Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-04 / 31. szám
szú Vili. 4. H étágra süt a nap, árnyékban is több mint harminc fokot mutat a hőmérő. Ilyenkor mindenki a vízpartra, vagy az árnyékba kívánkozik. A nyugat-szlovákiai kerületi rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályán azonban szolgálatba készülnek. A SZISZ-szervezet tagjai elhatározták, hogy munkaidő után, szabadidejükben közúti ellenőrzésen vesznek részt a Komáromi (Komárno) járásban. Rövid eligazítás után kigördül az öt járőrkocsi, acél a járás öt különböző pontja. Ján Talár hadnagy, akire az akció szervezését bízták, megjegyzi.- Forgalmas útszakaszokat jelöltünk ki, főleg olyanokat, ahol sok a baleset, de olyanokat is, ahol rendörjárőrrel ritkán találkoznak a gépjárművezetők. Szükség van a rendkívüli és szigorú ellenőrzésekre, hiszen az év első felében 86-tal több baleset történt és hét személlyel több vesztette életét közútjainkon, mint az előző év hasonló időszakában. A magas, barna hajú Emil Hruéovsky hadnagy kocsijában kapok helyet, Juraj Dinié hadnagy, a SZISZ-szervezet elnökének társaságában. Hruáovksy hadnagy egyébként az autópályán, a trnavai őrsön teljesít szolgálatot, de mint SZISZ-tag eljött erre az akcióra, jóllehet reggel ment haza a szolgálatból. Kissé késett, amit mindjárt meg is magyarázott:- Közúti balesetünk volt. Egy külföldi állampolgár elaludt a volán mögött, lefutott az úttestről. Szerencsére a kocsiban ülők sérüléssel megúszták. Éjszaka azonban cifrább helyzetet éltem meg. Egy külföldieket vivő taxi csomagtartójában egy nőt találtunk... A kocsiban nem volt hely, s úgy látszik a nő azért a pár száz koronáért, amit ígértek neki, erre is kapható volt. Előállítottuk és kiderült, hogy nemrég szült, gyerekét a kórházban sorsára hagyta. Üzletszerű kéjelgé- sért minden bizonnyal meg is kapja a megérdemelt büntetést. Kár érte, fiatal és helyes lány. Útközben kombájnokkal, mezőgazdasági gépekkel találkozunk. Nehéz előzni. Du- naszerdahely (Dunajská Streda) előtt a helybeliek a parkolóba terelik a kamionokat, ebben az időszakban nem közlekedhetnek. A komáromi járásba érve Pat (Pa- tince) közelében megkezdenénk a közúti ellenőrzést, de a komáromiak megelőztek. Végül.is Marcelháza (Marcelová) előtt egy mezei útra állunk be a gépkocsival. A lábon álló gabona, a dombhajlat eltakar a gépjárművezetők elől. A mezei útra tilos behajtani, ezt bizonyítaná a forgalmi tábla is, amelyet valaki erőszakkal letépett, s ott fekszik a fűben. Az első arra haladó, dohánysárga gépkocsi vezetője elfelejtette bekapcsolni a biztonsági övét. Aztán a mezei úton bukkant fel egy 1600-as Lada gépkocsi. Fiatal, fürdőnadrágos férfi ül a volán mögött, az- autóban két nő és egy gyerek. A hadnagy illendően köszön.- Közúti ellenőrzés, kérem az iratokat.--Nálam nincs semmi... fürödni voltunk...- Személyi igazolvány?...- Az sincs.-Száz korona bírságot fizet... - majd a hadnagy megjegyzi. - Ilyen esetben a szabályzat szerint elő kellene állítanunk a vezetőt, de hát ez igen hosszadalmas, péntek van... Megfizeti a bírságot? ' - Nem hoztunk magunkkal pénzt. Hazaengedi pénzért a közeli településre, mintha nem látna bennünket. Erdészruhát viselő férfi ül benne, s miután rátér a fűútra, teljes gázzal Virt község felé veszi az útját.