Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-11 / 32. szám
A Szalánci-hegyekből nézve ködös félhomályban tűnik fel a távolban az ország egyik legjelentősebb kenyérmezője, a Bodrogköz. A fátyolos szürkületről könnyen megállapítható, hogy az nem annyira a termésüket adó gabonatáblák jellegzetes porfelhője, inkább az utóbbi időben gyakran megázott föld párakicsapódása. Közelebb a síksághoz tisztul a kép, egyre nyáriasabb a táj. A Sátoraljaújhely és Slovenské Nővé Mesto külterületén lévő határátkelő térségében nagy a forgalom. Gépkocsik százai húznak kifelé és befelé, viszik a kirándulókat. Már majdnem annyira megszokott jelensége ez errefelé a legmelegebb évszaknak, mint a tavasznak a vándormadarak érkezése. Tény, hogy a motorizált világban az idegenforgalom megnőtt, a földművelés pedig a gépekkel könnyebbé vált - és kevesebb embert foglalkoztat -, ám-Tegnap tizennégy kombájnunk dolgozott itt - fogad Horváth László, a bodrogközi nagy mezőgazdasági üzem borsi (Borsa) gazdaságának agronómusa, amikor észreveszi, hogy a gépeket számolom. - Ma már nincs annyi, mert menet közben néhány táblán a búza is kasza alá érett, azt is vágni kell. Ha az időjárás engedi, holnap minden bizonnyal befejezzük a repce betakarítását, s ezek a kombájnok is átmehetnek a búzaföldekre.- Jól fizet?- Megjárja - kapom a választ. - Tegnap ebből a táblából learattunk vagy hetven hektárt, s a termésátlag 2,7 tonna volt. A többi parcella sem szegényebb, így van esélyünk arra, hogy a 2,66 tonnás tervünket elérjük, illetve valamicskével túlteljesítsük. A tábla széléről többen is figyelik a kombájnok „menetelését“. Köztük a műhelykocsi legénysége - Majo- Ezen a parcellán hat tonnát is adhat a búza nyugtázta a gazdaság bod- rogszerdaheiyi részlegén Gál Dezső igazgató- helyettes (balról), Lukács László kombáj- nos és Vaszily József agro- nómus A Bodrog mentén nehéz az aratók dolga azért ennek a vidéknek ma sincs jellegzetesebb eseménye, illetve fontosabb dolga ilyenkor az aratásnál. Aratnak a Bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Állami Gazdaság határában is. • • • Nem messze a Kajla-tanyától tucatnyi kombájn araszol. Szinte öröm nézni, ahogy egymást követik a nagy repcetáblán. Délnek, egyenest a kőhajításnyira lévő Széphalom felé haladnak, de nem jutnak el a Kazinczy Ferenc nyugvóhelyét övező farengetegig, sem a közelben csordogáló Ronyváig, mert a 115 hektáros Vemefarma dűlő a vasútnál véget ér. Ott a gépóriások megfordulnak, majd célba veszik a tokaji boráról híres Toronya (Trna) szőlős- kertjeit. így ingáznak fel s alá szüntelen. Csak akkor állnak meg, ha megtelt a magtartályuk. Akkor is csak néhány percre, mert várakozniuk nem kell, terményszállító tehergépkocsiból van itt elegendő. A javítócsoport mindig készenlétben áll s állandó rádiókapcsolatot tart a határ különböző részeiben dolgozó aratókkal (A szerző felvételei) ros Géza mester és Hudák László -, valamint Bállá Béla, a műszaki szolgáltató részleg vezetője.