Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-11 / 32. szám
ÚJ szú 89. Vili. 11. más lapoknak is maximális figyelmet szentelniük a történelemnek, hogy elmondják az egész igazságot a múltról, arról a hibáról, amely a krimi tatárok tragédiájához vezetett? Természetesen sokoldalúan megvilágítva a témát, s mellőzve a szépítéseket. ..- Ez elkerülhetetlen. Már készítünk néhány történelmi témájú írást. • ön szerint a Krímben milyen az internacionalista nevelés?- Szerintem az a legfontosabb, hogy mi, újságírók legyünk mindenekelőtt maximálisan tisztességesek, olyannak mutassuk az életet, amilyen a valóságban. Hiszen a mindennapi életben az internacionalizmus az egyenességre, a tiszteletre, a kapcsolatok egyszerűségére támaszkodik, arra, ami általában összekapcsolja a dolgozókollektivá- kat. Hát erről fog írni a Dosztluk. munkával. Szó szerint a napokban sikerült elkerülnünk a nemzetiségi konfliktusok kiéleződését - délen a tadzsikok és az üzbégek, északon a tadzsikok és a kirgizek között. Mindkét esetben az előző századoktól örökölt ellentétek adtak okot az ellenségeskedéshez - a követelések, hogy igazságosan legyenek elosztva az itteni jólét létfontosságú előfeltételei: a föld és a víz. Ilyen viták szomszédos települések között is felmerülhetnek, még ha mindkettőben tadzsikok élnek is. Egy másik példa: most Tádzsikisztán és Üzbegisztán közösen ellenőrzi azt a feszültséget, amely a tad- zsik alumíniumgyár miatt alakult ki. Ez a gyár egyelőre távolról sem tesz jót a két köztársaság határán fekvő jelentős terület ökológiai helyzetének. Személyes fájdalmam - mindaddig, amíg nem oldódik meg ez a kérdés - a tadzsikok helyzete Üzbegisztán területén. Amikor a harmincas években a sztálinista elvek szerint felosztották az itteni területeket, a szovjet tadzsikok körülbelül 60 százaléka élt Üzbegisztánban. Ma már csak az ottani lakosság mindössze négy százalékát teszik ki. Milyen járvány pusztított azokon a területeken, ahol például, Buhara és Sza- markand fekszik? S ha ez járvány volt, akkor miért szedte áldozatait csak a tadzsikok között? Tudjuk, hogy a „rasi- dovscsina" idején egyszerűen olyan személyazonossági igazolványokat adtak ki nekik, amelyekben megváltoztatták nemzetiségüket. Ezt talán ma igazságosnak lehet tekinteni? Helyes, hogy a népi képviselők kongresszusán biztosítottak arról, intékedések történnek ebben az ügyben, Üzbegisztán tadzsik lakossága ismét teljes jogot kap nemzeti nyelve használatára, gyermekei anyanyelvi oktatására, tadzsik nyelvű színdarabokat tekinthet meg, anyanyelvén olvashat könyveket... Természetesen, nem a köztársaságok közti határok átrajzolásáról van szó. De már ma nyíltan beismerhetnénk, hogy a közép-ázsiai köztársaságok nemzetiségi-területi felosztása - ahogyan ezt e folyamat egyik résztvevője mondta - fejszével történt. Még ha az 1979-es népszámlálás adataira is támaszkodunk, ma Üzbegisztánban 600 ezer tadzsik él, s teljes joguk van ahhoz, hogy tadzsikoknak érezzék, tadzsikok- nak vallják magukat. zetők kapják, a másik fele a kioszkokba kerül. A hetilapot az egész Krím területén terjeszteni fogjuk. • Én, aki nem ismerem egyelőre a tatár nyelvet, szintén szeretném olvasni a lapot. Nem készülnek közölni egy népszerű szótárat azok számára, akik szeretnék megtanulni a nyelvet?- Arra a következtetésre jutottunk, hogy egy ilyen szótárra feltétlenül szükség van. Csak hát nem lehet egyetlen lapszámba sűríteni mindazokat a témákat, melyekkel a jövőben foglalkozni szeretnénk. ígérem, hogy már a legközelebbi számokban megkezdjük egy ilyen konverzációs szótár közlését. • Mi az ön véleménye, nem kellene ma a Dosztluknak és- Én valahogy nem tudom teljes mértékben osztani a sokakon eluralkodó mély aggodalmat a társadalmunkban felszínre tört konfliktusok miatt, többek között a nemzetiségi viszonyok terén is. Igen, az ellentmondások feltárultak, méghozzá néhol nagyon éles formában. Ez természetes, hiszen csak az tört a felszínre, amit évtizedek során elhallgattak, elnyomtak. Nincs társadalom, amely konfliktusmentes