tevékenységet. A lakosság egészségügyi ellátásával az a gond, hogy nagyon szétforgácsolt. A körorvos Várgedén, a gyermekorvos Ajnácskőn (Hajnácka) a nőgyógyász Jesens- kén, a fogorvos pedig Korláton (Konrádovce) rendel. Természetesen mindenki számára előnyösebb lenne, ha a közeljövőben felépülne egy körzeti orvosi rendelő, ám ennek egyelőre nem adnak sok esélyt az illetékesek. Ahol minden kapható... Alig néhány méterre van a nemzeti bizottságtól a háztartási cikkek boltja. A régi, immár csaknem közveszélyes állatpotban lévő épület előtt kerékpárok, személyautók sorakoznak, jelezvén az üzlet látogatottságát. Nem is csalatkozik, aki ide betér, mert valóban gazdag áruválasztékból vásárolhat. A polcok szinte roskadoznak a sokféle árucikktől; megtalálható a WC-papírtól a számítógépig szinte minden. S ha a vevő netán mégsem találná azt, amit keres - számíthat az előjegyzésre. Balog István üzletvezető kis noteszébe ezen a napon is sok új név kerül. Rimaszombatból egy fiatalember gázkazánt keres, egy idősebb férfi pöttyös tányérkészletért jött. A megrendelők bővülő köre persze nemcsak a közeli falvak és városok lakosaiból kerül ki, távolabbi vidékekről, sőt külföldről is érkeznek. önmagáért beszél a "kis bolt három és fél millió koronás évi forgalma. /- Valamikor azt tanultuk az iskolában, hogy a vásárló, az ügyfél óhaja parancs - mondja a készséges üzletvezető.- Mi igyekeztünk is e szerint dolgozni. A mai körülmények között persze tagadhatatlanul sokat számít a rutin, az ismerettség, a jó kapcsolatok. Az embernek sokat kell talpalnia, kilincselnie, hogy legyen áru, de másként nem megy. Ha kényelmes az üzletvezető, bizony üresek maradnak a polcok. Az óvodában nincs szünidő Az omladozó vakolatú, picinyke üzletháztól csak egy ugrás az óvoda, melynek minden helyisége tetszetős és tágas, s ahol a szünidő alatt sem szünetel az oktatás. A létszám ugyan nem teljes, de az óvoda mégsem zárhat be - sok szülőnek gondot okozna az apróságok elhelyezése. Lajgút Mária, az ügyeletes óvónő elmondotta, hogy nyáron az órarendet illetően nincs nagy kötöttség; a gyermekek örömére sokat sétálnak és játszanak a szabadban. Persze azért nem telnek a napok teljesen hasztalanul. A pihenés óráiban előveszik a meséskönyveket, s a korábban tanultak ismétlésére is sor kerül. A szlovák nyelv oktatásáról, a napi tizenöt-húsz perc intenzív gyakorlásról, konverzációról sem feledkeznek meg. Különösen az idősebbek haladnak jól a nyelv- tanulásban, s ennek később az iskolában yeszik nagy hasznát. A hnb elnökétől megtudtuk, hogy az 1-4 évfolyamú iskola is magyar oktatási nyelvű. A tanulók létszáma megközelíti az ötvenet. A községben lakó három-négy szlovák nemzetiségű család gyermekei kedvezőtlen helyzetben vannak - a szomszédos község, Vár- gede alapiskolájába kell járniuk. A kulturális és sportéletről azt mondja Lukács István, a hnb elnöke, hogy nem hiányzik a községből, de lehetne változatosabb, gazdagabb is. A művelődést szolgáló létesítmények nincsenek eléggé kihasználva, bár nagyobb ünnepek, jeles évfordulók nem múlnak el rendezvény nélkül. Különös, hogy az énekkar nem a Csemadok, hanem a Szlovák Nöszövetség égisze alatt működik - magyar nyelvű dalrepertoárral. A lányok és asszonyok vezetői, úgy tűnik, aktívabbak, agilisab- bak. A sportéletet változatlanul a labdarúgás jelenti, bár a fiatalok a várgedei alapiskolában újabban már belekóstoltak más sportágakba, így a birkózásba, kézilabdába és asztaliteniszbe is. Néhány év múlva pedig remélhetőleg hallunk majd a ma még kevésbé népszerű sportágak fellendüléséről, új szakosztályok alakulásáról is. HACSI ATTILA A gondolat már régen foglalkoztatta őket, de akkor érett elhatározássá, amikor érvénybe lépett az ipari, a fogyasztási és a lakásszövetkezetekről szóló új törvény. Lehetőség nyílt szövetkezetek alapítására, s a Burdy házaspár úgy döntött: megpróbálják. Dusán, a gépészmérnök férj és Katarina asszony, a jogászdoktor hozzálátott a szövetkezet létrehozásához.