- Készenlétben állunk - jegyzi meg Bállá Béla. - Ha netán valamelyik gép meghibásodna, azonnal ugrunk. Igaz, a kocsi akár a műhelyudvaron is állhatna, mert a helyi adóvevő készülékkel bármikor bárhová hívhatnak. Ám mégis jobb, ha a mezőn tartózkodunk. A mi határunk elég nagy, s bizony Szerdahelyről Toronyáig nem jut el egy-két perc alatt a javítócsoport. Most pedig valóban minden percért kár, hiszen a gyakori esőzés miatt amúgy is meglehetősen sok a kényszerpihenő. Majoros Géza szerint a műhelykocsi legénysége a csapágycserétól a motorjavításig mindent „vállal“. Az elmúlt tíz évben igen sokszor nagy hasznát vették már ennek a gyors szolgáltatásnak az aratók.- Szeretünk dolgozni, de azért jobban örülünk, ha a kombájnok üzemképesek - teszi hozzá a műhelykocsi főnöke. ÚJ SZÚ >89. Vili. 11. Kamatostul megtérülnek a A Vág alsó szakaszának árterülete régóta gondot okoz a vidék lakóinak, mezőgazdasági üzemeinek. A területet ár- és belvizek sújtják, a feltörő talajvíz miatt a szántó egy részét nem, vagy csak részben lehet kihasználni. Az itteni szövetkezetek közül az utóbbi években a legnagyobb károk a vágfarkasdi (Vlcany) Haladás Efsz-t érték. Volt idő, amikor a több mint ötezer hektáros szövetkezet szántóinak csaknem a fele víz alatt állt. Például 1987-ben 2217 hektáron tört fel a talajvíz. Ezt a területet csak későn, júniusban vagy júliusban tudták megművelni, s a kilúgozott talajban a silókukorica is sínylődött. A szövetkezet már a 80-as évek elejétől intenzíven dolgozik az árterületek termővé tételén. Az eddigi eredményekről szólva Michal Félix mérnök, a szövetkezet alelnöke megemlítette, hogy az 1978- 79-es áradások után tudatosították, a talajvizek problémáját komplex módon kell megoldaniuk. Ugyanis nem mindegy, hogy a veszélyeztetett területekről mekkora termést tudnak betakarítani. A vizsgálatok eredményei alapján a szakemberek többféle megoldást javasoltak a gazdaságnak. Az volt az elsődleges, hogy a termőréteg alatti át nem eresztő réteget meglazítsák, áttörjék. Ehhez nem kellett különösebb beruházás, viszont a hagyományos szántásnál igényesebb altalajlazításhoz szükséges gázolaj beszerzése kilincselést - és rendkívüli takarékossági intézkedéseket - követelt. Ennek ellenére haladt a munka. 1981 és 1986 között 930 hektáron sikerült javítaniuk a talaj termőképességét és vízgazdálkodását. Ezzel egyidöben az Állami Meliorációs Igazgatósággal együttműködve megtisztították és felújították a szövetkezet területén található valamennyi vízelvezető csatornát. Mennyit bosszankodtak, hogy a fáradozás ellenére 1987-ben újra feltört a talajvíz. Ebből egyértelművé vált, hogy az említetteken kívül más módokat is keresni kell a probléma megoldására. A domborzati viszonyok felmérése során kitűnt, hogy az egyes parcellákon belül is jelentős szintkülönbségek vannak. Több helyen 3 m-es szintkülönbséget mértek, tehát nem csoda, hogy a határ bizonyos részein rendszeresen feltört a talajvíz, tönkre- téve a növényzetet vagy késleltetve a vetési-ápolási munkákat. talajvédelemre költött milliók Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma szakembereinek a javaslatára a szövetkezet a lézeres talajegyengetéssel is kísérletet tett. Mégpedig a Liptovsky Mikuláá-i Állami Gazdaság közreműködésével. Ugyanis ez a gazdaság működteti azt a lézer irányítású rendszert, amelyet nálunk idáig csak a repülőterek és autópályák építésénél alkalmaztak. A speciális gépek lézeres talajvízszintméróvel vannak felszerelve. Ez a berendezés a kibocsátott és a talaj felszínéről visszaverődő lézersugarak segítségével folyamatosan méri a tengerszint feletti magasságot, és