lenne. Az a kérdés, hogyan oldjuk meg a régen megoldásra érett vagy újonnan keletkezett problémákat. Ez az, amiben nem állunk a helyzet magaslatán - objektív okok miatt is, hogy nem tudunk cselekedni az ellentmondások közepette. Nekem úgy tűnik, sehogy sem tudunk eltávolodni a nemzetiségi politika ama torz változatától, amely a sztálinizmus éveiben alakult ki. Az egyik oldalon bűnösnek nyilvánítottuk a zsonglörkö- dést egész nemzetek sorsával, a lekezelő viszonyulást kultúrájukhoz, azt a gyakorlatot, hogy a nemzetiségekre rákényszerítettek egy uniformizmust. Ez történt a krimi tatárokkal, a németekkel, a csecsen-ingusokkal, a törökökkel, de minden más nemzetiséggel is, még ha nem is telepítették át őket, nem is szakította el őket senki őseik sírjaitól. Beismerjük ezt, de nem teszünk további lépéseket, nem állítjuk helyre az igazságosságot. A nemzetiségi gyökereitől megfosztott ember pedig sérült, gyakran védtelen. Arra kárhoztatott, hogy ne tudja magát teljes mértékben megértetni környezetével, mivel kénytelen idegen nyelven, nem az anyanyelvén érintkezni vele. Bármilyen figyelmes is az olyan ember környezete, aki távol került nemzetiségi közegétől, ez-a közeg egy szélsőséges helyzetben ellenségesnek tűnhet, sót ellenségessé válhat - s kész a konfrontáció alapja. Nekünk feltétlenül vissza kell térnünk ahhor az elképzeléshez, hogy lehetnek nemzetiségi járások, falvak, lakónegyedek, egyszóval vissza kell térnünk a nemzetiségi közösségek elvéhez, de reális létezésükhöz is életünkben. S akkor még igazi hazájától messze - s ez a mi nagy országunkban gyakori eset - sem fogja magát megrövidítettnek vagy kisemmizettnek érezni egyetlen nemzetiség képviselője sem. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nemzetiségi konfliktusok okait keresve ne helyezzük az előtérbe csak az anyagi jellegű elképzeléseket. Én úgy vélem, a fellángolt tüzet nem lehet eloltani rubel-milliókkal, amelyekkel megpróbálják az évtizedek során igazságtalanságoknak kitett nemzetiségek életét egy kicsit „megédesíteni“. A pénz egyszerűen elfogy, s még egy sérelem éri a nemzeti büszkeséget. Szerintem jobb lenne, ha követnénk az elvet, amelyet mi magunk hirdettünk meg, s teljes jogot adnánk a népnek arra, hogy saját arca legyen. Nem kétlem, hogy ebben az esetben a nép, megtízszerezve energiáját, dolgozni fog a maga, s ugyanakkor soknemzetiségű társadalmunk javára, maga fogja becsülettel megkeresni a szükséges pénzt. Amikor a nép hazát kér, nem lehet neki cserébe egy zsák pénzt adni. Gyakran hallom, hogy hazámban, Tádzsikisztánban - összehasonlítva más szovjet köztársaságokkal - minimális a nemzetiségi feszültség. Ez így van, s ennek okát én abban látom, hogy őseinktől egy sajátos képességet örököltünk: ki tudunk jönni még azzal is, aki egyáltalán nem hasonlít ránk. A mostani viszonylagos nyugalom azonban nem marad meg örök időkre, ha nem erősítjük meg mindennapi komoly, céltudatos Ez a felvétel a Mari Autonóm Köztársaságban készült, egy bentlakásos művészeti iskolában. A pedagógusok sokszor a legeldugottabb falvakban fedezik fel a tehetséges gyerekeket. A nemzeti kultúra megismertetése a diákokkal az iskola egyik legfontosabb feladata. (Szovjetunió) Barátság N-1 Lapunkban már többször írtunk a krími tatárok problémáiról, törekvésükről, hogy visszatérhessenek őseik földjére. Beszámoltunk arról is, hogy sokuknak már teljesült ez a vágya: a Krím- félszigeten új tatár falvak születnek. A Szovetszkij Krim napilap a közelmúltban arról számolt be, hogy július 7-én megjelent a Dosztluk (Barátság) tatár nyelvű hetilap első száma, a Krimszkaja Pravda című újság mellékleteként. A Szovetszkij Krim interjút készített ebből az alkalomból Sekvet Aletgyino- vics Ramazanov újságíróval, nyelvésszel és íróval, a tatár hetilap főszerkesztőjével. • Tájékoztatná a tatár nyelvet nem ismerőket arról, miről szól az első szám?