- Ennek van valami a füle mögött - szűri ki a foga között a szót Hrusinsky hadnagy, azon nyomban a volán mögött terem s a gépjármű után ered. A falu előtt utolérjük.- Miért nem állt meg? - kérdezi a kocsiból kiszálló férfit nyugodt hangon a hadnagy.-Azt hittem, nem fontos. Nem nekem szól a felemelt kéz... Előkerül az alkoholszonda. Félig sem fújódik fel a balon, máris alaposan elszíne- ződik. A gépjárművezető, nem tudván, hogy nem járásbeli a járőr, így védekezik.- Temetésen voltam, a toron megittam néhány fröccsöt. De azt hiszem, ez nem vétek. Egyébként itt lakom a közelben. Hazataláltam volna, ha meg nem állítanak. Amikor az ittas gépjárművezetővel visz- szatérünk a SZISZ alapszervezet elnökéhez, az éppen egy kis motorkerékpárt ellenőriz. Több hibát is kifogásol. A vezetőnek nincs pótégöje és több más kellék is hiányzik. Az elsösegélynyújtási csomag tartalmát belepte a por, nem lehetne felhasználni. A fiatal fiú ezúttal megússza figyelmeztetéssel.-Hadnagy elvtárs, nem lehetne másképpen elintézni az én dolgom?- hajtogatja az ittas gépkocsivezető. - Erdész vagyok...- Hogyhogy másképpen?- Tudja azt maga jól... - Majd halkan így folytatja. - Egyszer már bevonták a hajtási jogosítványomat... Beültetik a járőrkocsiba s elindulunk a járási székhely felé, hogy a kórházban az ittas gépkocsivezetőtől vért vegyenek, megállapíthassák vérének alkoholszintjét. A páti fürdőhöz érve még egy kísérletet tesz. Azt javasolja, álljunk meg a fürdőben, de a járőr tagjai hajthatatlanok. A vérvétel, az ezzel járó formalitások gyorsan elintéződnek és a járőr folytatja útját. A közúton kivilágítatlan kerékpárost állít meg. A kerékpáros védekezik.- Jól látok én, minek nekem a lámpa... Meg aztán beszerezni is nehéz... Ha bajuk van a kerékpárral, itthagyom... A rendőrjárör tagjai legyintenek, s a kerékpáros gondtalanul folytatja az útját. Káröröm ül az arcán, mosolyogva többször is visszanéz. Alig tűnik el az esthomályban, amikor egy egész család hajt el mellettük. Az édesapa a kerékpár kormányán viszi kiskorú gyermekét. Arra nem is gondol, mi történne, ha elesne, vagy hirtelen fékeznie kellene... Amíg a szlovák fővárosba érünk, többször is tapasztaljuk, milyen veszélyt jelentenek a közúti forgalomban a kivilágítatlan kerékpárok. kérem az iratokat“ s 4M Q> •C ■O 1 a> 4m Q>-* o N V) í ■8 2 _ «) ■X. Q) g.2 $ *0 11 m ® hamarosan vissza is tér. Miközben fizet, megjegyzi.- Máskor is jártam már Így, de miután bemutattam a hajtási jogosítványt, nem bírságoltak meg. Talán most sem kellene... A megjegyzést a hadnagy elengedi a füle mellett, majd egy Skoda gépkocsit állít le. A jobb hátsó gumiabroncsának felülete teljesen sima. Bevonja a forgalmi engedély igazoló lapját. A következő Skodán már több fogyatékosságot is észrevesz. A rozsdától nehezen olvasható az első rendszám- tábla és két gumiabroncsa ugyancsak elhasználódott. Száz koronára bírságolja meg a vezetőt és bevonja a jármű forgalmi engedélyének igazoló lapját. A mezei úton hirtelen egy újabb gépkocsi jelenik meg. Amikor hozzánk ér, lassít, de nem áll meg, hiába a magasba emelt kéz, úgy tesz, Jóval tíz óra után a rendőrkapitányságon összegezik a tapasztalatokat. A járőrök néhány óra leforgása alatt négy hajtási jogosítványt vontak be ittas vezetésért, harmincegy esetben bírsággal éltek, és a gépjármű rossz műszaki állapotáért tizenegy esetben vonták be a forgalmi engedély igazoló lapját. Ez a hétvégi