ennek megfelelően irányítja a felszínt egyengető földgyalu és a markológépek munkáját. Magától értetődik, hogy a szövetkezet a nagy munkák közepette a termőréteget nem akarta összekeverni az altalajjal. Ezért a területről előbb elhordták a mintegy 30-40 cm-es termőréteget, csak azután állították munkába a felszínt egyengető gépeket. Amikor az egyenetlenséget eligazították, visszahordták és elterítették a termőföldet. Mindent együttvéve, az első 60 hektáros parcella rekultivációja több mint 2,5 millió koronába került. Drága volt, de a szövetkezet alelnöke szerint megérte az áldozatot. 1987 őszétől 1988 tavaszáig elkészültek a munkával, s a múlt évben ezen a parcellán szép termést adott a silókukorica. Az idén is jó eredmények mutatkoznak, de már látják, hogy a nehéz gépek által „bejárt“ területen ismét talajlazítást kell végezniük. Biztató jel, hogy tavaly és az idén alig észleltek talajvíz által okozott kárt a határban. Igaz, ebben a rendkívül száraz télnek is szerepe lehet. A vágfarkasdi szövetkezetben mindenesetre továbbra is napirenden szerepel a belvizek elleni talajvédelem. Nem bíznak semmit a véletlenre, ezért az Állami Meliorációs Igazgatósággal együttműködve, öt új vízelvezető csatornát építettek összesen mintegy kétezer méter hosszúságban. Ez újabb ráfordítást igényelt, de a Haladás Efsz nem sajnálja a pénzt. Tagjai ma már tudják, hogy a termőföld védelme és termőképességének növelése megéri, s hosszú távon kamatostul megtéríti a ráfordítást. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ Dél körül Gál Dezső mérnökkel, a gazdaság termelési igazgatóhelyettesével a búzát arató csoporthoz indulunk. Gépkocsinkban megszólal az adó-vevő, a központ jelenti, hogy a felvásárló üzem nem győzi felvásárolni a repcét.-Tudok róla, s már intézkedtem. Az üzem vezetőjével megegyeztem, hogy délután négy órától ismét vihetjük a termést - válaszol az igazgatóhelyettes. Miután befejezte a „telefonálást“, hozzám fordul:- Nekünk az lenne a legjobb, ha a megtisztított terményt minél nagyobb mennyiségben azonnal vihetnénk a felvásárlónak. Csakhogy a partnerüzem lehetőségei végesek. Szerencsére mindig sikerül úgy összehangolni a szállítást és a felvásárlást, hogy végül is mindkét fél elégedett lehet. Egy pillanatra megállunk a szögi (Klín nad Bodrogom) terménytisztító üzemben. Hatalmas csarnok, benne gépek, sok tartály és mindössze három dolgozó. A tehergépkocsik pedig egymás után érkeznek értékes szállítmányukkal a mezőről.- Nálunk nem gond a termény tárolása - tájékoztat Gál mérnök.- Itt kétszáz vagonnyit tudunk elhelyezni, s még további két ilyen üzemünk van. Dósa István, a tisztító vezetője elégedetten újságolja, hogy minden rendben, a gépek üzemelnek, tehát győzik a munkát. A két gépsor egy óra alatt 30 tonna termést képes fogadni, megtisztítani, így nincs kapkodás, mérgelődés. Mielőtt újból autóba ülnénk, az igazgatóhelyettes tekintetével végigfutja az eget. Gondolom miért, de ö kérdezés nélkül is mondja: - Jó lenne, ha néhány napig nem esne, csak hát... Komlóska irányában már megint igen torlódnak a fellegek, az pedig nem jó jel. Folyamatos csép- lésről nem beszélhetünk. Az őszi árpát és a borsót ugyan már betakarítottuk, s holnapra a repcével is végzünk, viszont az 1210 hektár búzából még csak 100 hektárnyit arattunk