- Közöltük a kerületi pártbizottság és a kerületi tanács lapunkhoz intézett üdvözlő levelét, beszámoltunk arról, a Gorkij Színházban tatár stúdió nyilt. Hírül adtuk, hogy megkezdődött a tatár nyelvű rádióadás, s hogy a Szimferopoli Állami Egyetem filológiai karán ezentúl tatár nyelvet és irodalmat is fognak előadni. A lapszám többi anyaga a kerület gazdasági életéről, történelméről számol be. • Minden kiadvány tekintélyét pélcTányszáma határozza meg. Hány példányban jelenik meg a Dosztluk?- Háromezer példányszámmal kezdtük, ennek felét az elöfiA legerősebb ösztönző JONASZ KUBILJUSZ, a Szovjetunió népi képviselője, a Vilniuszi Állami Egyetem rektora a Szovjetunió, s ezen belül Litvánia nemzetiségi problémáiról beszélgetett VITAUTASZ MIKULICSUSSZAL, az APN tudósítójával.- Hosszú ideig mondogattuk, hogy nálunk a nemzetiségi problémákat jobban oldjuk meg, mint a világ bármely országában. A valóságban számtalan kényes kérdés halmozódott fel. Erről nyíltan, aggódva beszéltek első kongresszusukon a népi képviselők. Nemrég olvastam egy cikket a Leningrádban élő nemzetiségeket képviselő irók találkozójáról. Számomra megrázóak voltak a tények: korábban a Szovjetunió iskoláiban 102 nyelven folyt oktatás, ma már csak 40 nyelven. Mit lehet itt tenni? Be kell vezetni egy Vörös Könyvet, amely magában foglalná a kihaló nemzetiségeket? A nemzeti érzést nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezek az érzések az ember személyisége fejlődésének legerősebb ösztönzői. Hiszen a tisztesség, a szülőföld szeretete a szülői ház küszöbén kezdődik. Aki a saját házában rossz gazda, az mindenütt az lesz. ★ ön szerint Litvániában melyek a legnagyobb gondok?-Először, gazdasági önállóságra van szükségünk. 1990 elején látunk hozzá a köztársasági önelszámolási rendszer modelljének megvalósításához. Ezzel összefüggésben, természetesen, fejleszteni kell a politikai és kulturális önállóságát. ★ Nem mindenki helyesli a litván nemzetiségi iskola koncepcióját, amelyet a szakemberek most dolgoznak ki. Egyesek azt állítják, hogy a határozat, melynek értelmében a köztársaság területén a litván állami nyelvként használatos, korlátozza a más nemzetiségűek jogait...- A litván állami nyelvről hozott határozat senkit sen károsít, hanem csak védelmezi az őshonos lakosság törvényes jogait. Ami pedig a litván nemzetiségi iskolát illet, úgy vélem, ez az új koncepció elő fogja segíteni az oktatás színvonalának növelését. Dolgozunk az orosz és a lengyel iskolák koncepcióján is, ezekben az iskolákban az oktatás e népek történelméből és hagyományaiból fog kiindulni. Úgy vélem, igazságos lesz, ha Litvániában nyílnak héber, belorusz, német nyelvű iskolák is. Ami pedig az orosz nyelvet illeti, az a legtermészetesebb módon vált minden szovjet nemzetiség érintkezésének és együttműködésének nyelvévé. Ezért úgy vélem, itt nincs szükség semmilyen határozatokra. A litvánok egész jól beszélik ezt a nyelvet. Egyáltalán, meggyőződésem, hogy Litvániában eleaet kell tenni minden itt élő nemzetiség kulturális igényeinek. Vendégszeretöeknek kell lennünk minden ide érkezővel szemben - ha átmeneti időre érkezik is vagy tartós itt-tartózkodásra -, de gazdái kell hogy maradjunk az országnak. ■k Mit vár ön az SZKP Központi Bizottságának közelgő ülésétől?- Nem tudok nagyon derűlátó lenni: hiszen a rengeteg problémát nem képes megoldani egyetlen tanácskozás, még ha a legtekintélyesebb is. Ezek a problémák bonyolultak és ellentmondásosak. Ha a nemzetiségi viszonyok eme rendkívül bonyolult problémáit továbbra is csak központilag fogják megpróbálni megoldani, méghozzá egyazon módon, akkor nem történik előrelépés. Igen, nehéz a gazdasági helyzet, sürgős hatékony intézkedésekre van szükség. Csakhogy a nemzetiségi kérdések megoldását sem lehet halogatni. A Dosztluk első számának címoldala Aktuális nemzetiségi kérdésekről nyilatkozott JURIJ ZEMMEL- NEK, a Novosztyi (APN) Sajtóügynökség dusanbei munkatársának LÓIK SERALI, a Szovjetunió népi képviselője, költő, a Szadoi Sark (Kelet Hangja) folyóirat főszerkesztője azzal összefüggésben, hogy rövidesen sor kerül az SZKP Központi Bizottságának ülésére, amely a nemzetiségi kapcsolatok tökéletesítésével fog foglalkozni.