- Nem szívesen emlékszem vissza a kezdeti nehézségekre - mondotta az elnöknö. - Nehéz volna felsorolni menynyit kérelmeztünk, futkostunk, intézkedtünk. Szerencsére mindig akadtak olyanok is a hivatalokban, akik egy-két biztató szót mondtak, s akkor máris köny- nyebb volt a következő lépés. Lelkes csapat - a szövetkezet jelenleg 18 tagú - tömörült köréjük és megkezdték a munkát. A semmiből indultak, a legalapvetőbb dolgoktól kellett kezdeniük, de úgy döntöttek, ha már belevágtak, véghez viszik tervüket. Mert az elhatározásuk valóban figyelemre méltó: gyermekholmikkal • bővíteni üzleteink szegényes választékát, mégpedig nem is akármilyenekkel, szinte egyedi darabokkal, kizárva az uniformitást. S mindezeket a ruházati cikkeket szép, vonzó környezetben kínálni, olyan helyen, ahol a kicsinyek is jól érzik magukat.- Már egyetemista koromban magam varrtam a ruháimat és a hároméves kislányomnak is többnyire én tervezem, varrom a szoknyát, a nadrágot, a blúzt. Igaz erre most már alig van időm. Nem nyolc és fél órás a munkaidőm, mint a korábbi munkahelyemen, ahol a személyzeti osztályon dolgoztam. A B-tex szövetkezet elnökének mindenesnek kell lennie. Anyagbeszerző, könyvelő, olykor ruhatervező, de ha épp szükséges, az árusításnál is segít. A tagok otthon varrnak, megegyezés szerint szállítják a butikba a kész árut. Ottjár- tunkkor épp Éva Hudobová hozott egy bőröndnyi új terméket: divatos, ízléses nyári leánykaruhákat, pamutanyagból készített blúzokat, szoknyákat. Iveta Su- chánková mérnök azon kívül, hogy a ruhákat tervezi, a minóségellenőr szerepét is betölti. Gondosan átnéz valamennyi darabot. Megszámolják, melyik fazonból mennyit varrt meg a varrónő, és Viera Belková elárusítónő vállfákra aggatja a ruhákat, hogy a betérő vevő már meg is vásárolhassa.- Nálunk viszonylag rövid az út a „termelőtől“ a vevőig - magyarázza Katarina Burdyová. - De a papírmunka, a különböző nyilvántartások vezetése ránk is vonatkozik, ezeket nekünk is el kell végezni. Tulajdonképpen az árak meghatározásakor sincs szabad kezünk: valamennyi alapmodellre el kell készítenünk az árkalkulációt, ez a férjem dolga. Ennél viszont minden körülményt alaposan figyelembe kell venni. Azért beszél alapmodellröl, mert bár egy-egy sorozat ugyanabból az anyagból készül, az apró kiegészítők - zsebek, masnik, fodrok - változtatásával végül is mindegyik darab más-más. Ezért is állnak helyt csupán azok a varrónők a szövetkezetben, akik a kellő szaktudásuk mellett elegendő fantáziával is rendelkeznek és képesek mindig újabb modellek kitalálására, kivitelezésére. Az ügyeseknek szabad kezet adnak a szövetkezetben. Munkájuk milyenségéről a következő látogatás, a kész termék szállítása alkalmával ők maguk győződhetnek meg: aszerint, elkeltek-e vagy sem a korábban varrottak.