akció tehát, amelyet a SZISZ-tagok szerveztek, eredményes volt, de rossz képet ad a járás közúti forgalmának résztvevőiről. Hiszen amíg a kerületben minden ötvenedik közlekedési baleset végződik halállal, itt minden tizennyolcadikra jut egy emberáldozat. S ebben jelentős szerepet játszik az ittas vezetés! NÉMETH JÁNOS törvénytervezetet készítünk elő a gyülekezési és társulási jogról. Nem mindegyikünk jogász, s ezért együitmúködési megállapodást kötöttünk a Csehszlovák Tudományos Akadémiával. Az említett tervezet elkészítésében például az Állam és Jogtudományi Intézet segít nekünk. Tevékenységünk más szakaszain is szeretnénk munkatársakat szerezni.- Tevékenységük tehát a jogrend hiányosságainak megszüntetésére irányul. Az egyik szemináriumukon például arról beszéltek, hogy ebben a jogrendben hiányzik a közigazgatási bíróságok és az alkotmánybíróság intézménye.- Ez nagyon fontos kérdés, s ezzel kapcsolatban is javaslatokat készítünk elő. Az embernek, ha úgy érzi, hogy valamely állam- igazgatási szerv a döntésével megkárosította, nincs kellő jogvédelme. Vagy, az alkotmányunk feltételezi ugyan az alkotmánybíróság létrehozását, amely ügyelne arra, hogy a törvények összhangban legyenek az alkotmánynyal, ám ezt a bíróságot mindeddig nem hozták létre. Bizottságunk egyik tagja részt vesz az alkotmány-előkészítő bizottság munkájában, így az észrevételeinket közvetlenül tolmácsolhatjuk.- A legnagyobb probléma talán az, hogy az emberek valójában nem tudják, pontosan milyen jogokat és kötelességeket állapít meg számukra a törvény.- Foglalkozunk a jogtudatot, s egyáltalán a politikai kultúrát fejlesztő neveléssel is. Ez egy nagyon elhanyagolt terület. Vitákat és előadásokat tervezünk. Létrehoztunk egy nevelési-propaganda bizottságot, s örülünk, hogy sokan, akik írnak nekünk, felkínálják egyben a segítségüket és együttműködésüket. Ezt szívesen fogadjuk, mert az egész nyilvánosság támogatása nélkül nem teljesíthetjük felelősséggel feladatainkat.- Tulajdonképpen mi a különbség az önök független szervezete és a nem legálisan létező ún. nem formális csoportok között?- Ezt a kérdést gyakran teszik fel a külföldi látogatók is. A mi alapvető célunk nem az, hogy megsértsük azokat a törvényeket és rendeleteket, melyek valamilyen okból nem tetszenek nekünk, hanem az, hogy ezek módosítására, jogi szabályozására törekedjünk. Addig is, míg erre sor kerül, azt valljuk, a törvényeket tiszteletben kell tartani. Másként nem élhetnénk jogállamban, anarchia uralkodna.- Hogyan viszonyulnak önökhöz az emberek?- Nyilván megbíznak bennünk. Erről tanúskodik legalábbis az, hogy minimális meny- nyiségű névtelen levelet kapunk. Gyakran viszont türelmetlenséget tapasztalunk, lehetetlenségeket kívánnak tőlünk. Képletesen szólva: csupán tegnap születtünk, de vannak, akik azt akarják, már ma érettségizzünk, holnap pedig a főiskolai államvizsgákat tegyük le. Tudjuk, számos égető probléma létezik, de kapkodással, türelmetlenséggel nem oldhatók meg. Meg kell határozni a prioritásokat. A bizottságnak nemcsak tekintélyt és bizalmat kell szereznie, de meg is kell tartania ezeket. És vannak itt más kérdések is. Néhá- nyan például a bécsi záródokumentumra, illetve egyes rendelkezéseire hivatkoznak, mert kötelezőnek tartják azt. Megfeledkeznek arról, hogy elsősorban politikai-jogi aktusról van szó. A