le. A sok eső és talajvíz rányomta bélyegét a határra. Ennek ellenére hisszük, hogy a kalászosokból elérjük az 5-5,5 tonnás átlagot. A borsóból hektáronként 2,8 tonnát takarítottunk be, az őszi árpából 5,7 tonnát... • • • Bodrogszerdahely határában, a repülőtértől délre, igazi aratási nagyüzem van. Először egy friss tarlót szántó traktort pillantunk meg, a következő táblán szalmebegyűjtők sü- rögnek-forognak, távolabb "kazlakat raknak. A hetvenhektáros Pásztorfenek dűlőben négy E 512-es kombájn köröz, aratja az aránylag tiszta - a kalászok tömöttségéböl, fejlettségéből ítélve hektáronként legalább hat tonnát adó - Danubia búzát. Az egyik gépet megállítjuk, de Lukács László kombájnossal nem beszélgethetünk sokat, mert teljesítmény szerint fizetik. Annyi időt azért szentel nekünk, hogy elmondja: igen várta már az aratást. Megdicséri a szép táblát, továbbá az aratókról való gondoskodást, „szófogadónak“ és „szorgalmasnak“ titulálja a reá bízott masinát. Utána visszaül a gép nyergébe és Lévai József, Figura József, Kaleta Ernő, valamint a többi munkatárs nyomába ered. Vaszily József agronómus elégedetten figyeli a cséplőgépeket. Tudja, hogy a friss szalmarendek alatt csak elvétve akad elpergett szem. Az országutakon estefelé is tart a népvándorlás, de a bodrogköziek többségének figyelme most az aratókra irányul. Az aratóké pedig az ismét gyülekező esőfelhőkre... GAZDAG JÓZSEF Két zápor között A kombájnosok már korábban útra keltek, mi Michal Lejko mérnökkel, a bussai (Buáince) CSSZB Efsz növénytermesztési ágazatának vezetőjével a rosszabb, de rövidebb határi úton indultunk utánuk.- Szövetkezetünk 850 hektáron termel gabonát - tájékoztatott kísérőm. - Zömében búzát, mindössze 70 hektáron terem tavaszi, és 30 hektáron őszi árpa. Az aratást az utóbbival kezdtük, két esős időszak között. A hozammal elégedettek vagyunk, hisz a tervezett 4,3 tonna helyett 5,14 tonnát takarítottunk be hektáronként. Pedig meglehetősen rosszul indult számunkra a gabonatermesztési idény. Az őszi- tavaszi szárazság, igencsak „megtizedelte" a vetéseinket. Mintegy 300 hektáron olyan ritka volt a növényzet, hogy kénytelenek voltunk felülvetést végezni. Jelenleg ígéretes a határ, bízunk benne, hogy a tervezett 4,85 tonnás átlaghozamot elérjük. A Varecska dűlő 43 hektáros parcelláján érkezésünkkor még érintetlen volt a búzatábla. Bár az óra már tízet mutatott, a kombájnok a tábla szélén vesztegeltek.- A tegnapi zápor még nem száradt fel - fogadott Anna Lobotková agronómus kénytelenek vagyunk várni. Pedig sürget az idő, hisz még egyetlen kaszavágást sem végeztünk a búzában. Az aratásra idejében felkészültünk, de az esős időjárás áthúzta a számításainkat.- Mekkora gépi erő áll készenlétben?- Tíz saját kombájnunk van - vette át a szót Michal Lejko mérnök. - Sajnos, a többségük már 10-12 éves, ami a teljesítményben is érezteti a hatását. Gyakori az üzemzavar, és bár a szervizkocsi szüntelen a nyomukban jár, pótalkatrészek hiányában a javítás gyakran okoz gondot. Biztató, hogy korábbi segítségünk viszonzására az öcsödi Tsz-ből hat kombájn érkezett a megsegítésünkre. A bussai szövetkezetben aznap csak déltájban kaptak jelt a kombájnosok az indulásra. Neki is lódultak a gépek szaporán, hogy a következő záporig megint levághassanak legalább száz hektárt. (bojtos)