-Az árusítással nincs különösebb gondunk, hisz keresettek termékeink - jelentette ki Viera Belková. - Többnyire olyan anyukák keresnek fel bennünket akiknek határozott céljuk a vásárlás, mert különben nem jönnének ide. A vá- m rosközponttól távol eső helyen, a károlyfalusi lakótelep peremén, még pontosabban a Riviera vendéglő közelében, nemigen sétálgatnak az emberek - és főképp nem kisgyerekes szülők - kirakatokat nézegetve, mert azok errefelé nincsenek. Aki viszont ide utazik, nemigen tér haza portéka nélkül.- Már említettem, hogy számtalan nehézséggel kellett szembenéznünk - folytatta Katarina asszony. - Magunk hoztuk rendbe ezt a kis boltot, melynek szűk raktárhelyiségében alig férnek el az anyagok, a rögtönzött szabóasztal. Festettünk, villanyt szereltünk, takarítottunk. Mivel a központtól túl messze vagyunk, úgy érzem, nincs olyan visszhangja a tevékenységünknek, érdeklődés a termékeink iránt, mint szeretnénk. Nem, nem m arról van szó, hogy nem fogy el az áru, hisz nálunk egyetlen darab sincs elfekvőként a raktárban, de ha mondjuk a belvárosban volna a butikunk, biztosan még egyszer ennyit is el tudnánk adni és képesek volnánk sokkal többet varrni. Havonta hat-hétszáz ruhadarabot készítenek. A tavaszi kollekciójukból - ezt nagyrészt farmernadrágból készült együttesek alkották - nem maradt egy darab sem. Pedig tulajdonképpen ezzel mutatkoztak be a vásárlóközönség előtt. Most még a nyár dominál náluk, de augusztus közepén már az iskolásokra gondolva, flanellblúzok, a kisebbeknek játszónadrágok, a nagyobb „hölgyeknek“ divatos ruhák alkotják majd kínálatukat. Az ősz beálltával pedig azt tervezik, hogy szép, célszerű téli holmikkal lepik meg vevőiket. Amíg beszélgettünk, a rögtönzött „divatbemutatókat“ is alkalmam volt végignézni. Kislányok iI legtek-bi I legtek a hatalmas tükör előtt a felpróbált új szoknyájukban, ruhájukban. Megkérdezték ugyan az anyukák, hogy mennyibe is kerülnek, de a tetszetős darabokért nem sajnálták a megszokottnál valamivel magasabb árat kifizetni.-Ha megfelelő helyiségünk, műhelyünk és egy belvárosi boltunk volna, az árakat is le tudnánk szállítani, hisz a nagyobb termelés esetén az egy darabra eső kiadások csökkennének. De a nemzeti bizottságra mindeddig hiába járunk. Pedig csak körül kellene nézni, mennyi kihasználatlan épület, régen bezárt bolthelyiség van a központban. Talán valaki megért, talán sikerül... Reménykedik az elnöknö, mert a lelkesedése, a bizonyítani akarása egyelőre még nem csökkent. Vártam, hogy az anyagbeszerzésre fog panaszkodni, de ezzel kapcsolatban megjegyezte:- Sokat kell utazni, keresni a boltokban, de azért mindig találok megfelelőt. A Rempon kívül a kiskereskedelmi hálózatban is vásárolunk, hiszen nekünk nem kellenek kilométerek egy-egy fajtából. A lévai (Levice) Levitexből már többször vettem anyagot, de az „idősebb testvéreink“, a bratislavai ipari szövetkezetek, az AVA és az AVANA is kisegít olyan maradék anyagokkal, amelyekből már nem kifizetődő nekik varrni. Csupán az elhelyezésük bosszantja. A nemzeti bizottság nagyobb odafigyelését már azért is jobban megérdemelné ez az első fecskének számító kezdeményezés, mert olyan vállalkozásba fogtak, mely évek óta meglévő hiányt próbál pótolni. Gyermekeink ruhatárát a boltok választéka nemigen teszi tarkává, a divatosságról nem is beszélve. A szülök a megmondhatói, mennyit kell járni még a legalapvetőbb holmik beszerzése miatt is. A B-tex példája talán ösztönzőleg hat más városokban élő, kezdeményezéstől nem félő, ötletekben gazdag asszonyokra. Hisz elsősorban ők érzik a leginkább e termékcsoport hiányát a piacon. DEÁK TERÉZ B-tex = divatos gyerekruhák