záródokumentum kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a részt vevő államoknak belső törvényhozásukat fokozatosan kell összhangba hozni az elismert kötelezettségekkel. Egyetlen időpontként a következő utótalálkozó dátuma van megállapítva: Helsinki 1992. Ott kell majd megvizsgálni, miként teljesítik az egyes résztvévók kötelezettségeiket. Ehhez bizonyos eljárásra van szükség a parlamentben. Segíteni akarjuk ezt a folyamatot, s figyelemmel kísérni, követke- zetes-e, és nem fékezi-e valaki szándékosan. Mi magunk sértenénk meg viszont azokat az alapelveket, melyeket védelmezünk, ha a javasolt módosításokról való demokratikus vitát akarnánk kizárni. MILAN SYRUÓEK Ha már utaznom kell, s ez elég gyakran előfordul, a lehetőségek szerint inkább a vonatot választom. Hogy miért inkább a vonatot? Nos, egyrészt azért, mert - töredelmesen bevallom - erős dohányos vagyok, s a buszokon nemigen van lehetőség a dohányzásra, másrészt a vonaton az ülések helyzetéből adódóan könnyebb kontaktust teremteni, beszélgetést kezdeményezni az útitársakkal. Nem mintha nagy és avatott társalgó lennék: egyszerűen szeretek belefülelni - illik, nem illik? - mások párbeszédébe. Ha már mégis társalognom kell, legihkább a monologizáló típusú partnert kedvelem, aki megelégszik részemről egy-két bólintással, ill. fejcsóválással. A legutóbb Bratislava-Kassa (Kosice) között éppen ilyet fogtam ki, s mivel monológja közérdekűnek tetszik, egy részletét közreadom, íme: „... node ez mind smafu, öreg, itt van ez a keresztes háború, amit ellenünk indítottak. IÉrdeklődve nézek rá, vajon mire gondol.) Mert szép ez az Esély a hárommilliónak, vagy micsoda, amit kihirdettek (bólintok, már kezdem érteni), én eddig se gyújtottam rá gyerekek és terhes nők társaságában, sót, inkább önként elkerülöm az olyan helyeket, ahol nem dohányzók vannak. Jól van, tiltsák ki a hámutartókat az iskolákból, a kórházakból, a hivatalokból, de akkor rövidítsék le a várakozási időt is ezekben, ne kelljen órákat várnom a közjegyzőnél egy pöcsétre (így mondta, pöcsétre)! Bent meg fújják a füstöt! (Bólintok, s mi is fújjuk a füstöt.) Vagy itt van ez a vagon. Miért csak egy dohányzó van az egész szerelvényben? Ez kitolás! Meg kellene számolni, mennyi a dohányos az országban, s annak alapján összeállítani a vonatokat. És tudod, mi a legnagyobb kitolás? (Érdeklődve nézek rá, vajon mi.) Hogy ebbe az egy vagonba is beülnek a nem dohányzók, aztán szemrehányóan néznek rád, ha rágyújtasz, sót, némelyik rád is szól, hogy ne bagózz! Meg a kalauzzal fenyegetőzik! Eh! (Lemondóan legyint, rágyújt egy újabb cigarettára, én is. Hirtelen felcsillan a tekintete.) Vagy nézd meg ezt. Miért pöcköljük mi a földre a hamut? (Rémülten nézek körül, s igaza van, a fülke padlóját szinte teljesen elborítja a hamu, a dialógusunkban részt nem vevő útitársaink is aktivan dohányoztak.) Miért nincs ebben a dohányzó vagonban hamutartó? Aztán elmondják a dohányosokat mindenféle szemetelő népségnek. A továbbiakban szóba került még ez-az: egy kis politika, személyes kérdések stb. Kassán meggyötört tüdővel, ám alapjában véve elégedetten szálltunk le mindketten, hiszen jól,, kibeszélgettük' ‘ magunkat. A fülke padlóját majd ujjnyi vastagon borította a hamu. KLUKA JÓZSEF jj ^ 1 05 I 'S 2? *o £ CD N V) I I c I I -Q I C 2 I c I ^ 1 c I 5 Emil Hruáovsky hadnagy
